Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-10 / 34. szám, péntek
10| TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA 2017. február 10. | www.ujszo.com A mesterséges intelligencia itt van Bár sokan nem akarják elhinni, már benne ülünk a mesterséges intelligenciában, állítja Csányi Vilmos etológus SZALAY ZOLTÁN Csányi Vilmost etológusként, evolúciókutatókónt, humánetológusként ismerte meg a közönség szerte a világon. Legutóbb egy scí- fiben arra kereste a választ, milyen lehet a szuperintelligenciává fejlődő mesterséges intelligencia. Beszélgetésünkben a Trump- jelenségig és a migrációs válságig jutottunk. Az utóbbi években már kizárólag szépirodalommal foglalkozik. A legutóbbi, Ő ott bent című, tavaly megjelent regényének egyik mottója úgy szól, az igazán fontos kérdésekről csak mesélni lehet. Ezzel a tudományos megismerés korlátozottságára akart utalni? A szélesebb közönség tudományos érdeklődése számos ok miatt nagyon alacsony. Túl sok ember számára vált minden hozzáférhetővé, ezért a magyarázatok átlagos szintjét nagyon le kell csökkenteni ahhoz, hogy ennyi ember megértse őket. Amikor kevesen érdeklődtek a tudományos problémák iránt, megengedhette magának az ember, hogy művelt laikusokhoz beszéljen, feltételezve egy bizonyos olvasói tudásszintet. Ma ez a tudásszint az olvasók egy kis részénél még megvan, de az internetet akkora tömeg olvassa, hogy a korábbi szinthez ragaszkodva az ember kiesne a figyelem fókuszából, mert nem értenék, miről beszél. A szépirodalom mai helyzetét hogy látja? Az ember világéletében mesélt. Az evolúció során a mese nagyon fontos memóriatároló funkciót töltött be. Azért szerettünk történeteket mesélni, mert azokban mindig valami szociális információ volt. Ennek a szerepe ma lecsökkent. A mesék nem igaziak abban az értelemben, ahogy a sok száz évvel ezelőtti társadalmakban, ahol mindig valamilyen régi igaz történetnek a variációi voltak. Az általuk hordozott információ használt a társadalomnak. Ma mindenki úgy fantáziái, ahogy jónak látja, ezért a mese elvesztette azt a fajta tradíciós funkcióját, hogy segítséget ad a társadalmi problémák megoldásához. Ma a mese inkább játék, kevesek játéka, és más formákra tevődik át a korábbi funkciója. Az ember szeret siránkozni, hogy ez milyen szomorú, de amikor a mesék világából átléptünk a könyvek világába, akkor is lehetett siránkozni, hogy most ugyanazt kell mindenkinek olvasni, és nem lehet élvezni, amikor valaki szebben tudja elmesélni az ismert mesét. Azóta mindenkinek a kezébe nyomnak egy ugyanolyan könyvet, és elveszett egy szín az életünkből. Ugyanígy siránkozunk, amikor a könyvek mennek ki a divatból. Közben pedig mindig nyerünk valamit. A könyvekkel is azt nyertük, hogy a néhány tízes csoportból, aminek mesélni lehetett, néhány ezres lett, az interneten pedig szinte milliárdok hallhatják vagy nézhetik ugyanazokat a „meséket”, aminek minden hátránya és előnye együtt érvényesül. Kimehetnek a könyvek teljesen a divatból? Mindig lesznek gyűjtők. A könyvCsányi Vilmos nek szaga van, fogása, súlya, lapozni lehet. Lehetséges, hogy ez teljesen a gyűjtők ügye marad. Nekem is vannak letöltött elektronikus könyveim, de csak azt tudom mondani, ahogy a képek, a szobrok, a faragványok nem mennek ki a divatból, úgy valószínűleg a könyvek sem. Legutóbbi regényének témája a mesterséges intelligencia, illetve egy szuperintelligencia létrejötte, amely az uralma alá vonja az internetet. A könyv egyik fontos kérdése, hogy hol a határ a mesterséges intelligencia és az emberi tudat között. Ebben a regényben egy bizonyos aspektust írtam meg, de ennek a kérdésnek nagyon sok oldala van. Az egyik az, hogy mindig úgy képzelik, a mesterséges intelligenciát majd valaki „megcsinálja”, megnyom egy gombot, és elkezd működni. Nem veszik észre, hogy már itt ülünk benne. Ma már négymilliárd mobil van a földön, azaz gyakorlatilag minden felnőttnek van mobilja, a föld körüli energia-, anyag- és emberáramlás pedig elképzelhetetlen számítógépek és internet nélkül. Ez a stabilitás záloga. Ha most kikapcsolnák az áramot, két héten belül elpusztulna hét és fél milliárd ember, mert nem tudjuk elviselni ennek az áramlásnak a hiányát. Ez viszont már nem emberi léptékű technológia, ezt nyugodtan nevezhetjük egy időközben kiépült mesterséges intelligenciának, csak nem annyira okos, nincs éntudata, azaz nem hasonlít az emberre. Ettől viszont még intelligencia. A sejt is egy intelligencia, mivel abban harmincezer kémiai reakciót szabályoznak a másodperc százmilliomod részének megfelelő pontossággal, és tökéletesen működik. Egy ember vagy egy állat teste is egy tökéletesen működő szabályozott rendszer. A kérdés inkább az, milyen intelligenciakategóriák vannak. A mi intelligenciánk nagyon speciális valami, ami arra fejlődött ki, hogy a szavannán az állatok után szaladgálva sikeresek legyünk. Egyáltalán nem biztos, hogy ez az intelligenciák többségére jellemző. Különféle típusú intelligenciák vannak tehát? Az, hogy az embernek tudata van, problémái vannak, szorong, lelkesedik - ezek nagyon speciális biológiai jegyek, amelyek nem egy intelligenciának, hanem egy életmódnak a következményei. Ötvenhatvan évvel ezelőtt még volt állatpszichológia, amely az állatot mint egy modellt vizsgálta. Rengeteg értelmetlen dolgot csináltak, de már akkor is végeztek intelligenciakutatásokat. Később kiderült, csak azt mérték, egy-egy állat mennyire hasonlít az emberhez. Később jött az etológia azzal a teljesen eltérő koncepcióval, hogy minden állat intelligens a saját környezetében, és ha a saját környezetébe teszik, az ott felmerülő problémákat megoldja, de egy másik környezetben tehetetlen. A rigó remekül megoldja azt a feladatot, amikor egy csőbe magokat teszünk, és azokat különböző színű fonalakkal kötjük össze, a végén pedig azt a fonalat kell kihúzni, ahol a (Somogyi Tibor felvételei) mag van. A rigó ezt megnézi, és kihúzza, amelyiket kell, de ha betesszük egy labirintusba, ahonnan egy patkány ügyesen kitalál, el sem indul. Mindkettő a maga világában intelligens. Az emberi is tehát a saját világában nevezhető intelligensnek? Az ember is egyike ezeknek a fajoknak, aki egy bizonyos környezetben olyan tulajdonságokhoz jutott, amelyek az ott fellelhető problémák megoldásához szükségesek. Az intelligencia egy kicsit túlértékelt fogalom, azt hiszik, hogy az valamiféle isteni tulajdonság, amivel mindent meg lehet oldani. Erről szó sincs. Az intelligencia bizonyos problémák megoldására tesz alkalmassá, ezekben nagyon jók vagyunk, másokban kevésbé. Ezt a politikában nagyon jól lehet látni. A kelet-európai rendszer- váltás például megtölthetne egy etológiái tankönyvet. Semmi sem a józan ész szerint alakult. Amikor az emberek tudatosítják, hogy magukra maradtak, és csak az jut nekik, amit elvesznek, akkor embertelenül viselkednek. Nagyon elrugaszkodott gondolat lenne kijelenteni, hogy az internet mint új intelligencia az evolúció következő lépcsőfoka lehet? Én ezt is elfogadom, ezt sokan gondolják így. Ugyanakkor mindenki azt akarja hinni, hogy ezt kézben lehet tartani. Ez egy naiv hiedelem. Ez a mi személyes elhatározásunktól függetlenül kezdett el működni, és nem kérdezi, hogy akarjuk-e vagy sem. Ez olyan, mint az ipari forradalom. Senki nem kérdezte meg, hogy csináljuk-e, fiúk, hanem valaki gyorsabb szövőszéket akart, gyorsabban közlekedni, az egész apró kívánságokból és lehetőségekből tevődött össze. A gőzgép alapelvét már az ókori görögök ismerték, Hérón labdája néven, ezt nagyon jó játéknak tartották, de azt, hogy ebből energiát lehet nyerni, az senkit nem érdekelt, és nem is volt rá szükség. A találmányok nem azért születnek, mert nagy intelligenciák feltalálják őket, hanem mert a technikai evolúció szintje eléri a megfelelő fokozatot. Az internetre is ez érvényes, ha nem teszünk semmit, akkor is igaz, hogy már bőven benne vagyunk egy mesterséges intelligenciában, ami csak erősebb lesz. Az életünk ennek az intelligenciának a „kezében van”. Az, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú, ezek nem idevaló fogalmak. Ezek az ember saját világában használatosak. Egy olyan intelligenciánál, amelynek a feladata, hogy operáljon, diagnosztizáljon, gyógykezelést újon elő, ott ezek a fogalmak értelmetlenek, más nyelvről van szó. Az emberi társadalmak menynyire vannak felkészülve arra, hogy ezzel az intelligenciával együtt éljünk? Én úgy látom, hogy fel vannak. A társadalom generációk ütemében változik. A mai huszonéves generáció ebben a világban már teljesen otthon van, míg az idősebbek messziről „szagolgatják”. Néhány generáció alatt eltűnik a félelem, a régi gondolkodás következményeként fellépő álproblémák. A virtuális világ jelentős részben a kommunikációs formák megváltozásáról szól, sokkal kevesebbet kommunikálunk személyesen, inkább virtuálisan, átalakulnak a szociális kötődések. Milyen hatással lehet ez az emberek viselkedésére? Ez egy nagy kérdés, amire nem lehet tudományosan korrekt választ adni, aki szerint igen, az kókler. Két dolgot kell figyelembe venni. Egyrészt valóban csökken a közvetlen személyes kapcsolatok intenzitása, ugyanakkor megnő azoké, amit maga virtuális kapcsolatnak nevezett. Nem mondhatjuk, hogy a teljes szociális szféra elszegényedett volna, sőt, sokkal több ember sokkal intenzívebb kapcsolatot tart egymással. A negatívumokat nézve láthatjuk, hogy például a tizenévesek olyan képeket és információkat közölnek magukról, amit az idősebb generáció felháborítónak tart, a másik nézet szerint soha ilyen intim viszonyban sok száz emberrel nem lehetett senki. Lehet ezt tehát pozitívan is nézni. A meztelenség például az én időmben egy titkolni való dolog volt, a gyerekeket úgy nevelték, hogy majd csak a nászéjszakán láthatnak egy másik meztelen embert. Ez borzalmas, abnormális elképzelés volt. A normális esetben a gyerek, ahogy nő fel, mindent láthat, és megtanul bizonyos korlátokat. Nyilván nem arról van szó, hogy az utcán mindenki meztelenül szaladgáljon, hiszen ennek megvan a maga kulturális korlátja, a szex miatt így a munka intenzitása alacsonyabb lenne, ezért „találta ki” a kultúra, hogy fel kell öltözni. Ez viszont nem azt jelenti, hogy szégyellni kell a meztelenséget. Az egyházi elképzelések a szexuális késztetéseket úgy próbálták kezeli, hogy bűnné tették, megtiltották, ami egy ideig működött, de lássuk be, hogy ez egy kényszerítő intézkedés volt. Most már lehet ezt értelmesen is csinálni. Az internet gyakorlatilag egy második szexuális forradalmat is hozott a mindenki számára ingyenesen hozzáférhető online pornóval. Ez most még inkább abban a fázisban van, hogy „juj, miket lehet látni az interneten”, azaz nem az NÉVJEGY Csányi Vilmos (1935) biológus, etológus, evolúciókutató, hu- mánetológus, író, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területei az állati és az emberi viselkedés, illetve a biológiaiésa kulturálisevolúció.Tudományos munkássága mellett jelentős a tudománynépszerűsítő, publicisztikai és szépirodalmi tevékenysége is. Több könyve fordításban a világ számos országában is sikert aratott. A 2000-es évektől ír elbeszéléseket, regényeket, legutóbbi regénye ő ott bent címmel 2016-ban jelent meg a Libri Kiadó gondozásában.
