Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-14 / 37. szám, kedd
www.ujszo.com I 2017. február 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Kötelező körök Az ellenzék reménytelen kísérlete Fico levaltasara R endkívüli ülésen megy neki ma Robert Ficónak az ellenzék a Holjenčík- ügy és az árszabályozás dilettáns kezelése miatt. Bár a parlamenti házszabály az üléstermi megnyilvánulásokat korlátozta, az ellenzék valószínűleg megtalálja a kiskapukat, hogy a média ismét gazdagabbá váljon pár Igor Matovičhoz köthető sztorival és Fico elleni performansszal. De valójában nincs szó másról, csak egy újabb„kötelező körről”, hiszen a társadalmi-politikai erőviszonyok nem változtak olyan irányba, hogy előrehozott választásokról vagy a kormányfő lecseréléséről lehessen beszélni. A változáshoz nem elég pusztán pár botrány. Akkor lehet szó valódi kormányválságról, ha működésképtelenné válik a parlament, legalább egy párt pedig komolyan úgy gondolja, hogy érdemes tiszta lappal, új felállásban folytatni. Ennek az esélye inkább csökkent, mint nőtt, leginkább az SNS gyengülése miatt. A Szlovák Nemzeti Párt lendülete az elmúlt pár hónapban egyértelműen megtört. Andrej Danko a választások után, a kormányalakítás első hónapjaiban még Szlovákia következő vezető politikusának szerepébe pozícionálta magát, aki ném hogy kirángatja az SNS-t a krízisből, de egyenesen tömegpártot csinál belőle. Az illúzió hamar szertefoszlott, Dankóról előbb kiderült, hogy nyomás alatt nem elsimítja, hanem előidézi a konfliktusokat, majd a tartalékos katonai századosi rangra való előléptetése körüli mizéria rámutatott arra is, rövid távon nincs esélye népszerű, általánosan elfogadott, botránymentes politikussá válni. Robert Fico egy ideig megnyugodhat - hiszen még mindig Danko a legkézenfekvőbb alternatíva a kormány- koalíción belül. A Híd az SNS-Smer tandemmel való együttműködéssel elvágta magát az érdemi növekedéstől, egyetlen kormánykoalícióban sem játszhat kiemelt vagy vezető szerepet. Alternatíva kevés van, holtsúly annál több. Az SNS problémáit kihasználta a Smer. Fico pártja a közvélemény-kutatások szerint visszaerősödik és nehezebb megkerülni, miközben a frusztrált és kiábrándult szavazókat Kotlebáék szívják fel. Boris Kollár pártja is tartja magát, emellett felelős politikus aligha számolhat vele egy kormányban. A tulajdonképpeni parlamenti ellenzéket így Sulik és Matovič jelenti. Az SaS éppen egy átalakulási folyamat közepén van, az irányváltás nemcsak a populista mondanivaló erősödésével, hanem vélhetően a régi képviselők lemorzsolódásával és belső villongásokkal is jár, ezzel együtt azt a legnehezebb megjósolni, miként alakul Sulíkék támogatottsága. Az Egyszerű Emberek továbbra is a politikából kiábrándult szavazókra vadászik, csak Kotlebánál szalonképesebben. Ennek a szövetségnek akadnak partnerei, csak azok vagy nem mérhetőek, vagy nincsenek a törvényhozásban - az öt százalék körül mozgó KDH, a szlovákiai belpolitikai karanténból a Mato- vičcsal folytatott tárgyalásokkal kitörő MKP, illetve az Egyelőre Azonosításán Jobboldali Tömegmozgalom. Mindez kevés, és a jelenlegi körülmények között Fico esetleges távozása pont az ellenzéknek okozná a legnagyobb tanácstalanságot (Ľubomír Kotrha karikatúrája) 28 év a hetvenkedő dzsihádistának Egy Szíriában elkövetett gyilkosság miatt 28 év börtönre ítéltek egy dzsihádistát Belgiumban; ez az első eset, hogy visszatérése után olyan bűn- cselekményért ítélnek el egy „külföldi harcost", amelyet a hazájátél távol követett el. Az antwerpeni bíróság bűnösnek találta a 24 éves Hakim Elouassakit, aki azzal dicsekedett telefonon a barátnőjének 2013-ban, hogy megölt egy elrabolt síita férfit Szíriában, miután a fogoly családja nem tudta kifizetni a teljes váltságdíjat. A Sharia4 Belgium nevű terroristacsoport tagjaként számon tartott férfi nem sejtette, hogy hívását lehallgatják, és így több társának kilétére és más bűn- cselekményekre is fény derült. Elouassaki ügyvédje védence felmentését kérte, mondván, hogy nincs semmi bizonyíték a gyilkosságra, a bíróság azonban nem fogadta el az érvelését - írta a La Libre Belgique című lap. Elouassaki azért tért vissza Belgiumba, hogy súlyos, gránátrepeszek ejtette sebeit gyógyíttassa. Hazatérésekor állítólag elismerte a gyilkosságot, később azonban visszavonta vallomását. Elegendő bizonyíték hiányában viszont az ügy öt másik vádlottját - Houssien Elouassakit, Tarik Taketloune-t, Nabil Azahafot, Zakalia Asbait és Magomed Saralapovot - távollétükben felmentették, őket emberrablással, fogva tartással és gyilkosságokkal vádolták. A tárgyaláson az ügyészség bemutatta azt a Belgiumban nagy port vert videofelvételt, amelyen állítólag Houssien Elouassaki látható, amint lefejez egy férfit Szíriában. Tavaly március 22-én Brüsszelben a Zaventem repülőtéren és egy metróállomáson terrortámadást hajtottak végre, 32 ember halálát okozva. A merényletek elkövetőjeként az Iszlám Állam terrorszervezet jelentkezett. Belgiumban még mindig hármas, azaz „súlyos” fokozaton tartják az ország terrorkészültségi szintjét. Ez azt jelenti, hogy a fenyegetés jelentős, „lehetséges és valószínű” terrortámadás. (MTI) Már Le Pentől is retteghetünk GÁLZSOLT N em elég, hogy a Nemzeti Front vezetője a legnépszerűbb elnökjelölt Franciaországban, ráadásul fosodorbeli kihívói sorra vérez(het)nek el. Először is kezdjük a sokatmondó ténnyel: Marine Le Pen stabilan vezeti a francia elnökválasztás jelöltjeinek versengését, 27 százalék körüli támogatottsággal biztosan bekerül a második fordulóba, már csak az a kérdés, ki lesz ott az ellenfele. Pár éve ez még szenzációs hír lett volna, most ez az alap, amiből ki kell indulni. A folytatás se sokkal jobb, mert esélyes vetélytársai támadhatóak. A jobboldali-konzervatív és gazdaságilag liberális Francois Fiiion számított sokáig a legfőbb kihívónak, de úgy fest, az asszisztensbotrány végleg betehet ambícióinak. Feleségét (és két gyerekét) ugyanis képviselői asszisztensként alkalmazta - ami Franciaországban nem törvénytelen, legfeljebb nem etikus, viszont a gyanú szerint kizárólag vagy jórészt fiktíven, ami már felkeltette a francia hatóságok érdeklődését is. Az most melléles, hogy mondjuk kelet-közép-európai szemmel egy ilyen félrelépés aligha ütné meg az ingerküszöböt, ahogy az is, hogy Marine Le Pen ellen az Európai Parlamentben ugyanúgy asszisztensek fiktív foglalkoztatásáért folyik vizsgálat. Ahogy az már lenni szokott, valószínűleg Le Pen támogatói elnézik azt, amit Fiiion támogatói nem. Igen, nehéz a populisták ellen... Tény, hogy a botrány következménye az lett, hogy Fiiion támogatóinak egy része átvonult a politikai középen álló másik jelölthöz. Emmanuel Macron volt gazdasági miniszterhez, aki a baloldalról indult ugyan, de új, a politikai középen lévő mozgalmat alapított (En Marche!). Az átpártólás sokak számára azért sem volt nehéz, mett Macron a kormányban gazdasági miniszterként, majd az új mozgalom elnökjelöltjeként még inkább Fiiionéhoz hasonló szabadpiaci nézeteket képviselt. A Franciaország és az EU sorsa felett aggódó szemlélő szempontjából azonban félő, hogy Macron még jobban támadható. Kezdjük azzal, hogy ízig-vérig az elit része, a párizsi ENA (Ecole nationale d'administration) elitképző végzőse, nagyon gazdag, korábban a Rothschild & Cie banknál dolgozott. Igen, a legendás Rothschild-család bankjáról van szó. Felesége Brigitte Trog- neux, 24 évvel idősebb nála, a középiskolai tanára volt, beleszeretett, elvette, most vele (és a nő előző házasságából származó három gyermekével) él. Szóval lehet gazdagozni, zsidóbérencezni, arra utalgatni, hogy Macron valójában homoszexuális és fúra házassága csak álcaként szolgál - Le Pen meg az orosz médiák (Sputnyik hírügynökség, Russia Today) ezt már el is kezdték. És ez még csak az, amit most tudunk. Mi jöhet még? A WikiLeaks alapítója, Julian Assange az orosz Izvesztyijának nyilatkozva sejtelmesen megjegyezte, hogy „érdekes információink vannak” (Macronról)... Ha esetleg őt is sikerülne kiütni, akkor ott van még Benőit Hamon, a baloldal elnökjelöltje, pontosabban a baloldalon belül is a balszámyé: a 35 órás munkahetet 32-re csökkentené, bevezetné a 750 eurós alapjövedelmet és ehhez adókat emelne, például a robotokra is adót vetne ki. Szépszép, de ez hogyan egyeztethető össze azzal, hogy a felesége a luxuscikkeket gyártó LVHM-nél dolgozik vezető beosztásban - mutathatnak rá a kákán is csomót keresők. Szóval Le Pen mindegyik szóba jöhető ellenfele támadható a magánélete és/vagy eddigi botlásai miatt. Eközben már nem lehet arra számítani, hogy a társadalom túlnyomó többsége összezár a Nemzeti Front ellen, és legyen bárki a másik befutó, a második körben rá (vagy inkább Le Pen ellen) fog szavazni, mint a 2002-es elnökválasztásokon, amikor a baloldal is beállt Chirac mögé Jean-Marie Le Pen (Marine apja) ellen. Fiiion és Macron liberális gazdasági programja a baloldaliaknak lehet problémás, Macron és Hamon a bevándorlással és integrációval kapcsolatos engedékenyebb nézetei meg a jobboldaliaknak, ráadásul egy újabb terrormerénylet, kiszivárogtatás vagy gazdasági probléma az utolsó pillanatban is módosíthatja a végkimenetelt. Szóval egyelőre csak a teljes bizonytalanság a biztos, meg Marine Le Pen vezető helye. FIGYELŐ Nem harcolnának a szerbek Koszovóért A szerbek 73 százaléka nem indulna háborúba azért, hogy Koszovó Szerbia része legyen - derült ki egy felmérésből, amelyet a Blic belgrádi napilap közölt. A megkérdezettek majdnem háromnegyede helytelenítené, ha' háború törne ki Koszovó miatt, míg tíz százalékuk szerint igenis harcolni kellene a volt déli tartományért. A megkérdezettek 17 százaléka bizonytalan volt. Koszovót túlnyomó többségében albánok lakják, de a szerbek vallásuk és kultúrájuk bölcsőjének tekintik. Az 1998-99-es koszovói háború végén a NATO 78 napon át tartó légi csapásokkal távozásra kényszerítette a területről a szerb hadsereget, Koszovó pedig az ENSZ ideiglenes igazgatása alá került. 2008-ban kikiáltotta függetlenségét, amit Belgrád azóta sem hajlandó elismerni. Szerbián kívül Oroszország és Kína, és öt uniós tagállam - Spanyolország, Szlovákia, Románia, Görögország és Ciprus - nem ismerte el a független Koszovót, míg a világ több mint száz állama igen. Koszovóban az 1999-es légi csapások óta NATO-vezetésű békefenntartók állomásoznak. A közvélemény-kutatás szerint még a szerb szélsőjobboldali pártok támogatóinak többsége sem lenne kész a háborúra Koszovó visszaszerzéséért. A legharcia- sabbak a 18 és 29 év közöttiek, akiknek a 15 százaléka válaszolta azt, hogy jogos lenne a Koszovóért indított háború. (MTI)
