Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-22 / 116. szám, hétfő
4 I VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. május 22. I www.ujszo.com Ki a hetes? A magyar kormány MOLNÁR NORBERT L ehet felháborodni és lehet tapsolni, lehet gyűlölködni és örök ellenséget keresni, lehet megalázottnak érezni magunkat és lehet dacosnak lenni amiatt, hogy az Európai Parlament javasolta az uniós alapszerződés hetedik cikkelye alapján való eljárás indítását Magyarország ellen. Ha elég iróniával nézünk rá, azt mondhatnánk, Magyarország jobban teljesít, hiszen azért Lengyelországnak nagyobb esélye volt rá, hogy az EU történetében először egy országtól megvonják a szavazati jogát. De Magyarország beelőzött. Nézzük a tényeket. Az EP azért hozott ilyen döntést, mert a képviselők szerint Magyarországon sérülnek az uniós alap- és szabadságjogok, leginkább a CEU ellehetetlenítését célzó törvény és a civilek elleni intézkedéscsomag miatt. És a lényeg itt van. Nem a magyar nép és a magyarok ellen született az uniós határozat, hanem éppen értük, és azok ellen, akik ilyen törvényeket indítványoznak és hoznak. Jóérzésű, egyszerű ember ilyen törvényeket nem hoz, nem indítványoz. A hetes cikkely beindításának kérése a magyar kormánynak és a magyar parlamenti többségnek szól. A kormány szavazati jogának megvonásáról szól. Ezért amikor egy hazug propagandagépezet azt próbálja elhitetni a választóval, hogy már megint a magyarokat bántják, az nem más, mint az ember tudatos hülyének nézése - hatalomféltésből. Az új ellenségek megkeresése, megtalálása és minden áron való ellehetetlenítése hatalmi eszköz, amelyet a gátlásos demokráciákban művelnek a demokratikus berendezkedés alkotóelemeivel szemben. Összefoglalva: a csúnyának kikiáltott Brüsszelnek a magyar kormány egyes intézkedéseivel van baja, nem a magyar néppel és Magyarországgal. Plasztikusan fogalmazva: nem óriásplakátozza ki az uniós országokban, hogy Állítsuk meg Budapestet!, de jogi eszközökkel megpróbálja. És ugyanezt tenné Vilniusszal, Rómával vagy Koppenhágával is, ha úgy viselkednének az ottani kormányok, mint a választásokra készülő, a hatalmát foggal-körömmel védő magyar kormány. És az az intézkedés sem a litvánok, az olaszok vagy a dánok ellen irányulna. És még egyet sorosozzunk a végére. Az az ember manapság az egyik legboldogabb ember lehet. Tennie sem kell azért, hogy az egyik legismertebbjátékos legyen a világon. A műparanoia nagymesterei olyan világhatalmi tényezőt gyártottak belőle, amilyenről sok politikus csak álmodni mer. Pedig messze nincs olyan hatalma és befolyása, mint amilyet a tehetetlenség és a hatalomféltés spin doctorai neki tulajdonítanak, s amit a lakájmédia kritikátlanul ordibál. Nagy, de nem óriási. Egy ember, aki hisz a nyílt társadalomban és a szabad demokráciában. Valami olyasmiben, mint az Európai Unió. Amelynek mi is szerves részei vagyunk. FIGYELŐ Trump most nem hiányolta a fejkendőt Annak idején kritizálta ezért Michelle Obamát, most viszont hagy(TASR/AP-felvétel) ta, hogy felesége fedetlen fővel kísérje. Donald Trump amerikai elnököt a bombaüzleteket eredményező szaúd-arábiai útjára elkísérte felesége, Melania és lánya, Ivanka is, egyikük sem viselt fejkendőt. A brit BBC arra emlékeztetett, hogy 2015 januárjában, amikor Michelle Obama, Barack Obama akkori elnök felesége egy hasonló alkalommal fejkendő nélkül jelent meg, Trump azonnal bírálta az elnököt és feleségét, s egy Twitter-üzenet- ben azt állította, Obama felesége megsértette a muszlim vendéglátókat. Michelle Obamához hasonlóan egyébként Theresa May brit kormányfő és Angela Merkel német kancellár sem viselt fejkendőt szaúd-arábiai látogatása során. Ez egyébként külföldi látogatóknak nem is kötelező. (BBC, hvg) Gyerekkori barátnőm háromszáz éves Ma már nem kell kiváltságos családba születni ahhoz, hogy megváltoztassunk, jobbá tegyünk egy országot LUCIA MOLNÁR SATINSKÁ M ária Terézia mindig fontos része volt az életemnek. Kiskoromban apukám mesélt róla, a császámőnkről, hogy mi mindent csinálhatott Pozsonyban. A kedvenc sztorim az volt, hogy a gyerekeivel szánkózott a várdombon. Nem az a fontos, hogy történelmi szempontból mi lehetett igaz ezekből a történetekből, hanem az, hogy a felvilágosodás kora számomra jelentős időszakká vált városunk, Pozsony történelmében. Apukám nem is sejthette, mit vált ki bennem a meséivel. Amikor megtanultam olvasni, nagyon megszerettem a Mária Teréziáról írt életrajzokat. Vannak gyerekek, akik elképzelnek maguknak valakit - egy kitalált társat -, akivel titokban beszélgetnek. Nekeni ilyen társam lett Mária Terézia. Amikor villamossal jártam iskolába, néha elképzeltem, hogy velem utazik és nekem kell elmagyaráznom neki, mi minden változott Pozsonyban, amióta már nem él. Az új épületeket, új találmányokat. Úgy képzeltem, nagyon csodálkozik, milyen lett Pozsony. Mi, közép-európai lányok kevés olyan történelmi személyiséget találunk, akivel azonosulni tudnánk, és arról álmodoznánk, mit tennénk az ő helyében. A fiúknak ott van a rengeteg király, császár, nyelvújító, költő, felfedező. Nekünk elsősorban Mária Terézia. Persze, voltak más királynők is, de inkább a feleség szerep jutott nekik, nem Európa sorsának irányítása. Ma 30 éves vagyok, Mária Terézia születésének 300. évfordulóját május 13-án ünnepeltük. Aki ma példaképének tekinti őt, nehéz feladat előtt áll. Persze ő beleszületett a pozíciójába - ma választásokat kellene nyernie. Másrészt sok olyan dologgal küzdenek a mai nők, mint ő. 23 éves volt, amikor az ország vezetője lett (most mindegy, hogy császárnéként, királynőként, hercegnőként), terhesen, a negyedik hónapban, a negyedik gyerekét, az első fiát várva, persze azt még nem tudhatta, hogy fiú lesz. Az első gyereke, Mária Erzsébet négy hónappal korábban halt meg, háromévesen. Tudom, más idők voltak, és tudom, hogy ha a mai nőkhöz viszonyítjuk, ő elképzelhetetlen kiszolgálásban részesült. De mégis meg kellett küzdenie azzal, hogy az összes férfit, aki számított az udvarban, az ország irányításában, meggyőzzön arról, hogy fiatal nőként, anyaként is képes megállni a helyét. Ma a nőknek sokkal több lehetőségük van, mint 300 éve. De ki lesz az a nő, akire 300 év múlva is emlékezni fognak? Akiről mesélni fognak az apukák a kislányuknak? Aki példaképe lehet azoknak, akik jobb oktatást, egészségügyi ellátást akarnak mindenki számára? Mi ezt nem tudjuk meg, csak tippelhetünk. De aki gondol egy merészet, neki- állhat azon dolgozni, hogy korunk fontos, felvilágosodott személyisége legyen. Mert ma már nem kell kiváltságos családba születni ahhoz, hogy megváltoztassunk, jobbá tegyünk egy országot. A kínaiak eltették láb alól a CIA húsz ügynökét A kínai kormány módszeresen felszámolta az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) tevákenyságát Kínában 2010 és 2012 között - jelentette a The New York Times. Az újság tíz jelenlegi és volt, névtelenséget kérő hírszerzési tisztség- viselőre hivatkozva arról számolt be, hogy a téglát még mindig nem sikerült azonosítani, aki miatt a CIA mintegy 20 informátorát vették őrizetbe vagy gyilkolták meg. A lap úgy tudja: a kínai hatóságok legalább egy tucat informátorral végeztek a szóban forgó években, szétzilálva a CIA által évek alatt kiépített hálózatot. Az egyik informátort egy kínai kormányzati épületnél lőtték agyon - ez üzenet volt a többieknek, hogy ne dolgozzanak össze Washingtonnal. A NYT szerint az amerikai hírszerzés és biztonsági szolgálatok egyelőre megosztottak abban, hogy egy beépített ember volt-e a CIA berkeiben, vagy esetlegesen Kínának sikerült feltörnie az amerikai hírszerzés rejtett kommunikációs rendszerét. A CIA-források kínaiak általi felszámolása 2010-ben vette kezdetét, amikor az amerikai hírszerzés a kínai kormánnyal kapcsolatos nagyon jó minőségű értesülésekhez kezdett hozzáférni az államigazgatáson belülről származó informátoroktól, a többi között olyan emberektől, akik elégedetlenek voltak a pekingi vezetés korruptsága miatt - mondta négy illetékes az amerikai lapnak. Hozzátették: az információk az év végére elapadtak, majd a források kezdtek eltűnni 2011 elején. Amikor egyre több forrását gyilkolták meg Kínában, az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) és a CIA karöltve vizsgálatot indított a biztonsági rés feltárására, górcső alá véve a pekingi műveleteket és az Egyesült Államok ottani nagykövetségének minden egyes munkatársát. A vizsgálat végül egy volt CIA- ügynökre összpontosult, aki a Kínával foglalkozó ügyosztályon dolgozott, azonban nem volt elegendő bizonyíték a letartóztatásához - írta a lap, amely szerint más nyomozók abból indultak ki, hogy a kínai hírszerzés feltörhette a CIÁ rejtett kommunikációs rendszerét. Megint más nyomozók úgy vélekedtek, hogy a biztonsági rés aTcémek gondatlanságára vezethető vissza, így például folyton ugyanazt az útvonalat és találkahelyeket használták, vagy olyan éttermekben jöttek össze, ahol lehallgatta őket a kínai hírszerzés. A NYT szerint 2013-ra az amerikai hírszerzőknek már sikerült megakadályozniuk Kínát abban, hogy azonosítani tudja helyi ügynökeiket, a CIA pedig azóta is kémhálózatának újjáépítésén dolgozik. A CIA nem volt hajlandó kommentálni a NYT cikkét. (MTI)
