Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-25 / 20. szám, szerda
[18 EGYETEM ■ 2017. JANUAR 25. www.ujszo.com Mi leszek, ha nagy leszek? Sok tinédzser nem tudja eldönteni, milyen szakmát, iskolát válasszon, noha óvodásként kapásból megválaszolta a kérdést: mi leszel, ha nagy leszel? A pályaválasztásról Daniela Cechová pszichológust, a Komenský Egyetem Bölcsészkarának munkatársát kérdeztük. (Facebook-fotó) Hová tűnt a tinédzserek gyerekkori határozottsága? Az óvodások sokszor változtatják az elképzeléseiket a jövőbeli foglalkozásukról: egy ideig szemetesek akarnak lenni, aztán kéményseprők, később postások, akik pecsételik a leveleket, esetleg tanító nénik. A gyerekeket nem kell sem bírálni, sem kinevetni, ha játék közben úgymond méltóságon aluli szakmát választanak. Az, hogy elképzelik, mik lesznek, ha nagyok lesznek, pszichológiai szempontból nagyon helyes. Játékosan átélnek, kipróbálnak különböző szakmákat, felnőttet játszanak. A 18 évesek már sokkal jelentősebb A szülök hangja legyen csak tanácsadó, ne meghatározó. döntés előtt állnak, sokan úgy érzik, hogy választásuk örökre szól, és nem akarnak tévedni. Az, hogy képtelenek dönteni, általában nem az ügyetlenség jele, hanem a felelősségtudaté és a perfekcionizmusé. A felelősség megköti a kezüket. Néha viszont a fiatalok a határozatlanságot egyfajta alibiként használják arra az esetre, ha valami nem az elképzeléseik szerint alakulna. Ilyenkor azt szokták mondani: nem tudtam, mibe vágok bele, rátok (a szüléimre) hallgattam, s látjátok, mi lett belőle. Milyen szempontok alapján tanácsos iskolát, szakmát választani? A szülők beleavatkozhatnak ebbe a folyamatba, vagy teljesen a fiatalokra kell hagyni a döntést? Mi van, ha a szülők és a gyerekek elképzelései szöges ellentétben állnak? 14 évesen nagyon bonyolult dolog szakmát és ehhez illő iskolát választani, és sokszor ez 18 évesen sem könnyű feladat, viszont annál fontosabb. A legfőbb szempontnak annak kellene lennie, hogy a fiatalok szabadon hozzák meg a döntésüket. Lehetőleg a választás legyen átgondolt, nem tanácsos az utolsó pillanatra hagyni. A szülőknek azt javasolnám, hogy jóval korábban, már akár három évvel e fontos döntés meghozatala előtt kezdjék el kérdezgetni gyermekeiktől, mit szeretnének csinálni, és együtt elemezzék az egyes szakmákban rejlő lehetőségeket. így a tinédzserek - az óvodásokhoz hasonlóan, akik játék közben több foglalkozást is kipróbálnak - fokozatosan eljuthatnak egy átgondolt elhatározáshoz. A pszichológusok is segíthetnek a döntéshozásban azzal, hogy letesztelik a fiatalok kéDaniela Cechová pességeit. E célból léteznek átfogó tanácsadó és diagnosztikai programok, melyeket vagy az iskolai pszichológusok vagy a tanácsadó központok valósítanak meg. A pályaválasztási és nevelési tanácsadók az iskolákban találkozókat, beszélgetéseket szervezhetnek különböző szakemberekkel, akik a saját gyakorlati szempontjukból bemutatják a szakmájuk előnyeit és hátrányait. Aki nemcsak iskolát képtelen választani, hanem még azt sem tudja, mi érdekli igazán, annak is segíthet a szaktanács- adó? S mi van, ha valaki nem akar továbbtanulni — a szülei erre hogyan reagáljanak? A saját praxisomból szerzett tapasztalatok alapján tudom, hogy a szülők nemcsak akkor rendkívül feszültek, amikor a gyermekük főiskolát választ, de akkor is, ha egy-két szemeszter után váltani akar. A múltban, amikor csak egyetlen jelentkezési lapot lehetett leadni, ez az aggodalom sokkal megalapozottabb volt, mint manapság. Ha valaki rossz döntést hoz, és egy idő után rájön, hogy az adott iskola vagy szak nem érdekli őt, annak váltania kellene. Jelenleg nagyon könnyen lehet iskolát cserélni, s közben gyakorlatot és szükséges kapcsolatokat is szerezhetnek a fiatalok. A mai tinédzserek a legnagyobb valószínűséggel előbb vagy utóbb szakmát, irányultságot, s mukaadót is változtatnak majd életük során, mert manapság a munkák nagyon specializálódnak, a fiatalok hajlandók utazni. Ráadásul a mai tizenévesek szüleik nemzedékénél jóval hosszabb ideig fognak élni, s hosszabb ideig kell aktívan jelen lenniük a munkaerőpiacon. A legjobb dolog, amit a szülők ebben a helyzetben tehetnek, az, hogy megnyugszanak, és megpróbálnak gyermekeik igazi támasza lenni! Sokan külföldön szeretnének továbbtanulni, ám egyes szülők félnek elengedni gyermeküket. Mit tanácsolna nekik? A szülők hanja legyen csak tanácsadó, ne maghatározó! Mindenképpen el kell beszélgetni a gyerekekkel a külföldi tanulmányokról, s ki kell deríteni, mennyi információjuk van a lehetőségekről. Minél több információja van valakinek, annál nagyobb a motivációja, és annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem adja fel egykönnyen. A külföldi tanulmányoknak előnyei és hátrányai egyaránt vannak. Az, ami eleinte elkápráztatott, egy idő után probléma lehet. Vagy ellenkezőleg, amiről azt gondoltuk, nehéz lesz, arról kiderülhet, hogy kiváló lehetőség. Nem tudjuk, amíg nem szerzünk tapasztalatokat. A gyerekeknek szükségük van saját tapasztalatokra, a szülők tapasztalatait nem örökölhetik meg. Manapság van értelme továbbtanulni? A főiskola szélesíti a látókört, kritikus gondolkodásra tanít, fejleszti az alkotóképességet, megtanítja a diákokat döntéseket hozni. Lehetőség van idegen nyelveket tanulni, utazni, brigá- dozni és gyakorlati tapasztalatokat szerezni. Ne feltételezzük, hogy a végzősök teljesen fel lesznek készülve az érvényesülésre! A tényleges szakma csak az egyetem elvégzése után kezdődik. Amikor az ember elhelyezkedik, további folyamatos tanulás veszi kezdetét, amire azért van szükség, hogy az adott poszton képes legyen helytállni, hasznos legyen a munkaadója számára, vagy képes legyen önállóan dolgozni. A főiskolai tanulmányok időszaka mindenki életében csak egy átmeneti stádium, mely alatt lehet hibázni, a hibákat pedig helyre lehet hozni - sok minden lehetséges és megengedett. (B. Szentgáli Anikó) ANKÉT Sok tinédzser tanácstalan, nem tudja, mihez kezdjen az életével, egyesek még abban sem biztosak, hogy a középiskola elvégzése után folytassák-e tanulmányaikat. Vannak, akik csak határozada- nok a szakmák, szakok, főiskolák sokrétű kínálata láttán, mások viszont a munkanélküli végzősökre és az érvényesülés nehézségeire gondolva arra keresik a választ: manapság van-e értelme továbbtanulni. Ezt a kérdést mi is feltettük ismert személyiségeknek, akik elárulták azt is, mi volt a legjobb és legrosszabb élményük tanulmányaik alatt. Peter Krajňák oktatásügyi államtitkár: Biztosan van értelme tanulni, noha már a megfelelően kiválasztott - például az IT-ágazatra szakosodott - középiskola is megalapozhatja a jövőbeli sikeres érvényesülést a munkaerőpiacon. A főiskolai vagy egyetemi tanulmányok sikeres elvégzése még szélesebb lehetőségeket biztosít a munkaerőpiacon való érvényesülésre, a személyi fejlődésre, és nem utolsó sorban értékes kapcsolatok, barátságok alakulhatnak ki. A diákprogramok keretében külföldre lehet utazni, esedeg a tanulmányok egy részét külföldön lehet elvégezni. Ezek mind nagyon értékes tapasztalatok, melyeket a főiskola felkínál minden elszánt diákjának. Számomra a legszebb egyetemi élmény az volt, amikor a diplomaosztó ünnepségen (promóció) a kezemben tartottam a tanulmányok sikeres elvégzéséről szóló oklevelet. A legrosszabb élményem pedig, mint a diákok többségénél, a vizsga volt. Van értelme továbbtanulni? Csehy Zoltán költő, műfordító, a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék vezetője a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán: Szinte magunkkal szembeni kötelesség továbbtanulni. Ez nem csak az érvényesülés lehetséges útja, hanem az örök emberi tudásvágyból és kíváncsiságból fakadó öröm is. Ilyen értelemben én örök diák vagyok. Aki figyel a világra, arra előbb-utóbb a világ is odafigyel. Nem mindegy, persze, hogy hol és mit tanulunk: Pázmány Péter szerint, ha a szabómester az asztalra csap, nem csak az ollója csörren meg, hanem minden más, asztalon lévő tárgy is. Vagyis a környezet, ahol létezünk, elválaszthatatlan tőlünk. Én a pozsonyi Comenius Egyetem magyar-latin szakos hallgatója voltam: az antik irodalom és kultúra örök szenvedélyemmé vált, a magyar irodalom iránti lelkesedésem azóta sem lankadt. Irodalmi egyetem volt a miénk, hiszen aki csak él és mozog a hazai irodalomban, újságírásban, kultúrában, szinte mind nálunk végzett. És most, amikor azt a tanszékemet vezetem, amelynek egykor növendéke voltam, örömmel mondhatom, hogy ez lényegében ma sem változott. Egyszakos magyar kiadvány- szerkesztői szakirányunk erre is garancia, s a tanárképzésben is jelentős hangsúlyt kap a tehetséggondozás. Azóta tolmács- képzésünk, illetve finn nyelvi képzésünk is van. Az egyetem a sokféleség, a világra nyitottság felszabadító élményét adja. Túlságosan rossz emlékem nincs: emlékszem, mennyire megrázott, hogy annyi szárnyaló óra után időnként látni kellett kedvenc tanárom, Zalabai Zsig- mond váratlan szellemi leépülését, még akkor is, ha emlékezetemben azóta is elsősorban szárnyaló, hermészi kedélyét őrzöm. Szabómihály Gizella nyelvész, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem tanára, a Gramma Nyelvi Iroda vezetője: Természetesen van értelme a továbbtanulásnak, feltéve, ha valaki számára az ismeret- szerzés, és nem csak a diploma megszerzése a fontos. Köztudott, hogy manapság gyorsan avul a megszerzett tudás, ezért aki boldogulni akar az életben, annak fel kell készülnie arra, hogy időről időre fel kell majd frissítenie az ismereteit, újakat kell szereznie, sőt át is kell magát képeznie. Ehhez pedig jó alapokat biztosít a felsőfokú képzés, hiszen egyik célja az, hogy a hallgatók megtanuljanak önállóan tanulni, megtanulják, honnan és hogyan szerezzék meg a számukra szükséges információkat. Fontos azonban, hogy a felsőoktatásban jelentkezők tisztában legyenek képességeikkel, és
