Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-29 / 74. szám, szerda
6 KULTÚRA 2017. március 29.1 www.ujszo.com Áprilisi koncertek Pozsonyban Kísérleti elektronika, a jó öreg nu metál, avantgárd hip-hop Magyarországról és párizsi vegyes felvágott JUHÁSZ KATALIN Az alábbiakban néhány izgalmasnak ígérkező pozsonyi koncertet ajánlunk figyelmükbe az áprilisi kínálatból, a lehető legtöbb könnyűzenei stílust figyelembe véve. Thundercat (4.3.) Végre egy koncert, amelyen tényleg a huszonegyedik században érezhetjük magunkat, amely nem a nosztalgiáról, a régi nagy sikerek felmelegítéséről szól. De még csak fáziskésés sincs a „fejlett Nyugathoz” képest: Stephen Bruner, azaz Thundercat a legkurrensebb zenei mágusok egyike, ráadásul a kritikusok egymás elől kapkodják el a dicsérő jelzőket vele kapcsolatban. Ez az amerikai basszusgitáros/producer az „okos” elektronikát eresztette rá a dzsesszre, némi R&B-t adagolva hozzá. Sőt, bármilyen hihetetlenül hangzik, a trashmetálra jellemző zúzás is megmaradt, még azokból az időkből, amikor Stephen egy világhírű trash- metál zenekar, a Suicidal Tencencies basszerosaként tevékenykedett. Pozsonyból egyébként Prágába megy (4.5.), onnét pedig Budapestre (4. 6.), szóval egy kis extra utazgatást is vállalt annak érdekében, hogy zenekarával elvarázsolhasson bennünket az Ateliér Babylon klubban. A koncert vélhetően több szempontból is különleges lesz, Thundercat ugyanis nem igazán foglakozik az idő, az időtartam és a dalhossz kérdéseivel. Friss, harmadik lemezének 23 trackje között 26 és 37 másodperces foszlány is van, mintha csak fel akarna villantani egy zenei ötletet, amelyhez még nem talált ki körítést. Az sem érdekli, hogy nem ő a világ legjobb énekese. Biztos vagyok benne, hogy ez minket sem fog zavarni. Thundercat, a mágus Korn (4.4.) Vajon lehet-e érdekes a Kom 2017-ben? Ez villan át az ember agyán, legalábbis akkor, ha történetesen 1994-ben fedezte fel magának Jonathan Davis zenekarát. Amerikában akkoriban nem volt könnyű annak, aki a grunge-hullámmal szemben kívánt evezni, elvontan alternatív sem akart lenni, és a nyolcvanas évek metálját sem preferálta. A Kom első lemezével a szaksajtó sem tudott mit kezdeni, ezért kitalálták nekik a „nu metál” címkét. Ez olyannyira bevált, hogy számos követőt hozott a Komnak - nem a közösségi oldalakon, hiszen hol volt még az internet! Hanem úgy, hogy numetál-zenekarok sora alakult a hatásukra, mélyre hangolt gitárokkal, elektronikus alapokkal és személyes témájú szövegekkel hódítva. Mint minden divathóbort, ez is elült idővel, a Kom viszont maradt a nu metál királya, immár királyság nélkül. Szinte egyedüliként képesek a folyamatos megújulásra, pár kivételtől eltekintve minden lemezükön hoznak valami kreatív nóvumot, sőt a széles közönség érdeklődését is sikerült megtartaniuk. Pár éve visszatért hozzájuk egy alaptag, Brian „l lead” Welch gitáros, a tavaly októberben megjelent lemezük emiatt sokkal gi- tárközpontúbb, mint az előzők. A pozsonyi koncert nyilván keresztmet- szet-jellegű lesz, mivel először lépnek fel nálunk. A helyszín az Aegon Aréna, vagyis a Nemzeti Teniszcentrum, ami azért nem egy aréna méretű hely, viszont annál barátságosabb (Képarchívum) (leszőnyegezett) terep. A kezdést azért tették 18.30-ra, mert két előze- nekar lesz, a Hellyeah és a Heaven Shall Bum. Halott Pénz (4.7.) Tavaly novemberben játszott először Pozsonyban a szívünknek oly kedves hip-hop formáció, és az a tény, hogy ismét jönnek, ráadásul ugyanabba a klubba, mindenképp biztató a helyi magyarok mozgósításának szempontjából. Az MMC klubot ugyanis olyan nemzetközi sztároknak sem sikerült megtölteniük, mint Frank Tumer vagy a Wedding Present, akik inkább át- cuccoltak a Randalba vagy elnapolták fellépésüket, mintsem hogy fél ház előtt zenéljenek. A Halott Pénz már rég nem egyszemélyes projekt, hanem héttagú zenekar, amelyben különböző műfajokból érkező remek muzsikusok színesítik a hangzást. A szövegek legalább olyan fontosak, mint a zene, egyszerre bulisak és komolyak, tele szellemes rímekkel. A csapat elképesztő népszerűsége immár négy éve töretlen, ahogy a lendület is, hiszen a legtöbbet koncertező zenekarok egyikéről van szó. Tavaly egyébként a Gombaszögi Nyári Tábort és Érsekújvárt is megjárták, ezutánjött a pozsonyi koncert, és még mindig nem elég belőlük. Aiwa (4. 22.) Párizs már régóta olvasztótégelye az európai és az arab zenéknek, százával születnek az izgalmas projektek, és mindegyik úgy egyedi, hogy közben szépen belesimul a francia kozmopolisz miliőjébe. Ma már nem is érdemes világzenének hívni ezt a „mozgalmat”, hiszen a legnagyobb természetességgel forr- nak össze a különböző zsánerek, és a hallgatóság is nagyon vegyes. Az Aiwa nevű csapatot iraki bevándorlók gyerekei hozták létre 1998- ban, zenéjükben a tradicionális iraki népzene, az arab rap, a hip-hop, a funk, a reggae jegyei lelhetők fel. Mindezeket az elemeket - párizsiak lévén - szinte elengedhetetlenül a jungle és a dub tégelyében forralják össze. Ha valamihez mindenképp hasonlítani szeretnénk, talán a Trans- global Undergroundot említhetnénk. Itt viszont a férfi rapper arabul szövegel, az énekesnő pedig angolul, de ha kiereszti és hajlítgatja gyönyörű hangját, arabul teszi. Az Aiwa hosszú éveken át koncertezett, mielőtt első lemezét kiadta volna. Egyszerűen azért, mert úgy érezték, a stúdióban elvész a lényeg, az élő produkció varázsa. Máig csupán három albumuk van, viszont bejárták az egész világot. Pozsonyban a Fjúžn fesztivál keretében lépnek fel a KC Dunajban. Bizarr artfilmek bemutatója Pozsony/Kassa. Bizarr art- filmekből rendeznek bemutatót Weird Európe / Furcsa Európa címmel április 6. és 12. között Pozsonyban, majd május 28. és 30. között Kassán. A Csehországból indult projekt először látható Szlovákiában. A nézők különleges szerzői filmekből válogathatnak, melyek tabutémákról beszélnek, érzékenyen közelítenek az identitásválság kérdéséhez, és korábban tekintélyes fesztiválokon vetítették őket. Láthatjuk a Nyers című francia-belga horrort (rendező: Julie Ducoumau), az Állva maradni című francia drámát (r.: Alain Guiraudie), a Családi barátot Paolo Sorrentinótól, Mi- roszlav Szlabospickij ukrán rendező krimijét, A törzset, valamint az osztrák Ulrich Seidl A pince című dokumentumfilmjét. Magyar alkotás is szerepel a válogatásban: megtekinthető lesz Fliegauf Benedek Tejút című, 2007-es kísérleti filmje is. A pozsonyi vetítések helysza- ne a Film Európe mozi, Kassán pedig a Tabačka moziban láthatók az alkotások. (SITA) MOZIJEGY Felmelegített mese Ha van film, amelyből biztosan nem kellett volna remake-et készíteni, akkor azazl991-esA szépség és a szörnyeteg: a Disney romantikus meséje még ma is csodás, megkönnyezhetik kicsik és nagyok, nem elavult, bármikor elő lehet venni esti programként. Nos, a Disney mégis elkészítette az élőszereplős változatot, amivel igazából nincs is nagy gond, csak az égvilágon semmit sem tesz hozzá az eredeti filmhez. A mozikban most taroló A szépség és a szörnyeteg szinte jelentről jelentre megegyezik a huszonhat évvel ezelőtti mozival, csak most nem rajzfilmfigurák, hanem színészek mozognak a vásznon. Egyébként ugyanazt látjuk, amit a rajzfilmben: miként kerül Belle (Emma Watson nem sok vizet zavaró játéka) az elátkozott, csúf herceg fogságába, akiről persze kiderül, hogy érezni is tud, csupán a kedves lány kellett az átok megtöréséhez. A bájos történet most sem unalmas, a hús-vér szereplők miatt pedig a sztori romantikája is erőteljesebben megjelenik, noha néhány túlságosan is giccses jelenet (hosszú táncok, nagy pillantások) miatt húzhatja a száját a néző. Belle (Emma Watson) és a Szörnyeteg (Dan Stevens) - minden úgy van, mint az 1991-es rajzfilmben (Képarchívum) De a poénok működnek, a tárgyak ugyanúgy beszélnek, mint az animációs filmben, és ugyanúgy elkezdünk szurkolni Belle-nek és a szörnyetegnek a Gaston nevű fi- csúrral szemben. Persze, tulajdonképpen egy musicalt nézünk, így tízpercenként dalra fakad valaki - az eredeti, kellemes számokat halljuk, amelyek kiegészülték pár új dallal (az érzelmek, vágyak jelentős részét eléneklik a dialógusok vagy monológok helyett). Jól is van ez így, hiszen egészen bájos például, amikor a házából kilép Belle, és hirtelen mindenki megbámulja, majd dúdolni kezd. Hogy akkor mi is a baj A szépség és a szörnyeteggel? Akármennyire is remek látványt kínál, akármennyire is profi munka, süt róla, hogy mindössze egy újabb bőrt szeretne lehúzni az eredeti filmről, semmivel sem tud annál többet nyújtani. Szép és jó, ám a hiányérzet mégis ott marad az emberben. Gera Márton A szépség és a szörnyeteg (Beauty and the Beast). Amerikai musical, 129 perc, 2017. Rendezte: Bili Condon. Szereplők: Emma Watson, Dan Stevens, Luke Evans, Josh Gad.
