Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-26 / 146. szám, hétfő
4 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017.június 26. lwww.ujszo.com Megúszható-e a Smer? SZALAY ZOLTÁN tavalyi választások előtt az unalomig boncolgatott téma volt, vajon akad-e olyan párt, amelyik hajlandó koalícióra lépni az országot az utóbbi években a saját képére formálni igyekvő Smerrel. Olyan nem akadt egy sem, amely már a választások előtt bátran hangoztatta volna, hogy kifejezetten szeretne együtt dolgozni Ficóékkal. Talán azért sem, mert ilyen igazából tényleg nem akadt. Nagyon hülyének kell lennie egy politikusnak ahhoz, hogy ne tudjon alapvető következtetéseket levonni az eddigi két Smer- kormány működéséből, illetve Robert Fico „együttműködési stratégiájából”. A legmarkánsabban ez 2006 és 2010 között látszott: politológusi közhellyé vált, hogy a Smer tudatosan törekedett koalíciós partnerei, az elméletben még mindig ambiciózus, de megfáradt HZDS és a velejéig rothadt, a hatalomért reszkető SNS felfalására. Ennek a munkának a gyümölcsét Ficóék igazából 2012-ben aratták le, amikor is mindkét párt szavazóinak nagy részét sikerült a maguk oldalára állítaniuk és az ország történetében páratlan hatalmi túlsúlyra szert tenniük. A biztos stratégia 2006 és 2010 között tulajdonképpen arra épült, hogy hagyni kell a hirtelen hatalomhoz jutott, ám azt kezelni már képtelen kicsiket, hadd bukdácsoljanak végig a saját ilyen-olyan botrányaikon, miközben a nagy Smer feléjük mérsékelt türelmet, a választók felé pedig határozottságot és megbízhatóságot mutat. A kicsik üzenhették ugyan a négyéves kormányzás végén, hogy mennyi komoly eredményt értek el, micsoda páratlan sikereket halmoztak, a választók emlékezetében a nagy Smer melletti piti csalókként őrződtek meg - ezt mutatta legalábbis többszörös választási visszaesésük. Amikor tavaly megalakult az „alternatíva nélküli” harmadik Fico- kormány, egy naiv pillanatra mintha felcsillant volna a remény, hogy a jelentősen meggyengült Smer kénytelen lesz engedményeket tenni koalíciós partnereinek, és az előző Fico-kabinetekhez képest egy sokkal kiegyensúlyozottabb hatalomgyakorlási formát láthatunk majd. Nemcsak Andrej Danko jutott többször jelentős szerephez, hanem még a Híd számára fontos témákban is sikerült eredményeket felmutatni, például a Kisebbségi Kulturális Alapról szóló törvényt sem cincálták szét Ficóék, a mečiari amnesztiák ügyéről nem is beszélve. Mindez azonban mintha nagyobb politikai hatás nélkül maradt volna. Az aktuális felmérések azt mutatják, a Smer őrzi pozícióját, esetenként még enyhe erősödést is mutat, míg partnerei, az SNS és a Híd stagnál vagy gyengül. Habár a legnagyobb botrányok (mint a Baštemák- vagy az Evka-ügy) a Smert érintették, ez népszerűségére kisebb hatással volt, mint Danko századosi ügye az SNS-re vagy (bár ezt a téma frissessége miatt felmérések még nem erősítették meg) az RTVS-ügy a Hídra. A Smer ezúttal is képes úgy manőverezni, hogy koalíciós partnereit a teljes arcvesztés felé vezesse - amiben egyébként azok készségesen asszisztálnak neki, mintha saját maguk megalázása is a koalíciós szerződésbe lenne foglalva. Kérdés, vajon mennyire éri ez meg a Smemek most, amikor arra már aligha számíthat, hogy 2020-ban egyedül alakíthasson kormányt. (Ráadásul arra nincs reális esélye, hogy a kiábrándult Híd-szavazókat megszerezze.) De ez legyen Fico baja. Magyar választók tízezreit inkább az a kérdés foglalkoztathatja, nem sejthette-e előre Bugár Béla, hogy a Smerrel kötött szövetségből lehetetlen lesz érintetlenül kiszállni. Az alig több mint egy éves közös kormányzás ugyanis a vitathatatlan eredmények mellett mediálisan és mentálisan elképesztően megtépázta a Hidat. Azt most még lehetetlen lenne megmondani, mennyire megalapozottak azok a híresztelések, amelyek a párt szlovák arcainak, Lucia Žitňanskának, František Šebejnek, Peter Kresáknak a lehetséges távozásáról szólnak (számukra talán a készülődő Progresszív Szlovákia jelenthetne kiutat), de az biztos, hogy a „kávéházi értelmiség” elvesztése utáni Híd már egy másik Híd. Tulajdonképpen a párt neve is kétségessé vált, elég csak Bugár RTVS-szel kapcsolatos indoklását megfigyelni, ahol már kizárólag a magyar választók érdekeit hangoztatta. Természetesen nem lenne baj magában az, ha a Híd az eddigieknél is nagyobb hangsúlyt fektetne a kisebbségi érdekek képviseletére, így azonban teljesen újra kellene gondolni az egész pártkoncepciót és a szlovákiai magyar két(ésfél)pártrendszert. A címben feltett kérdésre a válasz tehát: aligha, és ezt némi belátással jó előre felfoghatta volna a Híd is. Most már csak a pedálozás és a kármentés maradt. A falusi turizmus útjai Ami közpénzből jön létre, az nem lehet sikeres - vélte Bandika VERES ISTVÁN A mikor Bandika és Ervin egy reggel a rádióból megtudták, hogy a hivatalos irányvonal szerint a múlt az új jelen, arra jutottak, hogy nem bírják tovább: rajtaütnek a helyzeten a maguk szerény, illedelmes, innovatív módján. Mivel már akkor is nagyon meleg volt, azt pedig sosem tagadták, hogy a világban a fontos dolgok a kocsmákban dőlnek el, gondolták, kezdik az egészet azzal, hogy meglátogatnak néhány hűvös, bádogpultos pohárszéket. Olyanokat, ahová nem j árnak kávézni felhajtott galléros, slusszkul- csos, kapuzárási pánikjukat simogató elvált apukák, csak mondanivaló nélküli, rezignált roncsok, meg persze aki éppen betéved, mondjuk ha- zazavami az urát. Kortárs Képzőművészetet a Kortárs Falusi Kocsmákba! - ezzel a jelszóval hirdettek pályázatot saját forrásból, Argentínába szakadt dédapjuk örökségének kamataira alapozva. A KKKFK kinyomta a felhívást, Bandika és Ervin elbírálták ajelentke- zőket (csodák csodájára csakis művésznők jelentkeztek, művész úr mindössze egy, de közben ő is meggondolta magát), akiket aztán száműztek a kisorsolt településekre, kéthetes alkotói időközökre. Az első hét inspirációk gyűjtésével, a második munkával telt. A feladat lényege minden esetben az volt, hogy a falu kocsmája kortárs képzőművészeti alkotással gyarapodjon. A művész elbeszélget a vendégekkel, az alkalmazottakkal, a járókelőkkel, vagy épp a legyekkel, és nekilát feladatának. Meglátjuk, miként változik a települések sorsa az új alkotások által - morzsolgatta bütykeit remény- teljesen Bandika és Ervin. Nem titkolt céljuk a szunnyadó, öregedő, üresedő falvak megbizsergetése volt, szigorúan magántőkéből. Nagy gondot fordítottak a szakmai háttérre: nem hívtak szociológusokat, sem elismert művészekből álló bizottságokat a projekthez, arra pedig különösen ügyeltek, hogy ne támogassa az elképzelést közpénzzel egyetlen intézmény sem. Ami közpénzbőljön létre, az nem lehet sikeres - ez volt Bandika régi rögeszméje, az idő előrehaladtával pedig egyre többen adtak neki igazat. A közpénz ugyanis szerinte negatív, rossz töltetű képződmény, hiszen a polgárok nem önként, szeretetből adják, hanem beszedik tőlük, aki pedig nem szolgáltatja be, pórul jár. Ezért nem fognak soha semmi jót létrehozni közpénzből, hiszen romlott gyümölcsből sem lehet jó pálinkát főzni - egészíti ki néha Ervin, aki kezdetben hülyeségnek tartotta Bandika elméletét, de azóta meggondolta magát. Ami a művésznők tevékenységét illeti, az első napokban több helyi lakos időpocsékolásnak, pénzkidobásnak, rohanó világunk és a munkaalapú társadalom szembeköpésé- nek nevezte a furcsa időtöltést, ami szerintük sok mindennek nevezhető, de munkának semmiképp. Aztán ahogy a falakra felkerültek a festmények és a domborművek, a szobrok, installációk meg egyebek, a helyiek közül is egyre többen kezdték úgy érezni, hogy itt (meg ott) most valami éppen elindul, valami, aminek egyelőre nem látni a végét, ugyanakkor elvitathatatlan izgalmi faktorral bír. És nem csak ők látták így, hiszen onnantól fogva egyre többen érkeztek ezekbe a falvakba, pusztán azzal a céllal, hogy megnézzék, milyen is egy kortárs képzőművészeti alkotással dekorált kiskocsma. Meg ha már ott voltak, ittak egy Kofolát, vettek egy Horal- kyt. Sokan közülük aztán továbbmentek, de olyanok is aka'dtak, akik nem. Bandika elégedetten ütötte le cigije végéről a hamut, Ervin mosolyogva helyeselt. Az elefántok is alig bírták a hétvégi kánikulát, a németországi Jennyi jeges-almás finomsággal hűtötte magát (TASR/ap) Obama tudhatott az orosz manipulációról, de nem A The Washington Post című amerikai lap információi szerint Barack Obama volt amerikai elnök tudott az oroszok beavatkozási kísérleteiről a tavalyi választási kampány idején, de nem cselekedett. A lap több mint egytucatnyi volt és jelenlegi kormányzati tisztségviselővel készített interjú alapján közölte oknyomozó riportját. Ebből kiderül, hogy a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) tavaly augusztusban részletesjelentést készített Obama elnöknek arról, hogy Moszkva, Vlagyimir Putyin elnök irányításával, hackertá- madásokat hajt végre a választási kampány idején, azzal az állítólagos céllal, hogy így javítsa Donald Trump választási esélyeit. A Post szerint azonban az Obama-kormányzat nem kívánt beavatkozni, bár készült válaszlépésekre Moszkva ellen. A tervezett válaszlépések között szerepelt az amerikai hírszerzési jelentések nyilvánosságra hozatala - amitől azt remélték, hogy zavarba hozhatják vele az orosz elnököt -, továbbá „ki- berfegyverek” elhelyezése az orosz- országi infrastruktúrában. A volt amerikai elnök azonban nem lépett, mert - így a lap - nem akarta azt a látszatot kelteni, hogy Hillary Clintont támogatja a kampányban. A The Washington Post részleteket is közök Például azt, hogy a CIA tavaly augusztusban egy borítékot küldött a Fehér Házba, „csak megtekintésre” megjegyzéssel. Ezek a The Washington Post megfogalmazása szerint „hírszerzési bombát tartalmaztak. Egy jelentést, amelyet orosz kormányzati forrásokból szerzett információk alapján állítottak össze, s amely részletezte Vlagyimir Putyin orosz elnök közvetlen részvételét az amerikai választási kampány megzavarását és hiteltelenítését célzó hac- kertámadásokban.” A CLA-jelentés állításai szerint Putyin elnök közvetlen instrukciókat adott, amelyekkel Hillary Clinton vereségét vagy legalábbis helyzetének megnehezítését kívánta volna elérni. cselekedett Az Obama-kormányzat állítólag egészen a választások napjáig azon vitázott, hogy mit tegyen, végül Donald Trump győzelme után Obama úgy döntött, hogy „mérsékelt büntetőintézkedéseket” foganatosít. Egyúttaljóváhagyta, hogy „kiberfegyve- reket telepítsenek az orosz infrastruktúrákba”, bár a Fehér Házból történt távozásáig ez még nem valósult meg. A The Washington Post úgy vélte: már a megválasztott elnök, Donald Trump döntése, hogy ezt a programot végrehajtják-e vagy sem. (MTI)
