Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-18 / 65. szám, szombat
[20 SZALON ■ 2017. MÁRCIUS 18. www.ujszo.com Geert Wilders A Ttmur-mozrialom KS a magányosan «16 ' kisUny. lulUitz Kuialt» nö Indítványára «Mäŕiá néninél min- ^/^«ÄSo«agvcÄ. *Len még a l—*«mn m segítem*. Ahogy tudnak... 1976. március 19. Ghánába és Vunuzuclábű is szállítja a szcpsi DPP üzem a J6 minőségű, de főleg masszív pléhnyiró ollókat. A képen Fehér József szerelő. (R. Berenbaut fölvétele) 1966. március 14. r«Ä»rssM s-SÄ í»a->srsí us álarc helyos haszmlla áynh Egy*»”« • * el s mosl ú|nbl> delmi versenyen hurmndlk helyezést tri versenyre készülnek. ’0rÍ0: V" .* • *T" I ahgj Lesz elegendő strandcipő (CTK) — A partlzánskéi Augusztus 29. Művek gumigyárában a téli hónapokban sem szünetelt a közkedvelt „Žabky“ védjegyű strandcipők gyártása. Az üzem már ez év második negyedében 330 000 pár Ilyen stranüelpőt szállíthat és megkezdte a 8 éven felüli gyermekek „2abky" strandcipőinek gyártását Is. A strandcipők talpa továbbra Is kétszínű és pántialt öt pasztelszfnben állítják elő. 1966. március 14. ..... ' •**"'....JÍÍ 'M, ,.ü. ............u.« S oha ennyi figyelem nem irányult még a hollandiai választásokra, mint ezen a héten amikor a világ lélegzetvisszafojtva várta, folytató- dik-e a populista és szélsőséges térnyerés. Az eredmény nagy megköny- nyebbülés a demokrácia és EU-párti nyilvánosságnak, de Brüsszelnek is, hiszen Wilders egyik külpolitikai terve országa EU-tagságá- nak megszüntetése volt. A populista politikus pártja ugyan második lett, s parlamenti : w mandátumainak számát is gyarapította, ám az év elején mért 30% körüli támogatottsághoz képest mégis vereséget szenvedett. Elemzők szerint fontos üzenet ez az egy hónap múlva esedékes francia elnök-, illetve az őszi német parlamenti választások előtt, (czk) 3' Bátor pionírtettekkel * szokás hogy a pionírom potok bevezető mondatként ezt ariu’rsÄ MxafnarntfllACatt S'ZIlVIlkül. ÍGY irtunk A HÉT SZEMÉLYISÉGE ÉR \Jm H jj M mm jU|: ■ \ Él iy Él 1 M m m m, Ém\ m WÉ { ■ y ml y yfl y Éli M & yy yy yy yy yy yy yy yy |y ^y yy ^y yy yy jy yy yj A HET ESEMENYE Itt a brexit. Majd Hollandiában nyer Wilders, és jön a nexit. Aztán Franciaországban a frexit. Ezt hirdették még nemrég az alternatív webek szerzői és olvasói. Am miután Ausztriában a megismételt elnökválasztáson is kosarat adtak a választók Hofernek, itt a józan ész következő diadala a populizmus felett: Wilders totális veresége Hollandiában. Azaz, veszített is, meg nem is. Egyrészt a parlamentben öttel több mandátumot szerzett, míg a kormányzó párt nyolcat veszített. Másrészt a korábbi merész ambíciókhoz képest Wilders 13%-a egyértelmű kudarc. Talán azért alakultak így a dolgok, mert a holland Trumpnak - Wilderst a frizurája, illetve gesztikulációs hasonlósága miatt nevezik így - már két hónapja ott ül az eredetije az USA elnöki székében, nap mint nap megrökönyödést, megbotránkozást és csalódást okozva. így az európai nyilvánosság - legalábbis részlegesen - tanulni tudott más kárán. Ráadásul ez a fajta populizmus előbb vagy utóbb idegesítővé válik. Emlékszem, ahogy egyik ismerősöm, aki rendszeresen olvasta a Zem a vek című magazint, egyszer csak felhagyott vele. A racionáhs érvek nem győzték meg, végül a rossz hangulat vette el a kedvét a laptól. Egyszerűen megcsö- mörlött a negatív érzelmektől, így az olyan politikusnak, aki állandóan csak másokkal riogat, egy idő után nincs mit felkínálnia. Például Ján Čarnogurský, aki nagy szimpátiával szemléli a hegyekben gyakorlatozó szlovák leventéket, nyilván arra várva, hogy más felkelőkkel karöltve, s persze orosz segítséggel fegyveres felkelést szervezzenek Szlovákia NATO-tagságának megszüntetéséért. Vigyázat, bár Čarnogurský elszólása viccnek tűnt, oknyomozó újságírók szerint valahol a Kreml-beli fiókok mélyén található egy hasonló terv. Ám a hasonló tervek sikere - bármilyen hajmeresztőek is - rajtunk áll vagy bukik. S azon, mennyire tudunk ellenállni a populisták és szélsőségesek támadásainak, akik a rossz hangulatot használják munícióként. A hollandok megmutatták, hogy képesek erre. S mi a helyzet velünk? MÁRIUS KOPCSAY a SME publicistája A hét külföldi eseménye a holland választás, amely a felületes szemlélő számára azt üzenhette, Ausztria után itt is sikerült megállítani az Európa-ellenes, populista gőzhengert, de ez a benyomás tényleg csak a felszínt súrolja. Tény, az elmúlt hetek felmérései még fej fej mellett mutatták a konzlib kormányfőt és az ellenzéki populista vezetőt, majd az elmúlt napokban jött a törökökkel történt elhíresiilt diplomáciai botrány, amelyet Mark Rutte államférfihoz méltón, keményen de okosan menedzselt, Geert Wilders pedig visszaszorult a második helyre. Ehhez a képhez azonban az is hozzátartozik, hogy Rutte pártja, a WD az előző választáshoz képest öt százalékot vesztett, Wilders PW-je pedig hármat erősödött, ráadásul Rune éppen az ő hatására sokat keményeden bevándorlásügyben. A hollandok egy európai konzlib pánra szavaztak, és ez jó hír, de Wilders sem éppen nagédia: szélsőségesen fogalmaz ugyan, de nem rasszista, nem antiszemita, sőt, az EU rosszhiszemű üzeneteivel szemben markánsan Izrael-párti, nem akar engedményeket tenni a lopakodó iszlamizmusnak, és főleg nem oroszpárti, mint Le Pen, hanem Amerika-barát, és ez a mai értékzavaros, identitásában és euroatlantiságában folyton önmagával vívódó Európában egyáltalán nem baj. Fő követelését, hogy Hollandia egy Nexit keretében lépjen ki az unióból, a hollandok többsége teljes joggal badarságnak tartja, nem véleden a kereskedőnemzeti múlt és a nyitott, szabad szellemű jelen közti összefüggés. A valódi veszély nem Hágából jön: a Kreml által fizetett nacionalista populizmust hamarosan Párizsban kell legyőzni. * * * A hét hazai eseménye az, ami nem történt meg: egy év van a választásokig, és egyetlen WD- hez, FDP-hez vagy Polgári Platformhoz hasonló konzhb pártunk sincs, amelyikre rá lehetne bízni az egyéni jogok, a piac és a verseny szabadságának, valamint a limitált kormányzatnak az eszméjét. De pontosítok, ilyesmit nyomokban tartalmazó pártból több is van, most is alakult kettő, amíg a kávémat ittam, de valahogy ezek a pártalapítók nem találkoznak azokkal az emberekkel, akik egy ilyen párt választótáborának gerincét alkothatnák: az állam által megnyomorított vállalkozókkal, akik mégiscsak a legális adók nagy részét az államkasszába fizetik; azokkal, akik nem akarnak haveri mutyikapitalizmust, de államszociahsta oktatást és egészségügyet sem; azokkal, akiknek az egyre burjánzó, szervezett korrupció miatt egyre csökkennek a hazai esélyei, ezért Londonban segédmunkáznak; azokkal, akik kiszámítható joguralmat garantáló, de a hétköznapjaikból visszahúzódó államot akarnak. Nehéz elhinni, hogy nincs erre igény, bár józan ésszel mondjuk azt is nehéz felfogni, milyen össznépi igényt elégít ki, ha a miniszterelnök március 15-én azt harsogja a mikrofonba: „Lehet, Hogy Brüsszelnek és a nemzetközi pénztőkének nem számít sem a magyar nemzet múltja, sem a magyar jövő. De nekünk számít.” Brüsszelnek? A nemzetközi pénztőkének? Miről beszél ez az ember? És mi miről hallgatunk ennyi éve?
