Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-17 / 139. szám, szombat
A harmadik birodalom a drogok mámorában 1C7 a T ONT -a ______ V ^ ^ ^ 1 ^ \^§k___________________19. oldal 2017. június 17., szombat, 11. évfolyam, 24. szám „Hiszem, hogy le lehet győzni a Fideszt” Volt a Kossuth rádió főszerkesztője, dolgozott a Tilos rádióban, a Magyar Narancsban. Két éve a Pátria rádió hallgatói is megismerték, ahol előbb tanácsadóként, majd műsorvezetőként dolgozott. Most mégis elhagyta az újságírást, és a politika szolgálatába állt: a Magyar Szocialista Párt kommunikációs igazgatója lett. Kerényi Györgyöt a váltás okairól, de itteni benyomásairól is kérdeztük. H uszonöt éves újságírói pályafutás után most elhagyja a szakmát és a politikába távozik. Az MSZP kommunikációs igazgatója lett. Miért? Tóbb oka is van, de a legfontosabb az, hogy Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a médiapiac. Az, hogy egy-két szerkesztőség még működik, mit sem változtat ezen. Hogyhogy megszűnt? Látjuk a csak kormánypárti tagokkal létrehozott szabályozó testület, a Médiatanács intézkedéseit az elmúlt években. Ez a testület engedi, hogy egy embernek, Mészáros Lőrincnek 192 lapja legyen, de sorra veszi el nem kormánypárti médiumok frekvenciáit. A Tanács kétségtelenül politikailag elfogult. A médiapiacot fenntartó pénz is iszonyatosan deformált. Hatalmas állami összegek özönlenek a média egyik felébe, inkább negyedébe, amelyet már nem is nevezhetünk pártsajtónak: valójában a kormányzat része. Ezt hogy érti? Pártsajtó volt mondjuk a Magyar Nemzet vagy a Hír TV a G-nap előtt (amikor Orbán Viktor és Si- micska Lajos, az említett médiák tulajdonosa összeveszett, a szerk. megj.). Ezeket azért még újságírók csinálták, még megvoltak a minimális szakmai követelmények, bár kritikátlanul ment át a kormányzati üzenet. A mostani kormányzati médiumokban már benn ülnek a szerkesztőségekben Habony Árpád emberei, és az újságírók direktbe kapják a Rogán-minisztériumból a megírt szövegeket. Ezeket már nem is lehet médiumoknak tekinteni. Szóval, Magyarországon megszűnt létezni a médiapiac. Nemrég kiderült, hogy Simicskáé az Index is. Ebben az a döbbenetes, hogy 2014 januárjában a Fidesz már bezsákolta a TV2-t és az Indexet is. Az, hogy a mai Index nem része a Fidesz-médiabirodalomnak tehát csak annak köszönhető, hogy jött a G-nap. A Fidesz elképesztő gyorsasággal és hatékonysággal gyűrte maga alá, és silányította el a magyar médiát. S ez a közeg nekem egyre szűkebb lett. 2010 óta, amikor a szerződésem lejártával eljöttem a Kossuth rádióból, nem nagyon akadt otthon munkám. Nem kapott ajánlatokat? 2013 végén alapító főszerkesztője voltam a vs.hu-nak, ám onnan nyolc hónap után magam jöttem el, a tulajdonosok politikai befolyásolási kísérletei miatt. Amikor 2011-ben megkeresett Bajnai Gordon, 2013-ban pedig Schiffer András, az LMP elnöke azzal, hogy dolgozzak a pártjuknak, még nemet mondtam. Nagyon erős volt az újságírói identitásom, s a pártsajtós azért mégis a bot túlsó felén van. Ő becsomagolja az üzeneteket, én mint újságíró kicsomagoltam. Mi változott meg? Elsősorban az, hogy szétesett a médiapiac. Mire újra lehet építeni, én már túl öreg leszek. A döntésem másik oka egy nagyon erős érzelmi érintettség a Fidesz-rezsim kapcsán. Huszonhét éves koromig a régi rendszerben éltem, és nagyon utáltam. Antikommunista családból származom, s a nyolcvanas években is ellenzéki körökben mozogtam. Az én generációmnak szerintem élete legerősebb élménye, hogy kimentek az oroszok, és szabadok lettünk, létrejöttek a jogállam intézményei. S ezt a Fi- desz-kormány elvette, és tudatosan rombolja. Igaz, hogy egy ilyenolyan, bicebóca szabdaság volt az elmúlt 20 évé, amelyben sok mindent lehetett utálni, de mégis szabadság volt. Döntésem harmadik oka az volt, hogy nézve a politikai mozgásokat, a demokratikus oldalon egyedül az MSZP-nek van esélye legyőzni Orbánékat. Ezt már a mostani döntésem előtt is így láttam, bár soha nem volt közöm a párthoz. Azok a kis pártok, melyeket az urbánus liberálisok nagy szimpátiákkal figyelnek - indult az LMP-vel, aztán jött az Együtt, most éppen a Momentum a sztár — 1-5% körül mozognak, és ez nem is fog változni., Az hogyan lehetséges, hogy a Fidesznek ilyen rövid időn belül ennyire sikerült maga alá gyűrnie a médiapiacot? Szerintem az állam nem működött elég jól. Nem voltak intézményi autonómiák, gyengék voltak a nem párdogika alapján működő szakmai ethoszok. És egy profi zsákmányszerző csapat könnyen legyőzte őket. Ma Magyarországon az úgynevezett state capture, azaz az állam foglyul ejtése állapot van. Egy csapat az államot nem korrumpálja, nem megveszi az állami tisztségeket, hanem ő adja az államot, eleve úgy hozza a szabályozókat, hogy minél több közpénzt irányíthasson a saját embereihez - főleg persze a Vezérhez. A közjónak ehhez már semmi köze. De hogy lehet az, hogy a társadalom ezt megengedte? Nem vagyok társadalomtudós, sem politológus, erről nálam hozzáértőbb emberek szoktak okosakat mondani. A magyar társadalom nagyon individualizált, és kicsi az államba és az intézményekbe vetett bizalom. A másik az, hogy a Fidesz iszonyú profi volt. 2010 májusában, amikor átvették a kormányzást, rögtön kész törvénycsomagokkal jöttek - persze nem mondjuk a nagy ellátórendszerekről, hanem a fékek és ellensúlyok lezúzásáról. A első médiatörvény-csomagot már akkor nyáron megszavazták. Aztán sorra az összes 2/3-os törvényt. Pontosan tudták, hogy ez a rendszer, ha kicserélik a megfelelő szereplőket, működtethető úgy, hogy jogilag ne lehessen belékötni. S amikor már azt hinnénk, ennél nem lehet lejjebb menni, mindig rátesznek még egy lapáttal. De most akkor mi lesz? Sok helyen olvasom, hogy ezen a szinten már nem lehet klasszikus hatalomátvétellel továbblépni. Tény, hogy a Fidesz túlment azon a határon, hogy megengedhesse magának a hatalom elvesztését, amivel tisztában is van, s ezért is vetemedik egyre durvább dolgokra. Most ön a legerősebb ellenzéki párt kommunikációs igazgatója. Mivel próbálja meggyőzni a magyar választókat arról, hogy szavazzanak az MSZP-re? Én nem tehetek mást, mint hogy azt a politikai terméket, amit a szocialista párt politikája jelent, megpróbálom hatékonyan eljuttatni az emberekhez. Az viszont jól látszik, hogy az az erősen baloldali program, amit Botka László meghirdetett, s amelyhez hasonló Nagy-Britanniában is működött a legutóbbi választások során, rezo- nál az emberek között. A szocialista pártról sosem lehetett tudni, micsoda. Most van egy markáns baloldali programja, és szerintem ennek megvan a potenciálja, hogy megszólítsa az embereket. Azt gondolja, hogy ezzel le lehet győzni az elképesztően erős és populista Fideszt? A Fidesznek elemi érdeke, hogy elhitesse a társadalommal: nem lehet legyőzni. Érdeke, hogy növelje az emberekben az apátiát. Az ő szavazói ugyanis mobilisak, ők elmennek szavazni. De van egymillió, vagy még annál is több bizonytalan szavazó. A kormánynak az az érdeke, hogy ők ne is menjenek el az urnákhoz. S ha ezek az emberek azt fogják érezni, hogy fölösleges, mert úgysem változik semmi, ezeket nem lehet legyőzni, akkor bizony nem mennek el. Én hiszem, hogy le lehet győzni a Fideszt. Biztos, hogy iszonyú nehéz lesz, hiszen egy eltorzított, Fidesz-igényekhez igazított választási rendszerben kell megvívni a csatát, ráadásul úgy, hogy gyakorlatilag nem lesz médiafelület. De ha az ember nem hisz benne, akkor nem is érdemes nekifutni. Sajnos az ellenzék egy részénél is azt érzem, hogy nem hisz a győzelemben, hanem csak arra játszik, hogy kicsit megerősödjön, bejusson, s majd 2022- ben „lenyomjuk őket”. Én azt mondom, nem, most kell győzni. Utána nem is az intézmények újraépítése lesz a legnehezebb, hanem a bizalom visszaállítása az emberekben. Elképesztő az a mentális rombolás, amit a Fi- desz-kormány végez. Utoljára a nyolcvanas években találkoztam azzal, hogy azt mondják nekem, telefonon ne beszéljünk erről. S nem újságíróktól hallom ezt, hanem átlagemberektől. Mindenki fél, mindenki tudja, hogy az állampárt dönt mindenben Azt gondolja, tényleg reális, hogy egyszerű embereket lehallgatnak? Szerintem igen. Persze nem hiszem, hogy arra van kapacitás, hogy minden szöveget értékeljenek is. De hadd folytassam. Korábban léteztek autonómiák: civil, köztisztviselői, tanári stb. Most minden tanár egy állami központ alá tartozik. Korábban, ha túl autonóm voltál, mehettél egyik iskolából a másikba tanárként, mert az más önkormányzat alá tartozott. Ma már ugyanaz a munkáltató. Van egymillió ember, aki közvetle- nül az államtól függ. De ugyanez a helyzet a magánszférában. A cégek egy része állami hízólistán van, de a gazdaság másik fele is a Fidesztől függ, még ha nem is közvedenül. Rettenetesen meg van félemlítve a társadalom. (Folytatás a következő oldalon.)
