Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-17 / 40. szám, péntek
www.ujszo.com | 2017. február 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Vigyázat, unokázók! Már a nyugdíjasklubokban is tart előadásokat a rendőrség A magyar rendőrzsargonban unokázóknak nevezik azokat a telefonos csalókat, akik az éjszaka közepén felhívott idős emberek unokájának vagy gyerekének adják ki magukat, hogy így szerezzenek pénzt. A trükk évek óta működik, és nemcsak nálunk, hanem egész Európában. A profi színészeket megszégyenítő bűnözők zaklatott hangon azt hadaiják a „nagyinak”, hogy bajba kerültek, megsérültek, és sürgősen pénzre van szükségük, mert különben nem kapnak kórházi ellátást vagy nem szállítja el őket a mentőhelikopter. Ennél meredekebb trükkök is működnek, ilyenkor a hozzátartozót kirabolták, adósságba keveredett, elkártyázta az összes pénzét, vagy egyenesen elrabolták őt. Hiába az igyekezet, amellyel a rendőrség időről időre felhívja a figyelmet ezekre az esetekre a médiában, az idős embereket könnyű megijeszteni, ha közük velük, hogy szeretteik bajban vannak. A sokk hatására előkapják a pámacihából a megtakarított pénzüket, és gondolkodás nélkül átadják annak, aki a rokonukra hivatkozva jelentkezik érte. A közelmúltban Párkány környékén bukkantak fel a telefonos csalók, egy lelédi asszonyt kétezer eu- rótól szabadítottak meg azzal a mesével, hogy a fia kórházba került, és mivel ő okozta az autóbalesetet, sürgősen pénzre van szüksége. A nő akkor döbbent rá, hogy átverték, amikor fia másnap felhívta. Korábban egy ipolyszalkai idős asszonynak mondta valaki ugyanezt a telefonba, ő azonban elővigyázatos volt, felhívta a fiát, és persze kiderült, hogy kutya baja. Libádon szintén próbálkoztak a csalók, az ottani aggódó anyának azonban nem volt otthon készpénze, ezért taxival robogott a legközelebbi bankautomatához. Útközben szerencsére elmesélte a sofőrnek a történetet, és ha a taxis nem fog gyanút, most az a néni is szegényebb lenne kétezer euróval. A nyugati bűnbandák általában alaposan felkészülnek a kiszemelt áldozatból. Tudják a családtag nevét, kedvteléseit, lakhelyét, sőt azt is, hogy milyen gyakran szokott utazni, kik a barátai. Ehhez nem is kell megfigyelniük az illetőt, elég, ha szétnéznek a Facebookon. Nálunk inkább a szomszédokkal beszélgetnek el a csalók, vagy beülnek a kocsmába és kikérdezik a törzsvendégeket. De gyakran maga az idős áldozat szolgál hasznos információkkal, amikor gyanútlanul mesélni kezd a családjáról a buszmegállóban vagy a temetőben egy barátságosan érdeklődő idegennek. Szóval nem könnyű a magányosan élő, emberi kommunikációra kiéhezett öregek lelkében elhinteni a bizalmatlanság magjait, mert eleve nem feltételeznek rosszat a másikról. Különösen aljas és undorító módja ez a csalásnak. A rendőrség már a nyugdíjasklubokban is tart felvilágosító előadásokat, és figyelmeztető plakátokat is kiraktak. Ennél többet nem nagyon tehetnek. És én is csak ennyit tehettem. HALLOD, HOGY EGYRE JOBBAN ÉLÜNK, IGAZÁN EMELHETI EGY KICSIT AZ ENERGIAÁRAKA T (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Árulkodó kormánykoalíciós forgatókönyv Akinek még voltak illúziói a rendőrség függetlenségéről, az a héten minden bizonnyal végérvényesen leszámolt velük. Kedden tárgyalták volna az ellenzék újabb bizalmatlansági indítványát Robert Fico ellen. Előtte nem lehetett tudni, hogy a feltűnési viszketegségben szenvedő Igor Mato- vič újabb bohóckodása miatt elnapolják a rendkívüli ülést. Ezért a Smer vezetőinek olyan agymenése támadt, hogy éppen aznap tartott a rendőrség razziát a kormánypárt holdudvarába tartozó, adócsalások gyanújába keveredett Ladislav Baštemák cégeiben. Ezt a röhejes ötletet már tavaly júniusban is elsütötték, amikor Robert Kaliňák menesztését kezdeményezte az ellenzék. A megismételt dilettáns produkcióval még egyértelműbbé tették, hogy bűnüldöző szerveink főnökei a belügyminiszter érdekében és parancsára cselekednek. Robert Fico alig egy évtizede újdonsült miniszterelnökként még döngette a mellét, hogy ha bármelyik kormánytag korrupcióba keveredik, egy perc alatt kirúgja. így kellett volna tennie Kali- ňákkal is, bármilyen haveri és ki tudja, milyen szálak fűzik hozzá. Kínos magyarázkodásai, a razziának kikiáltott amatőr színjáték nemcsak az ellenzék malmára hajtják a vizet, hanem a rozsdához hasonlóan szétmarják a kormánykoalíció hitelét, ezáltal pedig politikai erejét is. Mi kerüljön a pöcegödörbe? Csáky Pál, a MKP európai parlamenti képviselője a TASR hírügynökségnek interjút adott a minap, belpolitikai és uniós témákról fejtette ki véleményét. Érthető, hogy nem szurkol a jelenlegi kormánykoalíciónak. Mégis fennakadtam azon, ahogy az MKP és a Híd lehetséges együttműködéséről vélekedett: „Az együttműködés megyei, országos vagy helyi szinten is szükséges. De világosan ki kell mondanunk, miről is szól ez az együttműködés, amely csak technikai jellegű lehet. Az MKP nem szeretne korrupciós pöcegödörbe lépni. A Most-Híd bizniszpárt, a politikai biznisz pártja is.” Azt nem fejtette ki, vajon a kisiskolák megmentése, a vasúti kétnyelvűség beindítása, a szlovákiai nemzetrészünk jogállását, kultúrájának támogatását elősegítő, rövidesen a parlament elé kerülő törvénytervezetek - amelyeket a kormányprogram tartalmaz - ugyancsak a pöcegödörbe valók-e, vagy mégis csak kis lépések előre. Az viszont egyértelmű, hogy akik eleve megbélyegzik potenciális partnerüket, azzal aligha akarnak érdemben tárgyaim. Valamiféle választási szövetségre lépni meg semmiképpen. Ősszel a megyei, majd pedig a későbbi voksolásokon kiderül, vajon a polgárok többsége helyénvalónak tartja-e ezt a politikai stratégiát. Paktumcsapdában az RMDSZ Súlyos dilemmával szembesül az RMDSZ, amely a tavaly decemberi parlamenti választások után együttműködési megállapodást kötött a hatalomra került bukaresti szocüb kormánnyal. Tőkés László és mások már akkor bírálták ezt. Kelemen Hunor pártelnök azzal érvelt, hogy kisebbségi, valamint regionális ügyekben csakis a kormánykoalíció hozhat kedvező döntéseket, ráadásul a romániai ellenzék szétzilált, nem is óhajt együttműködni. Logikusnak tűnő irányvonalát a román kabinet éjszaka leple alatt meghozott sürgősségi rendelete még inkább megkérdőjelezte. Sorin Grin- deanu kormánya olyan törvénymódosítással akart megmenteni korrupciós ügyekbe keveredett közéleti szereplőket, néhányukat még a börtönből is kihozni, hogy ezentúl csupán a 200 ezer lejnél (hozzávetőleg 45 ezer euró) nagyobb kárt okozó hivatali visszaélések minősülnének bűncselekménynek. Az elemi felháborodás elsöpörte ezt az álságos tervet, viszont a kormány egyelőre megúszta a hatalmas botrányt. A friss felmérés szerint továbbra is a szocdemek (PSD) támogatása a legnagyobb, 31 százalékos. Ennek ellenére az RMDSZ több tagja követeli a pártvezetéstől, hogy ne sározódjon be a kormánykoalíció balfogása miatt, és azonnal mondja fel az együttműködést. Kelemen Hunor azonban úgy véli, „nem lenne túl bölcs döntés máris felmondani a paktumot, anélkül, hogy egyáltalán megpróbáltuk volna megtölteni tartalommal. Arról volt szó, hogy a tavaszi parlamenti ülésszakok vonunk mérleget, és amennyiben úgy tapasztaljuk, hogy nem működnek a dolgok, fel lehet bontani a paktumot.” Annyi bizonyos, hogy forró tavasz vár az erdélyi magyar politikusokra is. Mátyás király visszatér Pozsonyba KOLLAI ISTVÁN K orvin Mátyás „szlovák kötődéseivel” már foglalkoztunk korábban e hasábokon, amikor So- morján szobrot állítottak a királynak. Most úgy tűnik, egy újonnan létrehozandó tér is viselni fogja a nevét Pozsony belvárosában. A magyar középkor egyik legnagyobb uralkodójának személye óhatatlanul újra-újra előkerül, ha a szlovák emlékezetkultúra fejlődésével foglalkozunk. Somoiján alapvetően magyar kezdeményezésre állítottak neki szobrot, most viszont szlovák térfélen indult el az akció. A Mýtna (valaha Vám) utca és a Radlinského (Ország út) közötti területen új lakó- és irodaépületeket terveznek, és a létrejövő új tér fogja viselni Mátyás király nevét. Legalábbis ezt javasolja Radoslav Števčflc, Pozsony-Óváros polgármestere. Érvelése szerint Korvin Mátyásnak „közeli és pozitív kapcsolata” volt a várossal, és komoly hatása volt a pozsonyi művelődésre azzal, hogy Academia Istropo- litana néven egyetemet alapított. A javaslatot egyébként az ingatlanfejlesztő cég, a Blumental Office tette. Nyilatkozata szerint megfelelő lenne a Mátyás király tér (Námestie Mateja Korvina) elnevezés, mert a király „sokat tett a város fejlődéséért a művelődés, a kultúra és a gazdaság terén is”. Az ingatlanfejlesztő tehát szívesen választ magának királyi cégért, ahogy az óvárosi polgármesternek sincs ez ellenére. Magyar részről nagy visszhangja nem volt a döntésnek, ahogy általában nem nagyon rezonál a magyar közélet a szlovák emlékezetkultúra hasonló jelenségeire. Pedig látható és érezhető, hogy ma a szlovák közéletben sem számít ördögtől valónak hercegekhez és királyokhoz, duxokhoz és rexekhez kötődni. Személyük egyszerre szimbolizálja a patinát, a hatalmat, a sikert, és nem utolsósorban az európai színvonalat. Több száz éves cégeknek és sikeres polgárcsaládoknak Közép- Európában híján vagyunk, így elsősorban az uralkodók és főnemesek válhatnak a térségünkben ilyenfajta szimbólummá. Ha Szlovákián végigtekintünk, még találunk pár érdekes király- szobrot. Szakolcán Nagy Lajosnak van szobra, aki a településnek városi rangot adományozott. Körmöcbányán pedig apja, Károly Róbert kapott mellszobrot (vagy inkább fejszobrot) a főtéren, akiben a városi pénzverde alapítóját is tisztelik. Azaz igazából mindig valamilyen helyi kötődésből nőnek ki ezek a spontán királykultuszok, lokálpatrióta kezdeményezésként. így van ez Mátyás király esetében is: az uralkodó pozsonyi „népszerűsége” sokban az általa itt létrehozott egyetem emlékéből fakad. Ezt modem brandként már továbbépítette egy civilszervezet, a Pozsonyszent- györgyön működő Academia Istro- politana Nova, ahol kulturális örökséggel, városfejlesztéssel, demokratikus neveléssel foglalkoznak, konferenciákat szerveznek és e-leaming anyagokat fejlesztenek. Azaz a pre- modem dinasztiák szellemisége nemcsak holtsúlyként, bronzba öntve él tovább, hanem élő szerveződések, ingatlanfejlesztők és civilek élesztik újjá és értelmezik újra.
