Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)

2017-02-16 / 39. szám, csütörtök

www.ujszo.com | 2017. február 16. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Bakterkaszt Mi lesz itt, ha egyszer felvetik a kétnyelvű vasúti hangosbemondót? E bben az országban a vas­úti kétnyelvűség szem­pontjából nem a közle­kedési miniszter a leg­fontosabb személy, de nem ám. Nem is az illetékes osztályvezetők, csi- novnyikok és egyéb, a hatalmas mi­nisztériumi épület gyomrában kó- válygó, furcsa lények. Hanem a bakter. El kell ismerni, szép dolog, hogy Érsek Arpád közlekedési miniszter egy hosszú éveken át tartó ügy vé­gére tett pontosvesszőt egy 155 na­pig tartó tollvonással. Ennyi idő kel­lett ahhoz, hogy elinduljon a folya­mat, aminek végén majd 55 szép, szocreál vasútállomás homlokzatára kerül ki a település neve két nyelven. Csupán 55-re. Ahhoz ugyanis, hogy az összes, kisebbségek lakta település vasútál­lomására kikerüljön a tábla, bakterek seregei kellenének. Nincs bakter, nincs tábla, pont - mondá vala a vasút. Méghozzá azért, mert a bak- tertalan vasútállomások távolról irá­nyított állomások csupán, a vasúti megállóhelyek B kategóriáját jelen­tik, ha nincs, ki a gőzöst igazítsa, nem lehet tábla sem. Pedig igazításra minden bizonnyal nagy szükség lenne a Komárom-Pozsony szaka­szon, ahol minimum 22 kétnyelvű táblát lehetne-kellene kihelyezni, de csak kettőt fognak, Komáromban és Dunaszerdahelyen. A többi, néma csend - pedig egyetlen sínpáron erre utazik a legtöbb szlovákiai magyar naponta, heringként szorongva csúcsidőben a Sárga Kukacon. Egy táblához tehát elengedhetet­lenül fontos a bakter, mert nyilván etetnie, gondoznia kell az állomás homlokzatán díszelgő feliratot, esetleg sötét téli éjszakákon mesét is kell olvasnia neki Thomasról, a gőz- mozdonyról. Táblagondozásra egész bakterbandériumokat kellene kiké­pezni titkos, bakterképző táborok­ban, rutinos, harcedzett elitbakterek tanítanák nekik a feliratfényezés legújabb fogásait, vagy épp azt, ho­gyan szereljék le végtagtörő harcművészeti mozdulatokkal a go­nosz falfirkászokat, ha azoknak a védendő tábla közelében támadna graffitizhetnékjiik. Igen, kedves olvasó, ez pont olyan abszurd, mint amilyennek hangzik, de amennyire túl van már tárgyalva ez a problémakör, simán belefér. A kétnyelvű vasúti táblák ügyét évek óta tárgy algatják általunk választott okos, öltönyös emberek a parla­mentben, minisztériumokban, párt­központokban. Munkacsoportokat hívnak össze, neonfényes tanácster­mekben tárgyalják éjszakába nyúló­an, hogy lehetne, mint lehetne poli­tikai alkukat, háttéralkukat és pótal­kukat kötni. Kiszállnak a helyszí­nekre, felmérnek, mérik jobbról, mérik balról, csóválják a fejüket, hümmögnek, j egy zőkönyveznek, aláírnak, kitöltögetnek, újra aláírnak. És ez még csak néhány istenverte tábla kiszerelése, egy egyszerű kis gesztusa annak, hogy jobb irányba mozdul el az ország. Nem magfizika vagy szívsebészet. S attól sem lesz vidámabb a szívünk, ha belegondo­lunk, mi lesz még itt, ha valaki fel­veti, ideje lenne továbblépni a kétnyelvű vasúti hangosbemondó, vagy menetrendek felé... Kim Dzsong Un és idősebb féltestvére, Kim Dzsong Nam. Utóbbi is lehetett volna észak-koreai diktátor, ha 2001-ben nem akarja megnézni a tokiói Disneylandet. Emiatt kegyvesztett lett apjánál, Kim Dzsong II akkori diktátornál. (SITA/AP) Un régóta vadászott féltestvérére A dél-koreai titkosszolgálat megerősítette, hogy méreg végzett Kim Dzsong Un észak­koreai vezető féltestvérével, Kim Dzsong Nammal a Kuala Lumpur-i repülőtéren. A phenjani rezsim már öt éve próbálkozott a megölésével. Kim Dzsong Nam 2012-ben egy sikertelen gyilkossági kísérlet után levélben könyörgött mostohafivéré­nek, hogy kímélje meg őt és család­ját. „Nincs hova mennünk, és tudjuk, hogy az egyetlen megoldás az ön- gyilkosság” - írta Kim Dzsong Nam. A dél-koreai titkosszolgálat szerint a mérsékelt reformer eszméket valló férfi nem élvezett túl nagy támoga­tottságot hazájában, és nem jelentett valódi veszélyt féltestvérére. Hamis iratokkal délkelet-ázsiai országokban bujkált. A The Star című malajziai lap azt irta: a gyilkosság egy órával az­előtt történt, hogy a 45 éves férfi fel­szállt volna a makaói járatra. Azt mondta az utasokat fogadó személy­zetnek, hogy valaki hátulról leszorí­totta az arcát, és valamiféle folyadé­kot öntött rá. A repülőtéri klinikára küldték, ekkor már fejfájás gyötörte, ájulás kerülgette. Vérkeringése kór­házba szállítása közben összeomlott, nem tudták megmenteni. Kim Dzsong Namnál egy Kim Csői névre kiállított útlevelet találtak, ko­rábban is hamis úti okmányokkal uta­zott. 2001-ben a tokiói repülőtéren őrizetbe vették, mert hamis kínai út­levél volt nála, a tokiói Disneylandet akarta felkeresni. Úgy tudni, ez volt az a pont, amikor kegyvesztetté vált ap­jánál, Kim Dzsong Ilnél, és az örö­kösödési sorrend első helyéről az utolsóra került. Kim Dzsong Un biztos, ami biztos alapon meg akart szabadulni tőle. Eszköztárának hagyományos része a politikai gyilkosság. 2013 decembe­rében kivégeztette befolyásos nagy­bátyját, Csang Szong Teket. Dél- Korea szerint Kim Dzsong Nam egyik unokatestvére is merénylet áldozata lett. Li Han-jung 1982-ben Svájcon keresztül dezertált Dél-Koreába, 1997-ben gyilkolták meg észak­koreai ügynökök Szöulban. Kim Dzsong Nam a néhai kom­munista diktátor, Kim Dzsong II el­sőszülött fia volt. A dél-koreai Yon- hap hírügynökség szerint házasságon kívül született, anyja színésznő volt, később külföldre szökött. Tegnap őrizetbe vettek egy vietna­mi útlevéllel rendelkező nőt a gyil­kosság miatt. Az úti okmányokban Doan Thi Huong néven szereplő nő 1988. május 31-én született. A gya­núsítottat a repülőtéri biztonsági ka­merák felvételei alapján azonosítot­ták, egyedül volt őrizetbe vételekor. A gyilkosság idején a helyszínen két gyanús nőt láttak, akik taxival mene­kültek el. A totális állami ellenőrzés alatt álló észak-koreai sajtó hallgat Kim Dzsong Nam megöléséről, de Észak- Korea kérte a holttest kiadatását. Ki eszik a tortából? CZAJLIK KATALIN M inél inkább közelednek a megyei választások, annál in­kább úgy tűnik, most sem lesz magyar-magyar összefo­gás. Paradox módon jóllehet a felső pártvezetés akarata ellenére. Menyhárt József megválasztása óta a megbékélés politikájának híve volt. Első számottevő „pártelnöki” tette és sikere a dunaszerdahelyi magyar-magyar csúcs volt, melynek ugyan formálisan az iskolaügy volt a témája, burkoltan azonban a két párt közti együttműködés lehetősége­inek a kipuhatolása volt a cél. A találkozó ilyen szempontból biztatóan zárult, úgy tűnt, az MKP új vezetése meg tudja találni a közös hangot a Híddal, ami a további együttműködés lehetőségét sejtette. A boldogság azonban nem tartott sokáig. A dunaszerdahelyi találkozó után néhány nappal innen-onnan elkezdtek szállingózni az elégedetlen reakciók az MKP alsó struktúráiból, majd jött Kövér László, aki egy az egyben azt mondta: Bugárék nemzetárulók. Az utóbbi napokban pedig több olyan megnyilvánulás is napvilágot látott - gondoljunk a komáromi alapszervezet vezetőjére, vagy Csáky Pál kijelentéseire -, amelyek ki­zárják a Híddal való együttműködést. Itt közbe lehet vetni, hogy mindezek nem tekinthetők számottevő té­nyezőknek a párton belül: úgy tűnik, Fekete Ferenc komáromi „kezde­ményezésének” nincsenek követői, s Csáky Pálnak is már jó ideje kü­lönvéleménye van a dolgokról. Ez mind igaz, ám ezek a„kibicek” jel­zik, könnyen megeshet, hogy a párt alsóbb struktúrái fellázadnak a felső vezetés döntése ellen, és megtorpedózzák azt. S akkor még nem be­széltünk a Fidesz szaváról, aminek minden bizonnyal nagy súlya van a pártban. A háttérben törésvonal sejthető a pártvezetés és az MKP alsóbb szint­jei között: míg a vezetésben - legalábbis a pártelnöki poszton - megtör­tént a generációváltás, az alsóbb struktúrákban aligha. így várható, hogy a régiókban nem lesz olyan könnyű elfogadtatni az összefogás gondola­tát, még ha a vezetés komolyan is gondolná a dolgot. A helyzet abszurditását az adja, hogy a parlamenti választások után az MKP volt az, amely az összefogást sürgette, most azonban - helyzeti előnyét kihasználva - nem fülik a foga a közösködéshez. Az az érvelés, miszerint a megyei választásoknak semmi közük a parlamentihez, ez esetben nem állj a meg a helyét. Ha ugyanis az MKP nem enged ott, ahol helyzetelőnyben van (regionális szint), nem várható a Hídtól, hogy ezt megtegye országos szinten. Nem beszélve arról, hogy a megyei meg nem egyezés újraindíthatja az árulózást és egymásra mutogatást, ami biztos recept az országos meg nem egyezésre. Közben pedig egyre zsugorodik a torta, amiből szelni lehet: fogy a magyar és fogy a választói kedv is. így könnyen megeshet, hogy a kö­vetkező parlamentben már nem lesznek magyar képviselők. Am a par­lamenti választások messze vannak, s a politikusok nem arról híresek, hogy hosszú az emlékezetük. Reméljük, ezúttal rácáfolnak erre. FIGYELŐ Elfogták az osztrák Hitler-hasonmást Az ausztriai Braunauban elfogták azt a férfit, aki Hitler hasonmása­ként tűnt fel a városban. A férfi többször is Adolf Hitler szülőháza előtt pózolt és turistákkal fényké- pezkedett. Őrizetbe vételekor épp díszlépésben masírozott fel-alá a ház előtt. Az ügyészség eljárást in­dított ellene, Ausztriában ugyanis bűncselekmény a nácizmus propa­gálása és az egykori diktátor di­csőítése, az osztrák lapok szerint azonban a bizonyítás nem lesz könnyű. A férfi ugyanis csak jelzésszerűen hasonlít az egykori náci tömeggyilkosra. Bajsza sem tekinthető egy az egyben Hitler- bajusznak, nem visel náci egyen­ruhát, csak az osztrák népviselet jellegzetes zakóját, amit alkalman­ként Adolf Hitler is hordott. A magát Harald Hitlernek nevező férfiről egyelőre annyit tudni, hogy 25 éves, és aktív szélsőjobboldali. Tavaly májusban felvonult a me­nekültellenes német Pegida moz­galom egyik tüntetésén, a Hitler- mánia pedig egyfajta megszállott­sággá vált nála. A Die Pressének a rendőrség azt mondta: a férfi egyértelműen be­számítható, így ha bűnössége be­bizonyosodik, nem kerülheti el a felelősségre vonást. (index.hu) Harald Hitler (TASR/AP-felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents