Új Szó, 2017. február (70. évfolyam, 26-49. szám)

2017-02-09 / 33. szám, csütörtök

WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM Horgász JÓ TANÁCS KEZDŐKNEK MILYEN BOTTAL pontyozzunk? Feederbot és teleszkóp. Míg a feederen a botspicc jelzi a kapást, a másikon a klasszikus „csippentős“ kapásjelző. (archív felvétel) Mint mondani szokás: az ördög a részletekben lakik. Például, hogy a horgászbot gyűrűje milyen dőlésszöget zár be a bothoz viszonyítva. Kötve hiszem, hogy ilyen apróság érdekelné a horgászokat. (Sokkal inkább a gyártót, aki szeretné elhitetni, hogy az ő botja a legjobb.) már inkább, hogy a pontyozó- bot gyűrűi- legalábbis az orsóhoz leg­közelebbi, ún. keverőgyűrű- lehetőleg nagyok legyenek, hogy a távoli dobásoknál a zsinór szabadon fusson, mi­nél kisebb legyen a súrlódás okozta fékezés. Na de min­dig nagyot kell dobni? S bi­valyerős legyen a bot, vagy inkább érzékeny? Spicc-, vagy parabolaakciós (nyéltől a hegyig görbüljön a küzdő hal súlya alatt)? Egyáltalán: rekordokat akarunk hajszol­ni, vagy jól szórakozni, ami­be a másfeles potyká épp­úgy belefér, mint a tíz fölötti nyurga, behemót amur? S már el is érkeztünk a kérdés lényegéhez: milyen bottal pontyozzunk? Nyílt, vagy akadós terepen, tavon, vagy folyóvízen akarunk pecázni? Fenekezünk, vagy úszózunk? Távol, vagy partközeiben? Ugye, milyen összetett? Ta­lán mégsem annyira. Alapvetően három alap­típus közül választhatunk. Napjainkban a leginkább használt pontyozóbot az ún. surfbot, amely bojlis bot­ként is ismert. A kettő között azonban van egy lényeges különbség. A „surf" jellegű botok a tengerparti fenekező horgászatra lettek kifejleszt­ve, nagy (100-200 gramm) súlyok nagy (100-150 mé­ter) távolságba történő do­bására. Ezek a botok szinte kivétel nélkül 3 részesek, hosszuk 3,9-, és 4,5 méter körüli, dobósúlyuk 150-250 gramm között. Jellemző a hosszú nyélrész az orsótartó alatt (az erőből történő két­kezes dobások érdekében), valamint az eléggé ritkásan elhelyezett, tágas gyűrűk. A legjellemzőbb különbség a két bottípus akciójában van. A surfbotok spiccakciósak, ez előnyös a hosszú dobások eléréséhez, valamint a kapás jelzéséhez (mert a parton a botot meredeken felállítva a spiccet figyelve észlelhető a kapás). A bojlis botok pedig parabolaakciósak. Előbbie­ket „dobóbotnak", utóbbia­kat „fárasztóbotnak" hívják a hozzáértők. Ha tehát messzire akarunk dobálni, és a lehetséges zsákmányok közt nagy halak szerepelhetnek, legjobb, ha bojlis botot választunk. Folyó­vízi és főleg tavi fenekezéshez azonban ma már minden más típust megelőznek a fee- derbotok, amelyek érzékeny spicce jelzi a legfinomabb ka­pást is, ugyanakkor nagyon erősek. Ezek a leguniverzáli- sabb horgászbotok. Legna­gyobb előnyük, hogy a leg­vadabb szélben is szemmel láthatóan jelzik a kapást. Távolabbi (és akár közeli) úszózáshoz szoktuk hasz­nálni a matchbotot. Ennek előnye, hogy elég érzékeny, mégis nagy távolságra tudjuk vele bejuttatni a nagy méretű úszókat. Aki nem autóval jár horgászni, és gondot okoz számára a hosszabb bot szál­lítása, még mindig vehet kivá­ló teleszkópos (összetolható) botokat. Ezek ma már sokkal könyebbek és vékonyabbak, mint elődeik, ráadásul olcsób­bak a spéci pontyozóbotok- nál. Persze, jobb híján lehet akár hosszabb és erősebb pergetőbottal is pontyozni, amely ráadásul - kis túlzással - szinte minden horgászathoz megfelel (kivéve a nagyobb harcsát). Egy biztos, a régi dióverő „durungot" inkább felejtsük el, lejárt az ideje. S bár a hal sosem látja, milyen bottal fogják meg, azért minél könnyebb és erősebb egy bot, annál szerethetőbb. kk Meddig védjük? Ezek a megdöbbentő képek Bősnél készültek egy falánk kormorán teteméről. A madárnak falánksága lett a veszte, hiszen csaknem akko­ra kecsegét próbált befalni, mint ő maga. Nem csoda, hogy belepusztult. A felvételek jól illusztrálják, milyen károkat tudnak okozni ezek a halgyilkosok, amelyeket még mindig mértéktelenül kell védenünk. Pedig tulajdonképpen migránsok, hiszen eredendően tengeri madarak, s a mértéktelen halászat miatt költöztek át a mi régiónkba is, ahol jól érzik magukat, és hatalmas pusztítást vé­geznek. Vagyis mások rablógazdálkodásának isszuk a levét. Horgászok szerint a Duna egyes szakaszain már kilósnál, másfelesnél kisebb dévért alig lehet fogni, de szívesen fogyasztják a növendék süllőt, kisebb csukát, paducot, vagyis szinte mindent, ami a horgas csőrük elé kerül. Vizeinkben - csontozatuknak köszönhetően - nincs az a mélység, ahová ne tudnának lemerülni. A környező tavak és a Duna befagyása után az elmúlt hetekben a bősi zsilipeknél gyűltek össze hatalmas csapataik, ahol mohón zabálják a halat. kv Amurszelet tökmagolajos cukkinivel HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLYRE: * 4 x 200 g amurfiié ■ 2 db közepes cukkini ■ 1 dl Sungarden tökmagolaj ■ 2 dl tejszín ■ só, bors ■ 1 dl Sungarden fokhagymaolaj ELKÉSZÍTÉSE: Az amurszeleteket beirdaljuk, sózzuk, borsozzuk, és a fokhagyma­olajon serpenyőben, bőrével lefelé fordítva ropogósra sütjük. A másik serpenyőbe beleöntjük a tökmagola- jat, rátesszük a felvágott cukkinit. Sózzuk, borsozzuk, s magas hőfokon 3 percig sütjük. Ráöntjük a tejszínt, redukáljuk, majd ráhelyezzük a meg­sült halszeleteket. Búšlak <&> ' 9 2017. Február lobbi HIRDETÉS ■ MP170010

Next

/
Thumbnails
Contents