Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)

2017-05-02 / 100. szám, kedd

www.ujszo.com | 2017. május 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 5 Milyen is egy május? Egy időben foglalkoztatott, miért nincsenek juliálisok, augusztiálisok VERES ISTVÁN május talán a legpozití­vabb jelzőkkel felruhá­zott hónapunk. Ezekkel a jelzőkkel nagyrészt olyan emberek ruházták fel, akik már meghaltak. A május a szerelem hó­napja, a májusi eső aranyat ér, május a Szűzanya hónapja, ebből az apro­póból tarttatnak májusban a májusi litániák. Május elsején van a május elseje, meg a munka ünnepe, a mun­ka pedig a társadalmi szerveződé­sünk alapja. Ha nem lenne munka, munkanélküliek lennénk. Hivatalo­san májusban tört ki a második vi­lágháború vége. Ez a szerelem nekem nem a május, én örülök, ha valahogy túlélem, a szerelem csak egy rohadt mágus, ha elkapom, úgy is kiherélem, énekli a Tankcsapda névre hallgató, debre­ceni gyökerekkel rendelkező magyar rockzenekar, egy 1996-ban kiadott lemezén kiadott dalában. Címe: Egyszerű dal. Zenéje egyébként a Nirvana nevű egykori amerikai grunge zenekar egyik dalából lett át- lényegítve, ezért is volt olyan népszerű a magyar hallgatók köré­ben. Egy epeijesi származású egy­kori ismerősöm egykor úgy emle­gette a Nirvana zenekart, hogy Nyir- vana. Mert tiszteletben tartotta a gyetyenyele-gyityinyili névre hall­gató szlovák nyelvtani szabályt. Egyébként évek óta nem beszéltünk, és ha látjuk is egymást az utcán, nem veszünk egymásról tudomást. Mint­ha mindketten megértettük volna, hogy már nincs egymással dolgunk. Némely szláv nyelveken a május neve máj, ami magyarul májat jelent. Régebben volt a faluban egy öreg néninek egy macskája, akit Májnak hívtak, mert úgy nyávogott, mintha azt nyávogta volna: máááj. Májusban vannak a majálisok. Júniusban is vannak, de azok már nem majálisok, hanem juniálisok. Egy időben fog­lalkoztatott, miért nincsenek juliáli­sok, augusztiálisok és szeptembriáli­sok is, de már nem foglalkoztat. Ti­zenhárom éve voltam egy egyetemi majálison az elektrotechnikai és in­formatikai kar aktív diákjainak szer­vezésében. Egy félig kibelezett sze­mélyi számítógépen ültem, és ittam a műanyag pohárból a sört. Akkor sem értettem, miért. Talán mert ott volt egyik ismerősöm, a Béla. A számí­tógépből később kivettük a CD ro­mot, CD lejátszót csináltunk belőle, a többit pedig kidobtuk. Béla pedig el­költözött egy délkelet-ázsiai ország­ba. Nemrég volt a névnapja, de nem gratuláltam neki. Mit gratuláljak? Egyébként állítólag most épp itthon van, vagyis otthon, a Nagyrőcei já­rásban. De gondolom, nem olvas új­ságot. Én a helyében biztosan nem olvasnék. Inkább kimennék meg­nézni a kastély kertjét, meg hogy ott van-e még kikötve az a fehér kecske. Van-e mit legelnie annak a kecské­nek 2017 májusában? Valószínűleg van, mert májusra azért az efféle ki­szolgált kastélyok kertjében már elég rendesen megnő a fü. Ilyen a május. De azért szerintem Béla menjél ki, és nézd meg. Tű a szénakazalban HANGÁCSI ISTVÁN # a közös az Oktoberfestben, a magyar államalapításra "W való megemlékezésben és a holland parlamenti ülés­I W fl ■ szak kezdetében? Mindhárom komoly hagyomá- X T nyokkal bír és a társadalmi összetartást befolyásoló politikai kultúra részei, ami egyébként a szlovákiai demokrácia legna­gyobb hiánycikke. Gyakran hangzik el a hazai politikusoktól és elemzőktől: a szlovákiai politikai kultúra minősége kritikán aluli. Ám azt egyáltalán nem taglal­ják, hogy mit is értenek e meghatározás alatt. Legtöbbször a parlament­ben tapasztalt viselkedésekre és a sajtóra vonatkoztatják - tévesen. A kommunikációs stílus csak egy egész apró szelete a politikai kultúrának, amelynek nyugaton évszázados közösségformáló ereje van. A politikai kultúra egy társadalom hagyományainak (népi és vallási), történelmi emlékezetének, viselkedési mintáinak összessége. Ezek a közfelfogás­ban teljesen elfogadott és aránylag egységesen értelmezett, legfőképpen a közösségi összetartásban és a békés együttélésben játszanak kulcssze­repet, s különböző formában öltenek testet. Ilyen az Oktoberfest, amely minden müncheni számára a legfontosabb esemény, amelyet egyetlen politikai, vallási és társadalmi közösség sem sajátított ki 1945 után. Mi több, a világon a legismertebb német fesztivál, s méltán büszkék is rá a bajorok. Hasonló a helyzet a holland parlamenti időszak megnyitásának napjá­val (Prinsjesdag), amely az ország egyik legnépszerűbb ünnepe, miköz­ben idehaza ugyanezt az „aktust” egy fél mondattal elintézzük. A hol­land társadalom évszázadokon át konfliktusokkal teli közösség volt, és a fennmaradás érdekében el kellett sajátítania a megegyezés kultúráját, amelynek végső eredménye a Prinsjesdag. Ellenpéldának hozható fel az augusztus 20-ai magyar államalapítás körüli hangulatkeltés. E nap le­hetne az összmagyarság egyik legnagyobb ünnepe, amikor mindannyian arra emlékezünk, hogy őseink megalapozták a magyarok jövőjét a vi­lágban. Ehelyett sajnos pontosan az aktuálpolitikai érdekek kiszolgálója lett, a társadalmon belüli politikai megosztottság erősítését szolgálja, valamint az ellenségkép fenntartását, szemben egymás magyarságának elfogadásával. Szlovákiában azonban még addig sem jutottunk el, hogy megnevez­zük a politikai kultúránk elemeit. Ennek elsődleges akadálya és egyben megoldása is a történelmi múlt értelmezésében keresendő, amelyben alig találhatóak mindenki által elfogadott pozitív szemléletek. A hely­zetet nehezíti a szlovák társadalom és elit közömbössége. Meglátásom szerint a pozsonyi Koronázási Ünnepségek halad a legjobb úton afelé, hogy hosszú távon és össztársadalmi szinten beépüljön a hazai politikai kultúrába, mérsékelve a történelmi és aktuálpolitikai sérelmektől sújtott szlovák-magyar, kisebbség-többség viszonyt. Mi, szlovákiai magya­rok, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az összmagyar poli­tikai kultúra részesei lehetünk (annak minden pozitív és negatív oldalá­val együtt). Ugyanakkor az elmúlt majd 100 év élményei alapján fontos lenne, ha mi is kiépítenénk egy sajátos szlovákiai magyar politikai kul­túrát a közösségünk fejlődése és összetartása érdekében. Ennek jelei már mutatkoznak a Gombaszögi Nyári Tábor és Martosi Szabadegyetem ré­vén, amely a politikai és a civil szféra, valamint a szlovákiai magyar if­júság két kiemelkedő találkozási és együttműködési pontja. Mert a tár­sadalom csakis egy pozitív politikai kultúrával emelkedhet fel és válhat sikeressé, nem a feladással és a közömbösséggel, hanem a nyitottsággal és a megegyezéssel. A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa Benzinfegyver az atom ellen? - üzemanyaghiány Phenjanban Szokatlan üzemanyaghiányt tapasztalnak az észak-koreai főváros lakéi: a benzinárak az egekbe szöktek, miután korlá­tozták az üzemanyag-vásár­lást a lakosság számára. A hiány okát homály fedi, többen ; Kínát sejtik a háttérben. A benzinku- j taknál múlt héten írták ki, hogy bi- i zonytalan ideig korlátozott meny- nyiségű üzemanyag vásárlására van : csak lehetőség. Áz intézkedésre nem i adtak magyarázatot, és azt sem kö- i zölték, meddig lesz érvényben. A phenjani autósok igyekeznek tele­tankolni járműveiket, illetve min­denféle egyéb tartályokba töltenek üzemanyagot - amíg még van rá le­hetőség. Dupla ár A benzinárak közben az egekbe szöktek. Ez szokatlan Észak-Ko- reában, ahol az üzemanyag ára stabi­lan 70-80 cent körül van literenként. | (Pontosabban kilogrammonként, mert az észak-koreai benzinkutaknál kilóra árusítják az üzemanyagot.) A napok óta tartó hiány miatt azonban egyes kutaknál már a szokásosnak a kétszeresére, 1 dollár 40 centre emel­kedett a benzinár. Az energiaforrásokban szegény Észak-Koreát alapvetően Kína látja el üzemanyaggal, emiatt olyan hírek teijednek, hogy Peking okozhatta a mostani hiányt. Donald Trump ame­rikai elnök több alkalommal is fel­szólította az észak-koreai gazdaságot jelentős részben életben tartó Kínát, hogy lépjen fel keményebben Phen- jannal szemben. Bár a két ország kö­zötti kereskedelem változatlanul sta­bilnak látszik, sőt akár bővülhet is, vannak arra utaló jelek, hogy Peking, kerülve a feltűnést, szigorúbban ér­vényesít egyes nemzetközi szankci­ókat, amelyekkel arra próbálják rá­venni Phenjant, hogy adja fel nukle­áris programját. Pekingben korábban is nyíltan szóba került az üzemanyag-szállít­mányok korlátozása. Viszont más té­nyezők is szerepet játszhatnak: a hi­ány és az áremelkedés hátterében le­het az is, hogy jelentős készleteket éppen átirányítanak más felhaszná­lókhoz - például bizonyos miniszté­riumokhoz, kulcsfontosságú gyárak­hoz vagy a hadsereghez - vagy éppen növelik az állami tározók feltöltött- ségét. Árulkodó pártsajtó Mindenesetre két nappal az üzemanyag-vásárlási korlátozások bejelentése után a KCNA észak­koreai állami hírügynökség szokatla­nul csípős - helyenként kifejezetten fenyegető - hangvételű vélemény­cikket tett közzé, amelyben egy „Észak-Koreával szomszédos orszá­got” bírált, egyértelműen Kínát. A cikkben azt írták, hogy ha ez a bizo­nyos ország „valaki más zenéjére táncolva” továbbra is alkalmaz szankciókat, akkor azt lehet, hogy Észak-Korea ellenségei megtapsol­ják, viszont az Eszak-Koreához fűződő kapcsolataiban katasztrofális következményekre kell felkészülnie. Az Észak-Koreában működő ben­zinkutak száma jelentősen emelke­dett az utóbbi években, elsősorban Phenjanban, a tartományi székhelye­ken és a nagyobb autópályák mentén. Kim Dzsong Un hatalomra kerülése óta érezhetően növekedett a forga­lom a fővárosi utakon. Korábban fel se tűnhetett Curtis Melvin, a Johns Hopkins Egyetem kutatója felidézte, hogy legutóbbi észak-koreai látogatása­kor, 2005-ben az őt szállító buszt még nem benzinkútnál tankolták meg, ha­nem vödrökből töltötték fel a tankját benzinnel, amelyet jegyre árusítot­tak. Ehhez képest a kutató szerint szembetűnő a változás, hiszen ma­napság a benzinkutaknál fel vannak tüntetve az árak, így azok változása mindenki számára nyomon követhe­tő. Az üzemanyag belső piacának bő­vülése miatt tehát lehetővé vált, hogy egyáltalán feltűnjön, ha probléma adódik az ellátással. >fNe is álmodjanak róla" Észak-Korea ENSZ-nagykö- vetének helyettese „szertelen álom­nak” nevezte az Egyesült Államok igyekezetét, hogy a kommunista or­szág felszámolja atomarzenálját. „A Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság már közölte, hogy nem vesz részt semmilyen tárgyaláson, amely atomfegyvereinek leszereléséről szól. Ez nem politikai alkudozás és gaz­dasági osztozkodás tárgya” - mondta Kim ír Rajong. Hozzátette, Észak- Korea nukleáris hadereje „az igazság megbecsült pallosaként és elrettenté­sül szolgál saját szuverenitása, mél­tósága és a világbéke védelmében az Egyesült Államok atomháborút ki­robbantó fenyegetésével szemben”. Rex Tillerson amerikai külügy­miniszter a hétvégén reálisnak mondta a veszélyt, hogy Észak- Korea atomtámadást indít Szöul vagy Tokió ellen, Kim Dzsong Un észak-koreai vezető „egyre köze­lebb taszítja Kelet-Ázsiát és a vilá­got a szélesebb konfliktushoz”.

Next

/
Thumbnails
Contents