Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-29 / 99. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. április 29. SZOMBATI VENDÉG I 9 Fordításnak tekinti a filmet is Dragomán György: „Ha valaki nagyon akar, tud filmet csinálni valamelyik könyvemből. Az ő harca, nem az enyém..." SZABÓ G. LÁSZLÓ Harminc nyelvre lefordított, „sötéten szép" regényét, A fehér királyt a New York Times kritikusa is nagyra értékelte. A pusztítás könyve után ez volt a második regénye Dragomán Györgynek, a harmadik, a Máglya ugyancsak felkavaró olvasmány. Ritkán történik meg, hogy magyar regényből külföldi rendező álmodik filmet. A kortárs magyar irodalom gyöngyszemei közül most egy angol-belga rendezőpáros, Alex Hel- frecht és Jörg Tittel választott. A Ceausescu diktatúrájában cseperedő kiskamasz, Dzsata történetét először az edinburgh-i fesztiválon láthatta a közönség. Igaz, a nagy sztárokat felvonultató alkotás keveset merít a könyvből, Dragomán Györgyöt azonban ez egyáltalán nem zavarja. Helfrecht és Tittel még a forgatás előtt azt nyilatkozták: „Mindent elkövetünk, hogy az emberek szeressék ezt a filmet. Nem a munkánk, az életünk része lett.” Szerethető film a The White King? Nehéz nekem erről nyilatkozni. Nem tudom igazából megítélni. Én ebben a munkában nem vettem részt. Szabad kezet adtam a rendezőknek, hogy csináljanak a regényből azt, amit akarnak. Nagyjából azt is csináltak. Úgy néztem a filmet, mintha semmi közöm nem lenne hozzá. Nagyon elengedtem. Kritikus szemmel nem tudom nézni. Örömmel igen. Az én filmem végül is a regény. De ez így jó. És van egy jól átgondolt, diplomatikus válasza. De tényleg igaz. Van a könyv, és van a film. Mindkettő más. Néztem a filmet, jött egy jelenet, és eszembe jutott, hogy akkor voltam kint a forgatáson, amikor ezt vették fel, és akkor beszélgettem az egyik főszereplővel. Róla meg beugrott a nagyapám, meg ahogy írtam a jelenet előzményeit. És mind úgy egymásra kopírozódik. Ettől nem tudok elvonatkoztatni. Csak úgy tudom nézni a filmet, hogy mindez a fejemben van. Nézem, és azt mondom: ez az enyém, ez nem az enyém. Különös élmény, minden szempontból. Nem hasonlít semmihez. Készült már film valamelyik írása nyomán? Néhány vizsgafilm. Megtaláltak a főiskolások, miután megjelent A fehér király, és több fejezetéből csináltak filmet. Csak mindig úgy alakult, hogy nem merték megmutatni. Más novelláimból is készültek filmek, de azok többségét sem láttam. Átgondolta már, hogy a film hány százalékban tartalmazza, tükrözi vissza a regényt? Nem. Ezt nem lehet kiszámolni. A helyszín is más. Angol film, angol színészekkel. Nyilván nem is az én gyerekkoromról szól. Mondok egy konkrét különbséget. Az én könyvemben a fehér király egy gazdagon faragott, elefántcsont sakkfigura. A filmben átlátszó üveg. Ahogy ez a kettő viszonyul egymáshoz, úgy viszonyul egymáshoz a könyv és a film. Teljesenmás akettő. Jörg Tittel többször is hangsúlyozta: nagyon érzékenyen érintette őt a könyv. Ön is így van a filmmel? Nem ugyanúgy, másképp! Tittel- nek a könyvet át kellett alakítania, én az ellenkező oldalról indultam. Én írtam a könyvet, és örömmel néztem a filmet, hogy nahát, ilyen is van?! Fel sem merült, hogy besegít a forgatókönyv elkészítésébe? En ezt a lehetőséget első perctől fogva elutasítottam. Semmiféle regényből nem szeretnék forgató- könyvet írni. Miért nem? Megírtam valamit, s abból csináljak valami mást? Mondjuk a na- gyobból kisebbet? Húzni nem szeretek. Nehezen megy. Egy regény tízórányi anyag. Tízórás filmet lehetne forgatni belőle. De csak másfelet lehet. Nagy részét ki kell dobni. Ebben nem lennék jó. Rövidebb szöveget hosszabbra írni, az már menne. Fordítva nem. Egy novellát kitelj eszteni filmmé, vagy egy drámából csinálni valamit, azt inkább el tudom képzelni. De hogy szétdobjak, meghúzzak, újra összehúzzak, azt nem! Bárki keresett is meg, hogy írjak A fehér királyból forgatókönyvet, mindig elutasítottam. Tizenkét éve jelent meg a regény. Azóta újabb és újabb kiadást ért meg. Javított valamit az eredeti szövegen? Semennyit. Ez úgy működik elvileg, hogy vannak utánnyomások meg új kiadások. Volt vagy húsz utánnyomás, és lett új borító is. Egy-két helyesírási hibát kijavítottam, de a szövegen nem változtattam. Vagy ha a fordítók találtak, észrevették valamit. Jelezték például, hogy a nagypapa két, egymást követő mondatban felállt. Azt kijavítottam. Értelmi változtatás nem történt. Kínában és Brazíliában is megjelent már a könyv. Most kezdték el a japán fordítást. Hogyan éli meg, hogy egy könyve ekkora utat jár be a világban? Jön a postás, hoz valamit, a könyvemet, mondjuk héberül. Ez elég jó érzés. Az írás sokszor reménytelen dolognak tűnik, de amikor például a kezembe fogtam az első regényemet, azt az érzést semmihez sem tudom hasonlítani. Az a sok kínlódás, ami volt... minden a helyére került. Az ember elhiszi olykor, hogy valami tényleg történt, és tíz centivel a fold felett jár. Külön öröm, hogy ugyanezzel a regénnyel harmincszor élhettem meg ezt a nagy érzést. Ez tényleg felemelő. Kapok egy csomó levelet is. A világ minden pontján vannak olvasóim, találkoztam is sokukkal. Volt, aki Brazíliából jött el, és beszélgetni akart velem. Kérdései voltak. Most megjelent egy finn regény, amelyben utalások vannak A fehér királyra. Hatott a szerzőre, amikor finnül olvasta. A könyv tőlem függetlenül járja az útját a világban. A filmmel is ez a helyzet. Azt is úgy tekintem, mint egy másik fordítást. Ki az a néhány szerző, akinek a munkásságát évek óta figyelemmel kíséri? Nagyon sokat olvasok, hosszú listát tudnék mondani azokról az írókról, akik fontosak nekem. Cormac McCarthyt egyetemista korom óta szeretem. Életem tíz legfontosabb könyve között ott van az Átkelés. Fordítottam is tőle. Paul Austert is eléggé kedvelem, bár a legutóbbi könyvét nem annyira. A csehek közül? Hašek! A Švejket minden évben elolvasom. Sajnálom, hogy nem tudok csehül. Nagyon jó a magyar fordítás, de az eredeti valószínűleg egészen más. Házasságunk legelején az egészet felolvastam a feleségemnek. Biztos, hogy ezzel is szilárdabb lett a kapcsolatunk. Hrabalt is nagyon szeretem. Kamaszkorom nagy felfedezése volt. Már a gyerekeink olvassák. Kunderával más a viszonyom. Őt sosem olvasom újra. Nekem akkor fantasztikus egy könyv, ha háromszor-négyszer is elolvasom. A fehér királyt magyar és román rendezők is szerették volna megfilmesíteni. Nekik nem sikerült. Nem mondhatok erről semmit. Neveket végképp. Az egész filmezés egy nagy titkolózás. Igen, volt mindenféle kísérlet. Kártyavár ez. Mint író, azt látom, nekem könnyű a dolgom. Abban, hogy írok egy könyvet, nem merül fel semmiféle szempont. Egy film esetében mindig minden folyamatosan változik. Főleg a nevek. Ez egy nagy forgószél, amibe jobb nem belelátni. Eleve nagy dolog, ha film lesz egy könyvből. Száz könyvből egynek, ha sikerül. Nem olyan egyszerű, hogy ez megtörténjen. Vannak regények, amelyek olvasva csodálatosak, filmre vinni mégsem lehet őket. Konkrét példa Márquez. Határozottan megtiltotta, hogy megfilmesítsék a műveit. Az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját Francesco Rosi, a Szerelem a kolera idejént Mike Newell vitte mozivászonra. Akkor csak a Száz év magányra vonatkozik a tiltása. Az adaptálás bonyolult kérdés. A film időkezelése egészen más, mint a könyvé. Ezt kell valahogy áthidalni, ami nem mindig sikerül, és nem biztos, hogy minden esetben lehetséges. Magyar színpadon el tudja képzelni A fehér királyt? Simán. Vannak is rá kísérletek. Többnyire diákszínjátszók viszik színre, nyilván a történet gyerekszereplői miatt. Marosvásárhelyen most is játsszák. El tudom képzelni, hogy egyszer lesz belőle színpadi változat is. A Máglyából Armin Petras rendezésében már készült előadás, amelyet Németországban már láthattak, de Romániában és Magyar- országon is bemutatják. Jobban örült volna, ha egy magyar vagy egy román rendező álmodja filmre A fehér királyt? Van még egy csomó más írásom. Ha valaki nagyon akar, tud filmet csinálni valamelyik könyvemből. Mindig a rendezőtől függ, mennyire akarja. Ez az ő harca, nem az enyém. Én annak is örülök, hogy A fehér királyból film lett. Ez is hosszú folyamat volt. Két világsztárt emelnék ki a szereplők közül. Jonathan Pryce-t és Greta Schacchit. A nagyapát alakító Pryce-szal sikerült beszélgetnem a visegrádi forgatáson. Nagyon érzékeny és nagyon okos ember, aki nagy alázattal kezeli a munkáját. Megkapó volt látni, milyen odaadással dolgozott. Reggeltől estig semmilyen faxni. Greta Schacchival, aki a tábornokot testesíti meg, nem sikerült beszélgetnem, de láttam őt a kamera előtt. Tudta, hogy félelmetes embert kell játszania. Áz volt. Gonosz és félelmetes. Nekem tetszett. Mivel ajánlja a filmet azoknak, akik olvasták a könyvet? Mindig azt mondom, hogy a könyv a lényeg. De látni kell, mit csináltak belőle az angolok. Kérdezték tőlem, mit értenek ők a múltunkból. Most kiderült. Látni lehet, hogyan értelmezik. Azt is mondhatom: azt érezték talán, hogy a mi múltunk az ő jövőjük. Van ebben egy nagy adag pesszimizmus, de mégsem csak az. Nem szeretnék, hogy így legyen. Félnek is egy kicsit. A szabadság nagy kincs. Nehéz megőrizni. Ezt féltik most ők is olyan nagyon. „A világ minden pontján vannak olvasóim, találkoztam is sokukkal...'1
