Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)

2017-02-09 / 33. szám, csütörtök

A Horgász WWW.UJSZO.COM ■ UJSZOÍ®UJSZO.COM JL Xv/X\vJxiOw Dorozsmás dévér, ívás előtt (archív felvétel) Sokunk kedvence: ADÉVÉRKESZEG A keszegfélék népes fajának legismertebb tagja és a hazai horgászok közül sokaknak egyik kedvenc hala a dévérkeszeg (Abramis brama). Akadnak horgászok, akik a dévérezést többre becsülik a pontyozásnál, vagy akár a rablóhalas pergetésnél. S okan pontyozás közben fogják, af­féle járulékhalként, egy kategóriába sorolva mondjuk a kárász- szál. Mások folyóvízen buk­kannak rá, együtt a többi hallal, amolyan „ami jön, az jön" alapon. Néhány éve ta­lálkoztam két idősebb spori- val, akik ugyanazon a tavon horgásztak, mint én. Ám míg én pontyoztam (s általában nem is eredménytelenül), ők kizárólag a nagy dévére- ket keresték. Pedig a tóban termetes potykák, szép csu­kák élnek, és éjjel, stupe­kos módszerrel magam is fogtam pár szép süllőt. Ők azonban oda se neki. Csak a „lapátokat" keresték. So­kan a sült keszeget is több­re becsülik, mint a rántott pontyot, a süllőfiiét vagy a harcsapörköltet. HOL KERESSÜK? A dévér valamennyi na­gyobb vízben őshonos, folyókban, tavakban, holt­ágakban egyaránt előfordul. Különösen kedveli a lassú folyású, mély vizeket, a na­gyobb, mély vizű tavakat. Nagy csapatokban jár a víz mélyén, ahol lárvák, álcák után túrja az iszapos feneket. A nyári hónapokban a seké­lyebb part menti részeket, a nádszéleket is felkeresi. Táp­lálkozása igen változatos, egyaránt fogyaszt növényi és állati eredetű táplálékot, planktont, alsóbbrendű rák­féléket, különböző álcákat, lárvákat. Horgászata kora tavasztól késő őszig egyaránt ered­ményes. A legjobb fogási időszak július elejétől szep­tember végéig tart, de elő­fordulhat, hogy a nyár eleji szezonban, május végén, jú­niusban sikerül a legnagyob­bak közül fogni, aztán úgy eltűnnek, mint a kámfor, és csak valamikor ősszel jelen­nek meg újra a jó helyeken. A nyári hónapokban kellő­en előkészített, jól etetett helyen, finom szerszámmal egész nap, még a rekkenő melegben is foghatunk be­lőlük. Az eredményes dévé- rezésnek két előfeltétele van: a minél finomabb, érzéke­nyebb szerelék és a jól elő­készített, etetett hely. HOGYAN FOGJUK? Ami a felszerelést illeti, a fenekező és az úszós fel­szerelés egyaránt alkalmas dévérezésre. Az úszós dévé- rező szerszám legyen a le­hető legérzékenyebb. A bot vékony, hajlékony (legjobb a matchbot vagy a bolognai). Tavasszal, amikor a dévér a sekélyebb vizeket keresi fel, egy finomabb teleszkópbot is megfelel, később, amikor a meder 4-6 méteres mély­ségeiben tartózkodik, jó, ha a bot hossza meghaladja a 3 métert (feeder). A mély víz­ben annál nehezebb a szere­lék kezelése, minél rövidebb a bot és vastagabb a zsinór. A szakirodalom szerint, ha a dévérek átlagsúlya csak 15-30 dkg, ne használjunk 0,20-asnál vastagabb zsine­get. Úszónk legyen minél ki­sebb, törzse karcsú, antenná­ja minél vékonyabb. Súlynak csupán néhány (4-6 darab) hasított sörétet vagy hosszú­kás cseppólmot tegyünk a zsinórra. A horog se legyen nagyobb 10-14-esnél. Ezt a szereléket közepes dévére- zőfelszerelésnek nevezzük. Ha a víz mélysége meghalad­ja a bot hosszát, jobb a csú­szó úszó, ütközővel ellátva. Ha kisebb dévérekre számí­tunk, tovább kell finomítani a felszerelést. Ilyenkor legjobb a 0,12-0,15-ös zsinór, 12-16­os horog, még könnyebb, karcsúbb úszó és még ke­vesebb sörétszem. Ezzel a finom dévérezőfelszereléssel könnyen megfoghatjuk a na­gyobb bodorkát és a vörösz- szárnyú keszeget is. HA SZAKAD A ZSINÓR Bár a dévér és a ponty rit­kán csemegézik együtt, elő­fordulhat, hogy etetésünkön a pontyok is megjelennek. Ilyenkor térjünk át a vasta­gabb, 0,20-0,25-ös zsinór­ra, a 6-10-es horogra és az ezeknek megfelelő, kissé na­gyobb úszóra valamint több ólomsörétre. Igaz, hogy ez­zel az összeállítással talán kevesebb lesz a kapásunk, de sikerrel birkózhatunk meg egy-egy méretes ponty- tyal is, legfeljebb tovább tart a fárasztás. Ez az erős dévé- rezőfelszerelés valamennyi nagyobb békés hal horgá­szatára (paduc, jászkeszeg, compó stb.) alkalmas úszós szerszám. Csupán a csalit kell helyesen megválaszta­ni. A dévérkeszeg kedvenc csemegéje a trágyagiliszta, de csontkukaccal, pinkivel, a nagyját harmatgilisztával is horogra csábíthatjuk. A dévér világrekordja 11,55 kg (1912, Finnország), de Európa-szerte fogtak már belőle 7-8 kilósakat. Ilyen re­kordméretű keszegekről mi csak álmodhatunk, nálunk egy négykilós már kapitá­lisnak számít. Ne feledjük, hogy Szlovákiában a dévér­keszeg méretkorlátozás alá esik (30 cm), és március 15- től május 31-ig tilos rá hor­gászni. Ha mégis horogra akad, vissza kell engedni. Hogy mégis miben rejlik a dévér varázsa? Talán ab­ban, hogy formás, tipikusan hazai halfajta. Aki már fogott néhány palaszürke, öreg példányt, annak fölösleges magyarázni. kövesdi A DÉVÉR VALAMENNYI NAGYOBB VÍZBEN ŐSHONOS, FOLYÓKBAN, TAVAKBAN, HOLTÁGAKBAN EGYARÁNT ELŐFORDUL. , ... ... , . .. , , rr“ U1 az ember a teli világ kellős középen, es a ta­vaszról álmodik. Kedvenc holtága mellett ballag az erdei ösvényen, körötte a sarjadó fűben és a lombjukat szellőztető fák közt játszik a napfény. Az erdő szélen legelésző őzek ütik fel a fejüket közeledtére, feszülten figyelnek, majd kisvártatva megnyugodnak. Tudják, nem őket akarja bántani. Bántani? Senkit, semmit nem akar bántani, hiszen sosem megy ártó szándékkal a természetbe. S akkor beléüt valami, egy réges-régi emlék. Kölyök volt, cseresznyével domolykózott odahaza a kis folyón, és a part mentét fésülve leshorogra lelt. A vízbe támaszkodó gyökérzet közt pillantotta meg a feszülő zsinórt, lenyúlt érte, és érezte, jókora súly van a végén. Kapitális, karhosszúsá­gú domolykót vetett ki a partra, amely torokra nyelte a hármas horgot. Az ereje teljében levő gyönyörű halat megszabadította a szúrós fegyver­től, és néhány óra múlva győzelemittasan mutatta barátjának, hiszen átvette a vezetést kettejük versenyében. Mosolyogva gondol vissza a gyerek­csínyre, vajon kivétett nagyobbat? Barátja, aki ki­rakta a leshorgot, vagy ő, aki lelopta róla a halat? Barátja rég az égi horgászmezőkön kalandozik, ő meg a téli zimankóban mélázik a régi időkön, amikor a folyóban még hemzsegtek a halak, és az ifjúság olyan természetes állapotnak tűnt. mint a napfénypászmák a lombkorona résein. Hobbi 2017. Február

Next

/
Thumbnails
Contents