Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)

2017-02-18 / 41. szám, szombat

Csobánka Zsuzsa Emese tárcája a Szalonban 2017. február 18., szombat, 11. évfolyam, 7. szám Bár egy olimpia megrendezése az évek során szépen lassan az őrült túlköltekezés szinonimájává vált, a szakértők állítják, már­pedig vannak olyan országok és városok, ahol igenis, megéri olimpiát rendezni. De ilyen ország Ma­gyarország, és ilyen város Budapest is? A magyarországi sajtó az elmúlt hetekben a budapesti olim­piai álmoktól és az olimpia ellenzőitől volt hangos. A 2024-es olimpiai pályázatot ellenzők népszavazási kezdeményezésével kapcsolatos aláírásgyűjtés tegnap zárult, és ösz- szegyűlt a megfelelő számú aláírás egy népszavazás kiírásához. Így jó esélye van, hogy a magyar fővá­ros referendumon dönthet arról, pályázik-e az olimpiai rendezésre Párizs és Los Angeles ellenében. Megérheti az olimpia Dénes Ferenc sportközgazdász szerint Budapest két potenciális ellenfele, Párizs és Los Angeles ké­pes olimpiát rendezni, és meg is éri nekik a dolog. Ténylegesen igaz ugyanis, amit mind a két város állít magáról, nevezetesen, hogy készen áll az infrastruktúrájuk. Ebbe bele­értendő a sportinfrastruktúra és a turisztikai infrastruktúra is, mely egy ilyen volumenű esemény meg­rendezéséhez kell. Los Angeles például újra az Egye­sült Államok egyik legfontosabb sportközpontja lett, hiszen amel­lett, hogy két amerikaifütball-csa- pat költözött ide az elmúlt két évben, eltart még egy baseball-, két kosárlabda- és két jégkorong­csapatot is (ha a nagyvárostól egy köpésre fekvő Anaheim csapatát is ideszámoljuk) - ez pedig még az USA-ban is nagy fegyvertény. Párizs számára - jegyzi meg Dénes Ferenc - egy nagyon erős sport­turisztikai folyamat része lenne az olimpia, 2005 óta folyamatosan rendeznek évente két-három világ- versenyt, gondoljunk csak a tavalyi labdarúgó Európa-bajnokságra. A francia főváros nagyon tudatosan készül arra, hogy a párizsi olimpia 100. évfordulóján ismét ők rendez­hessék meg az ötkarikás játékokat. A két város ráadásul turisztikai inf­rastruktúrája alapján is a világelitbe tartozik, nem okozna nekik külö­nösebb gondot, ha három hét alatt egymillió turistát kellene vendégül látniuk. Emelné a hangulatot Budapest helyzete ugyanakkor messze-messze nem ilyen egyértel­mű, ám ez nem azt jelenti, hogy bizonyos feltételek mellett ne érné meg az olimpiarendezés. Az olim­pia pártolóinak egyik fő érve, hogy az ötkarikás játékok impulzust jelentenének olyan fontos infra­strukturális fejlesztések elindításá­hoz, melyekkel Magyarország évek óta elmaradt. Dénes szerint azonban ez az érv minimum kétséges. A budapesti olimpia megvalósíthatósági ta­nulmánya ugyanis hangsúlyozza, hogy a rendezés kapcsán olyan beruházásokról beszélünk, melyek amúgy is tervezett fejlesztések, és előbb-utóbb meg fognak valósul­Veszteséges vállalko­zásról van szó. A kérdés az, mekkora ez az áldozat, amit vállalunk a jó érzésért? ni. „Ha ez igaz, felmerül a kérdés, minek olimpiát rendezni. Ezt ön­magában nem tartom érvnek a rendezés mellett” - jelentette ki. Hozzátette: a másik érv a rende­zés mellett az, hogy a fejlesztések és maga a rendezés is hasznos externáliákkal jár, valamint a la­kosság hangulatát is fokozza - eze­ket a hatásokat azonban nem lehet beárazni. A sportközgazdász rámutat, a meg­valósíthatósági tanulmány azt mondja, hogy nagyon szigorú közgazgasági feltételek között az ohmpia nullszaldós, veszteség nél­küli vállalkozás. „Szerintem ez nem így van, veszteséges vállalkozásról van szó. Az államnak ugyanis a hiányzó összeget bele kell tennie a rendezésbe. A kérdés számomra ezek után az, mekkora ez az összeg, az áldozat, amit vállalunk a járulé­kos hatásokért, vagy a jó érzésért” — magyarázza. Nem szabad ellopni a pénzt Erre a kérdésre a válasz annak függ­vénye, ki mennyire elkötelezett vagy nem elkötelezett az olimpia mellett. Dénes Ferenc szerint a rendezést érdemes három felté­telhez komi. Az első mindjárt az, hogy nem lopják el a rendezésre szánt, közösbe tett pénzt. A máso­dik, hogy valóban olyan beruházá­sok valósuljanak meg, melyekre az ohmpiától függetlenül is tényleg szükség van, és hatékonyan szol­gálják az ország és a város hosszú távú gazdasági érdekekeit. „Ha kell egy híd, hogy át tudjanak menni Csepelre, tudnom kell, hogy az a híd nemcsak az olimpia három hetére lesz fontos, hanem utána is hasznosul” - magyarázta. Dénes harmadik feltétele össze­függ az elsővel: az olimpia rende­zése csak akkor működhet, ha a la­kosságnak van bizalma a politikai elitben, különösen a döntéshozó és végrehajtó hatalomban. „Bíz­nunk kell bennük, és abban, hogy ez valóban komoly közösségi célt szolgál, túl azon, hogy a vállalko­zói réteg meggazdagodik rajta”- véh. A bizalom kialakulásához azonban átlátható rendszer, a pénz elköltésének megfelelő ellenőrzése szükséges. „Ha ez a három feltétel teljesül, véleményem szerint a pol­gárság nagy része vállalna bizonyos áldozatot a rendezésért, akár adó formájában is” - tette hozzá Dénes Ferenc. Nincs sportpolitika A probléma ezzel az egésszel ugyanakkor Dénes szerint az, hogy jelen pillanatban nincs valós sportpolitika Magyarországon. ,A politika ugyan nagyon intenzíven foglalkozik a sport ügyeivel, ám ez nem sportpolitika. Ahhoz vilá­gosan megfogalmazott közösségi célok, vízió, cél- és eszközrendszer, valamint ellenőrzés kell. A dolog azonban nem ebbe az irányba tart” - magyarázza a szakember. Egyedi döntések születnek, me­lyek egy része jelentősen köthető Orbán Viktor miniszterelnök személyéhez. Ez pedig hektikus, nehezen ádátható rendszerhez vezet. „Nagyon sok érvet tudok mondani amellett, miért jó, hogy új stadionja van a Ferencvárosnak, vagy hogy megépül a Puskás-sta­dion. De vannak olyan extenzív sportfejlesztések Magyarországon, melyekkel nem tudok mit kezde­ni” - tette hozzá. Ilyen érthetetlennek tűnő beru­házásnak nevezte például az új kisvárdai stadion megépítését is, melyre másfél milliárd forint álla­mi támogatást fordítanak, ám azt nem tudni, megtérülnek-e az üze­meltetési költségek, és megfelelően kihasználják-e. A Szabolcs megyei Kisvárda fütballcsapata ugyanis a másodosztályban játszik, és egyelő­re nehéz elhinni, hogy az új stadion központi szórakoztató szerepet kap majd a kisvárosban. Hasonló a helyzet a 2017-es úszó- vüágbajnokságra épülő Dagály úszóközponttal. A vb rendezésének költségei jelen pillanatban az uszo­dával, gátépítéssel, területfejlesztéssel egyetemben már csaknem 100 mil­liárd forintnál járnak, ami az eredeti tervek csaknem négyszerese. ,A kér­dés, hogy a Dagály megépülése azt jelenti-e, hogy a magyar úszóknak az életben többet nem kell elmenniük edzőtáborozni külföldre, hiszen van egy olyan edzőkomplexum, amely 0-24-ben kiszolgálja őket. Ha igen, akkor azt már lehet koncepciónak nevezni” - mondja Dénes, de hoz­záteszi, a Dagályt a vb után tömeg­sportra szánják. ,Az nem koncepció, hogy a Dagály­ban majd a budapestiek is úsznak, a vízilabda-válogatott is ott edz, meg az úszóink is. Erre 50 milliárdért ne építsünk egy sportközpontot. Ha azt akarjuk, hogy az emberek ússza­nak, építsünk ehhez száz darab 500 milliós uszodát, és nem kell, hogy csilli-villi legyen, csak szolgálja ki az igényeket, normális áron” - magya­rázta. ,Az Etihad vagy a Nagyerdei Stadionba sem engednek be csak úgy, ha futballozni támad kedvem” - tette hozzá. Mi lesz az olimpia után? Az egyik legfontosabb tényező az olimpia rendezése kapcsán azon­ban az, hogy az ötkarikás játékok elengedhetedenül hoznak maguk­kal olyan befektetéseket is, melyek teljesen elvesztik funkciójukat az olimpia három hete után. S hiába bizonygatja minden szervezőbizott­ság, hogy ezúttal máshogy lesz, és nem maradnak lepusztult, elhagya­tott stadionok és pályák az olimpia után, már a tavalyi riói olimpia komplexumai is romokban állnak a képek tanúsága szerint. „Bizonyos mértékig van ebben törvényszerűség. Egy ország sport­kultúrája, hagyományrendszere évtizedeken keresztül épül. Am ha az ország kultúrájában nincs benne például a gyeplabda, akkor egy 8000 fős gyeplabdastadiont az olimpia után képtelenség lenne fenntartani. A gyengébb gazdasági teljesítményű országok nem en­gedhetik meg maguknak, hogy fe­leslegesen nyomják a pénzt a nem használt stadionok fenntartásába” - magyarázza Dénes. A rendezésnél tehát alapvetően az a fontos, hogy nemcsak az egyes létesítmények megépítésének költségeit tükrözze a költségvetés, hanem adott esetben azok lebon­tását is. Brazíliában ugyanakkor épp ennek költségeit becsülték alá, s ennek ékes példája az ottani saj­tóközpont: az épületet lebontották ugyan, de a törmelék elszállítására már nem maradt elég pénz... Dénes ugyanakkor egy erős érvet mindenképpen lát a magyar olim­pia rendezése mellett. „Magyaror­szágon 2010-től szinte számoladan mennyiségű pénz ömlik a sportba, ami minden koncepciódansága el­lenére megváltoztatta és beindította a sportéletet. Van mindennapos testnevelés, vadásszák a gyerekeket a sportegyesületek, mert a TAO- támogatás miatt igazolt sportolókra van szükségük. (A TAO-pénz lé­nyege, hogy a felajánló cégek nem az államnak fizetik be az adott ösz- szeget, hanem felajánlhatják a ked­venc sportszervezetüknek - szerk. megj.) A magyar pályázatot érv­ként épp az támogatja, hogy ebbe a típusú sportfejlesztésbe beleillik az olimpia. Van remény arra, hogy az akkori fiatalok életének minden­napos része lesz a sport, és az olim­pia múltával is használni fogják a játékokra épített létesítményeket, fejlesztéseket” - mondja a sport­közgazdász. Finta Márk »Mennyi az annyi? A bűvös szám Budapest pályázatában 774 milliárd forint - a Price- waterhouseCoopers tanácsadó cég megvalósíthatósági tanulmánya szerint ennyibe kerülne olimpiát rendezni a magyar fővárosban. Ha igaznak fogadjuk el a 774 milliárdos számot és feltételezzük, hogy semmi extra kiadás nem jelentkezik időközben, akkor a terve­zett költség a magyar hazai össztermék (GDP) 2,3%-a, eközben a rivális Párizs a francia GDP 0,3 százalékával számol, Los Angelesnél pedig a kaliforniai GDP 0,2%-a alatti ez az adat. Viszont már most nyilvánvaló, hogy a 774 milliárd forint kevés lesz, hiszen csak a bu­dapesti vizes vb rendezési költsége is elszállt: az eredeti 8 milliárd helyett már 50 milliárdnál tartanak. Az Oxfordi Egyetem tanulmányt készített az 1960 és 2016 között rendezett olimpiák költségéről, s ebből kiderül: az eredeti pénzügyi terveknek vajmi kevés közük van a valósághoz. A vizsgált olimpiák költsége reálértéken átlagosan 256%-a (!) lett az eredetileg tervezettnek, ebből adódóan a buda­pesti olimpia simán belekerülhet 3000 milliárdba is, ami a magyar éves össztermék 10%-a. (hvg, s) Ez maradt a 2004-es athéni olimpia után (Képarchív Magyar olimpia - megérné, ha...

Next

/
Thumbnails
Contents