Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-02 / 27. szám, csütörtök
www.ujszo.com I 2017. február 2. KULTÚRA I 9 Nyomok a falakon Andrej Bán fotókiállítása utazás bolygónk neuralgikus pontjaira A Löffler Múzeum idei első kiállításának megnyitója nagy tömeget vonzott (A szerző felvétele) JUHÁSZ KATALIN Andrej Bán a hazai sajtófotózás emblematikus alakja. Senki nem járt nála több háborús övezetben, etnikai konfliktusok ós természeti katasztrófák helyszínén. És nem csak kattogtat, hanem segít is, ahol tud. Mindig megkérdezi a lefotózott emberek nevét, és akár évek múlva is visszamegy, hogy megtudja, hogyan alakult a sorsuk. Kezdeményezője és egyik alapítója a Človek v ohrození nevű szervezetnek, amely komoly humanitárius tevékenységet végez világszerte. Andrej Bán az elmúlt 25 év alatt fotósból újságíróvá, sőt publicistává (is) vált, mivel általában egyedül kel útra, ami azzal jár, hogy neki magának kell megírnia a sztorikat. Missziója ezen részét is tökélyre fejlesztette, mégis elsősorban fotósnak tartja magát. És büszke arra, hogy nem retusál, nem használ számítógépes programokat a fotók utókezelésére, sőt a képkivágásoktól is tartózkodik. Mindent úgy mutat meg, ahogyan az exponálás pillanatában látta. Legjobb képeit tavaly albumba válogatta (Na juh od raja, Slovart, 2016), az anyagból most egy kolléga, Chris Steele-Perkins, a Magnum Photos munkatársa állított össze kiállítást a kassai Löffler Múzeumban, Stopy (Nyomok) címmel. Valahogy úgy jött ki a lépés, hogy 25 év alatt Andrej Bán pont 25 országban fordult meg fotósként. Kézenfekvő lett volna az „egy kép-egy ország” stratégia a válogatás során, de a kurátor szerencsére nem akarta ennyivel letudni a feladatot. Egy- egy országból, régióból több feketefehér kép is látható a falakon. Andrej Bán kompozíciói általában a gondosan beállított művészfotókat idézik, pedig gyakran másodperceken múlnak. Nem a lapokban megszokott módon „tálalja” az eseményeket. Például általában nem a kép főszereplője kerül középre, sőt van, hogy a legszélén kell keresni az úgynevezettközponti alakot. Sokatbízaz emberi arcra, tudja, hogy a szemekben tükröződő rémület, szomorúság, elcsigázottság vagy épp öröm többet mond bármilyen mozgalmas nagytotálnál. Néha nem is az arc mesél. Az egyik képen egy szíriai menekült nő vízhólyagos, elgyötört lába látható, ahogy egy orvos vagy ápoló épp kezelésbe veszi. Másutt görnyedt hátak, levegőbe bokszoló kezek, mozdulatlanul fekvő testek hivatottak láttami a lényeget. Bántól távol áll a szenzációhajhászás, az emberi szenvedés viszont elkeseríti és megindítja. De nem akaija megváltani a világot, csak meg szeretné mutatni nekünk. És észreveszi, illetve velünk is észreveteti azokat az apró részleteket, amelyek felett legtöbb kollégája elsiklik. Az sem mellékes, hogy a kiállításon látható képek poszterméretűek. Hatásuk így sokkal erősebb, mint amikor újságok hasábjain vagy a laptop monitorján nézzük őket. Tunézia, Haiti, Afganisztán, Pakisztán, a Kaukázus, a Közel-Kelet, a balkáni térség, Görögország, Szerbia - megannyi neuralgikus pont bolygónk felszínén. És bizony, Magyarország is felkerült a listára: 2015 nyarán Bán az elsők között érkezett Röszkére, hogy megörökítse a nagy menekülthullámot, majd pedig azt a bizonyos drótkerítést. A Löffler Múzeum kiállításán hat szívszorító fotó is látható ebből a sorozatból, a határ szerb és magyar oldaláról egyaránt. Andrej Bán fotói február 19-ig tekinthetők meg Kassán. Szerbia, a röszkei határátkelőtől két kilométerre RÖVIDEN Egy Gogol-klasszikus Bóhr Mártonnal Pozsony. Gogol Egy őrült naplója című művének monodráma- változatát állította színpadra Rédli Károly, a pozsonyi Színművészeti Egyetem rendező szakos hallgatója és Béhr Márton színinövendék. A díszletet és a jelmezeket Molnár Ágnes tervezte. Az előadás ma este látható a Csemadok-székház nagytermében (Május l.tér 10-12.). Átör- ténet főszereplője egy hivatalnok, aki a szemünk láttára veszíti el realitás- érzékének maradékát. Vajon mi vagyunk őrültek, vagy a világ őrült meg körülöttünk? - erről is szól az orosz szerző 1834-ben játszódó története, és a kérdés 2017-ben is aktuális. A kezdés időpontja 18 óra. (luk) Depeche Mode: holnap friss dal London. Holnap jelenik meg a Depeche Mode új kislemeze Where's the Revolution címmel. A dal négy év szünet után az első a világhírű brit csapattól, a szám egyben előfutára a Spirit című albumnak, amely március 17-én jelenik meg a Columbia Records gondozásában. A Depeche Mode legutóbb 2013-ban jelentkezett stúdióalbummal, a Delta Ma- chine tucatnyi ország slágerlistáján nyitott az első helyen. A márciusban megjelenő új lemezt a Global Spirit című világ körüli turnéval népszerűsíti az együttes, amely május 20-án Pozsonyban, a Pasienky Sportcsarnokban, majd 22-én a budapesti Groupama Arénában is fellép. (MTI) Meleg háborús regény kapta a rangos díjat London. Sebastian Barry Days Without End (Végtelen napok) című háborús regénye kapta a Costa Könyvdíj (Costa Book Awards) fődíját. Barry az első író, aki másodszor is elnyerte a nagy presztízsű brit irodalmi elismerést. Új regénye az 1850-es években kezdődik, két ír katona történetét meséli el, akik harcolni indulnak az Egyesült Államokba, és az amerikai polgárháború csatáiban is részt vesznek. A Dublinből származó 61 éves író elmondta: regényét, amelynek középpontjában egy meleg kapcsolat áll, az inspirálta, hogy legkisebb fia nyilvánosan felvállalta homoszexu- alitását. (MTI) PENGE Károg alatt „Azt hiszem, hogy egy ismeretlen költőt felfedezzünk magunknak, azaz megszeressünk, elég néhány sor” - írta Mészáros Sándor évekkel ezelőtt egy cikkben. Osztom a véleményét, annál is inkább, mert a számomra korábban ismeretlen Feliinger Károly Kéreggyűjtés című kötetének versei közt is találni szerethetőt. Már a cím maga megkapó, a kéreg mint metafora sokfelé vezet: esetünkben az idő és egy családfa kérgeit villantja fel, élettörténetet, válságos helyzetek nyomait viseli magán. A több ciklusra tagolt kötet szakaszaiban meseszerű alakok, János és Juli bukkannak fel, vagy - ha engedünk a merész áthallásnak - maga Arany János jelenik meg a valóság megvilágította térben. A kötetben a nagy élő pályatársaknak, Tőzsér Árpádnak, Zalán Tibornak, illetve elhunyt szerzőknek - Kertész Imrének, Borbély Szilárdnak, Prágai Tamásnak - ajánlott, őket megidéző szövegekkel is találkozunk. A leginkább működőképes versek a családi viszonyt, az apa alakját tárgyaló szövegek, ezzel szemben a nyelvi leleményt nem igazán tartogató, a verset mint problémát választó szövegek nem épp a gyűjtemény legsikerültebb darabjai. A már említett hommage és in memoriam-verseknél maradva: bár a gesztus szép, nyugodtan kimaradhattak volna, különösebben nem tesznek hozzá a könyvhöz, mi több, gyengítik. Hogy a szerzőt idézzem: „A szöveg erőltetett, / a mondanivaló / talán megteszi üzenetnek/egy palackban Egyes versekben zavaróan gyenge, elavult képeket és már annyiszor olvasott, ügyetlen szerkezeAYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA teket találunk. Ilyen a „ Cigarettacsikk a nap ”, a „ Gomolyog a szív/is ” vagy a „Lenn a víztükörben nyárfa pompázik ”, hogy csak pár példánál maradjunk. Az igazán remekül sikerült verseknek jót tesz a személyes élmény, az élet- rajziság - ezekben letisztult, mellébeszélést kivédő, erős, telitalálat sorokkal találkozhatunk. Feliinger itt magára talál, megfelelően egyensúlyoz, nem enged a sorok közé semmilyen szirupos romantikát. Komoly humora van, ért hozzá: „ elmúlása/ mögött kuksol, / ami nem rajta/múlik"', „a vers gól, a próza kihagyott helyzet”', „János a reményből az égő házat/ hozná ki Vagy egy másik példa: „A bűnbeesés óta az ember/jól megbízható /patikamérleg, /amihez Isten betegesen/ragaszkodik. ” Ennél a ciklusnál ismét súlyt kap a címül választott kéreggyűjtés mint fogalom: a családi nyomok, vonások, hagyományok, a test kiszolgáltatottsága rögzül, adódik át, öröklődik tovább. Feliinger Károly: Kéreggyűjtés. AB-ART, 2016.120 oldal. Értékelés: 7/10 Jó helyen van az Art Film Kassa. Huszonöt éves lett az Art Film Fest, amely a jubileum alkalmából új lógót kapott. A nemzetközi fesztiválnak idén az „Art Film Fest jó helyen van” a szlogenje, és a szervezők azt ígérik, ezúttal még inkább kassai lesz. Június 16. és 24. között tartják, és szeremének a Berlinben, Cannes-ban és Velencében díjazott filmek közül minél többet bemutatni. A Be2Can Starter szekció csoportosítja a díjazott alkotásokat. Közöttük már biztosan ott lesz Lav Diaz rendező tavaly Velencében Aranyoroszlánnal jutalmazott Ang Babaeng Humajo (A nő, aki elment) című filmje. Ez volt az első Fülöp-szigeteki alkotás, amely elnyerte a velencei fesztivál fődíját. A film főszereplője egy tanárnő, akit tévedésből ítéltek el gyilkosságért. Harminc évet töltött a rácsok mögött ártatlanul. Kétségbeesetten küzdött a szabadulásáért, hol bosszútól vezérelve, hol megbocsátást érezve. Szabadulása után azonban nehezen tud beilleszkedni a társadalomba. Tavaly a Lídón a legjobb színésznek járó Coppa Volpi-díjjal jutalmazták az argentin Oscar Marti- nezt, a The Distinguieshed Citizen (Egy tisztességes polgár) című drámában nyújtott alakításáért. Ezt a filmet is bemutatják Kassán. Martinez Nobel-díjas írót játszik, aki nagy sikerű regényeit szülőföldjétől távol írta. Amikor visszatér Ár- gentínába, az általa megteremtett irodalmi karakterek visszaköszönnek a mindennapjaiban. Emir Kus- turica Tejúton című, Monica Bel- luccival forgatott mozgóképét is láthatja az Art Film Fest közönsége. A film a boszniai háborúhoz kötődő három történetet mesél el. Az Európa szekció kontinensünk filmjeiből, a Világ körül az Európán kívüli termésből, az ígéretes kelet az ázsiai mozgóképek közül, az Ámerican Indies pedig az amerikai függetlenektől válogat. (tb) A Velencében a legjobb színész díjával kitüntetett Oscar Martinez filmje is látható lesz Kassán (Arch.)
