Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-09 / 132. szám, péntek
16 LAG ■ 2017. JUNIUS 9. www.ujszo.com „Minden érdekel, amit meg lehet enni” Mi a blogod ars poeticája? Korábban közösen írtunk egy blogot a kollégiumi társaimmal. Olyan receptekről szólt, amelyeket kollégiumi körülmények között tudtunk megvalósítani, kevesebb pénzből, egy kevésbé jól felszerelt konyhában. Mire végeztem az egyetemen, megszerettem a műfajt, és egyedül folytattam. Nincs különösebb ars poeticám, azokról a dolgokról írok, amelyek engem érdekelnek és izgatnak: helyek, receptek, hozzávalók, országok, nemzetek konyhája és a gasztronómiának bármilyen határterülete, mint a társadalom- vagy a természettudomány. Sokat olvasom az angol és az amerikai gasztronómiai sajtót. De elsősorban a saját szórakoztatásomra írok. Melyik bejegyzésed volt a legnépszerűbb? A legolvasottabb a 10 undorító étel volt, de rengetegen jeleztek vissza a 10 budapesti kedvenc helyeimre, sokan ezt sorvezetőként is használják. NÉVJEGY Vida Kata babramegy.blog.hu - Mindenről szól, amit meg lehet enni. Civilben pszichológusként dolgozik. Működtettek a barátaiddal egy lakáséttermet. Gondolom, nemcsak az a célotok, hogy mások megkóstolják a főztötöket, hanem hogy kedvet kapjanak a főzéshez. Inkább a közösségi élmény a fontos. A legjobban azt szeretem a lakásétteremben, hogy a barátaimmal, lakótársammal csináljuk. Nincs nagyobb közösségi élmény, mint együtt enni. Szerinted miért lett divat a gasztronómia? Ez egy nagyon érdekes folyamat, ami külföldön már a ’70-es, ’80-as évek óta tart. Nálunk kb. 10 éve indult el. Szerintem ez részben összefügg azzál, hogy egyre több elvont, irodai munkát végzünk, így egyre nagyobb igényünk van arra, hogy valami kézzelfoghatóval foglalkozzunk, mint amilyen az Új sorozatunkban magyar gasztrobloggereket mutatunk be. Elsőként egy személyes kedvencet, aki tudja, ha ételről van szó, akkor nem babra megy a játék, mert társadalmi kérdésként sem mindegy, hogy mit eszünk. Vida Katát kérdeztük. ÍZELÍTŐ Diós céklakrém Grúziából (pkhali) Hozzávalók: 0,5 kg apróbb cékla, fél gránátalma, 10 dkg dió, 1 gerezd fokhagyma (felaprítva), 2-3 ek balzsamecet, fél tk frissen őrölt koriandermag, fél csokor friss rozmaring, só, bors. Elkészítés: 200 fokon, kb. 1 óra alatt puhára • sütjük az alufóliába csomagolt, • némi olívaolajjal meglocsolt « céklát. Az aprítógépben • megdaráljuk a diót, majd • mehet ugyanabba az edénybe a , kihűlt, megpucolt cékla. Miután • a gép felaprította a céklát is, • mehet hozzá a koriandermag, • a rozmaring, a fokhagyma és a m balzsamecet. Végül kiütögetjük a • gránátalmából a magokat, és egy » kanállal belekeverjük a krémbe. ételkészítés, a vendéglátás, a főzés. De van, aki azt mondja, hogy a gasztronómia részben átvette a művészetek funkcióját, és a társadalmi státusunk jelzésére szolgál: ma már az elitnek nem a legfontosabb kortárs művészekkel, hanem a legfelkapottabb szakácsokkal és éttermekkel illik tisztában lennie. Ez a két elméletem van erre. Nagyon szépek a fotóid. Mintha inkább a színek kavalkád- jára koncentrálnának, nem is az ételre, hanem magára a látványra. Néha pár alapanyagból egyszerű, mégis festői ételeket készítesz. Ilyen volt például a tahinikrémes sütőtök, de nagyon sokan szerették a karamellizált kelbimbót gránátalmával. Inspirál maga az alapanyag látványa, külseje? Valójában az említett két étel Yotam Ottolenghi-inspiráció. De igen, valóban nagyon inspirálnak az alapanyagok. Imádom a piacot, lenyűgöznek és motiválnak a színek és a formák. A gasztronómiai forradalomnak köszönhetően már lehet kapni csíkos padlizsánt, sárga paradicsomot, különböző cukkinit és folytathatnám. Egyébként egyszerűnek tűnő kombinációk kitalálása is úgy működik a főzésben, mint minden más mesterségnél - az embernek el kell sajátítani egy nagyobb mennyiségű mintát, hogy utána tudja kombinálni őket. Nagyon sok gasztroblogger van már. Mitől lesz valaki érdekesebb, mivel tűnhet ki a többi közül? Én is gondolkodtam azon, hogy érdemes volna-e leszűkíteni a területemet, specializálódni valamilyen témára, de aztán rájöttem, hogy igazából mindig az a legjobb stratégia, ha az ember önmagát adja, és engem minden érdekel, amit meg lehet enni. A biogomon a lógóm is dinamikus, ezért változnak benne a füszercsomók folyamatosan, mert engem ez a sokszínűség foglalkoztat. Bízom abban, hogy az ember azzal tűnhet ki, ha arról ír, ami vele önazonos. Sokat utazol. Ilyenkor célzottan készülsz, megnézed előre, hol vannak gasztronómiai szempontból érdekes helyek? Igen, mindig készülök. Pár éve, amikor Grúziába mentem, egy komolyabb listányi ételnevet tanultam meg grúzul. Útbaigazítást nem tudtam volna kérni a nyelvükön, de padlizsánszeleteket diókrémmel igen. Ki a külföldi és a hazai példaképed? Külföldi, akit már említettem, Yotam Ottolenghi. Itthonról, akit szerintem senki nem tud megkerülni, Mautner Zsófi. Már akkor olvastam őt, amikor még nem volt Goldenblog díjas, és már akkor is lenyűgöző receptjei voltak, olyanok, amelyek a mai napig megbízhatók. Ha ő leír egy receptet, az biztosan jó és működik. Meghatározó figura. 3, 2, 3 kedvenc alapanyagod: A cékla - nagyon alábecsülik. A tojás - nagyon sokoldalú. És a citrom. 2 kedvenc fűszered: A korianderzöld és a római kömény. 1 tanács kezdő konyhatündéreknek:Sokkal egészségesebb és olcsóbb piacon vásárolt alapanyagokból főzni, érdemes termelői piacra járni! Mindenki legyen nagyon türelmes önmagával, amikor főzni kezd. Én is elkövettem minden létező bakit az elején, a tortából kimaradt a liszt, odaégettem a krumplit, szárazzá aszaltam a kacsát. Nem szabad feladni! Egy gasztroblogger másként néz egy más által elkészített ételre, mint aki nem főz? Biztosan. Én például a borokhoz egyáltalán nem értek: ezen a területen hiányzik az említett felhalmozott mintám és tapasztalatom, és ott sokkal kevésbé tudom megkülönböztetni az ízeket. Ha kóstolok valamilyen ételt, akkor elég nagy bizonyossággal meg tudom mondani az összes hozzávalót, de a boroknál teljesen elveszett vagyok. Melyik konyha a kedvenced? A közel-keleti konyha lenyűgöz! Mostanában még a japán konyha érdekel, csak nehezebb hozzá beszerezni az igazán friss alapanyagokat. Mi volt eddig a legmerészebb kísérletezésed a főzésben? Marhafarkat és -pofát szoktam készíteni. Két éve karácsonyra főztem a baráti társaságunknak 10 liternyi ramen levest, amihez meg kellett főzni 20 liter alaplevet, és abban mindenféle disznólábak és belsőségek főttek, elárasztva az egész bérházat mindenféle „illatokkal”, de cserébe istenien sikerült. Haulitus Anikó
