Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-15 / 137. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2017. június 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Másik dimenzió Kiska pontosan megnevezte az ország legégetőbb problémáit, s utalt a megoldás módozataira is CZAJLIK KATALIN A ndrej Kiska parlamenti beszédét hallgatva az első dolog, ami az ember eszébe jut, hogy nagyságrendekkel távol van ez attól a szinttől, amihez a parlamentben hozzászoktunk. Pedig az államfő nem mondott eget rengető dolgokat, és semmi olyat, amiről eddig ne tudtunk volna. Éppen ellenkezőleg. Olyasmiről beszélt, amit mindnyájan látunk, és saját bőrünkön is tapasztalunk: arról, hogy a lakosság egy nagy szeglete nem érzi az ország egyre javuló gazdasági eredményeit, hogy csapnivaló az iskola- rendszer és az egészségügy, hogy elharapódzott a korrupció, és Kaliňák elmozdíthatatlan, ami csak fokozza az emberek bizalmatlanságát az állammal szemben, hogy az alternatív médiák álhírei így nemcsak a fiatalokat képesek el- bolondítani, hogy a leszakadó roma közösségek egyre nagyobb terhet jelentenek az államnak... Szóval, Kiska pontosan megnevezte az ország legégetőbb problémáit, s utalt a megoldás módozataira is. Nagyon találóan azt is hozzátette, nem látja azt a politikai elszántságot, amely szükséges e problémák orvoslására. Bingó! Mert hiába mondja el ugyanezt Robert Fico, hiába turnézza végig az iskolákat a korrupcióellenes küzdelemről szónokolva, amíg nem rúgja ki Kaliňákot, és Baštemáknak fizeti a lakbért, az ember egy szavát sem hiszi el. Eközben a jelenlegi kormánynak történelmi lehetősége lenne arra, hogy előre vigye az országot. A gazdasági mutatók kedvezők, több pénz fut be a kasszába a tervezettnél, ami vissza nem térő lehetőséget kínál arra, hogy az állam olyan hosszú távú és költséges reformokba fektessen bele, amelyeknek ugyan nincsenek azonnali látványos eredményei, de amelyek híján egy hozzánk hasonló kicsi ország hosszú távon nem tud dinamikusan fejlődni. Az elnök tegnapi beszéde azt mutatja, nem kell szenzációs dolgokat mondani ahhoz, hogy nyomot hagyjunk. Fontos, hogy ki beszél és milyen szándékkal. Kiska tegnap ismét bebizonyította, nem csak formálisan az ország első számú közjogi méltósága. Európa 2017, első félidő: jóslat és valóság FELEDY BOTOND S okan vállalkoztak arra a ritkán hálás feladatra, hogy megjósolják a 2017-ben Európában esedékes választások kimenetelét, miniszterelnökök reménykedtek, szoroztak- osztottak, hogy mi történhet. Lesz-e lázadás vagy sem? Még csak az év felénél járunk, de zúdultak ránk a meglepetések. Talán nem annyira rázós ügyek, mint a brexitnépszavazás és Trump megválasztása, legalábbis ami az európai kontinentális biztonságpolitikát illeti (a brexit óta megint gyakran használjuk a „kontinentális” kifejezést, az „európaiban” London is benne van). Az osztrákok és a hollandok nem a szélsőjobb mellé tették le a voksukat, mint attól annyian féltek. Bécsben zöld-baloldali államfő lett, Hollandiában maradt a liberálkonzervatív kormány, Geert Wilders radikális jobboldali politikus nem ért el áttörést. A németeknél minden idei tartományi választáson tarolt Angela Merkel pártja, menedékkérők ide vagy oda. Sőt, az Alternatíva Németországért (AfD) migránsellenes radikális párt nem ért el átütő sikert, van, ahol a Kalózpárt korábbi eredményét sem érte el. Volt viszont egy stabil brit kormánypárt és Theresa May konzervatív kormánya. Ezt akarta sziklaszilárddá tenni May az előrehozott választással, de a művelet közben hirtelen szertefoszlott a többsége, már csak kisebbségi kormányt tud vinni, feltehetőleg azt is csak néhány hónapig, mígnem a párton belül szépen leváltják őt. A következő években pedig egy északír radikális párttal fogják a toryk levezényelni a brexittárgyalásokat. Eléggé abszurd, bízzunk benne, hogy a brit belpolitikai bizonytalanság az európai kontinentális (vagyis a mi) tárgyalási pozíciókat erősíti. Egy szó, mint száz, még csak az első félidő végénél járunk, de az is tele volt fordulatokkal. A legutóbbi, legnagyobb meglepetés Emanuel Macron, aki nemcsak megnyerte a francia elnökválasztást, de újonc pártjával, a Lendületben a Köztársasággal (LREM) De Gaulle-i mértékű többséget szerezhet a francia nemzetgyűlésben a hétvégén. Erre egy éve senki sem gondolt, lehetetlennek tűnt, hogy valaki ilyen rövid idő alatt ilyen átütő sikert érjen el. Mégis összejött. Ha pedig a reformprogramját is végigviszi és az európai építkezést felgyorsítja a németekkel, akkor 2017 végére egy egész más forgatókönyvet írt nekünk az élet, mint amit a tavalyi események alapján jósolhattunk. A tanulság, hogy nem az elemzők jósgömbjében, hanem a választók kezében van a demokráciák sorsa. Van értelme tehát kézbe venni és gyakorolni a demokratikus kontrollt. Már megint a mi emberünk FINTA MÁRK V olt annak idején, még a meéiari időkben egy Fašírka nevű műsor a szlovák köztévében. Szatirikus közéleti magazin volt, és legendássá vált, mert ennél gyomorforgatóbb műsort nem látott a világ. 1998-ban, a választások előtt olyan mélyen voltak már a meéiari rezsim és maga az Alapító Atya fenekében, hogy a cipőjük sarka is épp csak kilátszott. A műsor nagy részét a Meéiarral való összekacsintások, az ellenzék elleni karaktergyilkosságok és a magyarok elleni, undorító, soviniszta hőzöngés tette ki. Mondhatnánk, hogy az a kor ilyen műsorokat termelt ki. S ez így igaz, sosem vök még lejjebb a léc, mint akkor. Azok a habzó szájú, vérgőzös karaktergyilkosok, akik a „királyi tévében” dolgoztak, szépen lassan el is tűntek a süllyesztőben - itt-ott még felbukkantak, hol egy nacionalista párt listáján, hol egy underground, kis olvasottságú, alacsony minőségű lapocska hasábjain böfögték fel a kilencvenes éveket. Azokat a károkat azonban, amiket a közmédiában okoztak, hosszú évekig tartott úgy-ahogy helyrehozni, és messze nem is sikerült tökéletesen. A BBC-től még olyan messze van az RTVS, mint a hátsó kerti gyerekmedence a Riviérától. Ám most egy fiatal, tehetséges gárda dolgozik az RTVS hírszobájában. Igyekeznek, jól vezetik őket, sok év elteltével ismét relevánsak és nézhe- tők a közmédia hírműsorai, egyre többen tartják őket hitelesnek. Nem szépelegnek, keményen és szakmaian mutatnak rá a disznóságokra. Ennélfogva - hogy máshogy lehetne ez Szlovákiában - célponttá váltak. Robert Fico és Andrej Danko célpontjává. A köztévé új igazgatója valószínűleg az orosz propagandával a kelleténél bizalmasabb kapcsolatot ápoló Jaroslav Rezník lesz, hacsak valami meglepő fordulat nem történik. Rezníkkel pedig visszaköszönhetnek a régi, rossz emlékek. Persze valószínű, hogy az új igazgató ártalmatlan lesz, és nem kezd látványos vérengzésbe a közmédiánál, nem ismétlődik meg az az ámokfutás, mint a magyar királyi tévénél a Fidesz hatalomra kerülésekor. Inkább az a valószínű, hogy rajta keresztül nőni fog a Smer és az SNS puha nyomása a hírszerkesztőségre. Csak finoman, óvatosan. Csak a hangsúlyok helyeződnek át, csak másodpercek cserélnek gazdát, és lesz egy-két téma, amit óvatosabban kell kezelni. Láttuk ezt már annak idején, ó, de hányszor. Nem kéijük vissza. A Híd Rezník ellen van, és némi konfliktust is vállal emiatt a koalíciós partnerekkel. Ez jó, igenis dicséretes. Bugár Bélának sok mindent fel lehet róni, de azt nem, hogy visszasírná a 90-es évek áporodott bűzét - ez látszott rajta akkor is, amikor Meéiarral vitázott. Az ellen azonban, hogy az RTVS igazgatói posztja politikai játszmák tárgya lett, ő sem emelte fel túlzottan a szavát. „Hat és fél százalékig verte az asztalt”, mondhatnánk, mert látszik, annyira azért nem fontos a pártnak a történet. Olyannyira nem, hogy a szlovák sajtó egy része - kombinálva és csavarva kettőt a sztorin - azt kezdte rebesgetni, hogy a titkos szavazáson egy-két hidas képviselő akár még meg is szavazná Rezníket, ha azon múlna, és akkor lehet érte kérni cserébe valamit. A Smer és az SNS ugyanis a Híd nélkül valószínűleg csak Kotlebáék szavazataiban bízhatna, az pedig a gusztus- talanság netovábbja lenne - persze, láttunk mi már karón varjút. A fenti elméletet persze Bugár és a teljes Híd-frakció tagadja, és ha valóban elvhűen szavaznak - bár erre csak a szavazatok eloszlásából következtethetünk -, az azt jelenti, hogy ebben a koalícióban nem emészt fel kivétel nélkül mindent a politikai üzletelés. A legnagyobb baj az RTVS-mizériával azonban az, hogy ennek az egész helyzetnek be sem szabadott volna következnie, ha tényleg elvekről, szakmaiságról, a független és hiteles sajtóról beszélgetnénk, és nem arról, hogy ismét a „mi embereink” jussanak posztokhoz. FIGYELŐ az erőszakot, viszont Szíria más térségeiben, például Homsz tartományban, Damaszkuszban és a déli Daraa városban változatlanul érik atrocitások a polgári lakosságot. Paulo Pinheiro arra is kitért, hogy „megrázóan magas számú” civil vesztette életét azoknak a légicsapásoknak a következtében, amelyeket az Iszlám Állam (IÁ) ellenőrzése alatt álló Rákká ellen indított offenzíva támogatására hajt végre az USA vezette nemzetközi koalíció. 160 ezer ember kényszerült elmenekülni otthonából a légicsapások miatt. A kurd és arab milíciákból álló Szíriái Demokratikus Erők (SDF) múlt héten kezdte meg a város visszafoglalását az IÁ-tól a nemzetközi koalíció támogatásával. Az SDF erői visszaszerzett területeket Rakkától nyugatra, keletre és északra. Az Emberi Jogok Szíriái Megfigyelőközpontja (OSDH) arról adott hírt, hogy 88 civil halt meg a Rakkát és környékét ért légicsapásokban az offenzíva kezdete óta. (MTI/Reuters/dpa) Rettenetes kínokat állnak ki a civilek A tűzszünet és a biztonsági zónák kialakítása ellenére a szíriai lakosságnak több térségben továbbra is rettenetes kínokat kell kiállnia a brutális harci cselekmények miatt - jelentette ki Genfben Paulo Pin- heiro, az ENSZ Szíriával foglalkozó független vizsgálóbizottságának elnöke. Pinheiro az Emberi Jogi Tanács ülésén elmondta: az ENSZ idén egyetlen segélyszállítmányt tudott eljuttatni az egyik biztonsági zónába. Több területen változatlanul tombol a konfliktus, amelynek pusztító következményei máig sújtják a civil lakosságot. Továbbra is előfordulnak kórházak elleni támadások, és a lakónegyedekben elkövetett légicsapások és öngyilkos merényletek sem szűntek meg. Pinheiro elismerte, hogy az Idlíb, illetve Nyugat-Aleppó környékén május elején létrehozott biztonsági zónákban sikerült visszaszorítani
