Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-24 / 94. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2017. április 24. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Emberek és hivatalok A fiataloknak elegük van abból, hogy a hatalom ignorálja őket LUCIA MOLNÁR SATINSKÁ lovákiában hozzászoktunk, hogy a hivatalban nem sokat számít az ember. Félünk az orvosoktól, rendőröktől, az adóhivataltól és a munkaügyi hivataltól, a szociális és egészségbiztosítótól. Minden intézményben, amely normális országban az emberek mindennapi életét könnyíti meg. És ismerünk számtalan történetet, hogyan csalnak, ügyeskednek, kerülik meg a törvényeket ebben az országban, és mégsem történik semmi. Ezek után egyáltalán nem meglepő, hogy a múlt héten mekkora visszhangot váltott ki a középiskolások által szervezett nagy pozsonyi korrupcióellenes menet. A fiataloknak elegük van abból, hogy a hatalom ignorálja őket, és szinte az összes többi korosztály melléjük állt. Nekem éppen a múlt héten volt személyes tapasztalatom az adóhivatallal. A húsvét utáni első munkanapon felhívtak egy ismeretlen számról, kiderül, hogy az adóhivatalból. A tisztviselőnő elmondta, hogy valami nincs rendben az adóbevallásommal, és be tudnék-e menni személyesen, hogy elintézzük az ügyet. Természetesen nagyon megijedtem, hogy akaratlanul valamiféle adócsalást követtem el az ívek kitöltésekor. Rögtön mentem is a hivatalba, ahol a tisztviselőnő nagyon kedvesen és türelmesen elmagyarázta, hogy ellenőrizte a bevallásomat és az ő számításai szerint többet fizettem, mint amennyit kellett volna, ezért jogom van adó-visszatérítésre. Pár perc alatt ki is javítottuk az íveket, és az adóhivatal ennek a hölgynek köszönhetően immár nem egy félelmetes intézmény számomra, hanem egy hely, ahol segítenek az embernek. Bízom benne, hogy a nagy állami intézményekben sok olyan ember dolgozik, aki becsületesen végzi a dolgát és mindennapi munkájával elősegíti, hogy jobb legyen ebben az országban élni. Sajnos, róluk ritkán hallunk, és csak akkor hisszük el, hogy léteznek, amikor találkozunk velük. A médiában általában a főnökeik botrányairól hallani. Természetesen a botrányokról nem szabad hallgatni és le kell állítani azokat, akik szégyent hoznak az országra. De néha olyan jól esik látni, hogy mégis vannak dolgok, amelyek ettől függetlenül működnek. Hálás vagyok az összes becsületes és kedves hivatalnoknak, és kitartást kívánok a munkájukhoz. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Évtizedek óta nem mért eredmény Évtizedek óta nem látott előnyt mutat a legújabb felmérés a kormányzó brit Konzervatív Párt számára. Theresa May miniszterelnök - aki korábban határozottan elvetette az idő előtti választásokat - múlt héten teljesen váratlanul bejelentette, hogy június 8-án előrehozott választásokat tartanak Nagy-Britanniában. A jelenlegi parlament mandátuma 2020 májusában járt volna le. May egyebek mellett azzal indokolta az előrehozott választásokat, hogy az ellenzék igyekszik akadályozni a Brexit-folyamatot, kihasználva a Konzervatív Párt csekély, mindössze 17 fős alsóházi többségét, és ezért is szükséges a megerősített mandátum. A ComRes közvélemény-kutató cég a Sunday Mirror megbízásából elvégzett országos felmérésében kimutatta, hogy a Konzervatív Párt támogatottsága az új választások bejelentése óta 4 százalékponttal emelkedett, és elérte az 50 százalékos lélektani szintet. Ez az első olyan vizsgálat, amely teljes egészében az előrehozott választások kiírása utáni időszakra esik. A ComRes hangsúlyozza, hogy 2002 áprilisa óta most először ért el brit parlamenti párt 50 százalékos támogatottságot. Abban az évben a Tony Blair akkori miniszterelnök vezette - 2010 óta ellenzékben politizáló - Munkáspárt támogatottsága járt 50 százalékon, a Konzervatív Párt pedig 1991-ben, John Major miniszterelnöksége idején volt legutóbb ilyen népszerű. A Munkáspárt, amelyet jelenleg Jeremy Corbyn vezet, a ComRes felmérése szerint 25 százalékon áll, vagyis feleannyian támogatják, mint a Konzervatív Pártot. Ha ez a megoszlás érvényesül a június 8-ai parlamenti választásokon, a nem arányos, csak egyéni jelölteket ismerő brit választási rendszer alapján a Konzervatív Párt létszámfölénye elsöprő lenne, az összes többi párt alsóházi frakciójának együttes létszámához képest meghaladná a kétszázat, és a tory frakció is nagyobb létszámú lenne, mint a Munkáspárté volt az 1997- es földcsuszamlásszerű választási győzelem után. A húsz évvel ezelőtti, 1997-es választásokon a Tony Blair vezette Munkáspártra 43,2 százaléknyian szavaztak, és a Labour 418 fos - addigi történetében példátlan - alsóházi frakcióval alakíthatott kormányt. A Labour-frakció 179 fős - szintén példátlan - létszámfölényben volt az összes többi párt alsóházi frakciójához képest. A mostani felmérés szerint a két legnagyobb párt vezetőjének megítélése között is hatalmas a különbség. A megkérdezettek 62 százaléka mondta azt, hogy Theresa May a legalkalmasabb jelölt a miniszterelnöki tisztségre, Jeremy Corbynról csak 25 százalék vélekedett így. A Munkáspárt szavazóinak 45 százaléka is úgy véli, hogy a Labour nem tud választást nyerni Corbyn vezetésével. (MTI) Voksok a küszöb alatt MOLNÁR NORBERT M inden aszerint a forgatókönyv szerint történik, amelyet Robert Fico elképzelt. Hátra azért még nem dőlhet, de egy whiskyt már kérhet. Pár napja Andrej Kiska államfő jelentette be, hogy nem száll be a napi politikai darálóba, inkább marad a kényelmesebb elnök-apa szerepben. É bejelentés után nagyobb volt a fellélegzés ellenzéki oldalon, de a kormánypártok is jobban aludtak egy kicsit. Múlt héten Miroslav Beblavý és Jozef Mihál jött ki azzal, hogy pártot alapít. Nevük még nincs, csak a szándék. Az új párt irányulj sága pedig meghatározhatatlan, mindenhonnan egy kicsi. Picit szociális, picit konzervatív, picit liberális. Az ilyen pártokból aztán vagy egy populista csapat alakul, vagy egy teljesen jellegtelen kis megmondótársaság, amelyik meg tud ugyan szólítani néhány értelmiségit és fiatalt, de soha nem érzi meg a parlamenti küszöb szagát sem. Beblavýék esetében inkább ez utóbbira tippelhetünk. Mindketten nagyon jó kettesek és hármasok voltak saját pártjukban, szakmailag topon vannak, a sajtó szereti őket, de támogatottságuk a nullához közelít. A szlovákiai politikai élet messiása, az ezerszer beharangozott, százezerszer megénekelt, de arcát nem mutató, létezését titkoló Progresszív Szlovákia, amelynek neve már van, csak éppen tevékenysége nincs, illetve abban merül ki, hogy segít a középiskolásoknak korrupcióellenes tüntetést szervezni, nem búja bekurblizni magát. Vezetőt keres, de nem találja. Vagy még nem gyűjtöttek elég erőt arra, hogy a napi politikai mókuskerékbe beszálljon. Nem mellesleg progresszívék is a pozsonyi értelmiségi réteg megszólítására készülnek, de az is lehet, hogy csak erre képesek. Fico pedig megint megüti a politikai lottó főnyereményét. A következő választásokig még ki tudja hány elégedetlen vagy éppen határozott elképzelésekkel rendelkező önjelölt nyúl húzza ki magát a kalapból. Ezek mind a jobboldali pártokat és az ellenzéket gyengítik majd, vagyis a kritikus hangok tovább aprózódnak. Fico és partnerei számára pedig ismét az a csodás alaphelyzet állhat elő, hogy az ellenzék prímásai olyan hiteltelen és vállalhatatlan alakok lesznek, mint Matovié, Kollár és Kotleba, a szavaza- tokjó része pedig becsúszik a küszöb alá. Es hol vannak itt a magyar érdekeltségű pártok? Szerdán találkozik egymással az MKP és a Híd. A megyei önkormányzati választásokról fognak tárgyalni. Tárgyalás egykor, sajtótájékoztató kettőkor. Tavaly júniustól nem birtak megegyezni, s most egy óra alatt meg fognak? Nem hinném. Fel kell készülni arra, hogy nem lesz egyezség, még ha valami morzsákat megpróbálnak is sikerként eladni. Ami a jelenlegi állás szerint azt jelzi, a következő parlamenti választások előtt sem lesz közös lista. Az MKP a regionális képviseletre és a magyar kormány támogatására tett, a Híd pedig feladja a régiókat, és a parlamenti képviseletet célozza meg. Voksok a küszöb alatt. És ez is annak jó, aki már kikérte az első whiskyjét. FIGYELŐ Négy kerék, három gyerek, Paks2 és állítsuk meg a Dunát Szombaton volt Budapesten a Magyar Kétfarkú Kutya Párt Illiberal Pride elnevezésű vicctüntetése, szlogenje a „Békemenet a kormányért és Oroszországért. És minden más ellen” volt. Az eddigi tüntetésekhez hasonló kreatív molinókkal készültek a tüntetők, például ezzel: „Ne vásárolj a CEU-ban!” Zenés, platós kocsi vezette fel a több ezres menetet, a kocsiról a modem zenék mellett felcsendült egy Katyúsa vagy egyéb kommunista sláger, majd a Listen to your heart a Roxette-től, amely a Fidesz kampányslágere volt az első szabad választásokon. ,,Nem kell Brüsszel, nem kell pénz”, „vesszen Soros”, „magyar földre magyar migránst”, „sajtó, takarodj!”, „nem kell kórház, hajrá magyarok”, „vodkát, kaviárt”, „le az oktatással!”, „éljen Viktor, éljen apárt”, „bürokráciát!, demagógiát!”, „nem akarunk nyugdíjat!” - skandálták a résztvevők, miközben dőltek a röhögéstől. A magasba tartott táblákon olyan jelmondatok szerepeltek, mint „Tiltsuk be a tömegrendezvényeket”, , ,Le a szólásszabadsággal”, „Viktor, haza, család”, „Ne engedjük, hogy a Soros pénzelte provokátorok megzavarják a békemenetet”, „Nem kell több választás!”, „Vesszenek a civilek!”, „Magyar földre orosz tankot!”, „Négy kerék, három gyerek, Paks2” és „Állítsuk meg a Dunát, külföldről folyik!”. „Most szóltak, hogy már 30 millióan vagyunk itt, a tömeg vége Szegeden van, de folyamatosan jönnek Lengyelországból is, luxusrollerekkel is érkeznek” - jelentette be az egyik szónok. A viccfőszervező Kovács Gergely azt nyilatkozta, szerinte 5-6 millióan vannak, és azért tüntetnek, mert nem esik az eső. Ugyan Soros György el akarta rontani az időjárást, ám Vlagyimir Putyin orosz elnök ezt nem engedte meg, és neki sokkal jobb időjárásbefolyásoló gépezete van. Hozzátette, nagyon helyes, hogy Orbán Viktor nem vezette be az eurót, „de miért nem fizetünk rubellel?” A menet eleje délután háromkor ért el a Wesselényi utcáig, a vége pedig akkor hagyta el az Oktogont. A Rákóczi úton a templomnál megállt a menet, a szervezők elvégezték az „alapfuletételt”, hogy ezentúl bármikor, bárhol épülhessen egy stadion. A tüntetés végén még háborút is kirobbantottak, mert azt mondták, unják az olyan tüntetéseket, amik nem végződnek sehogy. „Éljen a háború, éljen a békemenet!” - kiabálta a szószóló. Ezután e-mailen hadüzenetet küldtek Brüsszelnek, majd felkérték a tömeget, hogy akinek van kedve békésen háborúzni, azonnal induljon Brüsszelbe, és támadja meg, a többieknek jó pihenést kívántak. (index, mti)
