Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-17 / 64. szám, péntek
KÓPÉ 101 2017. március 17. | www.ujszo.com ÍGY RAJZOLTOK TI! Drozd Ingrid, 6 éves, Dunatőkés Sečkár Pitlík Dávid, 9, Nagytúr Üveges Eszter, 11 éves, Albár Danča Laura, 7 éves, Léva Vagenfal Adrienn, 9 éves, Nemeskajal Rostás Dóra, 9 éves, Tany Takács Bálint, 5 éves, Csilizpatas Neilinger Eszter, 6, Dunaszerdahely Sas Daniela, 6 éves, Ipolyvisk Hegedűs Kornélia, 10, Ipolyszakállas TARKA LAPKE, KIS MESE A két borsökröcske Hát volt egyszer egy igen-igen szegény ember, szomszédjában lakott még egy nálánál is szegényebb. Az egyiknek fia volt, a másiknak leánya. Kapták magukat a szegény emberek, s ösz- szeboronálták a legényt s a leányt, hogy ha már annyiban van: legyen egy kódustarisznyából kettő. Azt mondja egyszer az ifjasszony az urának:- Hallá-e, kied, az igaz, hogy nincs pápista hiten, de próbáljon egyet: böjtöljön meg egy pénteket, hátha adna az Isten valamit. A férfiember meg is hallgatta a tanácsot, nem eszik egy betévő falást sem pénteken, hanem az Isten nem adott azért semmit. No, isten neki, gondolja magában, legyen a többi után, s megböjtöli a másodikat meg a harmadikat is, és egyszer csak úgy beléjött a böjtölésbe, hogy hét egymás után eső pénteken nem evett semmit, de semmit az ég alatt. Ám az Isten csak nem adott semmit a hétnapos böjtre sem. Hm, gondolja magában, ez már csak elég volt, ha akart volna ő szent felsége, erre adhatott volna! Meggondolkozik a szegény ember, s azt mondja a feleségének:- Hallod-e, feleség? Süss nekem egy hamuban sült pogácsák mert menni akarok az Istenhez, hadd látom: hol a hiba. Süti is az asszony, s a szegény ember útnak indul. Déltájt elért a Herecz-erdőbe. Ott talált egy ősz embert, amint két akkora ökörrel, mint egy-egy borsszem, szántogatott a ciheres parlagon. Köszön neki, az fogadja is. Kérdi, hogy merre van szándéka. Mi járatban van?- Én bizony az Istenhez mennék - felel a szegény ember. - Hét pénteken böjtöltem, és nem adott érte semmit. Most azt szeretném megtudni, hogy miért nem adott.-Abba hiába ne fáradj - mondja az ősz öregember -, hanem én neked adom ezt a két borsökröcskét, ezek után elélhetsz, csak senkinek el ne add, akármennyit ígérjenek értök. Hazahajtja a szegény ember a két ajándék állatot, s másnap mindjárt erdőbe ment vélök. A szekeret innét s túl szedte össze, egyik ember kereket, a másik rudat, a harmadik tengelyt adott, s úgy tákolta össze. Elég az, hogy volt, olyan, amilyen. De nem is mert két szál fánál többet feltenni, mert az ökröcskékben még kevesebbet bízott. Hanem ezek táltosok voltak, s mikor meg akará indítani, megszólal az egyik:- Hát ezt a két szál fát ki után tette, gazduram? Csak rakja meg a szekeret istenesen, hogy recsegjen alatta, mert mi két szál fával szégyelljük bémenni a faluba! A szegény ember csak csavargatta a fejét, de rászánta magát, és istenesen megrakta a szekeret, amennyi csak ráfért. Amint kiérnének az erdőből, találkoznak a gróffal s a falubíróval. Ezek majd hanyattég estek, mikor látták, hogy a két kis pirinkó ökör mekkora szekér fát viszem Kérdi a gróf:- Mennyiért adod nekem ezt a két ökröt, te szegény ember?- Nem eladó, méltóságos gróf úr - felel a szegény ember. Megharagszik a gróf, s azt mondja a szegény embernek, hogy ha egy nap alatt meg nem szántja a Herecz-erdőt, s bé nem veti, el nem boronálja, ökre nélkül marad. Aj, megbúsulja magát a szegény ember! Mit tudjon csinálni?- Egyet se búsuljon, gazduram - szólalt meg az egyik borsszem ökröcske -, csak szerezzen kied ekeszerszámot, a többi már a mi dolgunk! No, szerez is a szegény ember. Egyik ad talyigakereket, a másik ekekabalát, a harmadik észtekét, kurtavasat, hosszúvasat, s egy picre összeszokotálta az ekét. Elmennek a Hereczbe, s azt mondja ott az egyik ökör:- Kied csak feküdjék le s aludjék, gazduram, eligazítjuk mi a többit! - A gazda bizony meg is fogadta a szót: lefeküdt, elaludt, s mire felébredt, már szépen el is volt boronáivá a szántás. Avval hazaeregéltek, s jelentette a bírónak, hogy készen van a munkával. Kimegy a bíró s a gróf a helyszínre, végigjárják a helyet, de egy hajszálnál nem sok, bizony annyi hibát sem találtaik a vetésben.- No, te szegény ember - mondja a gróf -, ha mi nekem takarmányom van, gyökerestül, mindenestül be nem takarítod egy nap alatt, ökröd nélkül maradsz, tudd meg! A szegény ember elkezd búsulni, de a borsökröcske ismét megvigasztalja:- Egyet se búsuljon, gazduram! Kied csak feküdjék le a barázdába, s aludjék, a többi a mi gondunk! Bé is takarították egy nap még a helyét is a teméntelen sok takarmánynak. Egy szekérre rakták az egészet, de olyan magasra felrakták, hogy a szegény ember nem tudott a tetejébe nézni. Mikor a kastélyhoz értek, bémegyen a szegény ember a grófhoz, s mondja:- Méltóságos gróf úr, elhoztam eddig a takarmányt, de ha a kastélyt el nem fordíttatja a helyéről, nem férünk bé az udvarra. A gróf még ki sem hallgatta jóformán, úgy kivetette a szegény embert, hogy majd megszakadt a nyaka. Meglátták ezt az ök- röcskék, mozdítanak egyet a szekéren, neki a kastélynak, s az fenekestül felfordult. A grófot majd megölte a bosszúság.- Hallod-e, te szegény ember DUNATŰKÉSI ÓVODÁS László Hanna, 5 éves \ IrrBittera Sofia, 5 éves Tatranský Frederik, 6 éves mondá a gróf-, ha te engem be nem vitetsz a pokolba a bíróval együtt, ökröd sem lesz, s magad is csúfot látsz! Látni akarom a poklok hogy milyen világ van ott! Hej! Búnak adja magát a szegény ember. Hogy tudja ő oda vitetni, mikor soha még a tájéka felé sem járt a pokolnak? Megszólal az egyik ökröcske:-Azért sohase búsuljon, gazduram! Oda éppen jó helyre kívánkoznak, megilleti mind a kettőt. Avval a szegény ember eléállott a nagy egész vágás szekérrel, a gróf s a bíró felkászálódtak rá, s elindult a két ökröcske a pokol tartománya felé. Estére kelve a szádéhoz értek. A borsszemökröcskék nekifutottak az ajtónak, beütötték a fejükkel, avval a gróf nagy tempóra besétált, s utána a bíró.- No most, gazduram, rántsa rájuk az ajtót! - javallá az egyik. A szegény ember úgy is tett, s a gróf soha ki nem tudott kerülni a világ színére, sem a bíró. A szegény ember pedig a két borsszemökröcskével máig is boldogul él, ha meg nem halt. (magyar népmese) Mit jelent? ■ ciheres - bokros, cseijés ■ talyigakerék, kurta- és hosszúvas - az eke részei ■ ekekabala - szállításra szolgáló, kétágú csúsztatófa ■ eszteke - nyeles tisztogatóvas ■ összeszokotál - összeeszkábál ■ száda - bejárat ■ kled - kend, kegyelmed, maga ■ javallá - javasolja ■ hazaeregéltek - hazaballagtak
