Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-02 / 27. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. február 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 A milliódolláros kérdés A tavalyi 200 millió identitáserősítő forint sorsáról se tudni semmit F él éve alakult civilszervezetnek adott 220 millió forintos támogatást a magyar kormány. A somorjai Libertate Polgári Társulást tavaly júniusban jegyezték be, s bár itthon senki sem tud róla semmit, Budapesten nyilván tájékozottabbak az illetékesek, ugyanis decemberben már oda is ítéltek neki 220 millió forintot, nem kevésbé nemes célra, mint „a magyar közösség identitástudatának erősítésére”. Szóval ezek a fiúk tudhatnak valamit, aminek következtében ilyen rövid idő alatt sikerült meggyőzniük a magyar kormányt, hogy ők a megfelelő csapat a sziszifuszi feladat végrehajtására. Mi lehet az a valami? - ez itt a milliódolláros kérdés, amire a választ nyilván nem egy hazai civilszervezet szeretné tudni, amely évek óta kénytelen innen-onnan összekuporgatott fillérekből menedzselni a projektjeit. A történet meglehetősen hasonlít a tavalyi Főnix-ügyhöz. Mindkét esetben identitáserősítésre ment a pénz, s az összeg is hasonló. A Főnixnél több szál is az MKP irányába vezet, a Libertate esetében ez egyelőre nem látható. Tegyük viszont hozzá azt is, hogy a Libertate esetében semmi sem látható, kivéve két, egyelőre üres irodahelyiséget és egy postaládát, no meg a 220 millió forintot, persze. Ami viszont annál jobban látható, az a magyar kormány átláthatatlan határon túli támogatáspolitikája. Az azért mégiscsak gyanús, hogy egy PT fél évvel a megalakulása után már ennyi pénzt kaphat. Vaj on minek alapján, milyen kritériumok teljesítése után került erre sor? S mi lesz a sorsa a 220 milliónak? Hogy a szervezet majd rendesen elszámol vele, s akkor minden kiderül? Hm. A Főnix elszámolásából például egy betűt nem tudott meg az a magyar közösség, amelynek identitását kellett volna erősíteni tavaly abból a bizonyos 200 millióból. S történt, történik mindez a nevezett magyar közösség legnagyobb hallgatása közepette. Úgy tűnik, ez nekünk oké. Hát akkor miért is ne folyhatna tovább? Hogy mi lesz ennek a „nemzetépítésnek” az eredménye, azon kívül, hogy néhányan nagyon jól járnak vele, nem tudni. De úgy tűnik, hogy erre a kérdésre már senki sem keresi a választ. Pedig az is megérne egy milliót. A végzet asszonya? Penelope Fiiionnak közel egymillió eurót fizetett ki a férje, két újságcikkért 100 ezret kapott. (Tasr/ap) A szigorú tekintetűek FINTA MÁRK K it hívjunk, ha egy huncut kopogószellem rángatja ki a komódból az ancúgot? Hát a Szellemirtókat! Na és kit hívjunk, ha zöld trikós emberkék settenkednek a kertek alatt? Fico, új szélsőségesnáspángoló terroristaellenes osztagát! Fico nagy dérrel-dúrral jelentette be a szélsőségesek pörölyét egy sajtó- tájékoztatón. Nagydarab, maszkos legényeket is odaállított a fal mellé, hogy lássuk, van elég muszkli a rendőrségen ahhoz, hogy úgy elveijék a fasisztákat, mint szódás a lovát. A maszkos urak nem valami durva, fekete egyenruhát viseltek, civilben voltak - kis rosszindulattal felmerül az emberben, hogy otthonról, vagy az edzőteremből rángatták be őket a sajtótájékoztatóra nagy hirtelen (Stevo, figyelj, be kéne jönni kilencre a sajtóterembe, nem kell mondani semmit, csak álljatok ott és nézzétek szigorúan az újságírókat). A kormányfő elsődleges üzenete tehát az, hogy minimum 46-os acélbetétes bakanccsal akaija fenéken billenteni a vonatokon, az utcán és a parlamentben parádézó, pofátlan szélsőjobbosokat. S ez alapjában véve jó dolog, hiszen a hírek szerint nemcsak muszkli, hanem agy is lesz az új kommandóban, és olyan emberekből állt össze, akik már Szlovákia legkomolyabb nehézfiúival, a maffiózókkal is lezavartak pár menetet, győztesen. Azt azonban nem hiszem, hogy az olyanok, mint Marián Magát, Lukáš Kopáč, vagy épp a parlamenti, Kotleba-féle brigád maga alá csinált a bejelentéstől, és kiengedte a postagalambokat a jelentkezőlappal a karthauzi rendbe. Hogy miért? Mert Fico bejelentésével és az új rendőri egység létrehozásával kapcsolatban több alapvető gond is felmerül. Az egyik, hogy a szélsőségesség tévedéséről már rég (lassan két évtizede!) tudunk, és már rég tenni kellett volna ellene. Akinek meg kellett volna védenie a társadalmat a barna sártól, az épp a politikum és a rendőrség, ám senki sem mozdította a kisujját sem, így a széljobberek zavartalanul építkezhettek, több fronton is, nagyon komoly struktúrákat kialakítva az országban. Félniük pedig nem kellett túlzottan, hiszen a politikusok dilettantizmusukkal és botrányaikkal épp az ő malmukra hajtották a vizet, a rendőrség és az ügyészség pedig nem tudta, mit kezdjen velük. Egyrészt nemtörődömségből (a szélsőséges megnyilvánulások többségét a rendőrség szabálysértésként kezelte, és elpakolta a fiók mélyére), másrészt pedig a gumiszabályok miatt, amiket egy kétbites bamainges is ki tudott játszani, ha nagyon akart. Ha ez így marad, jöhet annyi okos és izmos rendőr, amennyi csak van az országban, annyit ér majd, mint tank ellen a vízipisztoly. A másik probléma, hogy a szélsőségesség elleni harc frontja már rég nem az utcán van. Ezek az emberek már a parlamentben ülnek, vagy oda készülnek, s az, hogy vonatokon járőröznek vagy szabadidejükben holo- kausztot tagadnak, csak arculatépítés, itt most körülbelül annyira lényeges dolog, mint mikor a politikusok gulyást főznek kampány idején. A szélsőségesek már az emberek agyát, világnézetét támadják, méghozzá a törvény határán járó, de azt nem, vagy csak kicsit túllépő módszerekkel. így egyelőre nem tűnik túl valószínűnek, hogy az új kommandó rárúghatja majd az ajtót például Milan Mazurekre vagy Róbert Švecre. A harc lényegének épp annak kell lennie, hogy ezekről az emberekről leválasszák az eltévelyedett választóbázisukat, például a fiatalokat, és nem használhatatlan, nevetséges „oktatási segédanyagokkal”, hanem valóban kidolgozott oktatási koncepcióval, álhírek helyett valódi hírekkel, és cigányozás helyett a problémák kezelésével próbáljanak meg előrelépni azok, akiknek ez a dolguk lenne. De Fico ebben, úgy látszik, nem érdekelt. Inkább cigányozik egyet- kettőt, dörgölőzve a szélsőjobbhoz, amellyel névleg harcolni akar. Csak nehogy őt vigyék el egyszer az izmos rendőrei. Fillon Odüsszeiája Penelope miatt A „becsületesség jelöltje" egymillió eurót fizetett ki a családtagjainak - romokban a francia jobboldal, Marine Le Pen előretör. A tavaszi francia elnökválasztás nagy esélyesének számító Francois Fillon volt kormányfő, konzervatív jelölt felesége nem félmillió, hanem összesen közel egymillió eurót kapott félje parlamenti asszisztenseként és egy irodalmi folyóirat munkatársaként, s a politikus szenátorként a gyerekeit is alkalmazta asszisztensként - állítja a Le Canard enchainé. A jól értesült szatirikus hetilap múlt heti számában azt írta, hogy Penelope Fillon nyolc éven át mintegy félmillió euró fizetést vett fel a nemzet-gyűlésben félje, majd annak utóda asszisztenseként, de az állást valójában nem töltötte be, tényleges munkát nem végzett. A Le Canard enchainé újabb értesülése szerint a politikus felesége valójában bruttó 831 440 eurót kapott 1988 és 1990, majd 1998 és 2007 között, valamint 2012-2013-ban. Azaz a munkaviszony még korábban kezdődött. Penelope Fillon 2012. május 2. és 2013 decembere között pedig a La Revue des Deux Mondes című folyóiratnál 100 ezer eurót keresett, de csak két recenziója jelent meg a lapban. A lap tulajdonosát, Marc Ladreit de Lacharriere milliárdos üzletembert, Francois Fillon régi barátját emiatt már kihallgatták a párizsi ügyészségen. Új információ az is, hogy Francois Fillon 2005 és 2007 között szenátorként két gyermekét is asszisztenseként alkalmazta, s 84 ezer eurót fizetett ki nekik. A konzervatív elnökjelölt egy múlt heti televíziós interjúban maga fedte fel, hogy ügyvéd végzettségű gyerekeinek is adott alkalmi megbízásokat, amikor szenátor volt. Az újabb információk néhány órával azután kerültek nyilvánosságra, hogy az állítólagos fiktív állásokat vizsgáló nyomozók a francia nemzetgyűlésben jártak. A France Inter közszolgálati rádió értesülése szerint a hatóságok Penelope Fillon munkaszerződéseit keresték, amelyeket a politikus és a felesége nem tudott bemutatni előző napi kihallgatásukon. Hétfőn öt órán hallgatták ki külön- külön a Fillon házaspárt. Francois Fillon - aki gyalázatos rágalomnak minősítette a leleplező cikket, amellyel szerinte az ő elnökjelöltségét akarják tönkretenni - maga kérte a gyors kihallgatást. A volt miniszterelnök azt is tudatta, hogy felesége 1981 óta mellette dolgozik, s elsősorban a képviselői választókörzetében, nem pedig a nemzetgyűlésben látott el asszisztensi feladatokat. Az elnökválasztási esélyeket mérő felmérésekben Marine Le Pennel, a Nemzeti Front elnökével sokáig fej fej mellett, 25 százalékon haladó Francois Fillon a botrány következtében visszaesett, és már a harmadik helyen álló centrista Emmanuel Macronnal küzd a második helyért. Fiiionnak 22 százalékot jelez a felmérés. A Le Monde napilap szerint Fillon kampánya napról napra olyan keresztúttá változik, amelyen már az egész francia jobboldal kálváriát jár. A tisztesség és becsületesség jelöltjeként kampányoló Fillon jelöltsége tarthatatlanná vált. A volt miniszter- elnök csak abban az esetben hajlandó visszalépni, ha eljárás indul ellene, ám elemzők szerint nem valószínű, hogy az ügyészség az elnökválasztás előtt érdemi döntést hoz. Fillon kampányát ugyanakkor gyakorlatilag felfüggesztette a botrány. A legfőbb gond, hogy többször változtatott a védekezésén, pontatlan részleteket közölt családtagjainak parlamenti munkáiról, a szóvivői pedig olyan ellentmondásos magyarázatokat adnak, hogy azokat órákon át boncolgatják a hírműsorok. Az Elabe közvélemény-kutatási intézet felmérése szerint a franciák 76 százaléka nem találja meggyőzőnek a védekezését. Miközben sem a népszerűtlen baloldali kormányzat, sem az Európai Parlamentben szintén fiktív állásokkal vádolt Marine Le Pen vezette Nemzeti Front nem kommentálja a napvilágra került információkat, a jobboldali képviselők láthatón futnak az események után, próbálják cáfolni a jelöltjük elleni vádakat, de lapértesülések szerint többségük saját jövőjére gondolva már menekül a süllyedő hajóról. A Le Monde szerint az ellenzék vezető politikusainak többsége a színfalak mögött úgy gondolja, hogy Fillon nem tudja végigvinni a kampányt. A konzervatív Le Figaro szerint a jobbközép már B terven gondolkodik. Egyesek az előválasztás két vesztese, Alain Juppé vagy Nicolas Sarkozy visszatérésében reménykednek. Alain Juppé múlt héten jelezte, hogy nem vállalja az elnökjelöltséget, Sarkozy környezete viszont tudatta, hogy a volt államfőhöz közel álló képviselők folyamatosan hívogatják és kérlelik őt. A jobboldali ellenzék sokáig biztosra vette az elnökválasztási győzelmet, a képviselők nyilatkozatai viszont arra utalnak, hogy az elvileg biztos győzelmet már elérhetetlennek érzik. (MTI)
