Új Szó, 2017. március (70. évfolyam, 50-76. szám)

2017-03-06 / 54. szám, hétfő

A/ww.ujszo.com | 2017. március 6. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Leszokni egy nyelvről _étezhetnek különböző nyelvi korszakok egy ember életében .UČIA VIOLNÁR 3ATINSKÁ M últkor nagyon meg­ijedtem, hogy le­szoktam a magyar nyelvről. Igazából ágy nézett ki, mintha hallásproblé­máim lennének. Valaki túl gyorsan neszéit hozzám magyarul és minden második mondata után kérdeznem kellett: Tessék? Hogy? Hol?Nem hallottam rendesen... Amikor már tényleg amiatt kezdtem aggódni, hogy a fülemmel van valami baj, az ismerősöm azt mondta: Te már le­szoktál a magyarról, ezért nem ér­tesz. Először vitatkozni akartam vele, de rájöttem, hogy részben igaza le­het. Csak nagyon rosszul esett szembesülni azzal, hogy tényleg le lehet szokni egy nyelvről, bár való­jában ez teljesen természetes dolog. Amikor valaki megtanul biciklizni vagy úszni, mondogatják neki, hogy jó, jó, ezt már sosem felejted el. A nyelvekkel nem ez a helyzet, ahhoz, hogy megmaradjon a szerzett nyelv­tudás, folyamatosan gyakorolni kell. Sokan elfelejtik ezt az alapszabályt és aztán csodálkoznak, ha például nem értik meg Angliában, hogy mit beszélnek körülöttük, hiszen vala­mikor oly sok évig jártak angolra. Vagy elkerülnek otthonról, magyar faluból tiszta szlovák környezetbe, és keresniük kell a szavakat, ame­lyeket az iskolában is tanultak, em­lékeznek még az olykor keserves ta­nulásra, de a szavak nem jutnak eszükbe. Vagy én, amikornéhány hónap után magyar társaságba kerü­lök, már képtelen vagyok megérteni a kocsmai zajoktól zavart beszédet. Ami viszont jó a nyelvekkel, hogy nem kell megijedni, ha ilyesmi tör­ténik. Ha az ember elszokik egy nyelvtől, az még nem jelenti, hogy elveszítette. Kell hozzá türelem és energia, de nem annyi, mintha egy teljesen új nyelvet tanulna. Minél többet használjuk az „elfelejtett” nyelvet, annál hamarabb visszajön. Nekem általában két napra van szükségem a magyarhoz, (azaz két estére egy fesztiválon vagy kocsmá­ban), a némethez viszont két hétre. De nem csak az idegen, tanult nyelvektől lehet elszokni. Az anya­nyelvet otthon is el lehet hagyni, le­szokni róla, de ez még nem feltétle­nüljelent asszimilációt. Létezhetnek különböző nyelvi korszakok egy ember életében. Amikor valaki azt mondja, hogy már csak a konyha­nyelvet beszéli és nem képes „ma­gasabb szinten” társalogni, akkor hiányzik ehhez a motiváció. Hiszen mindenki visszatérhet a „konyhába”, és „kiviheti” onnan a nyelvet. Az is igaz, hogy aki többnyelvű, annak több erőfeszítésébe kerül megtartania az összes nyelvet. Van, aki ennek érdekében például több nyelven hallgatja, nézi a híreket. Más meg könyveket, újságokat olvas rendszeresen idegen nyelven. Aki­nek többnyelvű a szűkebb-tágabb rokonsága, megpróbál rendszeresen találkozni a más nyelvet beszélő családtagokkal. Csak így, beszélve, különböző helyzetekben használva őrződhet meg a nyelvtudás és növe­kedhet a nyelvi önbizalom, minden egyes nyelv esetében. EN JOBBAN JÁTSZOTTAM VOLNA A FŐNÖKÖT! KR/'MAH HANÁK REBEKA POLÁKOVÁ OANO onorIk heriban (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Mindegy, hogy erkölcstelen vagy törvénytelen MOLNÁR NORBERT van valami, ami jobban traumatizálja a szlovák köz- £ lg életet, mint a Gorilla-botrány, az Meéiar amnesztiái. Tizenkilenc éve gátolják, hogy két evidens bűncse- , B JL ww lekmény kivizsgálható legyen, pontosabban, hogy kivizsgálhassák és vádat emelhessenek a bűnüldöző szervek az 1997-ben meghiúsított népszavazás és ifjabb Michal Kováč elrablásának és külföld­re hurcolásának ügyében. Az újkori Szlovákia legsötétebb időszakáról beszélünk. Mečiar maga alá gyűrt mindent, s miután lejárt Michal Kováč elnök mandátuma, helyettesítő államfőként kegyelmet adott azoknak, akik a mečiari rendszer kiszolgálói, működtetői voltak, akik nem riadtak vissza a legaljasabb módszerektől sem. Mečiar magát és csatlósai pőre bőrét mentette. Azóta nem akadt egyszer sem háromötödös parlamenti többség, amely eltörölte volna a volt miniszterelnök gyalázatos döntését. Most len­ne rá lehetőség talán először. A feltételes mód nem véletlen. Az SNS, amely gyakorlatilag segítette a sötét korszak fenntartását, nem mutat haj­landóságot arra, hogy esetleg saját sötét múltjának momentumaira is rá vi­lágíttassák. A Smer, amely gyakorlatilag Mečiar fészekaljából bújt elő, csak éppen nagy testvérré nőtte ki magát, nem akaija volt koalíciós part­nerét teljesen megsemmisíteni. Noha a volt elnök fiának elrablásáról szóló film bemutatója után Marek Maďarič kulturális miniszter azt mondta, ha képviselő lenne, megszavazná az amnesztiák eltörlését, a Smerben nem hatalmasodott el az az érzés, hogy az amnesztiáknak nincs keresnivalójuk a szlovák j ogrendben. Robert F ico miniszterelnök ugyan többször el­mondta, legutóbb egy trendi telefonos videoüzenetben, hogy az amneszti­ák erkölcstelenek, de szerinte eltörlésük törvényellenes lenne. Ezért az Alkotmánybíróságtól válj a a magyarázatot, hogy a parlament léphet-e a kérdésben. Az Alkotmánybíróságnak azonban jelenleg nincs lehetősége magyarázatot adni olyan'helyzetre, amely még nem áll fenn. A Hídnak és az ellenzéknek két lehetősége van: olyan alkotmánytörvényt elfogadtatni a Smerrel együtt, amely lehetőséget ad az Alkotmánybíróságnak előzetes magyarázatra, vagy meggyőzni a smereseket, hogy ne alibizzenek. Akit kellemetlenül érintene az amnesztiák eltörlése, úgyis az Alkotmánybíró­sághoz fordulna, s akkor kiderülhetne, hogy jogellenesek voltak-e, vagy csak „erkölcstelenek” Mečiar amnesztiái. De addig is, legalább egy időre meg lehetne szabadulni ettől a mély traumától. FIGYELŐ Merkel le akarta zárni a határt Angela Merkel 2015 szeptembe­rében arra készült, hogy lezárja Németország déli határát, ez azért nem történt meg, mert senki sem vállalta a felelősséget a döntésért- írta a Welt am Sonntag. A kormány megállapodott a határ lezárásában, ám a belügy jogi aggályokat vetett fel, hogy valóban vissza lehet-e utasítani a menedékjogi kérelem beadásának szándékával érkező­ket. Az aggályok alaptalanok vol­tak, a tárca, és a szövetségi parla­mentjogászai is arra jutottak, hogy Németország megtagadhatja a be­lépést, mert Ausztria biztonságos ország. Akkor azonban ez nem volt világos, sokkal később készült el a jogi szakvélemény. Merkel a bel­ügyminisztertől kért garanciát, hogy egy esetleges bírósági eljá­rásban meg lehet védeni a határ le­zárását, aki azonban akkor nem tudta ezt garantálni. (MTI) magát, aki panaszkodni menne a parlamentbe Megnézheti Kínában óvente egyszer ülése­zik a parlament, ez több ezer ember számára azt jelenti, hogy házi őrizetbe kerülnek vagy letartóztatják őket. Ugyanis ilyenkor lehet hivatalosan panaszkodni a parlamenti panasziro­dában a vidéki elvtársak túlkapásai és egyéb sérelmek miatt. Azonban a pa­naszosok el sem jutnak a fővárosba, és akinek szerencséje van, azt nem nagyon verik össze. Egy ilyen ügy miatt támadták meg a BBC forgatócsoportját egy közép­kínai faluban. Inteijút akart készíteni egy nővel, aki arra készült, hogy Pe- kingbe utazik, és a parlament éven­kénti gyűlése előtt a panaszirodában petíciót ad be a családját ért jogsérel­mek miatt. A hatalom által megbízott, civil ru­hás emberek a faluban útját állták a forgatócsoportnak, összetörték a be­rendezéseiket, és töröltették a már el­készült felvételeket. Később csatla­kozott hozzájuk néhány rendőr és két hivatalnok, és arra kényszerítették a csoport vezetőjét, John Sudworth új­ságírót, hogy írjon alá egy vallomást, amelyben beismeri, hogy a tévések megzavarták a közrendet, és illegáli­san akartak interjút készíteni. Panasz helyett házi őrizet Az állami panaszirodához akkor fordulnak az emberek, ha úgy gon­dolják, hogy a kommunista párt irá­nyította helyi bíróságokon nem szol­gáltattak nekik igazságot például földkisajátítás, hivatali visszaélés, az egészségügy vagy a hatóságok velük szembeni gondatlansága, rendőri brutalitás miatt. Évente több tízezren vannak ilyenek. Miután az irodát is a kommunista párt működteti, kicsi a panaszosok esélye arra, hogy ott na­gyobb sikert érjenek el, mint lakóhe­lyükön. Ennek ellenére az emberek állhatatosan próbálkoznak, és azt gondolják, hogy az országos népi gyűlés ülésszaka idején nagyobb az esélyük. Ám keveseknek van esélye egyáltalán eljutni az irodához - szinte csak új panaszosoknak -, mert szerte az országban sok vidéki tisztségvi­selőnek éppen az a feladata, hogy a már ismert panaszosokat mindenféle fondorlatos módon vagy a legdur­vább esetekben házi őrizet elrende­lésével megakadályozza abban, hogy el tudjanak indulni. A szóban forgó interjúalany, Jang Ling-hua az ellen akart panaszt emel­ni, hogy a hatóságok elkobozták apja földjét. O először ment volna ezzel Pekingbe. Annak idején, amikor apja panaszkodott, őt megverték, és ké­sőbb belehalt sebesüléseibe. Jang Ling-hua anyja és nővére is járt már a pekingi panaszirodában, de azóta - nem hivatalosan - házi őrizetben vannak. A dpa német hírügynökség is ér­deklődött az esetről a helyi rendőr­ségnél, de azt a választ kapta, hogy nem tudnak róla. A külföldi tudósítók klubja Kínában készített tavaly egy felmérést, amely szerint tagjaik 57 százaléka tapasztalt valamilyen be­avatkozást a munkájába, rosszabb esetben zaklatást vagy erőszakot is. elszenvedett. Nyolc százalékukat fi­zikailag bántalmazták, 26 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy a forrásaik­ként szolgáló embereket zaklatták, előállították vagy őrizetbe vették. Milliárdos képviselők A Hurun kínai folyóirat a törvény­hozó testület éves ülésszakának kez­detére készített összeállítást a képvi­selők vagyonáról. A pekingi néppa­lotában a Kínai Kommunista Párt legmagasabb rangú tisztségviselői üléseznek a napokban. A kínai népi politikai konzultációs tanács (CPPCC) és az országos népi gyűlés ül össze tizenegy napra. A két testület mintegy 5100 tagja közül 209 mesés vagyonnal rendelkezik. A leggazda­gabb 112 képviselő és 97 tanácsadó összvagyona eléri a 3500 milliárd jü­ant (nagyjából 500 milliárd eurót). Ez az összeg Belgium, Svédország vagy Lengyelország éves GDP-jének felel meg, Magyarország bruttó hazai ter­mékének pedig nagyjából a négysze­rese. A száz leggazdagabb kínai képvi­selő 2013 óta összesen 64 százalék­kal növelte vagyonát, dacára Hszi Csin-ping kínai elnök korrupcióelle­nes kampányának. A Kínai Kommu­nista Párt 2002-ben megnyitotta a törvényhozást a korábban ádáz ellen­ségnek számító, kapitalizmusból hasznot húzó magánszektor képvise­lői előtt. Az országos népi gyűlés tag­jai között ott van Poni Ma, a Tencent Holdings intemetkonszem vezér- igazgatója, Lei Csün, az okostelefo­nokat gyártó Hsziaomi atyja és Cung Csing-hou, az üdítőitalokat gyártó Hangcsou Vahaha alapítója is. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents