Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-07 / 55. szám, kedd

www.ujszo.com I 2017. március 7. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Európa csendes Az unió bírálóinak sincs egységes jövőképe és világos víziója TOKÁR GÉZA A. * * lehetséges forgató- /^V A könyvet vázolt fel az ■ ■ T Európai Unió jövőjé­w ről az Európai Bizott­ság. A hír egyelőre sokkal kisebb visszhangot váltott ki a vártnál, job­bára tanácstalansággal vegyes reak­ciókat - már ebből is látszik, hogy elég nagy a baj. Hiszen az Európai Unió problémáinál is rosszabb dol­gokat jelent, ha a kritikusoknak sincs világos, egységes jövőképe arról, hogyan javítanák fel a szervezetet. A javaslatot ismertető Jean- Claude Juncker véleménye szerint azt kell kitalálni, miként lehet foly­tami az uniós „menetelést”, valójá­ban azonban az intézményrendszer ötven év óta először végképp nem menetel, nem bővül, hanem egye­nesen zsugorodik. Az Európai Unió az euró bevezetése óta gyakorlatilag semmilyen, a nyilvánosság számára értelmezhető sikertörténettel nem szolgált. A gazdasági válság arra mutatott rá, hogy a csoportosulás léte önmagában nem garantálja a fejlődést, a görög csőd jelezte az eu- róval kapcsolatos gyakorlati prob­lémákat. A menekültválság kezelé­sének csődje a kölcsönös szolidari­tás és az államok közti megegyezés­re törekvés hiányát egyaránt megvi­lágítja, a brexit pedig az évtizedes korhadás i folyamat betetőzése - Nagy-Britannia távozik, hiszen a politikusok nem voltak képesek el­magyarázni az embereknek, miért is van szükségük az unióra. A zsugorodás, a tehetetlenség és az ebből következő eljelentéktele- nedés minden szerveződés halála. Márpedig a Fehér Könyvben felvá­zolt öt forgatókönyv közül legalább kettő, a status quo fenntartása és az integrációs folyamat egységes piac­ra szűkítése előrevetíti, hogy a kö­vetkező évtized nem a közös lehető­ségek feltérképezéséről, hanem a lemondásról szólna. A többsebessé­ges Európa (több nyugati állam által is szorgalmazott) víziója ugyan jól hangzik, de a gyakorlatban az egyik legfontosabb uniós alapelvet rúgja fel: az egyenlőséget. Egy uniós mag kialakulásával csak tovább foko­zódna a bizalmatlanság a különutas és a „belső” tagállamok között, a kétsebességes EU az eredeti európai álom látványos végét jelentené. A negyedik forgatókönyv, az együttműködés egyes kérdésekben való mélyítése és ezzel párhuzamo­san a közös fellépések területeinek szűkítése szintén kockázatos, hiszen a hatékony uniót nem lehet pusztán kereskedelmi és külpolitikai elvekre alapozni. Az ötödik, a föderális EU, az eredeti együttműködés megalko­tóinak álmát jelentené, de jelenleg hiányzik az egyetértés és a társadal­mi igény, ami ehhez a lépéshez kell. Megannyi problémás forgató- könyv. Pedig az unió valós reform­jának az alapelvek és értékek újra­fogalmazásával kellene kezdődnie. Az EU jelenleg képtelen az elvek szintjén meghatározni, milyen érté­keket képvisel, s amíg ez homályos, nem is lesz más, mint egy bürokrati­kus, személytelen szervezet, amely a tagállamok céltáblájaként funkcio­nál. A Fehér Könyv nyilvánosságra hozatala sem oldja meg ezt az alap­vető problémát, a labda mégis az európai vezetők térfelén pattog - Junckerék szidása helyett most a bí­rálóknak kell előállniuk saját ötlete­ikkel és vízióikkal. r7}rJJ (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Lehallgatási ügy: Trump állításának nyilvános cáfolatát kéri az FBI James Comey, az FBI igazga­tója arra kórte az igazságügyi minisztóriumot, hogy nyilvá­nosan cáfolja Donald Trump elnök állítását, hogy Barack Obama elnökként elrendelte Donald Trump és kampány­csapata lehallgatását. Az információt egyidejűleg közöl­te internetes oldalán a The Washing­ton Post és a The New York Times. Mindkét lap azt írta, hogy Comey igazgató még szombaton - Trump el­nök első Twitter-bejegyzéseinek megjelenésekor - fordult az igazság­ügyi minisztériumhoz, mert megíté­lése szerint az elnök megjegyzése egyúttal azt a látszatot kelti, hogy az FBI törvényt sértett. A The New York Times meglepe­tésének adott hangot, hogy maga az FBI-igazgató miért nem adott ki nyi­latkozatot. A lap szerint az FBI-nak megvannak a dokumentumai, így tudhatja, hogy Donald Trump meg­állapítása megalapozott-e vagy sem. A lap leszögezte, hogy míg a hírszer­zés nem szokott nyilvánosan megvi­tatni ilyen kérdéseket, addig az FBI-t nem akadályozza semmilyen tör­vény, hogy nyilatkozatot adjon ki. Obama volt elnök szóvivője, Ke­vin Lewis szombaton tagadta a Do­nald Trump állításaiban foglaltakat, mondván, hogy sem Obama elnök­nek, sem a Fehér Háznak soha nem tartozott a politikai gyakorlatához, hogy amerikai állampolgárok lehall­gatását, megfigyelését rendelje el. A TheBlaze című hírportál viszont va­sárnap emlékeztetett rá, hogy az Obama-kormányzat igazságügyi mi­nisztériuma 2013-ban lehallgattatta a republikánusokhoz közel álló Fox te­levízió ismert újságírójának, James Rosennak a telefonjait, és figyeltette az újságíró családtagjait is. A lehall­gatás annak a nyomozásnak a része volt, amelyet a kormányzat folytatott újságíróknak történt kiszivárogtatá­sok ügyében. Rosen mellett akkor az Obama-adminisztráció az AP ameri­kai hírügynökséget is megfigyelte. Hol áll meg a magyar sajtó Mészárosa? GÁLZSOLT A sajtószabadság a liberális demokrácia egyik alapfeltétele, de Orbán kimondottan illiberális rezsimjében erre nincs szükség, ezért egyik kedvenc oligarchája (valószínűleg strómanja, azaz vagyonkezelője) a hihetetlen tempójú meggazdagodás mellett arra is szakít időt, hogy a médiát kormánypártivá tegye. Amikor tavaly a Mediaworks puccsszerűen felfüggesztette a legna­gyobb példányszámú országos magyar napilap, a Népszabadság kiadását, majd nem sokkal később az egész kiadóvállalatot megvette az Opimus Press cég, több dolog nyílt titoknak számított. Először is az, hogy a fő cél a Magyarországon még mindig viszonylag komoly olvasottsággal rendel­kező megyei napilapok megszerzése volt (a 18 ilyen lapból 12-t a Media­works adott ki), emellett a Népszabadság kinyírása meg Orbán kedvenc lapjának, a Nemzeti Sportnak a megszerzése csak afféle bonusznak szá­mított. Másodszor az, hogy mindenki Orbán jobbkezével, a felcsúti pol­gármesterrel, Mészáros Lőrinccel hozta kapcsolatba a tranzakciót, amit az érintett akkor még tagadott. Múlt pénteken azonban Mészáros Lőrinc nyíltan 16,9 százalékos része­sedést szerzett az Opimus Group Nyrt.-ben, az Opimus Press anyavállala­tában, de közvetve a Konzum Management Kft.-n keresztül is tulajdonos lett. A Konzum (amelyben Mészárosnak 20%-os tulajdona van) ugyanis az Opimus-részvények további 14 százalékát vásárolta meg. Persze abból, ahogy a Fidesz-közeli vezetők és újságírók elfoglalták a pozíciókat a megvett lapoknál és átformálták azokat, már eddig is nyilvánvaló volt, honnan fiij a szél. Mészáros személye és a magyar médiapiacon zajló fideszes terjeszkedés komoly aggályokat vet fel. Ahogy a - még független - magyar sajtó több­ször rámutatott, Mészáros a semmiből lett az egyik leggazdagabb és leg­befolyásosabb milliárdos magyar üzletember kizárólag az Orbán-kormány közbeszerzésein elnyert megrendeléseknek köszönhetően. Korábban egyetlen gázszerelő cége volt a Mészáros és Mészáros Kft., amely egy év­tized alatt ezerszeresére növelte árbevételét, s most még legalább 29 válla­lat köthető hozzá, amelyek az infrastrukturális beruházásoktól kezdve a mezőgazdaságon és szállodaiparon át az ingatlanbizniszig egyre több te­rületen tevékenykednek és most ehhez járul az épülő médiabirodalom is. A legvalószínűbb az, hogy Mészáros Orbán (egyik?) strómanja, a nevén van egy sor vállalkozás, amely valójában az Orbán-családé, csak nem lehet hi­vatalosan a nevükön. Mivel Orbán mindent megtesz a 2018-as újraválasz­tásáért, ezért további gátlástalan fideszes teijeszkedés várható a médiapia­con. Ne csodálkozzunk például, ha a maradék megyei napilapok többsége is az Opimusnál landol. A végső „eredmény” az lehet, hogy egy-két napi- és hetilap, valamint elektronikus, internetes média kivételével minden újság, tévé és rádió fi­deszes irányítás alá kerül. Más információk el sem jutnak a választók többségéhez, a valóban független médiákból való tájékozódás pedig visszaszorul a szűk értelmiségi, főleg budapesti gettókba. Röviden: lénye­gében megszűnik Magyarországon a sajtószabadság - a modem demok­rácia egyik alapfeltétele, nem mellesleg az 1848-as márciusi forradalom egyik fő követelése (a híres 12 pontból az első: „Kívánjuk a sajtó szabad­ságát, censura eltörlését”). Ez persze aligha fogja megzavarni a kormány- párti felszólalókat a közelgő március 15-i megemlékezéseken, hogy 48 szellemére hivatkozzanak... De ez még nem minden, a jól bevált hazai receptet akár a határon túl is lehet kamatoztatni, s az embernek borsódzik a háta, ha olyan nyilatkoza­tokat hall, hogy az „Opimus Group és a Konzum itthon és a nemzetközi piacon is további teijeszkedést tervez”. FIGYELŐ 3 centi per 27 éves sebessógű sztráda Romániában lakosonként alig há­rom centimétemyi autópálya épült 1989 óta, háromszor kevesebb, mint Bulgáriában, és hatszor keve­sebb, mint Magyarországon - írta a Románia Libera. Romániában 730 kilométernyi autópálya van, 570 kilométer épült a rendszerváltás óta, mintegy 14 milliárd lej es (3,3 milliárd euró) költséggel. Minden lakos 736 lejt fizetett - a romániai minimálbér felét - a rá eső három centimétemyi autópályáért. Ro­mánia messze leszakadva sereg­hajtó az EU-ban a lakosságarányos autópálya-hálózat hosszát tekintve. Lakosonként 3,8 cm gyorsforgalmi úttal rendelkezik, Bulgária 8,5 centiméterrel. A táblázat élén Spa­nyolország (32,3 cm) és Horvátor­szág (31,4 cm) áll. Az a kevés gyorsforgalmi út, ami mégis meg­épült, jóval drágább volt, mint az uniós átlag, ráadásul egyes szaka­szok meglehetősen kétes minősé­gűek. Erre a legjobb példa az a 22 kilométeres, 2014-ben átadott Szeben megyei szakasz, amelyet néhány hónap múltán több mint egy évre lezártak, hogy a megre­pedezett, több száz méternyi részét az alapozástól kezdve teljesen új­jáépítsék. Románia legdrágább autópályája az észak-erdélyi sztráda Kolozsvárt elkerülő 52 kilométeres szakasza, amelyet az amerikai Bechtel épí­tett. Az előnytelen szerződés, az állami finanszírozás akadozása és az építőtelepek sorozatos lezárása és újranyitása miatt több mint 1,3 milliárd euróba került. A Bechtel- sztárda minden kilométerének ára 25 millió euró, mert erre az építke­zésre Románia nem vehetett igénybe uniós támogatást. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents