Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)

2017-05-16 / 111. szám, kedd

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2017. május 16. I 7 Közép-európai kórkép Konzultáció Putyinnal és Bözsi nénivel Z eman az újságírók lik­vidálásáról beszél, Babiš a cseh politika új üstököse, Orbán pedig egy amnéziában szenvedő nyugdí­jas nénivel „konzultál” - közép­európai kórkép 2017-ből. „Túl sok az újságíró, likvidálni kellene őket” - próbál bevágódni Zeman cseh elnök Putyin orosz el­nöknél (természetesen oroszul) Pekingben, mikor megpillantja a rájuk várakozó újságírókat. „Lik­vidálni nem kell, de visszafogni lehet” próbálja menteni a helyzetet Putyin, pedig neki aztán van jócs­kán tapasztalata a likvidálással is. Csak egy újabb epizód a botrány­hős Zeman közszerepléseiből, mondhatnánk. 2013-ban a cseh el­nökválasztások második forduló­jában ez az ember 55—45 százalék arányban győzött Karel Schwar­zenberggel szemben, pedig a cseh választóknak két évtized politikai tapasztalata alapján tudták, kit vá­lasztanak. Ahogy a szlovákiai vá­lasztóknak is, amikor 2009-ben ugyanilyen arányban újraválasz­tották Ivan Gašparovičot Iveta Radičovával szemben... Vajon Zeman rengeteg alkohol­mámoros botránya, elnökhöz nem méltó nyilatkozatai és tettei disz­kvalifikálják őt, vagy jövőre min­dennek ellenére a cseh választók többsége újra rá voksol? Nem tud­hatjuk, de nem valami biztató, hogy jelenleg a legnépszerűbb politikus és a miniszterelnöki poszt váromá­nyosa a szlovák származású Andrej Babiš. A jelenleg második leggaz­dagabb cseh milliárdos 1980-ban lépett be a kommunista pártba, 1982-től a csehszlovák titkosszol­gálat (ŠtB) „Bureš” fedőnéven ve­zette ügynökei között, lukrativ külkereskedelmi funkciókban dol­gozott, majd a rendszerváltás után vitatható körülmények között gaz­dagodott meg... Már ez is elég lenne ahhoz, bármilyen közéleti funkciót betöltsön, de akkor ehhez jön még, hogy politikai célokra használja az általa birtokolt cseh médiákat (pedig korábban a gyere­kei és unokái életére esküdözött, hogy nem tesz ilyet), hogy óriási az összeférhetetlenség vállalkozói tevékenysége és politikai funkciója között, hogy becsmérlően és vul­gárisán beszél a többi politikusról satöbbi satöbbi. Hónapokon belül kiderül, hogy a cseh társadalom egy ilyen alakot akar-e kormányfőnek Zeman elnök mellé. Mindeközben Orbán Viktor Bözsi nénivel konzultál egy lesza­kadó magyar régió isten háta mö­götti, tragikus sorsú településén; A néni azt mondja: „ha minden évben lenne miniszterelnök-választás, én minden évben Orbán Viktorra sza­vaznék. .. Azért, mert mikor vá­lasztás van, egy kicsit mindig emel­nek a nyugdíjon.” Erre Orbán meg­ígéri, hogy ha év végén majd „úgy vannak a számok, akkor emelek megint”. így, egyes szám első sze­mélyben. Aztán szidják Gyur- csányt, mert elvette a tizenharma­dikát. .. Aki kicsit tájékozott, az tudja, hogy miniszterelnök-válasz­tás nincs, hogy a tizenharmadikát nem Gyurcsány „vette el”, hanem Bajnai, és aki nem szenved amné­ziában, az talán arra is emlékszik, hogy amikor elvette, Orbán meg­ígérte, hogy majd visszaadja, sőt 2006-ban tizennegyediket is ígért (!) Azt inkább hagyjuk, hogy a ti­zenharmadik egyike volt azon in­tézkedéseknek, amelyek csőd szé­lére juttatták Magyarországot. Persze nem várható el, hogy egy idős néni ennyire tájékozott legyen, de azért felmerül egy kérdés: Ha Gyurcsány olyan rossz volt, hogy elvette a 13-ikat, és Orbán annyira jó, akkor hét év alatt miért nem adta vissza? Annak ellenére, hogy ezt korábban megígérte. Hol maradt a józan paraszti ész? Valójában Orbán mára odajutott, hogy a legelesettebb társadalmi csoportokra építi végtelenül lebu­tított kampányát, akiknél a politika érzelmi alapú hitkérdéssé vált, nem pedig gondolkodás kérdése. Ha gondolkodnának, akkor vasvillával kergetnék el az udvarukról, ahe­lyett, hogy rá szavazzanak. Egy éven belül kiderül, hogy ez a bázis - amely úgy látszik, mindent lenyel és benyel - elég lesz-e ahhoz, hogy Orbánt negyedszer is a miniszter- elnöki székbejuttassa. Babiš elsöpri a cseh belpolitikát (Ľubomír Kotrha karikatúrája) OLVASÓI LEVÉL Az Új Szó több cikkírójának örök­zöld téma lesz egy Orbán Viktor nevű, ún. populista magyar mi­niszterelnök (lásd Ki állíthatja meg Orbánt - Gál Zsolt, 2017. május 3.) Előrebocsátom, hogy nincs semmi bajom Önökkel, újságírókkal, ami­ért másként látják a világot, a baj az egyoldalúsággal van. Nem vagyok én sem Orbán-párti, de ha beleol­vasok az Önök által írt sok nagyszerű cikkbe, bizony egyolda­lú és sokszor sértő az, amit erről az emberről írnak. Mert lehet, hogy Orbán populista meg egyéb, amit rásütnek, de azt nem lehet elvenni tőle, hogy az ő kormánya húzta ki Magyarországot az adósságcsap­dából. Nekünk, külhoni magya­roknak kettős állampolgárságot kí­nált fel, és nem az ő hibája, hogy az lett belőle, ami... Nem tagadott meg bennünket, külföldre szakadt honfitársait, mint a szocialista Gyurcsány, aki napjainkban mintha egyre okosabb lenne, bőszen bírál­va a kormányt. Orbán Brüsszelben is megvédte a magyar sajtót, amikor azzal vádolták őt, hogy Magyaror­szágon nincs szólásszabadság, meg szabad sajtó. Magyarországon van sajtószabadság, hiszen a baloldali és liberális lapok olyan cikkeket ír­nak Orbánról, amit az MSZP már börtönnel büntetett volna. Leg­újabban pedig a véleményszabad­ságot úgy értelmezik egyesek, hogy joguk van lemoshatatlan festékkel megdobálni egy nekik nem tetsző épületet. Nekem erről a Franciaor­szágban Mohamedet kigűnyoló karikaturisták jutnak az eszembe, akik gúnyrajzaikkal ugyebár csak viccelődni akartak. Úgy gondolom, hogy a szólásszabadságnak is van­nak bizonyos határai! Ami pedig a CEU-t illeti, tudni kell, hogy Szlovákiában is szerették volna létrehozni, de láss csodát, mi nem rajongtunk érte, nem beszélve arról, hogy a komáromi egyetem­nek is teljesítenie kellett azokat a normákat, melyek Szlovákiában érvényesek. Végül pedig ami a tö­meges bevándorlást illeti: szüléink is átéltek egy vagy két világhábo­rút, menekülniük is kellett, de ők nem mentek 15 km-nél messzebbre városuktól, és a front elvonulása után azonnal visszatértek ottho­nukba. A menekültek legtöbbje pe­dig nem is háborús övezetből jön, jól informáltak, és tele vannak pénzzel. A mi szüléink azért dol­goztak éjt nappallá téve, hogy ne­künk jobb legyen, de mégsem lett jobb, sőt, meglátásom szerint nem is lesz az. Az EU-t alapító tagokat egyszerűen nem lehet lekörözni, nem engedik. Ami pedig a befoga­dást illeti, Magyarország vezetői tudnának erről sokat beszélni. Ma­gyarország mindig befogadó ország volt, és a segítségnyújtásnak, sze­retetnek, törődésnek végül Trianon lett a jutalma. Tehát ha valakiről írunk, ne csak a fél embert mutassuk be, hanem, ha lehet, az egészet, hibáival és eré­nyeivel együtt. Mészáros László Miért sikertelen az ellenzék? HANGÁCSI ISTVÁN A szlovákiai politikát 2010 óta a Smer és Robert Fico által vezetett kormányok alakítják. Az ellenzéki oldalon álló pártok sorsa a lemorzsolódás és a lassú kiüresedés lett, mi­közben ugyanazt a taktikát próbálják újra meg újra megva­lósítani. Sikertelenül. Az ellenzéki pártok úgy tevékenykednek, mintha nem értenék a hazai politika egyik legfontosabb trendjét: Szlovákiában a rendszerváltás óta a koalíciós kormányzás rendszere az uralkodó felfogás. Ezen a kijelentésen a2012és2016 közötti egypárti második F ico-kormány regnálása mit sem változtat. Akkor a Smemek lehetősége lett volna a játékszabályok felül­írására, de igazából meg sem próbálta, mi több, inkább vállalta az újabb többpárti kormányzást 2016-tól. Ez mindenképp egy kihasználható lehe­tőség az ellenzék számára. Melyek tehát egy működőképes koalíciós kormányzás előfeltételei? A válasz: az aktuálpolitikai helyzet helyes olvasata, a pártok stabil szövetsé­ge és a választók számára vonzó közös stratégia. Ezek nélkül aligha lehet­ne bármilyen formációt a Smer- SNS-Híd trió alternatívájának tekinteni. Az ellenzék alapvetően félreértelmezi a harmadik Fico-kormányt, s ezzel nem az eddig kiderült botrányokat és visszaéléseket kívánom tagadni. Az OEANO-Nova és az SaS ahelyett, hogy folyamatosan korruptnak, oligar­chák által irányított és a nép ellen tevékenykedőnek titulálja a kormányt, inkább a saját megoldásait és programját hirdethetné. Ezekről szinte sem­mit sem tudunk. Az ellenzéki pártok tartós szövetségének kialakítása lenne a következő lépés, de annak a kormányellenességen túli jegyekkel is rendelkeznie kell. Ezek, ha halványan, de a Bonaparte-lakóparknál szervezett tüntetések al­kalmával, valamint a parlamenti munka során már megmutatkoztak. A SaS és az OEANO-Nova képes összefogni, de ketten aligha tudnak to­vábbi erőket mozgósítani. Ehhez további koalíciós partnerekre van szük­ségük, márpedig azokból most nincs nagy választék: a parlamentben csak a Sme rodina és Beblavý-Mihál-formáció jöhet számításba. Ráadásul a 2020-as választás még túl távoli, s addig bármi történhet a küszöbön to- porgó MKP-val, KDH-val és a még mindig nem párt Progresszív Szlová­kiával. De arra aligha számíthatnak, hogy választók tízezrei fognak egyik napról a másikra kiábrándulni a harmadik Fico-kormányból. További probléma a közös stratégia hiánya. Ez alatt egy egységes ellen­zéki program kialakítása értendő, hiszen enélkül aligha valósítható meg egy stabil, hatékony és hosszú távú együttműködés. Ennek a megalkotása további nehézségekbe ütközhet, főleg az eltérő szakpolitikai szemléletek kapcsán. Emellett az sem elhanyagolható, hogy az ellenzéki pártok a helyi szervezetek szintjén sem állnak oly stabil és széles bázison, mint a Smer. Márpedig ezek hiányában aligha növelhetik támogatottságukat. Igor Matovié háttérbe húzódásával a legutolsó probléma is megoldódni látszik: hogy ki legyen a majdani koalíció vezetője. Erre a posztra jelenleg az SaS elnöke, Richard Sulik a legesélyesebb. A kérdés csak az, mikor tudatosít­ják az ellenzéki pártok, hogy az eddig alkalmazott és sikertelen lejárató taktika helyett ideje változtatni és elkezdeni dolgozni az eredményekért. A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa FIGYELŐ Moslékkal etette a maffia a migránsokat Hatvannyolc személyt vettek őri­zetbe a déli Calabria tartományban, ahol az ügyészség szerint a maffia tartotta kézben a migránstábort, milliókat keresve a központnak juttatott uniós finanszírozásból. Az őrizetbe vettek többsége a calabriai Arena-klán tagja. A 'ndranghetá- nak ez a csoportja szerezte meg a tábori szolgáltatások közbeszerzési pályázatait, többek között a mig- ránsközpont menzájának ellátását, valamint a mosodai szolgáltatást. „A menekülteknek disznóknak való moslékot adtak, ha egyáltalán jutott nekik enni” - mondta Nicola Grafted államügyész, a 'ndranghe- tával szembeni küzdelem egyik jelképe. A calabriai Crotone közelében ta­lálható Isola di Capo Rizzuto mig- ránstábora (CARA) a legnagyobb Európában, 2006 és 2015 között az EU 103 millió euróval finanszí­rozta. Az ügyészség szerint az összegből 36 millió euró az Arena- klán zsebébe került. A migránstá- borból származó üzlet érdekében az Arena-klán még azokkal a helyi családokkal is békét kötött, például aNicoscia és a Grande Aracra klánnal, amelyekkel korábban vé­res harcot folytatott. A bűnszervezet élén a hatóságok szerint Leonardo Sacco állt, aki az Irgalmasság Testvériséget vezette. Ez a szervezet pályázta meg és nyerte el a migránstábor szolgálta­tásaira kiírt pályázatokat, a milli­óknak azonban csak kis részét használták fel, a többi a 'ndrangheta kasszáiba vándorolt tovább külön­böző utakon. Őrizetbe vették Isola di Capo Rizzuto plébánosát is, aki a táborban levő migránsok lelki tá­mogatására évi 132 ezer eurót ka­pott. Beppe Grillo, az ellenzéki Öt Csil­lag Mozgalom (M5S) vezére blog- ján Angelino Alfano külügymi­niszter, korábbi belügyminiszter lemondását sürgette, befogadás­nak nevezik, miközben üzlet, minél többen érkeznek, annál nagyobb a profit, a migráció aranytojást tojó tyúk” - hangoztatta Grillo. Hason­lóképpen Alfano távozását szor­galmazta Matteo Salvini, az Északi Liga főtitkára is. Nem ez az első alkalom, hogy az olaszországi migránstáborok hát­terében feltűnik a maffia. Carmelo Zuccaro szicíliai ügyész a Mineó- ban működő migránstábort kézben tartó maffia miatt indított nyomo­zást. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents