Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-10 / 34. szám, péntek
www.ujszo.com | 2017. február 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Rugdalódzók Annyira be vagyunk zsongva mindentől, ami nem a miénk? M egjelent a kétnyelvű vasúti táblák kihelyezéséről szóló hír, és máris jöttek a reakciók. Megint azok a büdös magyarok! De nem ezzel kell nekünk foglalkozni. Örüljünk, hogy miközben senki jogait nem sértjük, ezek a táblák is újra láthatók lesznek. Mert amit az ember nem lát eleget - csak a település elején és végén -, azt el is felejtheti. Mint egy csallóközi nő, aki a kérdésre, hogy hova valósi, azt válaszolja, „dunajszkábú vagyok”. De nem is erről akartam írni. Látogatóba megyek. Belépek az ajándékboltba. Gyertyatartók, kerámiák, abroszok. És feliratok. „Home, sweet home”. Vagy csak egyszerűen, egy szóval:,diómé”, „Love”, „Keys”. Bemegyek a ruhaüzletbe, valami jópofa rugdalódzót keresek. Látom a pici ruhák feliratát. „My baby”. „I love my baby”, ,4 love mummy”. A „Zlatíčko” jobban tetszene, merthogy szlovák babához megyek. Este a moziban ugyanez. Teareklám, üdítőreklám, autóreklám. Mind angolul. Aztán az utca. „Coffee”. „Coffee shop”. „Urban bistro”. A beszélt nyelv keveredéséről nem is beszélve. Mondjuk engem ez zavar. Legalább annyira, mint az, hogy drága szüleim falujában nincs magyar vasúti tábla. Érdekes viszont, hogy mást nem. Sem a hivatali szerveket, amelyeknek nem tetszenek a szimplán csak magyar feliratok, sem azokat a szlovákokat, akik nem szeretik a magyar nyelvet. Sem azokat a magyarokat, akik nem szeretik a szlovák nyelvet. Merthogy ezek a coffee-k és hasonlók magyar vidéken is léteznek. Vagyis csak egymás nyelve zavar, meg esetleg sokakat a sajátja, ha rosszul használják, de az angol az senkit nem bánt. De miért nem? Hiszen ez is szimbolikus térfoglalás. Bár globalizáltak vagyunk, nem jött még angol nyelvellenőr, hogy ránk kényszerítse ezeket a feliratokat. Ónként tesszük. Ilyenkor nem igaz, hogy nyelvében él a nemzet? Akár a szlovák, akár a magyar? Vagy annyira be vagyunk zsongva mindentől, ami nem a miénk, hogy ez esetben önként fittyet hányunk i anyanyelvre, nyelvtisztaságra? Nekem semmi bajom az angollal, de hiába tetszik az a kék párna, nem veszem meg, mert természetellenes- ; nek érzem az ágyamon a „Good : night” feliratot. A szlovákkal sincsen bajom, de ugyanúgy természetellenes nekem, hogy a konyhai : fííszertartóimra szlovák nyelvű matricákat ragasszak. Egyetlen idegen nyelvű feliratot tartalmazó tárgyam : van, egy kínai párna, amit Sanghaj- ; bán vettem. Ez csak azért nem zavar, ; mert a feliratot nem tudom elolvasni, és különben is, olyanok a betűk, mint ! egy kép. De van jó hírem is. Egy dizájner- üzletben találtam jópofa rugdalódzót. Katonakabát mintáj a volt, zöld alap, apró fekete függőleges vonalkákkal, : amilyenben az évfolyamtársaim gyakorlatoztak a buzerplaccon. Erre : mondják, hogy retró. Remélem, az is marad. (Inkább nem vettem meg.) ES MOST 1 MINDENKI ISMÉTLI UTÁNAM: CSÖKKENT AZ ÁRAM ÁRA MÁRA! ; (Cartoonizer) Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Matovič az MKP székházában A kisfogyasztói energiaárakkal kapcsolatos zavarok és politikai hullámverések miatt szinte visszhangtalan maradt a szlovák ellenzék leghangosabb képviselőjének hétfői találkozója Menyhárt Józseffel. A két pártelnök sem verte nagydobra eszmecseréjüket, közlemény helyett csupán bratyizó szelfi örökítette meg találkozójukat. A szlovák politikus szándéka világos: a jelenlegi kormánykoalícióval szemben minél nagyobb tábort igyekszik toborozni, amelyben az MKP-val is számol. Főleg azért, mert tisztességesebb Bugár „bizniszpártjánál”, ráadásul az MKP már lemondott az autonómiatörekvéseiről - így érvelt többször is Matovič. Az MKP vezetői egyelőre szó nélkül hagyták nyilatkozatát. A puhatolózó párbeszédbe feltehetően azért is egyeztek bele, hogy igazolják: országos szinten sincs szlovák karanténban a párt. Ugyanakkor ismerik vendégük előéletét és jellemét. Többek között azt, hogy nem is olyan régen Fico pártjával összefogva fúrta meg a Híd szlovák állampolgársági törvénnyel kapcsolatos módosítását. Főleg Richard Sulik tudna mesélni Matovič szószegéseiről. Mindezek ellenére már a megyei választások előtt kiderülhet, vajon hamvába holt kvaterkázásnak, vagy valamiféle együttműködés nyitányának minősíthetjük-e a hétfői megbeszélést. Nyomozás helyett tétovázás Budapesten Az uniós támogatások felhasználását ellenőrző Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) hatalmas budapesti korrupcióra derített fényt. A 4-es metró építésével kapcsolatos szerződésekben súlyos szabálytalanságokat és a „lehetséges csalás jeleit” találták, amelyek összesen 166 milliárd forinttal drágították a beruházást. A dokumentum két nyugati és több magyar céget említ a gyanúsítottak között, továbbá Medgyessy Pétert és a Demszky Gábor vezette fővárosi önkormányzatot, de gyapúba keveredhet Gyur- csány Ferenc és vállalkozó felesége, valamint más baloldali közszereplők is. Országos érdek lenne a nyomozás és a büntetőeljárás megindítása, mert a pénz csak így perelhető vissza. Egyelőre viszont csak parlamenti bizottság felállításáról beszélnek. Közben kiderült, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség már nyomozott a 2007 és 2013 között kötött szerződések ügyében, de állítólag nem talált bűncselekményre utaló tényt, vagy nem tudta bizonyítani. A brüsszeli ellenőrök viszont aligha tévedtek. Ezek után joggal feltételezhetjük, hogy a Fidesz holdudvarába tartozó személyek vagy cégek is sárosak lehetnek, vagy pedig a jövő évi parlamenti választások előtt nem érdeke a kormánypártnak főleg Gyurcsány Ferenc lebukta- tása és eltávolítása a közéletből, mert akkor már nem lehetne riogatni. Székelyföldi sörháború A Heineken holland multi vagy öt éve Csíkszeredán is sörgyárat épített, és forgalmazni kezdte a Ciuc Premium címkéjű sörét. Amit a székely atyafiak nem nagyon fogyasztottak, mert hiányolták a magyar feliratot. Inkább a Hargithát vásárolták, amelynek ugyancsak román a megnevezése, de csak egy betűvel különbözik a magyartól. Ezt használta ki Lénárd András helyi vállalkozó, aki Csíkszentmihályon sörmanufaktúrát alapított. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem szakembereivel leporolta az 1540 óta ismert receptet, és árulni kezdte az Igazi Csíki Sört. Tolongtak érte az emberek, erre az egyre nagyobb veszteséggel szembesülő multi a bíróságon követelte a magyar feliratú termék betiltását, mert az szerintük megtévesztő. Hosszas pereskedés után néhány napja a bukaresti Legfelsőbb Bíróság jogerős ítéletben eleget tett a követelésnek. A verdikt Magyarországon is nagy felzúdulást váltott ki, még Lázár János is az óriáscég termékeinek bojkottjára szólított fel, amivel diplomáciai vihart kavart. A budapesti holland nagykövetség figyelmeztette: legalább 500 soproni és más magyarországi munkahely kerülhet veszélybe, ha a sörivók hallgatnak a felhívására. Lénárd András viszont igazi góbés fúrfanggal talált jogi kiskaput: a jövő héttől Tiltott Igazi Sör néven hozza forgalomba ugyanazt az aranysárga italt... Mostantól ismét a Sörgóliáton múlik, véget ér-e a székelyföldi sörcsata. Csendes társak A minap felmérés jelent meg arról, hogyan alakul a magyarországiak körében a szomszédos államok megítélése. Eszerint Szlovákia magyarországi megítélése inkább az Ausztriával, Horvátországgal és Szlovéniával szembeni szimpátia szintjéhez áll közel. Kérdés, hogy ez jó-e a szlovákiai magyaroknak. A Kárpát-medence etnikumai közötti kapcsolatokról időről időre olyan felmérések lámák napvilágot, amelyek azt vizsgálják, hogy az itt lakó népek mit gondolnak a szomszédokról. Az ilyen kutatások számszerűsíthető jellegük révén friss hozzájárulást jelentenek az interetnikus kapcsolatokkal foglalkozó vitákhoz. A minap egy újabb ilyen felmérést mutatott be a Suiján László által vezetett ChartaXXI Megbékélési Mozgalom estjén a magyarországi Nézőpont Intézet. Érdekes külön megnézni a Szlovákiára vonatkozó adatokat. Arra a kérdésre, hogy „Ön szerint milyen a viszonya Magyar- országnak Szlovákiával?”, a válaszolók 57%-a azt felelte, hogy „inkább jó”. Ez az 57 százalékos érték közelebb áll a magyar-osztrák, magyar-horvát, magyar-szlovén reláció megítéléséhez (59-69% közötti az „inkább jó” válaszok aránya), mint a magyar-román, magyar-szerb, magyar-ukrán kapcsolatok megítéléséhez (melyek 43-51 % között mozognak). Azaz a magyar-szlovák kapcsolatok lakossági értékelése közelebb áll az osztrák, szlovén, horvát kapcsolatok megítéléséhez, és kevésbé igazodik a román, szerb és ukrán régió „terheltebb” szintjéhez. Ugyanez a tendencia látszik egy másik kérdésnél is: „Önnek inkább jó, vagy inkább rossz véleménye van a környező országokról?” Az ezerfős válaszadó minta 59 százalékának van „inkább jó” véleménye Szlovákiáról, ami megint csak az osztrák, szlovén, horvát szomszéd megítéléséhez áll közel (róluk 57-74% van „inkább jó” véleménnyel). Ukrajna, Románia és Szerbia 31-38% között kapott jó megítélést a magyarországi válaszolók körében, azaz egy lényegesen alacsonyabb szinten állnak e téren. Azt lehet tehát mondani, hogy Szlovákia magyarországi elfogadottsága a „nyugatias” szomszédok szintjén áll, és nem az ukrán, román, szerb szomszédoknak a szimpátiaszintjén mozog. Utóbbiak esetében feltehetően a kisebbségi kérdés és a történelmi sérelmek továbbra is dominálják a magyarországi közhangulatot - a kérdés az, hogy Szlovákia miért lett kivétel? Hiszen mind a kisebbségi kérdés, mind a történelmi sérelmek rendezetlen ügyei bőven adnának okot Szlovákia negatív megítélésére. Azt lehet sejteni, hogy a magas szimpátiaindex egyik oka az erőteljesebb magyar-szlovák konfliktustémák napirendről való eltűnése, magyarán az, hogy a politikai kapcsolatok relatíve kiegyensúlyozottak, és nem uralják a médiát látványosan konfliktusos ügyek. A szlovákiai magyarság számára csak hosszabb távon fog kiderülni, hogy a politikai és médiafelületek felszíni csendessége mennyiben segíti az érdekérvényesítő vagy struk- túraépítő munkát. A kisebbségi kérdésre eső szlovák közfigyelem hiánya például lehetőséget adhat a pozsonyi vezetésnek arra, hogy a magyar igényeket arcvesztés nélkül tudja elfogadni; remélhetőleg majd ezek közé lehet sorolni a vasúti kétnyelvűségről hozott döntést is. Ha pedig a szlovák kormány után a közvéleménynél is gyenge lesz az ellenkezés hangja, azjelentősen meghatározhatja későbbi viták sorsát is, és gyümölcsözővé teheti a mostani csendestársi viszonyt.
