Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)
2017-02-09 / 33. szám, csütörtök
Interjú WWW.UJSZO.COM ■ UJSZOÍ®UJSZO.COM Hogyan készül a citera? Pengetős hangszer, amit már a honfoglaló magyarok is ismertek. Vidékünkön kívül a világ sok más pontján megtalálható, például Hollandiáhan, Németországban, Ausztriában... Nem kifejezetten magyar hangszer, de nálunk is honos. Régebben nem ujjakkal, hanem pálcával, náddal vagy tyúktollal nyomták le a hangokat. Kétféle fából készül, a fejek, a tőke és a fogó keményfából, az oldalak és a fedél puhafából, általában fenyőből. Mindkét végén, fémpálcákon feszülnek a húrok. Eredetileg szólóhangszer volt, sőt még félhangok sem voltak rajta. .«Minden matematikatanár EGY KICSIT ZENÉSZ IS.” Sokak számára a padláson talált citera csak egy fadarab vagy doboz. Kovács Arpád célja, hogy a gyerekek kedvet kapjanak ahhoz, hogy a nagyszülők rég elfeledett hangszerét a kezükbe vegyék. Emlékszik még, hogyan és mikor került először kapcsolatba a citerázással? Egészen pontosan 1975- ben, nyolcéves koromban. Ezt a dátumot azért jegyeztem meg ilyen pontosan, mert akkor kaptam az első citerámat, és azon rajta van a gyártási éve. A környékünkön egy bácsi citerákat készített, ezért sokaknak volt otthon ilyen hangszerük és én is nagyon vágytam egyre. Egy kirándulás alkalmával Somoskőújfalun találkoztunk egy bácsival, aki citerákat gyártott, és egy köszönömért kaptam tőle egyet, sőt még egy dalt is megtanított eljátszani rajta. Nem szokványos, hogy a matematika-technika tanár vezeti az iskolában a citera szakkört. Van valami közös a két dologban? Szerintem minden matematikatanár egy kicsit zenész is. A legtöbb matematikus vonzódik a zenéhez valamilyen szinten, hiszen a matematikához hasonlóan a zene is a logikán alapszik, a nélkül nem lehet játszani. Engem személy szerint megnyugtat a citerázás, és jó érzés látni, hogy a gyerekek is érdeklődnek iránta. A citera szakkörön belül van egy citerazenekara, ami már sok éve működik. Jelenleg hány tag alkotja? Lássan tizenkilenc éve működik a zenekar, a létszám mindig változó, jelenleg öt állandó tag van, akik az al- mágyi alapiskola hetedikes diákjai. Emellett van egy utánpótláscsapat is, ahol kisebb diákok vannak, ők most sajátítják el az alapokat, idővel pedig majd felváltják a jelenlegi csapatot. Fellépéseik mellett rendhagyó zeneórákkal járják a környező iskolákat, amely keretén belül megismertetik az alsó tagozatos gyerekeket a citerával. Hogy zajlik egy-egy ilyen óra? Elsősorban bemutatjuk, hogyan készül a hangszer, elmeséljük a történetét. A zenekar dalokat játszik, eközben megmutatjuk, hogyan szólnak a különböző típusú citerák, milyen pengetési módok vannak. Utána a gyerekekkel együtt, közös foglalkozás keretén belül köcsögdudát készítünk nádból, nejlonból és üvegből. Ez szintén egy hagyományos népi hangszer, régebben a citera kiegészítő hangszereként szolgált. Az órák célja, hogy a gyerekek tudják, mi a citera, esetleg kedvet kapjanak a zenéléshez, vagy legalább megismerkedjenek az eljátszott dalokkal, hiszen addig magyar az ember, míg ismeri a hagyományait és dalait. Ön szerint a mai gyerekek mennyire nyitottak, érdeklődőek a magyar hagyományok és népdalok iránt? Ha megmutatjuk nekik, bevonjuk őket a hangszergyártásba, akkor lelkesek, érdeklődőek. Ha rájuk hagyjuk, hogy dübörögjön a metál meg a többi, akkor az lesz az érdeklődésük középpontjában. A zenekar citeráinak legtöbbje az ön keze alól került ki. Mi ösztönözte arra, hogy elkezdjen citerákat készíteni? Gyerekkoromban Agócs Feri bácsihoz jártam citeráz- ni tanulni, aki maga készítette a hangszereit. Gyakran betekintgettünk a műhelyébe, kíváncsiak voltunk, hogyan folyik a munka. Az első almágyi citeratáborba Magyarországról hoztunk citerákat, és mivel nem kiszárított nyersfából készültek, egy idő után széthullottak. Javítgattam őket, és mivel technika szakosként azelőtt is foglalkoztam barkácsolással, gondoltam megpróbálok én magam készíteni egyet. Az első nem sikerült, de aztán belejöttem. Azóta nagyjából ötven darabot készítettem, jelenleg haton dolgozom. Emellett bárkinek szívesen újítok fel citerát, jó érzéssel tölt el, ha valaki előveszi a nagyszülei ütött- kopott hangszerét, esetleg meg akar tanulni játszani rajta. Milyen sokáig tart egy-egy hangszer elkészítése? Három-négy nap alatt is el lehet készíteni, de általában egy hónapot vesz igénybe, mivel várni kell, míg rendesen megköt a ragasztó. Nem szabad elsietni. Tapasztalatai szerint mennyire bonyolult dolog megtanulni citerázni? A gyerekek gyorsan belejönnek? Ez egy egyszerű hangszer, az alapok gyorsan elsajá- títhatóak, öt nap alatt meg lehet tanulni, a táborok is ötnaposak szoktak lenni. Persze az, hogy az ember el tud játszani egy dalt, még nem jelenti azt, hogy tud citerázni, de gyakorlással hamar fejleszthető ez a készség. A zenekarban lévő lányok már több mint huszonöt népdalt el tudnak játszani, legtöbbjüket énekes kísérettel adják elő. Jó érzés látni, hogy élvezik a játékot, soha nem kell őket noszogatni, szívesen gyakorolnak és nagyon kitartóak. Šesták Krisztina (Fotók: Bodon Boglárka és Kovács Árpád archívuma) 10 Hobbi 2017. Február AZ Új SZÓ HAVI MELLÉKLETE. SZERKESZTŐSÉG: Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. E-MAIL: hobbi@ujszo.com. SZERKESZTŐ: Veres István. GRAFIKA: Duranský Tamás. REKLÁMMENEDZSER: Seres Zoltán, zoltan.seres@petitpress.sk, TELEFON: 0905 840 430. A hirdetések és a fizetett cikkek tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. NYOMJA: Petit Press, a. s., Kopčianska 22, Bratislava. A NEM JELÖLT FOTÓK: www.fotolia.com. m
