Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-17 / 139. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. június 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 A gyanú árnyékában A nyolcmillió svéd koronát érő plágium JUHÁSZ KATALIN TA M" # a közös Schmitt I /1 ~m Pál volt magyar I W U ■ államfőben és -X. T B Ml. Bob Dylan énekes-dalszerző Nobel-díjas költőben? Egy hete még rávágtam volna, hogy semmi. Sőt, Dylan nevében kikértem volna ezt a képtelen összehasonlítást. Ma már óvatosabb vagyok. Komoly a gyanú, hogy Dylan plagizálta a Nobel-beszédét. Azt a kötelezően megtartandó előadást, amely egyetlen feltétele a díjjaljáró nyolcmillió svéd korona átutalásának, és amelyet Dylan szinte az utolsó pillanatban, öt nappal a határidő lejárta előtt prezentált a Svéd Akadémiának. Ifjú korom hőséről van szó, aki nem csak zenei ízlésemre volt nagy hatással, a költészet is főleg neki köszönhetően kezdett érdekelni. Ezért akár védhetném is őt, mondván, hogy egy rock-költő nem egyetemi professzor, nívós dalszövegekben van otthon, nem tudományos előadásokban. Három okból nem mondom ezt. Egy: ilyen komoly összegért azért mégiscsak megerőltethette volna magát. (Ha nem ő, akkor az általa felbérelt tollnok, sajtos, akárki.) Kettő: a lopás az lopás. Három: a tisztelet az tisztelet, és ha már a Svéd Akadémiát nem tiszteli (amit többször is demonstrált az elmúlt fél évben), legalább azt a pár millió rajongót tisztelje meg saját gondolataival, akik talán életükben először olvastak végig egy Nobel-előadást. A beszédet egyébként az első napokban lelkesen méltatta a nemzetközi sajtó. Dylan arról a három könyvről értekezett benne, amelyek meghatározták művészi pályafutását, világszemléletét. Az egyik Herman Melville Moby Dickje, amely az angolszász világban sok helyen középiskolai tananyag, kötelező olvasmány. És mivel a lusta diákok életét ma már internetes puskaoldalak, tartalomismertetők százai könnyítik meg, pár kattintással hozzáférhetünk például ahhoz a SparkNotes nevű oldalhoz, amelyen egész jó elemzés olvasható a Moby Dickről. A Slate magazin újságírónője összesen húsz hasonlóságot fedezett fel Dylan Nobel-beszéde és a SparkNotes megfogalmazásai között. Helyhiány miatt most csak kettő. Dylan ezt úja: ,3oomer kapitány egyik kaiját Mobynál hagyta. De boldog, hogy túlélte. Nem tudja elfogadni Ahab bosszúvágyát”. A SparkNoteson ez áll: „Boomer kapitány a Moby Dickkel való találkozásban vesztette el egy kaiját. Boo- mert boldoggá teszi, hogy túlélte ezt a találkozást, nem tudj a megérteni Ahab bosszúvágyát”. Dylannél: „Mobyt uralkodónak hívja, az ördög megtestesülésének látja”. A SparkNotes szerint: „Úgy látja ezt a bálnát, mint az ördög megtestesülését”. Két ilyen véletlen persze előfordulhat, de húsz már aligha. Ráadásul Dylan egy olyan idézetet is átvett, amely nincs is benne a Moby Dick- ben. Mint kiderült, a SparkNotes is hibázott, ugyanazt a nem létező idézetet közölte. Ma már minden egyetemen lefuttatják a hallgatók diplomamunkáit egy „plágium-detektoron”, az US A- ban a Tumltln nevű programot használják leggyakrabban e célra. A Svéd Akadémia tagjainak eddig nyilván eszükbe sem jutott az efféle ellenőrzés. Most majd elgondolkodhatnak. Nyilván gondolkodnak is erősen, mert egyelőre nem kommentálták a plágiumgyanút. Bob Dylan is hallgat. Ezt, mondjuk, meg tudom érteni... Rezník, az ügyes pártválasztó LAJOS P. JÁNOS 1 V annak emberek, akik idővel valóban meg tudnak változni, megbánhatják korábbi bűneiket, félrelépéseiket, és még ugyanazon a területen is elfogadható munkára képesek. Vannak azonban olyanok, akiknek minden bünbocsánat és ígérgetés ellenére sem kellene újabb esélyt adni. Legalábbis nem ott, ahol a korábbi hibákat elkövették. Jaroslav Rezník a második csoportba tartozik. A legkeményebb mečiari korszak idején lett a Szlovák Rádió igazgatója, és 1998-ban a közszolgálati rádió igazgatójaként mindent megtett azért, hogy Mečiar nyelje a választásokat. Tanúk igazolták, hogy a rádió igazgatójaként hetente járt a választások előtt a HZDS székházába, ami meglátszott a média politikai műsorain is. Ugyan a rádió jobb színvonalú maradt a Mečiar-korszakban, mint a teljesen a HZDS szolgálatába állított Szlovák Televízió, de egyáltalán nem volt pártatlannak nevezhető. Akkor Mečiar győzött ugyan, de mivel nem tudott kormányt alakítani, megkezdődhetett a mečiarizmus leépítése. Rezník akkor (is) szerencsés volt, a Rádiótanács szoros szavazással megtartotta a közrádió élén. Valami furcsa oknál fogva a testület nem vette figyelembe azokat a nyilatkozatokat, amelyek igazolták, hogy mennyire szoros kapcsolatot ápolt a HZDS vezetőivel. Sőt, annyira szerencsés volt, hogy egészen 2005-ig irányíthatta a rádiót, ami rekordnak számít. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy Rezník maradását az 1990- es évek végén segítette a Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) is, amelynek akkor Robert Fico is tagja volt. 2007-ben a Smer vezette koalíció ültette az állami hírügynökség, a TASR igazgatói székébe Rezníket, tehát gyorsan talált magának új pártot, bár 2012-ben a valódi comeback nem sikerült, akkor éppen jelenlegi ellenfelét, Václav Mikát választotta az RTVS élére az egyszínű Smer kormány. Marek Maďarič smeres kulturális miniszter egyébként még mindig Mikát tartja a legjobb jelöltnek, de Robert Ficónak erről más a véleménye: az RTVS-t rendszeresen az ellenzéki sajtó közé sorolja. Ebben a pillanatban Híd a mérleg nyelve a koalícióban. Nélküle nem, vagy csak nagy szerencsével, esetleg valamelyik ellenzéki párttal kötött alkuval lehet megválasztani Rezníket a közmédia élére. Biztos megválasztásához ugyanis legalább 12 plusz szavazatra lenne szüksége Fico és Danko pártjának. A Híd ugyan érvelhet azzal, hogy a Pátria rádió és a szlovák tévé magyar adása fontos a magyar kisebbség szempontjából, és Rezníktől a megválasztása fejében kérheti a magyar műsorok fejlesztését. Rezník sok mindent megígérhet, kérdés azonban, hogy ezt betartja-e. Az RTVS igazgatójaként ugyanis meglehetősen nagy függetlenséget élvez, és eddigi előélete - például a rádió élén - sem azt bizonyítja, hogy a nemzetiségi adás fejlesztését tartaná egyik legfontosabb céljának. A másik fontos kérdés, hogy valóban olyan közmédiára van-e szüksége a magyar kisebbségnek - és persze a szlovák többségnek is —, amelyre Rezník tevékenysége nyomja rá a bélyegét. Ennél az is jobb megoldás lehet, ha inkább egy újabb pályázaton keresnek megfelelőbb jelöltet. FIGYELŐ Veréstől esett kómába az amerikai fogoly Brutálisan megverték az északkoreai börtönben a hét elején hazaszállított, kómában lévő amerikai diákot, Otto Warmbiert. Erről apja, Fred Warmbier számolt be, megrázó szavakkal írta le fia állapotát, Kifejtette: nem hiszi Észak-Korea magyarázatát, hogy 22 éves fia a ritka, de nagyon veszélyes, a légzési- és a mozgatóizmok bénulását okozó botulizmusban betegedett meg, és azután esett kómába, hogy altatót kapott. Otto Warmbier a cincinnati kórházban van, orvosai közölték: a szervezetében nem mutatható ki botulizmus, viszont agyszövetei nagy kiterjedésben elhaltak, tulajdonképpen agyhalott. Warmbier turistaként ment Észak- Koreába, államellenes cselekedetért tartóztatták le, mert a szállodában eltett egy propagandaplakátot. Emiatt tavaly márciusban 15 év kényszermunkára ítélték. (MTI) Drága Zsiga! L egutóbbi leveledben említetted, hogy te már nem szereméi emlékezni. A múlt számodra csak egy súly, amit cipelni kell. Hogy az emlékezésnek semmi értelme, és az olyan intézményekkel sem tudsz mit kezdeni, mint a Nemzeti Emlékezet Hivatala. Minek annak hivatal, ami csak bánt. Mindig a múltba nézni szerinted nem vezet előre. De én figyelmeztetni szeretnélek pár dologra. Először is vegyük ketté, egy dolog a te emlékezésed, és másik a nemzeti emlékezet. Apád rosszkor volt rossz helyen. Megesik. Beszervezték. Csehszlovákiában sem működött ez másképp, mint más szocialista országokban. De ez csak az egyik oldala, lépj túl rajta. Mindeközben és főleg az apád volt. Nem mondom, hogy nosztalgiázz, mert az hánytat, mint egy asztal pia, még ha négyévente rád is jön, mint az olimpia. Jól megvoltál vele, és az is számít. Van rá alapod. Egy csomó könyv született már erről különben is. Olvass! Vagy menj el abba a Hivatalba, és kutass, ha apádról már nem is tudsz meg újat, kapsz egy átfogóbb képet. Menj, amíg lehet. Apropó Hivatal. Ha te nem is tudsz mit kezdeni apád múltjával, a társadalom szempontjából fontos, hogy nyilvánosak, kutathatók és „taníthatók” legyenek ezek a dokumentumok, történetek. Sőt, egy jól és problémák nélkül működő hivatal némileg tisztábban is tarthatja a közéletet. Nem szeretnék most belemenni abba, hogy például Magyarországon a legfelsőbb szinten is mennyire van tele a politika egykori ügynökökkel, és hogy nálunk ez miként működik a politikában és annak hátországában tudod nagyon jól. Éppen ezért fontos, hogy ezek az emberek is sakkban legyenek tartva. Ha zavar van az ilyen Hivatal vezetésében, az olyan, mintha köd szállna a múltra, vagy legalábbis annak egyes részeire. Másrészt meg fontos az is, hogy az ilyen Hivatal „tanítson” is. A tőled fiatalabbak onnan tudják meg, hogy milyen álságos módon tud működni a hatalom. Tudod biztosan, hogy ebben az évben a pozsonyi magyar gimnáziumban a toleranciára nevelték a gyerekeket. Meghívtak egy holokausztot túlélt nőt is. A diákok több témát is kidolgoztak ebben a témakörben, hiszen utálni lehet az embereket sok minden miatt. Ami a lényeg, hogy az előadók és a tanárok a diákokkal szépen el is varrták a szálakat - biztos vagyok benne, hogy te is értékeled ezt a hatékony és friss pedagógia módszert. Bár nem tudok róla, hogy a Nemzeti Emlékezet Hivatalával szlovmagy oktatási intézmények együttműködtek volna (jó lenne, ha rám cáfolnál), de a jövőben nagy szükség volna az ilyenre. Hogy értsék a diákok, mit jelent a demokrácia, és hogy mik és kik azok, amik és akik fenyegetik. Nem is zárhatom mással soraim, mint azzal a figyelmeztetéssel, hogy: Ne félj emlékezni!
