Új Szó, 2017. április (70. évfolyam, 77-99. szám)
2017-04-06 / 81. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. április 6. HASZNOS TANÁCS 9 „Nagyon sok a figyelemzavaros gyermek" Kása Ildikó (Képarchívum) B. SZENTGÁLI ANIKÓ Évről évre egyre nagyobb dilemmát okoz a szülőknek, hogy csemetéjük helyt tud-e állni az iskolában, képes lesz- e megfelelően teljesíteni. Az iskolaérettséggel kapcsolatban Kása Ildikét, a pozsonyi Duna utcai alapiskola speciális pedagógusát kérdeztük. Mi alapján tudhatja a szülő, hogy gyermeke felkészült a beiskolázásra? Az iskolaérettséget több szempontból kell vizsgálni: beszélhetünk testi és lelki alkalmasságról, mentális és mozgásfejlettségről. Meg kell nézni, rendben van-e a gyermek immunrendszere, nem betegeskedik-e gyakran, mert az iskolából nem hiányozhat túl sokat. Ugyancsak fontos, nincsenek-e kiejtési problémái, képes-e társakkal együtt lenni, együtt dolgozni, alkalmazkodni, valamint mennyire önálló, képes-e egyedül elvégezni bizonyos tevékenységeket, például nincsenek-e öltözködési problémái. Ki kell kérni az óvónénik véleményét, ők ismerik a legjobban a gyerekeket, láthatják, esetleg hol lehet majd gond, és ha ők javasolnak szakvizsgálatot vagy halasztást, érdemes megfontolni a tanácsukat. Ha komoly a probléma, akkor javasolt a halasztás. Egy év alatt hatékonyan lehet fejleszteni egy gyereket. Egyre több a problémás gyerek. Ennek oka, hogy jobb a diagnosztika, vagy tényleg elszaporodtak a fejlődési zavarok? A módszerek az évek során valóban változtak, de nem a szakemberek generálják a problémákat, pontosabban az úgynevezett problémás gyerekeket, hanem - sajnos - valóban több olyan gyermek van, aki valamilyen fejlődési rendellenességgel küszködik. És ha több ilyen gyermek van, az oktatásban is jobban figyelünk rájuk. 20 évvel ezelőtt egy osztályban legfeljebb 2 problémás tanuló volt, ma lehet akár 6-7. Ilyen esetben fontos, hogy az osztályfőnök munkáját asszisztens segítse, mert egyetlen problémás gyerek is elég ahhoz, hogy egy osztályban gondok legyenek. Ön szerint miért jelentkezik egyre több gyereknél fejlődési rendellenesség? Egyre stresszesebb az életünk. Felgyorsult és nagyon elváró világban élünk, és a különböző elvárások a gyerekeinkre is ránehezednek. Sok szülő túlságosan óvja gyermekét, túlzottan gondoskodók vagyunk, miközben kevés időt töltünk a szabadban. Egyesek nem tudatosan, de szinte csecsemőkoruktól fogva korlátozzák a gyerekeiket a mozgásban: gyorsan ültetjük a piciket, sokan kihagynak mozgásokat, nem kúsznak, nem másznak, kimaradnak fejlődési szakaszok, és sok probléma éppen erre vezethető vissza. Bebizonyosodott, hogy bármilyen tanulási zavar kezelésére a leghatékonyabb a mozgásterápia. Melyek a leggyakoribb problémák, fejlődési zavarok? A diszlexia és a diszgráfia, illetve a figyelem- és a viselkedészavar. A mai gyerekek nagyon okosak, már a másfél évesek tableten játszanak, rengeteg információt kapnak, de keveset rajzolnak. Pedig a rajzolás fontos, mert nem mindegy, hogy a pici hogyan mozgatja a kezét. A kicsi uj- jacskáikkal a tableten nagyon jól tudják indítani a játékokat és a programokat, de nem rajzolnak, a finom- motoros mozgások nem megfelelően fejlődnek, amiből grafomotoros, később pedig diszgráfiás problémák alakulhatnak ki. Ha ezt időben észleljük, könnyen segíthetünk a helyzeten, hiszen a diszgráfiát már óvodás korban észre lehet venni. Ha egy gyerek nem akar rajzolni, meg kell vizsgálni az okát, mert a kisgyereknek ez a legtermészetesebb tevékenysége. Az olvasási nehézségek visszavezethetők hallás- és látásproblémákra. Ezért alaposan ki kell vizsgálni, nincs-e valamilyen szervi rendellenesség. Nagyon sok a figyelemzavaros gyerek, aki nehezen tud hosszabb időt egy tevékenységgel eltöltetni, rövid ideig tud egy dologra figyelni, s ezáltal szakaszokban szétszórt, képtelen egy helyben ülni, összpontosítani. Mindez kivetítődik a viselkedésükre is, ami már a szociális érettséggel függ össze. Ha a most iskolaérettnek tűnő gyermekről később kiderül, problémái vannak, mi a teendő? Azonnal szakemberhez kell fordulni. Ha észlelünk valamilyen rendellenességet, el kell menni szakvizsgálatra. Amint kiderül, hol a probléma, a szülő, a pedagógus és a szakember együttműködésével jó eredményeket lehet elérni; problémák enyhíthetők, a problémás gyerekek is képesek érvényesülni. A problémás gyermeket mikor kell speciális intézménybe vinni, s milyen esetekben lehet egy normális alapiskolában integrálni? Az integráció kifejezés nem szép, de nem kell tőle megijedni. A mi iskolánkban is vannak integrált gyerekek, ami azt jelenti, hogy a valamilyen problémával küszködő gyermek a többi társával együtt tanulva halad ugyanazzal a tananyaggal, csak más módszerekkel tanítjuk és kérjük számon, de itt van a többiek közt. A tanulási zavaroknak különböző fokozatai vannak, és a vizsgálatok során a szaktanácsadóban döntik el, ki integrálható, illetve ki való speciális intézménybe. Az utóbbit csak annak tanácsolják, akinek az IQ-szintje az átlag 70%-a alatt van. A többieket, vagyis az egyébként ügyes, okos, de valamilyen zavarral küszködő gyerekeket a saját iskolájukban kell segíteni, ezért fontos, hogy legyen ott speciális pedagógus, pszichológus, asszisztens, aki az órán is jelen lehet, ott ülhet a gyermek mellett. Olykor persze előfordul, hogy egy komoly problémákkal küszködő gyermek számára a szakember valamilyen speciális intézményt ajánl, csakhogy az szlovák tanítási nyelvű, az adott gyermeknek pedig gondja van a szlovákkal. Ilyenkor nekünk kell összeszedni minden tudásunkat és erőnket, hogy a speciális iskola tananyagát átdolgozva dolgozhassunk vele. Az anyanyelvi oktatás rendkívül fontos, az esetleges rendellenességeket csakis a gyermek anyanyelvén lehet hatékonyan korrigálni. Mi a helyzet a különleges képességű, tehetséges gyerekekkel? Ugyanaz a dilemma: integráljuk, vagy vigyük tehetségfejlesztő speciális iskolába? Kétségkívül velük is nehéz foglalkozni, mert a tehetség olyan, hogy bizonyos területeken kimagasló teljesítményt nyújt, de más területeket fejleszteni kell, például a szociális kapcsolatokat. Egy iskolában ezzel is tudni kell bánni. Ha egy gyerek mögött ott áll a szülő, aki segíti őt, akkor meg tudja állni a helyét. Lehet, hogy a speciális iskolában bizonyos képességeket jobban tudnának fejleszteni, de nem biztos, hogy a gyermek boldog lesz. A pedagógusnak is kihívás, hogyan fogadtassuk el a társaikkal a tehetséges tanulókat. Napjainkban már csak úgy lenne szabad dolgozni a gyerekekkel, hogy mindenkihez egyénre szabottan viszonyulunk, s mindenkinél megtaláljuk, miben a legjobb, miben lehet előbbre vinni, mit kell fejleszteni. ■ Megfelelő testi fejlettség elérése (kb. 110-120 cm-es testmagasság, 18-22 kg-os testsúly) » Alakváltozás (eltűnik a kisgyermekekre jellemző pocak, a test megnyúlik, karcsúbb lesz) ■ Megkezdődik a fogváltás, az első tejfogak kihullanak, megjelennek a maradandó fogak ■ Általánosan jó fizikai erőnlét, ami részben az iskolatáska cipelése, főleg azonban a huzamosabb egy helyben ülés miatt fontos ■ Jobb- illetve balkezesség egyértelmű felismerhetősége ■ Érzékszervek épsége (jó hallás, látás) ■ Megfelelő általános egészségi állapot (az óvoda utolsó évében ne legyen sok hiányzás) PSZICHÉS ALKALMASSÁG ■ A gyermek váija az iskolát, készül rá, ez játékaiban is megjelenik ■ A rábízott feladatokat elvégzi, tevékenységeit nem hagyja félbe ■ Tud kapcsolatokat kialakítani és fenntartani kortársaival ■ Megtalálja a helyét a közösségben, be tud illeszkedni a csoportba ■ Képes felnőttekkel kapcsolat kialakítására, fenntartására ■ Munkatempója megfelelő (általában befejezi a munkáit a megadott időn belül) ■ Képes önállóan elvégezni egy feladatot, nem igényel állandó irányítást, megerősítést ELVÁRT KÉPESSEGEK • Tartósan (10-15) percig kösse le a rajzolás, a feladatlap kitöltése, a színezés, a mesehallgatás ■ Ne okozzon számára problémát a versek, rövid mesék megjegyzése és elmondása ■ Ne legyen beszédhibája, tudja magát szóban, egyszerű összetett mondatokat használva kifejezni Igazodjon el egytől tízig a számok között, ismeije és használja helyesen a „többkevesebb", „nagyobb- kisebb" fogalmát Legyen „barátságban" a ceruzával, színezzen, rajzoljon (persze a rajzolás ténye a fontos, nem a rajz minősége) * Fotó: fotolia.com FIZIKAI ALKALMASSÁG Az iskolaérettség jelei a gyerekrajzokban Az óvodáskorú gyermekek egyik legtermészetesebb cselekvése a rajzolás. Gáspár Katalin grafológus szerint a gyerekrajzokból is lehet következtetni az iskolaérettség szintjére. Ültessük le csemeténket rajzolni, s közben a következőket figyeljük meg: 1. Mennyi ideig rajzol?-Fontos, hogy legalább 10 percig képes legyen egy helyben ülni, egy alkotással foglalkozni részben utasítások alapján, de inkább önállóan. Ha a gyerek még 10 percig sem képes összpontosítani, tanácsos az óvodában hagyni. 2. Szeret színezni? - Az a jó, ha egy gyerek szeret színezni. A színezés, a vonalon belül maradás, a helyes ceruzafogás, a kis- és nagymozgások fejlődéséhez éppen úgy hozzájárul, mint a szabad rajz, a szabad alkotás. A „kereteken belül maradás” nagyon fontos az iskolai beilleszkedésben is. 3. Szokott ismétlődő mintázatokat alkotni? - Az iskolaérett gyerek természetes igénye, hogy egy papírtányér szélére sordíszt rajzoljon, egy vonat alá kis karikákként odarajzolja a kerekeket, egy réten ciklikusan ismétlődő sormintaként ábrázoljon virágokat, növényeket, lényeket. Az iskolaérett gyermek belső igénye a rendszerre, a ciklikusságra, az ismétlődő dolgokra igen erős. 4. Szeret rejtvényt fejteni? Fontosak a kitalálós rajzok, a vonalakból összerakható ábrák, a la- birintusjátékok is. Az iskolaérett gyereket mindig érdekli a megfejtés, a megoldás kulcsa. A gyerek ilyen korban akár maga is rajzolhat a szülőnek vagy a társaknak ilyen rejtvényeket. (Találd meg a párját, keresd meg az utat a labirintusban stb.) 5. Érdeklődik a betűk és a számok iránt? - Jó, ha az iskolában tanulja meg a betűk és a számok valódi jelentését, ám a rajzokon gyakran megjelenik, hogy a gyerek betűket rajzol, utánozza a kézírást a maga sajátos módján, vagy éppen másolni kezd betűket. Ezt a törekvését nem kell sem támogatnunk, sem letörnünk, legjobb, ha engedjük egyszerűen kibontakozni a maga érdeklődési szintjén. (sza)
