Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-09 / 33. szám, csütörtök
WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO@UJSZO.COM Vadászat Mire vadászhatunk februárban? ■ SZŐRMÉS VADAK KÖZÜL EGÉSZ HÓNAPBAN: - szikaszarvasra, fehérfarkú szarvasra, aranysakálra, pézsmapocokra, nyestre, nyusztra, házi görényre, rókára, mosómedvé- re, nyestkutyára, amerikai nyércre, nutriára, vadmalacra és süldő vaddisznóra. ■ SZÁRNYAS VADAK KÖZÜL SZINTÉN EGÉSZ HÓNAPBAN: szajkóra, szarkára és február 10-ig hamvas varjúra. a megfelelő irányú és erősségű szelet Visszatért hozzánk Valamikor őshonos volt egész Európában és Ázsia nagy részén. A19. században számuk annyira megfogyatkozott, hogy csak Franciaországban, Németországban és Norvégiában maradt belőlük pár, egymástól elszigetelt populáció. írásos utasítást is adott, de a józan ész leállította a kezdeményezést. A természet dolga az is, hogy szelektáljon. Vannak szárnyaik, vonuljanak délebbre. Kemény szavak ezek, de a természetben a túlélés nagy adomány. Igaz, hogy az elmúlt évek alatt a túlszaporodott hattyú védelmet élvez, de nem minősítették „vaddá". Ezért a törvényekkel szabályozott vadászat a vadásznak semmilyen jogot nem ad, hogy beleszóljon olyan élőlény sorsába, amelyik nem szerepel a vadfajokat összefoglaló listán. KIHŰLŐ NUTRIÁK A hosszan tartó és szokatlanul kemény tél megritkította a vadon élő nutriák számát is. Ez a szintén invá- ziós, meleget kedvelő vad nehezen viseli a kemény fagyokat. Lévén hosszú, vastag és szőrtelen farka, amely a hideget az állat testébe vezeti, és a meleg bunda ellenére is nagyon hamar jelentkezik náluk a test fokozott mértékű lehűlése, a hipotermia. A Kis-Dunán, a holtágakon és a kanálisok jegében sok megfagyott nutria található. Több közülük úszás közben pusztult el, és belefagyott az éppen beállni készülő vízbe. Érdekes megfigyelés, hogy a tetemüket csak ritkán kezdik ki a ragadozók. Ott viszont, ahol meleg forrásokkal táplált kanális van, ott a nem befagyott vízen az elmúlt hetekben a nutriák minden generációját megfigyeltem. A kinti levegő mínusz 15 °C-fokos hőmérséklete ellenére a vízben vígan játszottak a biztonságukra mit sem adó öklömnyi nutria- kölykök, a pár kg-os süldő nutriák és az olyan óvatos, magukra vigyázni tudó nut- riamatuzsálemek is, amelyeket elfogásuk után alig bírt el egy vizsla. A meleg forrásokkal táplált, nem befagyott kanálisunknak vannak más látogatói is. A nagy számban érkező kormoránok, melyek szinte szünet nélkül halásznak. Hagy ekkora kormoránnyomás után mi tud megmaradni abban a sekély vízben, azt nehéz elképzelni. Szerintem semmi. A népi megfigyelések szerint február 2-án előjön a barlangjából a medve, Február 3-án kibújik a hóvirág, február 15-én kezdődik az üregi nyulak párzása, február 23-án befejeződik a rókák párzása, február 25-én megjönnek az első pacsirták, február 26-án felébred és előbújik a borz, február 27-én az erős szarvasbikák kezdik hullatni az agancsukat. A jelen időjárási tényezők ezeken a népi megfigyeléseken bizonyára módosítani fognak. Szintén a népi hagyomány szerint: „Ha a február enyhe, annak a március látja majd a kárát." Takács Frigyes A WWF nemzetközi természetvédelmi szervezet magyar és osztrák részlege „áldott" mások szerint „elátkozot" tevékenységének köszönhetően a 20. század utolsó évtizedében indult el a hód újkori terjeszkedése, ami a nagyobb folyóink vonalát követte és követi napjainkig. Az első hódot a múlt század 90-es éveiben láttam a bősi vízerőmű beindítása után, amikor egy, a duzzasztó védőrácsain fennakadt termetes példányt sikerrel mentettek ki onnan. Pár évre rá - szintén még a múlt században - az ideihez hasonló hideg tél befagyasztotta a Kis-Dunát, és a jégen keresztül bejutottunk olyan „járhatatlan" helyekre, ahol nagy meglepetésünkre a hód jelenlétére utaló jeleket találtunk. Nappal hódot látni nagy dolog! Az újkori technikai vívmányok-, mint a fotócsapdák- megjelenése tudott csak némi betekintést nyújtani ezeknek a nagyra nőtt rágcsálóknak az éjszakai életébe. A hódok a vadászterületünkön szinte minden vizet lefoglaltak, legyen az kanális vagy a Duna enyészetnek induló holtágai. A megtelepedésük fő feltétele, hogy a víz legyen duzzasztható. A hód a nem túl mély, nagy kiterjedésű és főleg a nyugodt vizeket kedveli. Mivel megszólott gátépítő, ezeket a körülményeket ő be is biztosítja magának. A gátépítéshez előszeretettel használ 5-10 cm átmérőjű ágakat, amelyeket vagy az épülő gát környékén, de ha kell, akkor több kilométer távolságból hord össze. Ahhoz, hogy hozzájusson a kívánt méretű faanyaghoz, gond nélkül kirágja a méteres átmérőjű part menti jegenyéket is, melyeket vízbe döntve legallyaz és a használhatatlan törzsüket az enyészetnek hagyja. A gátak helyének a kiválasztása, azok megépítése, eltömése, a fák kivágása, melyek döntésekor a hód még a szél irányát is figyelembe veszi, ezeket a rágcsálókat a természet legnagyobb „mérnökeivé" teszi. Megdöbbentő látni, ahogyan előkészíti a döntésre szánt fákat, egyszerre többet is, és várja a megfelelő irányú szelet ahhoz, hogy a termetes jegenyék lombjukkal a vízbe dőljenek. A legallyazással nyert ágakat a hód maga mellett úsztatva szállítja a gátakhoz vagy a téli éléskamrájához, ami szintén a víz alatt található. Megtelepedésekor a hód mindig csak kis duzzasztókat alakít ki magának, amit aztán évrőlévre áthelyez, átépít, mígnem átalakítja vele az egész környezetet. Mivel a gátépítéshez használt kidön- tött fák egyben a hód táplálékul is szolgálnak, jóval többet pusztít el belőlük, mint amennyit az építésre használ. Főleg ilyenkor télidőben, amikor nincs zöldellő aljnövényzet. Egyébként lágy szárú növényeket is fogyaszt, és olyankor a favágó tevékenysége kissé visszafogottabb. Elfogadom, hogy a karbantartott erdőkben a hód jelenléte nem kívánatos is tud lenni, de a Kis-Duna haldokló, fagyöngy által fojtogatott, rendezetlen jege- nyésében a hód már nem oszt, nem szoroz. Egyébként az erdész az ökölrázáson kívül sokkal többet nem tehet. A hód a vörös könyvbe bejegyzett, fokozottan védett faj. A vadásznak, vadászatnak a hód semmiféle konkurenciát nem jelent, és nem jelent táplálékkonkurenciát sem semmilyen vaddal szemben. A felnőtt, 20-30 kg-ot is meghaladó növényevő hódnak pedig semmilyen természetes ellensége nincs. A hód által kiépített és tartósan fenntartott állandó partmagasságot tartó vízi világ számtalan, a vízhez kötött madárnak, hüllőnek és emlősnek biztosít jó minőségű életteret. A hód jelenével és jövőjével kapcsolatos vélemények és meglátások eltérőek az erdészeknél, a vízügynél és a mezőgazdászoknál, akiknek a termő- területeit elönti a hódgátak által megemelt víz. Takács Frigyes 2017. Február Hobbi
