Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-28 / 73. szám, kedd

www.ujszo.com | 2017. március 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Jog és érdektelenség Sajnos az ombudsmané az egyik legsúlytalanabb hivatal TOKÁR GÉZA év után távozik tiszt­ségéből Jana Dubov­cová, Szlovákia máso­dik ombudsmanja. Ha valami megragadt az emlékezetünk­ben a tevékenységéről, akkor az talán a Facebookot bejáró képek hada az üresen tátongó parlamenti padsorok­ról, miközben az ombudsman éppen beszámol valamilyen visszásságról. Az emberjogi biztos hivatala ennél jóval többre lenne hivatott. Dubovcová 2012-ben vette át a hivatal vezetését Pavol Kandráčtól, aki teljes tétlenséggel figyelte, mi történik Szlovákiában az első Fico- kormány alatt. Passzivitása követ­keztében sokan felvetették azt is, hogy egyáltalán mi szükség van om- budsmanra. Dubovcová ugyan az SDKU egyik első politikai menekültjeként kap­hatta a kinevezést, de elődjével el­lentétben tartalommal is sikerült megtöltenie a tisztséget - azaz a hi­vatal idővel a korlátozott lehetőségei ellenére elkezdett azzal foglalkozni, amire való. Azoknak a jogsértések­nek és visszaéléseknek a felgöngyö­lítésével, amelyeket az állami intéz­mények, iskolák, önkormányzatok, vagy a rendőrség követ el az állam­polgárok kárára. Dubovcová a Smerrel is nyílt konfliktusba került az előző válasz­tási időszakban, miután bírálta a kormánypártot és a belügyminisz­tériumot a romák elleni eltúlzott rendőrségi fellépés miatt. A Smer ezért nemcsak az intézmény szűkös költségvetésének további csökken­tését lebegtette meg, hanem egye­nesen a hivatal átköltöztetését a fő­városból Kassára. Dubovcová végül maradt Pozsonyban, de a parlament azóta sem sok figyelmet szentelt a tevékenységének, egyfajta súlyta­lan, szakmai ellenzéki szerepbe szorították. Mária Patakyová váltja a tisztség­ben, aki az üzleti jogok szakértője - és vélhetően a szőkébb értelmében vett emberi jogi dimenzióknak ke­vesebbjelentőséget fog tulajdoníta­ni. Végigtekintve az ombudsmani hivatal működésének eddigi tizenkét évét, a legfőbb kérdés az, hogy egy ilyen intézményre milyen formában van igény. Dubovcová a tevékeny­ségének mérlegét megvonó inter­júkban rendre rámutat, hogy Szlová- kiábanjelenleg nem működikjól a demokrácia. A leginkább érintett tárcák, köztük a belügyminisztérium továbbra is a Smer teljes irányítása alatt áll, különösebb változás a meg­fogalmazott bírálatok hatására nem történt. Nem is történhetne, hiszen az ombudsmani hivatal a gyakorlatban súlytalan intézményként működik, csak ajánlásokat fogalmazhat meg, és jelentéseket dolgoz ki. Nincs egyetlen olyan ügy, szimbolikus győzelem a hivatal mögött, amely az állampolgárokat arra késztetné, hogy többen forduljanak az ombudsman­hoz. És végül, de nem utolsósorban, a hivatal semmilyen módon nem tudta átvenni a magyar kisebbségi jogvédelmi szerepkört, ami a bizal­matlanságnak és az intézmény alul­finanszírozottságának egyaránt be­tudható. (Cartoon izer) Trump 346 milliárd eurós számlát adott át Merkelnek ÖSSZEFOGLALÓ Donald Trump horrorisztikus összegű számlát nyújtott be Angela Merkelnek a március 17-i washingtoni találkozó­jukon, írta a brit Sunday Times német kormányzati források alapján. Az amerikai elnök szerint Né­metország 346 milliárd euróval tar­tozik a NATO-nak. A tartozást cáfolta Ursula von der Leyen német védelmi miniszter. „Nincs NATO-tartozásunk. Hibás elképzelés kizárólag a NATO-ra vonatkoztatni a következő évtized közepére elérendő, német katonai kiadásokra vonatkozó két százalé­kos célkitűzést” - tette hozzá a né­met védelmi tárca vezetője. „A vé­delmi kiadásoknak ugyanúgy része az ENSZ békefenntartó missziói­hoz, az európai missziókhoz és az Iszlám Állam dzsihádista szervezet elleni harchoz való hozzájárulás” - szögezte le a terhek tisztességes el­osztásáért is szót emelő keresz­ténydemokrata politikus. Áz amerikai elnök Angela Mer­kel német kancellárral tartott wa­shingtoni találkozója után Twitter mikroblogján azt írta: Németország óriási összeggel adós, és jóval több pénzt kellene fizetnie az Egyesült Államoknak azért a „nagyszabású és rendkívül drága védelemért”, amelyet Washington nyújt Német­országnak. Eközben Trump szóvivője cáfol­ta, hogy az amerikai elnök a kame­rák előtt elutasította a kézfogást Merkellel. Azt mondta, Trump nem hallotta, mit mond a mellette ülő Merkel. „Nem hiszem, hogy hal­lotta a német kancellár javaslatát, hogy rázzanak újra kezet a fénykép kedvéért” - mondta Sean Spicer a Der Spiegel című német folyóirat­nak. A Bild című német napilap vi­szont valószínűtlennek nevezte, hogy Trump nem hallotta az Ovális Irodában közvetlenül mellette ülő német vezető kérését. (mti, index) Fico mondott már mindent GÁLZSOLT A kormányfő római nyilatkozata komoly államférfiúi kijelen­tésnek is elmenne, ha nem tudnánk, hogy mondott ő már min­dent, aztán meg az ellenkezőjét is... Szóval nehéz komolyan venni egy közvélemény-kutatásokra hangolt szélkakast. Kezdjük egy tipikus példával, az egységes adóval. A 2002-es választá­sok előtt Fico még támogatta. Az első kormánya idején már ellenezte, de nem szüntette meg. A második kormánya alatt továbbra is ellenezte és már meg is szüntette. Igazán következetes hozzáállás... Aki kicsit is ismeri politikai múltját, az tudja, tele van ilyen 180 fokos fordulatokkal, nagy­szájú kijelentésekkel, amikből később semmi sem lett, és persze egy sor rágalommal, hazug vádaskodással, konfliktusokat élező kemény szavak­kal. Mondta már, hogy 2014-ben nem lesz a politikában, hogy 2010-re au­tópályával köti össze Pozsonyt meg Kassát (2017 van, jó reggelt!), meg hogy egy zsák krumpli is legyőzi Kotlebát a megyei választáson. Legutóbb az Európai Unió elődje, az Európai Gazdasági Közösség (EGK) megalapításának 60. évfordulójára tartott római megemlékezésen azt nyilatkozna, hogy „Szlovákia számára nincs más élettér, mint az Euró­pai Unió, és hazudik mindenki, aki azt állítja, hogy Szlovákia valamilyen semleges államként is túlélne”. Kezdjük azzal, hogy talán nem szerencsés a náci Harmadik Birodalom szótárából való élettér kifejezés használata egy magát szociáldemokratának nevező párt elnökétől, de ne legyünk igazságtalanok, ne keressünk a kákán is csomót. A fontosabb kérdőjel ah­hoz kapcsolódik, hogy a semlegességet általában a NATO-n, és nem az EU-n kívüli államokra értjük. Más szóval a semlegesség és az EU-tagság nem zárja ki egymást - lásd Svédország, Finnország és Ausztria, de rész­ben az EU-hoz ezer szállal kötődő Svájc is ide tartozik. Azzal csak egyet lehet érteni, hogy egy demokratikus és szabadpiaci, az emberi szabadság- jogokat és a jólétet biztosító Szlovákia túlélési esélyei semleges államként minimálisak. Mert ugye mi hiába deklaráljuk a semlegességet, ha azt a nagyhatalmak nem ismerik el, akkor fabatkát sem ér. Márpedig a nagyha­talmak nem vállalnak ilyen garanciát. Helyette be lehet lépni a NATO-ba vagy az Eurázsiái Unióba és az orosz érdekszférába. Jelenleg Közép- Európában reális harmadik alternatíva nincs, ha csak valaki nem akar Grúzia, Moldova és Ukrajna sorsára jutni... A helyes megállapítás tehát úgy hangzana, hogy Szlovákia számára az EU-n és NATO-n kívül nincs (a többség által elviselhetőnek tartott) élet. Nyilván ez azért nem hangzik el Fico szájából, mert a NATO-val szemben eléggé szkeptikus híveinél nem akar rossz pontokat szerezni. De még az EU esetében - ahol még megvan a tagságunk viszonylag magas támoga­tottsága - sem lehet hiteles a nyilatkozata, mert bő másfél évtizede maga is gyakran hecceli választóit az unió ellen. Már a belépéskor azzal sütögette a politikai pecsenyéjét, hogy az alapvető élelmiszerek jelentős drágulásáról beszélt, majd rendszeresen felrótta az EU-nak (brüsszeli bürokratáknak, politikusoknak), hogy eltávolodtak az emberektől, miközben Brüsszelt gyakran tette bűnbakká, például a költségvetési megszorítások, az Orosz­ország elleni szankciók vagy a migránsválság kezelése miatt. Mindezek után a római nyilatkozat kissé zavaros, túl későn jött és túl kevés. Sokkal gyakrabban és sokkal határozottabban kellene kiállni az EU - továbbá hangsúlyozottan a NATO-tagság-mellett, és civilizációs-kulturális szin­ten a Nyugathoz tartozás mellett. De akkor nem lehetne annyit Moszkva felé kacsintgatni (majd a hívekkel összekacsintani), diktatúrákat magasz­talni Líbiától Kubán keresztül Kínáig, és folyton előhúzni a populistakár­tyát egyebek között Amerikát, a Nyugatot és Brüsszelt kritizálva. Valljuk meg, ezek nélkül Fico nem lenne Fico. FIGYELŐ A német befogadási politika vége Végleg elfordul a menekültek be­fogadásának politikájától a szep­temberi parlamenti választás kam­pányában Angela Merkel pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) — írta a Der Spiegel hírmagazin. Értesülése szerint a CDU belügyi szakpolitikai bizottságában készült tervezetben a kancellár pártja hitet tesz a menekülthullám további csillapítása mellett. „Mindent meg akarunk tenni azért, hogy a mene­kültek száma tartósan alacsony maradjon” - áll a dokumentumban, amelyben hangsúlyozzák: „nem alakulhat ki ismét olyan helyzet, mint 2015 őszén”, amikor tömege­sen és ellenőrizetlenül áramlottak menedékkérők Németországba. Ezért folytatni kell a határok ellen­őrzését, és szükség esetén még in­tenzívebbé kell tenni. A CDU választási programjának részeként készült tervezetben az is szerepel, hogy automatikusan le kell állítani a menekültügyi eljárást azok esetében, akik megpróbálják elfedni valódi személyazonossá­gukat. Továbbá meg kell hosszab­bítani a 2018-ban lejáró család- egyesítési moratóriumot az úgyne­vezett oltalmazotti státusban lé­vőknél. Ok azok, akik nem felelnek meg a menekültként való elismerés feltételeinek, de nem lehet haza- küldeni őket, mert súlyos sérelem érheti őket. A CDU szerint erélye­sen fel kell lépni az elutasított me­nedékkérők visszafogadásától el­zárkózó országokkal szemben. A nyomást minden eszközzel fokozni kell, akár a fejlesztési segélyek csökkentésével. Merkel pártja azt is szorgalmazza, hogy Németország az EU-Török- ország megállapodás mintájára egyezzen meg az afrikai államok­kal. A Földközi-tengerből kimen­tett embereket nem Olaszországba kellene szállítani, hanem vissza az észak-afrikai partokra, és afrikai regionális befogadóközpontokban kellene elhelyezni őket - áll a ter­vezetben a Der Spiegel szerint. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents