Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-17 / 139. szám, szombat

A harmadik birodalom a drogok mámorában 1C7 a T ONT -a ______ V ^ ^ ^ 1 ^ \^§k___________________19. oldal 2017. június 17., szombat, 11. évfolyam, 24. szám „Hiszem, hogy le lehet győzni a Fideszt” Volt a Kossuth rá­dió főszerkesztője, dolgozott a Tilos rádióban, a Magyar Narancsban. Két éve a Pátria rádió hallgatói is megis­merték, ahol előbb tanácsadóként, majd műsorvezetőként dolgozott. Most mégis elhagyta az újságírást, és a poli­tika szolgálatába állt: a Magyar Szocialista Párt kommuniká­ciós igazgatója lett. Kerényi Györgyöt a váltás okairól, de itteni benyomásairól is kérdeztük. H uszonöt éves újságírói pálya­futás után most elhagyja a szak­mát és a politi­kába távozik. Az MSZP kommu­nikációs igazgatója lett. Miért? Tóbb oka is van, de a legfontosabb az, hogy Magyarországon gyakor­latilag megszűnt a médiapiac. Az, hogy egy-két szerkesztőség még működik, mit sem változtat ezen. Hogyhogy megszűnt? Látjuk a csak kormánypárti tagok­kal létrehozott szabályozó testület, a Médiatanács intézkedéseit az el­múlt években. Ez a testület enge­di, hogy egy embernek, Mészáros Lőrincnek 192 lapja legyen, de sorra veszi el nem kormánypárti médiumok frekvenciáit. A Tanács kétségtelenül politikailag elfogult. A médiapiacot fenntartó pénz is iszonyatosan deformált. Hatalmas állami összegek özönlenek a média egyik felébe, inkább negyedébe, amelyet már nem is nevezhetünk pártsajtónak: valójában a kor­mányzat része. Ezt hogy érti? Pártsajtó volt mondjuk a Magyar Nemzet vagy a Hír TV a G-nap előtt (amikor Orbán Viktor és Si- micska Lajos, az említett médiák tulajdonosa összeveszett, a szerk. megj.). Ezeket azért még újságírók csinálták, még megvoltak a mini­mális szakmai követelmények, bár kritikátlanul ment át a kormányza­ti üzenet. A mostani kormányzati médiumokban már benn ülnek a szerkesztőségekben Habony Árpád emberei, és az újságírók direktbe kapják a Rogán-minisztériumból a megírt szövegeket. Ezeket már nem is lehet médiumoknak tekin­teni. Szóval, Magyarországon meg­szűnt létezni a médiapiac. Nemrég kiderült, hogy Simicskáé az Index is. Ebben az a döbbenetes, hogy 2014 januárjában a Fidesz már be­zsákolta a TV2-t és az Indexet is. Az, hogy a mai Index nem része a Fidesz-médiabirodalomnak te­hát csak annak köszönhető, hogy jött a G-nap. A Fidesz elképesztő gyorsasággal és hatékonysággal gyűrte maga alá, és silányította el a magyar médiát. S ez a közeg ne­kem egyre szűkebb lett. 2010 óta, amikor a szerződésem lejártával eljöttem a Kossuth rádióból, nem nagyon akadt otthon munkám. Nem kapott ajánlatokat? 2013 végén alapító főszerkesztő­je voltam a vs.hu-nak, ám onnan nyolc hónap után magam jöttem el, a tulajdonosok politikai befo­lyásolási kísérletei miatt. Amikor 2011-ben megkeresett Bajnai Gordon, 2013-ban pedig Schiffer András, az LMP elnöke azzal, hogy dolgozzak a pártjuknak, még ne­met mondtam. Nagyon erős volt az újságírói identitásom, s a pártsajtós azért mégis a bot túlsó felén van. Ő becsomagolja az üzeneteket, én mint újságíró kicsomagoltam. Mi változott meg? Elsősorban az, hogy szétesett a médiapiac. Mire újra lehet építe­ni, én már túl öreg leszek. A dön­tésem másik oka egy nagyon erős érzelmi érintettség a Fidesz-rezsim kapcsán. Huszonhét éves koromig a régi rendszerben éltem, és na­gyon utáltam. Antikommunista családból származom, s a nyolcva­nas években is ellenzéki körökben mozogtam. Az én generációmnak szerintem élete legerősebb élmé­nye, hogy kimentek az oroszok, és szabadok lettünk, létrejöttek a jogállam intézményei. S ezt a Fi- desz-kormány elvette, és tudatosan rombolja. Igaz, hogy egy ilyen­olyan, bicebóca szabdaság volt az elmúlt 20 évé, amelyben sok mindent lehetett utálni, de mégis szabadság volt. Döntésem harma­dik oka az volt, hogy nézve a po­litikai mozgásokat, a demokratikus oldalon egyedül az MSZP-nek van esélye legyőzni Orbánékat. Ezt már a mostani döntésem előtt is így láttam, bár soha nem volt közöm a párthoz. Azok a kis pártok, me­lyeket az urbánus liberálisok nagy szimpátiákkal figyelnek - indult az LMP-vel, aztán jött az Együtt, most éppen a Momentum a sztár — 1-5% körül mozognak, és ez nem is fog változni., Az hogyan lehetséges, hogy a Fidesznek ilyen rövid időn belül ennyire sikerült maga alá gyűr­nie a médiapiacot? Szerintem az állam nem működött elég jól. Nem voltak intézményi autonómiák, gyengék voltak a nem párdogika alapján működő szakmai ethoszok. És egy profi zsákmányszerző csapat könnyen legyőzte őket. Ma Magyarországon az úgynevezett state capture, azaz az állam foglyul ejtése állapot van. Egy csapat az államot nem kor­rumpálja, nem megveszi az állami tisztségeket, hanem ő adja az álla­mot, eleve úgy hozza a szabályo­zókat, hogy minél több közpénzt irányíthasson a saját embereihez - főleg persze a Vezérhez. A közjónak ehhez már semmi köze. De hogy lehet az, hogy a társada­lom ezt megengedte? Nem vagyok társadalomtudós, sem politológus, erről nálam hozzá­értőbb emberek szoktak okosakat mondani. A magyar társadalom nagyon individualizált, és kicsi az államba és az intézményekbe vetett bizalom. A másik az, hogy a Fidesz iszonyú profi volt. 2010 májusában, amikor átvették a kormányzást, rögtön kész tör­vénycsomagokkal jöttek - persze nem mondjuk a nagy ellátórend­szerekről, hanem a fékek és el­lensúlyok lezúzásáról. A első mé­diatörvény-csomagot már akkor nyáron megszavazták. Aztán sorra az összes 2/3-os törvényt. Ponto­san tudták, hogy ez a rendszer, ha kicserélik a megfelelő szereplőket, működtethető úgy, hogy jogilag ne lehessen belékötni. S amikor már azt hinnénk, ennél nem lehet lejjebb menni, mindig rátesznek még egy lapáttal. De most akkor mi lesz? Sok he­lyen olvasom, hogy ezen a szin­ten már nem lehet klasszikus ha­talomátvétellel továbblépni. Tény, hogy a Fidesz túlment azon a határon, hogy megengedhesse ma­gának a hatalom elvesztését, amivel tisztában is van, s ezért is vetemedik egyre durvább dolgokra. Most ön a legerősebb ellenzéki párt kommunikációs igazgató­ja. Mivel próbálja meggyőzni a magyar választókat arról, hogy szavazzanak az MSZP-re? Én nem tehetek mást, mint hogy azt a politikai terméket, amit a szocialista párt politikája jelent, megpróbálom hatékonyan eljut­tatni az emberekhez. Az viszont jól látszik, hogy az az erősen bal­oldali program, amit Botka László meghirdetett, s amelyhez hasonló Nagy-Britanniában is működött a legutóbbi választások során, rezo- nál az emberek között. A szocia­lista pártról sosem lehetett tudni, micsoda. Most van egy markáns baloldali programja, és szerintem ennek megvan a potenciálja, hogy megszólítsa az embereket. Azt gondolja, hogy ezzel le lehet győzni az elképesztően erős és populista Fideszt? A Fidesznek elemi érdeke, hogy elhitesse a társadalommal: nem lehet legyőzni. Érdeke, hogy nö­velje az emberekben az apátiát. Az ő szavazói ugyanis mobilisak, ők elmennek szavazni. De van egymillió, vagy még annál is több bizonytalan szavazó. A kormány­nak az az érdeke, hogy ők ne is menjenek el az urnákhoz. S ha ezek az emberek azt fogják érez­ni, hogy fölösleges, mert úgysem változik semmi, ezeket nem lehet legyőzni, akkor bizony nem men­nek el. Én hiszem, hogy le lehet győzni a Fideszt. Biztos, hogy iszonyú nehéz lesz, hiszen egy eltorzított, Fidesz-igényekhez iga­zított választási rendszerben kell megvívni a csatát, ráadásul úgy, hogy gyakorlatilag nem lesz mé­diafelület. De ha az ember nem hisz benne, akkor nem is érdemes nekifutni. Sajnos az ellenzék egy részénél is azt érzem, hogy nem hisz a győzelemben, hanem csak arra játszik, hogy kicsit megerő­södjön, bejusson, s majd 2022- ben „lenyomjuk őket”. Én azt mondom, nem, most kell győzni. Utána nem is az intézmények újraépítése lesz a legnehezebb, hanem a bizalom visszaállítása az emberekben. Elképesztő az a mentális rombolás, amit a Fi- desz-kormány végez. Utoljára a nyolcvanas években találkoztam azzal, hogy azt mondják nekem, telefonon ne beszéljünk erről. S nem újságíróktól hallom ezt, ha­nem átlagemberektől. Mindenki fél, mindenki tudja, hogy az ál­lampárt dönt mindenben Azt gondolja, tényleg reális, hogy egyszerű embereket lehall­gatnak? Szerintem igen. Persze nem hi­szem, hogy arra van kapacitás, hogy minden szöveget értékelje­nek is. De hadd folytassam. Ko­rábban léteztek autonómiák: civil, köztisztviselői, tanári stb. Most minden tanár egy állami központ alá tartozik. Korábban, ha túl au­tonóm voltál, mehettél egyik isko­lából a másikba tanárként, mert az más önkormányzat alá tartozott. Ma már ugyanaz a munkáltató. Van egymillió ember, aki közvetle- nül az államtól függ. De ugyanez a helyzet a magánszférában. A cégek egy része állami hízólistán van, de a gazdaság másik fele is a Fidesztől függ, még ha nem is közvedenül. Rettenetesen meg van félemlítve a társadalom. (Folytatás a következő oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents