Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)
2017-03-09 / 57. szám, csütörtök
_______A Va dászat . _____ WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM A varjúfélék már kezdik rakni a fészkeiket. A gyermekkorom idején megismert fekete sereg, a szeptemberben-októberben érkező és nálunk telelő temérdek vetési varjú már évek óta Hiányzik. Abhoz, hogy varjút lássunk, meg kell látogatnunk a nagyvárosok tereit és parkjait. Állítólag Poprádon van az ország legnagyobb varjúpopulációja, de van belőlük Pozsonyban is. Ott viszont a solymászok által irányított ragadozó madarakkal ijesztik és fogják el a fészkelni készülő varjakat. A vadászatban a varjúféléknek március elejétől pont a szaporodási ciklus, a fészkelés védelme végett jár szigorú védelem egészen május végéig. A vetési varjak már január 20-tól július 31-ig védettek. A varjúfélék az apróvad és az énekesmadarak legnagyobb ellenségei. A tavasszal fészkelő madarak tojásaival és fiókáival táplálkoznak. A bigottul értelmezett állatvédelem, amihez jócskán hozzájárult a városokban verbuválódott civil „állatvédő” egyesületek lobbizása is a vadászati törvény megváltoztatásával - erőszakkal nyomta le a vadászok torkán a varjúfélék és néhány tavaszi vonuló faj vadászati tilalmának elfogadását, ami homlokegyenest ellenkezik a vadászat, a vadnevelés és a vadgazdálkodás kívánalmaival. A városi szférát, ahol a legtöbb civilszervezetbe tömörült önkéntes „természet- és állatvédő” él, bizonyára zavarja a fészkelő varjak károgása csakúgy, mint a párjukat hívó baglyok hangja. Az viszont senkit nem zavar, hogy a solymászok betanított madarai olyan madarakat fognak el, ölnek meg, amelyek a természet törvényei által rájuk mért szaporodási kötelességeiknek tesznek eleget. Az okos varjak, csókák, szarkák távoltartásának a várasoktól az lenne a egyik legeredményesebb módja, ha megakadályoznák őket a táplálékhoz jutásban. Szüntessék be az etetésüket, ne szemeteljenek zárják le a szemeteskukák fedelet Tavaszi terepszemle A KIS-DUNA MELLETT Március a kikelet hava. Tudja ezt az urbanizálódott fekete rigó is, mert tegnap még némán szedegette az udvarba kihelyezett madáreledelt, míg ma a naptári tavasz első napján a borókafenyő csúcsáról akkora énekkel fogadta a kelő napot, hogy nyomban kiugrottam az ágyból. tethetők, húzzák maguk után a vastag, oldalra hullámzó csíkot. Nekik köszönhetik a dunai nutriák a túlélésüket. Amiről az előző számban írtunk - a hód által előkészített termetes jegenyefák már mind a hód által felduzzasztott vízben fekszenek. Közülük néhány karvastagságú ágról már hiányzik a kéreg is, ami azt jelzi, hogy a nagy testű rágcsálók ebből táplálkoznak. ÚJ JÖVEVÉNYEK A szigeten levő pár hektáros álló kukoricában sok fajta vad nyoma figyelhető meg. Ami meglepett, hogy a januári-februári nagy hidegben meglátogatott bennünket a szarvas is. Sok szarvasnyom nincs a disznók által sűrűn összegyúrt kukoricásban, de az a pár körömnyom is igazolja, hogy már a nagyvad is tud rólunk. így kezdődött ez a disznóval is. Néha meglátogatott bennünket egy-egy példány, és mi természetesen örültünk neki. Aztán egyre többször egyre több jött - főleg télen. Egyszer csak itt maradtak. Most már mindenhol van disznó. Bármikor és bárhol ösz- szefuthatunk vele a vadász- területünkön. Lehet, hogy így lesz ez a szarvassal is. A vadászgazdánk megdöbbentő hírt közölt. Februárban aranysakálok üvöltését hallotta a Sziget körül. A kukoricásban tartózkodó őzek - hallván a vadászó sakálok jeladásait - azonnal bevonultak az erdőbe. M ég a macskát is magával ragadta a rigó jó kedve, egy ládáról figyelte és hallgatta a madárdalt, de az ő fejében más gondolatok foroghattak. A kegyetlenül kemény január után a rövid februárnak nagyon össze kellett szednie magát, hogy megvalósítsa jégtörő hírét. Végül sikerült. BÓDÍTAFÖLD SZAGA Folyóink, patakjaink ki- sebb-nagyobb jégzajlások után már tiszta vízfelülettel várják a vonuló vízimadarak pihenni vágyó tömegeit. Mivel a tavakat még olvadó jég fedi, a Pozsonyhoz közeli dunacsúni tárolón a becslések szerint 20 000 vadliba pihen. Csak pár hetet töltenek nálunk, amíg erőt gyűjtenek az északra vonuláshoz, ahol várja őket a költőhelyük. A vadkacsák már párban vannak, és a nászrepülésük alatt hangos hápogással udvarolnak a párjuknak, ezzel jelezve egymáshoz tartozásukat. Egy kis tavaszi ellenőrzést tartottam, körbejártam a vadászterületet. A Kis-Dunán és árterületén minden rendben. A fagyott föld csak pár napja eresztett meg, de már néhol kibújik a medvehagyma, mutatkozik az ibolya is. A „föld szaga" - a korhadó fák, sás, nád, gombák és egyéb növények illatkeveréke bó- dító. Mélyen beszívom a levegőt, nem bírok betelni a föld illatával. Ez kell ide, nem az orvos. MEGTIZEDELT NUTRIÁK, SZORGOS HÓDOK A Duna műmedrének partján halak maradványára lelek. Vannak köztük alkarhosszúságúak, sőt nagyobbak is. Nem vagyok horgász, ezért közönyösen nézem őket. A hideg frissen tartotta a halmaradványokat, de szinte mindegyiküket kikezdte valami. Talán megfulladtak a jég alatt felgyülemlett gázoktól, vagy feldarálta őket a zajló jég? Ez már sohasem derül ki. Annak oka sem, hogy minden szárazföldi ragadozó és ragadozó madár mindennél többre tartja az étrendjében a halat. A mocsárban és a talajon jól lehet olvasni a nyomokat. A nutriák némelyike komoly bajban van, mert hiányzik a farka. A hosszú ujjnyomok elárulják, hogy hiányzik a nyomokat követő kígyózó farok lenyomata. Lefagyott szőrrel nem védett a farok. Ezek az állatok halálra vannak ítélve. A természet így szelektálta az állományukat. Az igazán nagy példányok, amelyek a nyomaik alapján jól megkülönbözEz sok jót nem jelent. Sajnos a Duna töltésén talált eddig ismeretlen nyomok a vadászgazdát igazolják. A szigeti erdő szélén pár méterre a kukoricás szélétől a néhai kiniglivárban (üregi nyúl) telel egy borz és a szomszédságában egy róka. Könnyű őket megkülönböztetni, mert a borzvár bejárata tiszta, rendezett, a róka kotoréka szemetes és körbe van piszkítva. A borz ilyenkor még pihen, de egyre gyakrabban hagyja el a telelőodút. Takács Frigyes Hobbi 2017. MÁRCIUS wmmmmmmm Városlakó lett a varjú
