Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-04 / 3. szám, szerda
KULTÚRA 6 2017. január 4.1 www.ujszo.com FÜLVIDÉK íme, a szlovák world music Ha külföldön szeretnénk eldicsekedni országunk zenéjével, általában magyar lemezeket viszünk ajándékba. Pedig idehaza is teremnek izgalmas zenék. Én például mostanáig főleg a Longital, a Korben Dallas és a PaCoRa trió albumait terjesztem a világban. Mostantól ezt a lemezt is büszkén teszem a bőröndbe. Katarína Máliková neve számomra ismeretlen volt, de nem sokáig szégyenkeztem, mert egy gyors közvélemény-kutatás után kiderült, szlovák ismerőseim sem ismerik ezt a huszonhat éves dalszerző- zongorista-énekesnőt, akinek bemutatkozó lemeze nemrég jelent meg, és aki korábban népdalok hangszerelésével foglalkozott. Nos, ez a szlovák world music, kedves külföldi barátaim. Többszólamú ének, népi hangszerek kombinálása lebegős elektronikával, úgy hogy gyakran nem is tudjuk, melyik melyik. Van, hogy épp csak bekúszik egy népi dallamfoszlány furulyán. Van, hogy egy dal végén megkondulnak a harangok. Es olyan is van, hogy egy autentikus népdal dzsesszes, vagy kortárs komolyzenei kíséretet kap. A Pustvopol egy Breznó melletti rét, Pusté pole régi megnevezése. Katarína Máliková innét származik, mármint nem a rétről, hanem Polomka községből, amelyen gyermekkoromban sokszor átrobogtunk a családi Skodával. Sosem álltunk meg beleszagolni a levegőbe, nem ismertünk ottani embereket, nem hallottuk a zenéjüket. Most kezdem az ismerkedést. Máliková rendkívül intelligens és kreatív idegenvezető. A népdalok szinte csakjelzésszerüen jelennek meg, saját szerzeményekkel vegyítve, sokszor meglepő körítéssel. A dzsesszes dobok és dallamvezetés (A tője to posledné, Dvanácty január) természetes elegyet képez az elektronikus alapokkal. Az egyszerű melódiák annyira markáns kíséretet kapnak (Jedna sestra, Zrána, Bulo mi nam bulo), hogy a zene önmagában is megállna. Ha Máliková nem énekelne rá, azt mondhatnánk, kortárs kamaraművet hallunk. Aztán van itt lánykórussá dagadó, megtöbbszörözött énekhang (Krehká láva), kortárs opera (Nevesta hôľ), artopop (Nová krajina). Máliková percenként spriccel a fülünkbe valami formabontót. Sokat merít a repetitív zenei hagyományból is, ismétlődő szekvenciákra épülő dalait nyugodtan lehet daraboknak nevezni, amelyek magukkal ragadó szenvedélyektől feszülnek. Két helyen is beemel magyar népi dallamokat, illetve pontosan tudja, mely Brezno környéki melódiák léteznek magyar szöveggel is. A legvidámabb dalban (Dínom, dánom) is van valamiféle hűvös intellektualizmus. A cincogó, staccatózó hegedűk miatt minimál barokknak nevezi ezt a szaknyelv, de gyanítom, hogy a szerző nem bíbelődik a besorolással, csak használja, ami tetszik neki. Zenéje sok esetben operai módon tá- masztj a meg a szöveget (Popol augusta, Krehká láva). Az egyszerre okos és érzelemgazdag szövegeket egyébként szintén Máliková írta, a népdalfeldolgozások kivételével. Elfojtott érzelmektől átfűtött, ugyanakkor hűvös intellektualiz- must sugárzó lemez a Pustvopol. Az már csak mellékes megjegyzés, hogy Málikovának szép, telt hangja van. Az igazi csoda a dalok hang- szerelésében rejlik. Bemutatkozó album rég okozott nekem ekkora meglepetést a hazai szcénán. Juhász Katalin Katarína Máliková: Pustvopol Slnko Records, 2016 Értékelés: 10/10 Amerikaiaknak nincs helyük Potter-filmekben London. A napokban kapott szárnyra a hír, mely szerint Robin Williams annak idején olyannyira szeretett volna szerepelni a Harry Potter-filmekben, hogy személyesen hívta fel Chris Colombus rendezőt ez ügyben. Williams a felóriás Hagrid szerepére áhítozott, de nem kaphatta meg, mégpedig azért, mert amerikai. A film alkotói kizárólag brit színészekkel szándékoztak dolgozni, és ezt köntörfalazás nélkül közölték is Robin Williams-szel. Hagrid szerepét végül az a Robbie Coltrane kapta, aki a világszerte népszerű regénysorozat írójának, J.K. Rowlingnak is legjobban tetszett a jelentkezők közül. Az esetre a The Huffington Post hívta fel a figyelmet a napokban, miután előbányászott egy 2001-es interjút, amelyben Robin Williams arról beszélt a New York Postnak, hogy azért nem kapta meg a szerepet, mert amerikai. A producerek a The Huffington Post érdeklődésére most megerősítették ezt az állítást, hozzátéve, hogy a 2014-ben elhunyt Williams őket is sokáig ostromolta Hagrid szerepéért. Eltökéltségük a későbbiekben sem lankadt, a sorozatban egyetlen amerikai színész sem alakított fontosabb karaktert. Eddie Redmayne például tizenöt évvel ezelőtt Tom Riddle szerepére jelentkezett, aki a történetben a tizenéves Voldemort nagyúrként jelenik meg. Redmayne az Empire magazinnak beszélt arról, hogy akkoriban nagy Harry Potter-rajongó volt, és élete vágya voltjátszani afilmben, de nemment át az első rostán, sőt a meghallgatás után fel sem hívták. Az időközben Oscar-díjas színésszé érő Redmayne vágya csak tavaly teljesülhetett, amikor megkapta Göthe Salmander szerepét a Legendás állatok és megfigyelésük című Harry Potter-előzményfilmben. (luk) Sebastian (Ryan Gosling) és Mia (Emma Stone) nagy találkozása a város felett (Fotók: TASR/AP) T ánc csillagfénynél A Kaliforniai álom hét kategóriában indul az Aranyglóbuszért Szerelmesen az aranykorban született romantikus filmekre járnak A film tartalma egyszerűen ós tömören: Hollywood és a szerelem. Az, ahogy az élet alakul az álomgyár fényében és árnyékában. Ahogy a siker (vagy a siker elmaradása) hat a magánéletre. Erről, ezekről és még sok másról (kitartásról, feladásról, elvárásokról, ízlésről) szél Damien Chazelle Kaliforniai álom című díjesélyes, zenés romantikus mozija. Nincs e filmben semmi rendkívüli, ez a rendkívülisége: hogy mer régi stílű bárokban randizgató, legendás romantikus filmektől elérzéke- nyülő, csillagfényes éjszakákon sztárságról álmodozó rokonszenves fiatal párról könnyed, bájos, de több problémára is rámutató történetet kibontani finom eleganciával. A káoszból indít a film. Egy ezer- egy sávos, Los Angelesbe vezető autópályán bedugul a forgalom. A sofőrök szép sorjában kipattannak a színes járgányukból a színskála minden színét felvonultató ruhákban, és ahelyett, hogy szitkozódnának, derűsen arról énekelnek: milyenjó, hogy a napsütés bearanyozza a reggelt. Egy olyan musicalbetét kerekedik ki a forgalmi dugóból, amelyben érezhető a West Side Story, a Hair és más hasonló veretes művek inspirációja, esszenciája. Itt, a sztrádadzsungelben sodorja egymás mellé az élet Sebastiant (Ryan Gosling) és Miát (Emma Stone). Jó néhányszor elmennek még egymás mellett ilyen-olyan helyzetekben, míg egy csillagfényes éjszakán valahol a város fölött ellejtenek egy találkatáncot, aminek szerelem lesz a folyománya dallal, tánccal, együtt- meg távollétekkel, boldogsággal, majd meglepő fordulattal és nem mellékvágányon karrierépítéssel. A romantikus rebellis Sebastian és a naiv, de kitartó Mia szerelmének története adja a film gerincét. Sebastian zongorista, saját klubot szeretne nyitni, ahol free jazz szólna huszonnégy órában, Mia színésznő, első szerepéért meghallgatásról meghallgatásra jár - de nem úgy hozzák a körülmények (legalábbis sokáig nem), hogy álmuk valóra váljon. Hollywood aranykorának - Ének az esőben, Cherbourg-i esernyők és egyéb örökzöldek - atmoszférája jön vissza Damien Chazelle pazar kivitelű, a prózai részek közé szervesen beépülő, jó zenékkel gazdagított filmjében. Justin Hurwitz zeneszerző régi stílusú, fülbemászó, hol felpörgetős, hol érzelmi csapdába ejtő musicaldalokat komponált a filmhez. Nem meglepő a nagy szerephez jutó zenei töltet, hiszen Chazelle korábbi rendezésében, a film- történet egyik legütősebb, Whiplash című, kőkemény dobos mozijában már bizonyította, hogy mennyire fontos számára a tartalmas zene (a FILMKOCKA Kaliforniai álom ■ Eredeti cím: La La Land ■ Színes, amerikai romantikus film, 2016, 126 perc ■ Rendező: Damien Chazelle ■ Forgatókönyvíró: Damien Chazelle ■ Operatőr: Linus Sandgren ■ Zene: Justin Hurwitz ■ Szereplők: Ryan Gosling, Emma Stone, J.K. Simmons, Finn Wittrock, Sonoya Mizuno, Rosemarie DeWitt A film előzetesét megnézhetik #3/ azujszo.com-on. Kaliforniai álomban is a free jazzért száll síkra). Az aranykor remek darabjaival azonban szembe kerül Chazelle opusában az eliparosodott Hollywood képe arról, milyen fiaskóval végződhetnek a csillogásról szőtt álmok, mennyi mindent kell feladni a sikerért, illetve, hogy milyen rögös út vezet odáig. Az érvényesülésért taposó Mia két meghallgatás között megalázó másodállást kénytelen vállalni, Sebastian pedig rágógumizenét játszik, hogy megéljen. A castingstúdiók munkájából ízelítőt adva Chazelle megmutatja a filmgyártás kevésbé tetszetős, kevésbé mesés és csillogó oldalát is. A Kaliforniai álom szívfacsaró románc happy end nélkül. Bár a boldog vég illúzióját - hatásos, meglepő zárásként - mégis vázolja. Láttatja, hogy a(z álomgyári) mozinak nagy hatalma van, úgy manipulálhatja a sztorikat, hogy a néző kedvébe járjon, minél inkább közelítsen az elvárásaihoz, és ne rombolja az illúzióit. Egyben érzékelteti, hogy a mesén túl van egy más, földhöz ra- gadottabb realitás, súlyos gondokkal - ezekből akad bőven a Kaliforniai álomban is. E kettősség érzékeny ábrázolásának és Hollywood összeszokott filmes párosának, Emma Stone-nak és Ryan Goslingnek köszönhetően boldog vég nélkül is happy érzést nyújt a film. Olyan happyt, hogy rögtön újraindíthatnák.
