Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-09 / 57. szám, csütörtök

ISKOLA UTCA www.ujszo.com | 2017. március 9. 115 A Selyétől a kismartoni Esterházy-kastélyig BESZÁMOLÓ Döntőbe jutott a komáromi Selye János Gimnázium háromtagú csapata az Esterházy család és Magyarország történetével foglalkozó vetélkedőn. „Családunk nevét az Esthajnal­csillagról nyerte... Az elődök tisz­telete és emléküknek megbecsülése az alapja a családszeretetnek és egyszersmind a hazafiságnak is. Ezért amelyik család a múltját el­hanyagolja és őseinek emlékét nem tiszteli, az a nemzet életfájának egyik gyökerét metszi el...” — írta Esterházy Péter Harmonia caelestis című művében. Ősei közül nádo­rok, iskolaalapító püspökök, művészetpártoló hercegek, mi­niszterelnök, miniszterek és mártí­rok kerültek ki a századok folya­mán, mégis alig találunk róluk va­lamit a tankönyvekben. Ezért is tartottuk fontosnak, hogy bekapcsolódjunk egy olyan törté­nelmi vetélkedőbe, amely az Ester- házyakról bővebb információkat nyújt a diákoknak. A kismartoni székhelyű Esterházy Magánalapít­vány megfogalmazásában „a ver­seny célja, hogy a tanulók önálló is­meretszerzés, kutatás segítségével megismerjék az Esterházy család történetét, Magyarország történel­mét, a korszak kultúráját és élet­módját. A verseny kiemelt felada­tának tekinti, hogy olyan új irány­vonalat mutasson, mely teret enged a fiatalok kreativitásának. A részt vevő fiatalok tehetségükkel, ko­ruknak megfelelő digitális eszkö­zeikkel és ismereteikkel oldják meg a verseny feladatait” - idézem a www.estori.hu oldalt, amely hang­súlyozza a kreativitás szerepét az Esterházyakkal való ismerkedés­ben. Az első fordulóban máris szem­besültünk azzal a ténnyel, hogy ha­ladni kell a kor igényeivel, instag- ramos képet kellett készítenie a csapatnak, a világhálón feladatokat elkészítenie, majd egy esszével kellett a zsűrit meggyőzni arról, hogy a selyések megérdemlik a má­sodik fordulóba jutást. Krkoška Enikő, Pinke Andrea és Rezman Andrea mindhárom feladattal megbirkózott (a kép az instagramos feladathoz kapcsolódik), esszéjük a nagyvezekényi csatáról készült, amely az Esterházyak legfájdalma­sabb eseménye Volt, amikor négy férfit veszített el a család. Örömünkre a csapat bejutott a budapesti második fordulóba, ahol február végén a Magyar Tudomá­nyos Akadémia könyvtárában kel­lett bemutatniuk újabb alkotásai­kat. Diáklányaink a mátyusföldi Haladni kell a korral: a lányoknak Instagramos képet is kellett készíteniük (Fotó: SJG) Esterházy-kastélyokról készítették el rövidfilmjüket és előadásukat. Közösen felkerestük a híres család galántai fészkét, ahol egy rene­szánsz stílusú kisebb, és egy neo­gótikus nagyobb kastély hirdeti, hogy valaha innen indult az esthaj- nalcsillagos família. Itt találkoztunk a kastély felújítására alakult polgári társulás elnökével, Takács Zsolttal, aki segítséget nyújtott a rövidfilm elkészítésében. Ezúttal szeretnénk köszönetét mondani neki, hogy ajánlásával az összes galántai hely­színen segítséget kaptunk. Andreá- ék viszont felajánlották, hogy segí­tenek a kastély felújítását népsze­rűsíteni iskolánk diákjai körében is. A budapesti szereplés pozitív visszhangra talált, és nagyon örül­tünk, amikor a zsűri a 130 pályázó csapat közül a selyés lányokat a dön­tősök közé sorolta. A kismartoni Esterházy-kastély lesz a helyszín, ahol május 3-án a legjobb 14 csapat találkozik egy hasonlóan kreatív feladatokra felépített vetélkedőn. Bár az Esterházyak székhelye csak 150 kilométerre van a Selye János Gimnáziumtól, Enikőnek és a két Andreának hat hónapjába tellett, hogy eljusson oda. Addig viszont még sok tennivalójuk lesz a selyés lányoknak. Elek József, a gimnázium történelem szakos tanára Virtuális tanulási tevékenység avagy a virtuális is lehet jó Nagy sikert aratott a virtuális tanulás a diákok körben (illusztrációs fotó fotolia) Mókás álarcosbál a békéi kultúrházban Olasz és román projekt- partnereivel három virtuális modult készített a komáromi Kereskedelmi áe Szolgál- tatáipari Szakközépiskola. Az Erasmus+ KA219 Cooperati- ve Interaktív tanulás projekt össze­állításakor olaszországi és romániai projektpartnereinkkel sokat gon­dolkoztunk azon, hogyan tudnánk a kooperatív tanulás keretében fej­leszteni azokat a kulcskompetenci­ákat, amelyekre a projekt irányul (nyelvi, számítástechnikai és üzleti kompetenciák). A tervezet végter­méke ugyanis egy több részből álló virtuális útikalauz lesz, mint például a regionális szállásútmutató. És íme, megszületett az ötlet! Felmerült a közös virtuális tanítás és tanulás gondolata, amelyre a szociális hálót és a Skype-on keresztüli oktatást használjuk. Projektpartnereinkkel együtt három virtuális modult ké­szítettünk, amelyek kéthetes időkö­zökben megtartott 10 tanítási órát foglaltak magukba. Az első modul megvalósítása előtt felkértünk 15 diákot (minden részt vevő ország­ból ötöt), hogy gyűjtsenek informá­ciókat a komáromi régió, valamint Pisa és Szucsava térségének szál­láslehetőségeiről. Létrehoztunk 5 alapvető kategóriájú szálláshelyet, amelyekről a diákok adatokat ke­restek és dolgoztak fel. Ezeket az adatokat később egy Excel táblázat- kezelőbe töltötték fel. Mivel a csa­patok tagjai különböző évfolya­mokból vannak, néhányan már is­merték az Excelben való munka alapjait. Ahhoz, hogy ezzel a fel­adattal a többiek is megbirkózza­nak, a tevékenység elején az oktató angol nyelven (a közös munka­nyelv) magyarázta el az alapokat. Egy előkészített power point pre­zentáció segítségével lépésről lé­pésre elmagyarázta, hogyan lehet létrehozni egy Excel-táblázatot és hogyan kell megosztott dokumen­tumokkal dolgozni. A kooperatív tanulás a közös munkáról szól, és az Excelben való munka keretében a diákok egymástól is tanultak. A Fa- cebook közösségi oldalon tanács­koztak, információkat cseréltek, be­szélgettek, ami új, izgalmas és szó­rakoztató is volt számukra. A má­sodik részben elmagyaráztuk a diá­koknak, hogy egy olyan nemzetközi utazási irodának dolgoznak, amely­nek irodái a világ minden pontján megtalálhatók, és amely képes bár­milyen vevői igénynek megfelelni. Az volt a feladatuk, hogy különböző és igényes ügyfelek részére készít­senek árajánlatot. Tehát a „virtuális idegenforgalmi ügynökség dolgo­zói” információkat kerestek a szál­lásról, a helyi kulturális és történel­mi emlékekről, árfekvésről, a városi közlekedésről és így tovább. A szlo­vák személyzet Olaszországról ke­resett adatokat, Olaszország Romá­niáról, a románok pedig igyekeztek a lehető legtöbbet megtudni Szlová­kiáról. A harmadik modul célja az egyszerű grafikonokkal való mun­ka, az olvasási készség fejlesztése és visszajelzésként egy egyszerű kér­dőív összeállítása volt. Noha ez a virtuális tanulás és ta­nítás új lépés volt az ismeretlenbe, csodás sikert aratott. A diákok spon­tán angolul kommunikáltak egy­mással, egymástól tanultak és saját tananyagot hoztak létre. Az összes segédanyag és kimenet, amely a há­rom modul alatt létrejött, szabadon elérhető a projekt honlapján, a http://cms.coopeative-interactive- leaming.webnode.sk/home2/ web- oldalon. Ezek inspirációként szol­gálhatnak a CLIL-módszerben az angol nyelv, a számítástechnika és a turizmus tanításában az a általános és középiskolákban is. Mészáros Katalin projektkoordinátor BESZÁMOLÓ A farsang a nagyböjtöt megelő­ző időszak, melyre jellemző a mu­latozás, a szórakozás, tipikus ese­ménye pedig az álarcosbál. Feb­ruár utolsó vasárnapján a békéi óvoda és alapiskola közösen szer­vezett a gyerekeknek mókás szó­rakozást a helyi kultúrházban. Az óvodások és iskolások jelmezekbe öltöztek, az óvó nénikkel és a ta­nító nénikkel együtt vidám táncba kezdtek. Szórakozásukat élő zene is kísérte, ami fokozta a jókedvet. A gyerekek különféle mesefigu­rák, állatkák jelmezébe bújtak. A tánc közben mindenkinek lehető­sége volt arra, hogy bemutatkoz­zon, és elmondja, milyen jelmezbe bújt. Jutalmuk kisebb édesség volt. Az óvoda igazgatónője frappáns játékokat talált ki a gyerekeknek. Ilyen volt a szoborjáték, a sep- rütánc. A hamupipőkés játék so­rán a lányok levetették az egyik csizmájukat, a fiúknak pedig ki kellett találniuk, melyik lábra illik az adott cipő, végül egymással táncoltak. A gyerekek mellett a szülők is önfeledten szórakoztak, a gyerekek táncába is bekapcsolód­tak. Délután tombolajegyeket vá­sároltak, melyeket az álarcosbál végén a gyerekek részére sorsol­tak ki. A díjak különféle játékok, kisebb ajándékok, édességek vol­tak. Ez az esemény nagyon szép pél­da arra, hogy kisebb közösségben is mennyire összetartok az embe­rek. Együtt tudnak örülni és szó­rakozni a gyerekek, a szüleik és a falubeliek. Ez annak köszönhető, hogy a békéi óvoda és alapiskola - a gyerekek érdekeit előtérbe he­lyezve - együttműködik, egymást segítve szervezik a különféle kö­zösségi programokat. Vízkeleti Melinda a békéi alapiskola pedagógusa Ötletes jelmezekben vonultak fel a gyerekek (Fotó: bai)

Next

/
Thumbnails
Contents