Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-11 / 85. szám, kedd
6 I KULTÚRA 2017. április 11. | www.ujszo.com Csehy Zoltán Nem kell megrémülni Nem kell megrémülni a túlzott kitárulkozástól, ha tényleg túlzott, mindenki felkapja a fejét, cöccög egy kicsit, és azt mondja: nahát. Ez sok, ez tényleg sok. Kevesebb is elég lenne. Minek a tajték, elég a hullámzás. A költészet ámyjáték, egy kínai pagoda díszítése vagy operabál. Tegyünk érte, a képzetlen, az otthontalan, a feszengős hangok ellen, a harmóniáért, a kiszámíthatóságért, a biztos verslábakért. Hogy minden záruljon picit, hogy ne kavarjon föl, hogy ne gyilkoljunk, lőjünk, akasszunk, szeretkezzünk fölöslegesen. JT~ ünnepeljük József Attila születésének 1% /■ —^ 112. évfordulóját, egyben a magyar költé1^/1 szét napját. Lapunk jellegénél fogva csak I ritkán jelennek meg versek az-JL- ▼ M " ■ Új Szó hasábjain, ezért ma kihasználjuk az alkalmat, hogy megosszunk önökkel néhány költeményt olyan hazai magyar alkotók tollából, akik az utóbbi években komoly szakmai sikereket értek el. Bonuszként pedig álljon itt Lackfi János humoros, ám elgondolkodtató verse, amely hatalmas sikert aratott az interneten, és amellyel a szerző a 200 éve született Arany Jánost is megidézi. Idén mi is csatlakozunk a Magyarországon évek óta működő Posztolj verset! mozgalomhoz. Ha tetszik önöknek valamelyik vers, vágják ki és ragasszák fel bárhova, ahol sokan olvashatják: osztályteremben, munkahelyen, buszmegállóban, utcán... Azok között, akik fotón is dokumentálják a posztolt verset, és elküldik a képet az ujszo@ujszo.com címre, értékes könyvcsomagot sorsolunk ki. A tárgyhoz újak oda: Posztolj verset! "3i 7» X— ..—................—..----L ackfi János: A fekete router i Szilágyi i Örzsébet E-mailjét megírta, Emoti- Konokkal \ Azt is telesírta. Fiának Megy a mail London városába, Ahol az Mosogat Egy setét kocsmába’. „Apukám, Levelet írtam a gyereknek, A szöveg Hova tűnt? Kihajítom eztet.” „Letöröm Derekad, Ha a gépet bántod! Egy vagyon, Aranyom, Kiéljük meg a Márkot!” Routere Fekete, Kutasson utána, Másszon fel, Nézzen be Padlásra, kamrába. És hogyha Kihúzta, Vár tíz másodpercet. Akkor dugja vissza, Hátha villog, serceg.” Vida Gergely Osztályrészleg szakítás-szonett Évente pár szonett elég. Ma már nem zseníroz, nem kerget a tatár. A nyugalom már-már megszakít, az idő nekem húzza, berzsenyit. Az öröm belőlem bőven kifér, nincs tempós pedál, szét-futó visz’ér. Nem hajt semmi sem, ha csak a kefir. Estig kigondolom, mit más megír. Holott számos múlt-részleg kulminál, egyik-másik, jaj, már-már partraszáll. írt feltálalnom Danone aktivál. Bár el-tart az utolsó szalmaszál, a halál valaga meg-megriszál finoman, ha figyelmem valahogy elkószál. „Gyermekem, Jól vagy-e London városában? Megjött-e A csomag? Benne kis kolbász van! Egyél ám! Nem fázol? Van ott meleg holmi? Inglisül Beszélsz már? Tudunk majd szkájpolni? „Értem én, Szomszéd úr, Hogy a cucc beégett, Gőzöm sincs, Mi a baj, Hívják fel a céget!” „Vinné el E-mailem Bár valami angyal. Úgy talán Szót váltok Az én kisfiámmal!” Kell-e pénz? Idenézz, Nem élünk nagy lábon, De amit Spórulunk, Összeguberálom. Hát az az Egyetem? Gyűjtesz a tandíjra? S az a lány? Gwendoline... Olyan, mint egy díva!” Kattintja A küldést, Sürgeti a gépet, Ám a rend- Szerhiba Fel éppen most lépett. „Nyugalom, Asszonyom, Húzza ki a routert. Hogy az mi? Kis doboz, Szíve attól bútelt. Ne velem Visítson, Nem tehetek róla! A vonal Működik, Mint egy svájci óra. Keressen, Keressen Fekete dobozkát, Amelyben A zöld fény Éjjel is motoszkált. Keresik, Kutatják, Kamrában, padláson! Szegecselt Gerinccel Ki lesz, ki felmásszon? Megnézik Végül a Beépített szekrényt. A router Ott gubbaszt Leszidott gyerekként. Kihúzzák, Kapcsolják, Delejes fény villan, Az e-mail Kiröppen, A mailboxból vígan. Pár perc sem Telt belé, Máris jött a válasz! Mobilról Elküldve, Szívélyes és nyájas! „Koszi a Csomagot, Kéne pénz is némi.” „Ó, igen, Jaj, igen, így csak ő tud kérni!” I Nagy Hajnal Csilla Kedd Ma újra találkoztam Istennel. Kicsit be volt rúgva, a lehelete szilvapálinkát árasztott, és megkérdezte, én vagyok-e P. lánya. Aztán megkérdezte, hiányzik-e, és hogy hány éve is volt. Mondtam, hogy igen és hat. Nem adott semmiféle tanácsot, csak egy üveg mézet. Csak otthon vettem észre, hogy körülöttem méhek repkednek, gondterhelt arccal tömik ki virágporral a bőrön és szíven és tüdőn és májon és lépen és rajtad és rajtam és éppen a repedéseket. X xg
