Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-29 / 74. szám, szerda

6 KULTÚRA 2017. március 29.1 www.ujszo.com Áprilisi koncertek Pozsonyban Kísérleti elektronika, a jó öreg nu metál, avantgárd hip-hop Magyarországról és párizsi vegyes felvágott JUHÁSZ KATALIN Az alábbiakban néhány izgalmasnak ígérkező pozsonyi koncertet ajánlunk figyelmükbe az áprilisi kínálatból, a lehető legtöbb könnyűzenei stílust figyelembe véve. Thundercat (4.3.) Végre egy koncert, amelyen tény­leg a huszonegyedik században érez­hetjük magunkat, amely nem a nosz­talgiáról, a régi nagy sikerek felme­legítéséről szól. De még csak fázis­késés sincs a „fejlett Nyugathoz” ké­pest: Stephen Bruner, azaz Thunder­cat a legkurrensebb zenei mágusok egyike, ráadásul a kritikusok egymás elől kapkodják el a dicsérő jelzőket vele kapcsolatban. Ez az amerikai basszusgitáros/producer az „okos” elektronikát eresztette rá a dzsesszre, némi R&B-t adagolva hozzá. Sőt, bármilyen hihetetlenül hangzik, a trashmetálra jellemző zúzás is meg­maradt, még azokból az időkből, amikor Stephen egy világhírű trash- metál zenekar, a Suicidal Tencencies basszerosaként tevékenykedett. Pozsonyból egyébként Prágába megy (4.5.), onnét pedig Budapestre (4. 6.), szóval egy kis extra utazga­tást is vállalt annak érdekében, hogy zenekarával elvarázsolhasson ben­nünket az Ateliér Babylon klubban. A koncert vélhetően több szempont­ból is különleges lesz, Thundercat ugyanis nem igazán foglakozik az idő, az időtartam és a dalhossz kér­déseivel. Friss, harmadik lemezének 23 trackje között 26 és 37 másod­perces foszlány is van, mintha csak fel akarna villantani egy zenei ötle­tet, amelyhez még nem talált ki kö­rítést. Az sem érdekli, hogy nem ő a világ legjobb énekese. Biztos va­gyok benne, hogy ez minket sem fog zavarni. Thundercat, a mágus Korn (4.4.) Vajon lehet-e érdekes a Kom 2017-ben? Ez villan át az ember agyán, legalábbis akkor, ha történe­tesen 1994-ben fedezte fel magának Jonathan Davis zenekarát. Ameri­kában akkoriban nem volt könnyű annak, aki a grunge-hullámmal szemben kívánt evezni, elvontan alternatív sem akart lenni, és a nyolcvanas évek metálját sem pre­ferálta. A Kom első lemezével a szaksajtó sem tudott mit kezdeni, ezért kitalálták nekik a „nu metál” címkét. Ez olyannyira bevált, hogy számos követőt hozott a Komnak - nem a közösségi oldalakon, hiszen hol volt még az internet! Hanem úgy, hogy numetál-zenekarok sora alakult a hatásukra, mélyre hangolt gitárokkal, elektronikus alapokkal és személyes témájú szövegekkel hódítva. Mint minden divathóbort, ez is el­ült idővel, a Kom viszont maradt a nu metál királya, immár királyság nél­kül. Szinte egyedüliként képesek a folyamatos megújulásra, pár kivétel­től eltekintve minden lemezükön hoznak valami kreatív nóvumot, sőt a széles közönség érdeklődését is sike­rült megtartaniuk. Pár éve visszatért hozzájuk egy alaptag, Brian „l lead” Welch gitáros, a tavaly októberben megjelent lemezük emiatt sokkal gi- tárközpontúbb, mint az előzők. A po­zsonyi koncert nyilván keresztmet- szet-jellegű lesz, mivel először lép­nek fel nálunk. A helyszín az Aegon Aréna, vagyis a Nemzeti Teniszcent­rum, ami azért nem egy aréna méretű hely, viszont annál barátságosabb (Képarchívum) (leszőnyegezett) terep. A kezdést azért tették 18.30-ra, mert két előze- nekar lesz, a Hellyeah és a Heaven Shall Bum. Halott Pénz (4.7.) Tavaly novemberben játszott először Pozsonyban a szívünknek oly kedves hip-hop formáció, és az a tény, hogy ismét jönnek, ráadásul ugyanabba a klubba, mindenképp biztató a helyi magyarok mozgósí­tásának szempontjából. Az MMC klubot ugyanis olyan nemzetközi sztároknak sem sikerült megtölte­niük, mint Frank Tumer vagy a Wedding Present, akik inkább át- cuccoltak a Randalba vagy elnapol­ták fellépésüket, mintsem hogy fél ház előtt zenéljenek. A Halott Pénz már rég nem egy­személyes projekt, hanem héttagú zenekar, amelyben különböző mű­fajokból érkező remek muzsikusok színesítik a hangzást. A szövegek legalább olyan fontosak, mint a ze­ne, egyszerre bulisak és komolyak, tele szellemes rímekkel. A csapat el­képesztő népszerűsége immár négy éve töretlen, ahogy a lendület is, hi­szen a legtöbbet koncertező zeneka­rok egyikéről van szó. Tavaly egyébként a Gombaszögi Nyári Tá­bort és Érsekújvárt is megjárták, ez­utánjött a pozsonyi koncert, és még mindig nem elég belőlük. Aiwa (4. 22.) Párizs már régóta olvasztótége­lye az európai és az arab zenéknek, százával születnek az izgalmas pro­jektek, és mindegyik úgy egyedi, hogy közben szépen belesimul a francia kozmopolisz miliőjébe. Ma már nem is érdemes világzenének hívni ezt a „mozgalmat”, hiszen a legnagyobb természetességgel forr- nak össze a különböző zsánerek, és a hallgatóság is nagyon vegyes. Az Aiwa nevű csapatot iraki be­vándorlók gyerekei hozták létre 1998- ban, zenéjükben a tradicionális iraki népzene, az arab rap, a hip-hop, a funk, a reggae jegyei lelhetők fel. Mindezeket az elemeket - párizsiak lévén - szinte elengedhetetlenül a jungle és a dub tégelyében forralják össze. Ha valamihez mindenképp ha­sonlítani szeretnénk, talán a Trans- global Undergroundot említhetnénk. Itt viszont a férfi rapper arabul szö­vegel, az énekesnő pedig angolul, de ha kiereszti és hajlítgatja gyönyörű hangját, arabul teszi. Az Aiwa hosszú éveken át koncertezett, mielőtt első lemezét kiadta volna. Egyszerűen azért, mert úgy érezték, a stúdióban elvész a lényeg, az élő produkció va­rázsa. Máig csupán három albumuk van, viszont bejárták az egész vilá­got. Pozsonyban a Fjúžn fesztivál ke­retében lépnek fel a KC Dunajban. Bizarr artfilmek bemutatója Pozsony/Kassa. Bizarr art- filmekből rendeznek bemutatót Weird Európe / Furcsa Európa címmel április 6. és 12. között Pozsonyban, majd május 28. és 30. között Kassán. A Csehor­szágból indult projekt először látható Szlovákiában. A nézők különleges szerzői filmekből válogathatnak, melyek tabuté­mákról beszélnek, érzékenyen közelítenek az identitásválság kérdéséhez, és korábban tekin­télyes fesztiválokon vetítették őket. Láthatjuk a Nyers című francia-belga horrort (rendező: Julie Ducoumau), az Állva ma­radni című francia drámát (r.: Alain Guiraudie), a Családi ba­rátot Paolo Sorrentinótól, Mi- roszlav Szlabospickij ukrán ren­dező krimijét, A törzset, vala­mint az osztrák Ulrich Seidl A pince című dokumentumfilmjét. Magyar alkotás is szerepel a vá­logatásban: megtekinthető lesz Fliegauf Benedek Tejút című, 2007-es kísérleti filmje is. A pozsonyi vetítések helysza- ne a Film Európe mozi, Kassán pedig a Tabačka moziban látha­tók az alkotások. (SITA) MOZIJEGY Felmelegített mese Ha van film, amelyből biztosan nem kellett volna remake-et készíteni, akkor azazl991-esA szépség és a szörnyeteg: a Disney romantikus meséje még ma is csodás, meg­könnyezhetik kicsik és nagyok, nem elavult, bármikor elő lehet venni esti programként. Nos, a Disney mégis elkészítette az élőszereplős válto­zatot, amivel igazából nincs is nagy gond, csak az égvilágon semmit sem tesz hozzá az eredeti filmhez. A mozikban most taroló A szépség és a szörnyeteg szinte jelentről je­lentre megegyezik a huszonhat év­vel ezelőtti mozival, csak most nem rajzfilmfigurák, hanem színészek mozognak a vásznon. Egyébként ugyanazt látjuk, amit a rajzfilmben: miként kerül Belle (Emma Watson nem sok vizet zavaró játéka) az el­átkozott, csúf herceg fogságába, akiről persze kiderül, hogy érezni is tud, csupán a kedves lány kellett az átok megtöréséhez. A bájos történet most sem unalmas, a hús-vér sze­replők miatt pedig a sztori romanti­kája is erőteljesebben megjelenik, noha néhány túlságosan is giccses jelenet (hosszú táncok, nagy pillan­tások) miatt húzhatja a száját a néző. Belle (Emma Watson) és a Szörnyeteg (Dan Stevens) - minden úgy van, mint az 1991-es rajzfilmben (Képarchívum) De a poénok működnek, a tárgyak ugyanúgy beszélnek, mint az ani­mációs filmben, és ugyanúgy el­kezdünk szurkolni Belle-nek és a szörnyetegnek a Gaston nevű fi- csúrral szemben. Persze, tulajdonképpen egy musi­calt nézünk, így tízpercenként dalra fakad valaki - az eredeti, kellemes számokat halljuk, amelyek kiegé­szülték pár új dallal (az érzelmek, vágyak jelentős részét eléneklik a dialógusok vagy monológok he­lyett). Jól is van ez így, hiszen egé­szen bájos például, amikor a házából kilép Belle, és hirtelen mindenki megbámulja, majd dúdolni kezd. Hogy akkor mi is a baj A szépség és a szörnyeteggel? Akármennyire is remek látványt kínál, akármennyire is profi munka, süt róla, hogy mind­össze egy újabb bőrt szeretne le­húzni az eredeti filmről, semmivel sem tud annál többet nyújtani. Szép és jó, ám a hiányérzet mégis ott ma­rad az emberben. Gera Márton A szépség és a szörnyeteg (Beauty and the Beast). Amerikai musical, 129 perc, 2017. Rendezte: Bili Condon. Szereplők: Emma Wat­son, Dan Stevens, Luke Evans, Josh Gad.

Next

/
Thumbnails
Contents