Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-09 / 57. szám, csütörtök

Vadászat Mire vadászhatunk márciusban? S szikaszarvasra, fehérfarkú szarvasra, pézsmapocokra, rókára, mosómedvére, nyestkutyára, amerikai nyércre, nutriára, vadmalacra és süldő vaddisznóra. ■ vadpulykakakasra ve. Muszáj volt, különben tönkretették a mezei nyulak. Télen, magas hó után a fal­vakba is bemerészkedtek, és a kerítésen minden lyukat megtaláltak. Sokszor még a házat „vigyázó" kutyát is átverték. Főleg az almafák voltak nagy veszélyben. Most mit nem adnék azért, ha be­járna a nyúl a kertembe, és megrágná a céklámat. Na-, gyón kevés a nyúl. Ma a me­zei nyúl miatt nyugodtan gaz­dálkodhat a mezőgazdász kerítetlen területen is. Noha a hegyeket rendszeres hosz- szan befedi a hó, a csülkös vad nem szokott jelentősebb károkat tenni a gyümölcsö­sökben. A rendkívüli hideg és a sok keményre fagyott hó több helyen rákényszerítette a szarvasokat ama, hogy 1,5- 2 méteres kerítést átugorva lehántsák a gyümölcsfák kérgét, azzal enyhítsék éhsé­güket. Az ebben érintett tér­ségek és az ott élő lakosság szemében a vadászat, vadá­szok népszerűsége nagyot zuhant, és azt mondják, nem gondoskodnak megfelelően a vadról. ITT AZ ELSŐ VADMALACOK Szinte biztos, hogy az első idei vadmalac is már meg­született. A disznó nem igényli az ember gondosko­dását, habár a potya enniva­lót ő is elfogadja. De ha kell, akkor letúr a mély hóban, megkeresi az ott rejtőzködő makkot, délvidéken a leszán­tott kukoricát. Lévén jó szag­lása, a disznó megkeresi a télen elhullott állatok tetemét is, legyen az akármilyen mé­lyen a hó alatt, és elfogyasztja azt is. Még a saját fajtársai tetemét is kikezdi. A korán született vadmalacoknak te­hát nem kell attól tartaniuk, hogy éhen pusztulnak, mert az anyjuknak van teje bőven. Mégis a népes alomból csak páran érik meg az egyéves kort. Minden és mindenki lesi őket. A hegyekben a farkas sokszor a vaddisznókondá- ból tartja fenn magát. A róka se hagy ki egy alkalmat sem, hogy ne fogja el a malaco­kat. Találtak már vadmalac- maradványokat ragadozó madarak fészkében is. Pedig a disznó nagyon jó anya. Malacai védelméért szem­beszáll bármivel, bárkivel. Az erdőt járó embernek ezt jó lesz tudatosítani. Főleg akkor emlékezzen rá, ha belép a kiterjedt sásba, nádba vagy bozótosba. A koca szívesen ellik meg az ilyen helyeken, és itt bújtatja a malacait is. NE FUSSUNK EL Az őt vagy malacait meg­zavaró embert gondolko­dás nélkül megtámadja. Az igaz, hogy a támadó disznó többnyire csak blöfföl, és az utolsó pillanatban irányt vál­toztat vagy visszavonul. De előfordul, hogy a kocának nincsen kedve blöffölni. Fő­leg olyankor, ha valamelyik kismalac közben elvisítja magát. Jobb a békesség, javaslom, ne várjuk meg, hogy kiderüljön a kocáról, mit is akart valójában. Leg­jobb, ha kerüljük a disznós helyeken a sűrűket, a nádast stb. Ha mégis megtámad a disznó, soha ne fussunk el, mert ő gyorsabb, mint mi, és azonnal utolér bennün­ket. Próbáljunk meg nyu­galmat erőltetni magunkra, álljunk szembe a támadó kocával, tegyük magunkat nagyobbá, mint a valóság­ban vagyunk - pl, a fejünk fölé emelt kabáttal, széttárt karokkal és határozottan, hangosan kiáltsunk rá a disz­nóra. Ha szerencsénk van, akkor elmegy. A vaddisznó okos állat. Ő tudja, ha őt baj éri, nem lesz, aki felnevelje a kicsinyeit. Ezért jól meggon­dolja, hogy a támadást vég­rehajtsa. Nagyon ne bízzuk el magunkat mi sem, mert a disznónak is lehet rossz nap­ja. A legokosabb, ha elkerül­jük a vele való találkozást. A vaddisznókanokat nem érdekli a malacok sorsa. Emberre csak saját maguk védelmében támadnak, és csak akkor, ha meg vannak szorítva, vagy ha sebzettek. Takács Frigyes 2017. március Hobbi A vadász tegyen meg mindent azért, hogy a te­rületén levő őzál­lomány ne csoportosuljon a repcetáblákon. Őzet elcsalni a repcéről egyéb szálas, sze­mes vagy lédús takarmány kihelyezésével lehetetlen. A sózok megemelt számának a kihelyezése enyhítheti az elhullást, de legbiztosabb ri­asztással távol tartani a vadat a repceföldektől. JÖNNEK A GÉPEK Ellenkező esetben az elhul­lás az őzeknél elérheti az ál­lomány 60%-át is! Szinte biz­tos, hogy már megszülettek az idei első kisnyulak. A vé­delmükért csak annyit tehe­tünk, hogy távol tartjuk tőlük a ragadozókat. A rókát és a jövevény ragadozókat leszá­mítva minden egyéb tollas és szőrmés ragadozóra márci­usban már tilos vadászni. Az elismert fácánosokban, va­daskertekben más a helyzet, és az ottani személyzet erről tájékozott. Az apróvad szá­mára a legnagyobb veszélyt a nagy teljesítményű, széles munkaterülettel bíró talaj­megmunkáló gépek jelentik. Márciusban még megtehet­jük, hogy az olyan területe­ken, ahol tudjuk, hogy inten­zív mezőgazdasági munka folyik, zavarjuk az apróvadat. Ha van hova vonulni, akkor az apróvad ott hozza meg a szaporulatát, ahol nyugalmat talál. A vadászok által, zavart területről elmenekül. Persze az apróvad megóvásának a legelegánsabb módja az lenne, ha a megbúváshoz, szaporodáshoz és az egész éves nyugalom végett a nagytáblás mezőgazdaság védősávokat létesítene az ap­róvadnak. Talán egyszer elju­tunk ide is. A vízi vad nagyon korán fészkel, némelyik fajuk már március elején. Ezen fa­jok szaporodási ciklusában BEINDULT A TERMÉSZET és a traktorok A mezőkön lassan beindulnak a mezőgazdasági munkák. A repcét már vastagon műtrágyázzák. A sarjadó, pár hét alatt túlhajtatott repce fogyasztása a csülkös vadnak, főleg az őznek halálos méreg lehet többször megfontolják, mire pazarolják az energiájukat. A vadászok szükség szerint, de ha kell, naponta feltöltik az etetőket. A múlt héten tartott megfigyelések rádöbben­tettek bennünket arra, hogy a nagyvadcsoportok 20-30 százaléka legyengült, csont és bőr, szőrzete borzadt, és sok közülük várja a sorsa be­teljesedését. Főleg a tavalyi borjak vannak nagyon rossz bőrben. Lesz ott miből sze­lektálni a farkasnak, és bőven jut élelemhez a telelőodúját hamarosan elhagyó medve is - ami a tavaszi hónapokban kimondottan dögön él. NYÚLHIÁNY A múltban a Csallóközben nem létezett gyümölcsös vagy valamirevaló kiskert, amely ne lett volna bekerít­a legnagyobb károkat a kis- ragadozók tehetik, de segít­het nekik néhány nagy testű jövevényfaj, például a hattyú. A hattyú az összeférhetetlen­ségével és a táplálékkonku­rencia előidézte féltékenységi kirohanásaival képes kitakarí­tani az olyan part menti terü­leteket, ahol kacsák, szárcsák és az újabban megjelenő, de még ritkaságszámba menő nyári lúd is fészkel. A nutriák fészekrablása és a tojások elfogyasztása ez idáig nem bizonyított. KIMERÜLT SZARVASOK A márciusi erdő más képet mutat a magasabb helyeken és a hegyekben, ahol még mindig vastag a hótakaró. A márciusi nap már ott is fé­nyesebb, és a napsugár már némi meleget is ad, de csak lassan olvad a hó. Az éjszakai fagyok mindig keményeb­bé alakítják a felületét, és a csülkös vadat nem vagy csak nagyon nehezen engedik táplálékhoz jutni. Ott a vad­állomány etetése a vadászok dolga. Az ilyen helyeken szó se lehet kiegészítő takarmá­nyozásról. Aszarvasrudlikkimondottan az etetők közelében élnek, és úgy ki vannak merülve, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents