Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-19 / 15. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. január 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Korai öröm Hogyan alakul a Váhostav sorsa a közbeszerzések univerzumában? CZAJLIK KATALIN A héten két, egymástól ugyan látszólag független, ám mégis összefüggő dolog történt, amelyek figyelmet érdemelnek, mert a korrupcióval kapcsolatosak. 1. Robert Fico a hét elején Párizsban járt, az OECD központjában, ahol nem csupán aláírt egy memorandumot a korrupcióellenes együttműködés megerősítéséről, hanem - és most figyelem! - auditra invitálta az OECD szakértőit azzal a céllal, hogy vizsgálják meg, mennyire hatékonyak Szlovákia korrupcióellenes törvényei. 2. Juraj Široký végre hivatalosan is a Váhostav tulajdonosa. Ez a Közbeszerzési Hivatal (ÚVO) nyilvántartásából derült ki, sőt, a hivatal még meg is büntette a céget, amiért korábban nem a valós tulajdonosokat tüntette fel. A tízezertől egymillió euróig terjedő bírság mellett így az is fenyegeti a Váhostavot, hogy három évre eltiltják a közbeszerzésektől, ami jelentős érvágás lenne a számos állami megrendelésnek örvendő vállalat számára. Még mielőtt elkezdenénk azon ujjongani, hogy végre lecsap az állam a korrupcióra, jegyezzük meg, hogy: _ 1. Az ÚVO döntése nem jogerős, a Váhostav még fellebbezhet ellene, amit nyilván meg is tesz, s a hivatal akár igazat is adhat neki, ami..., de ne fussunk túlságosan előre. 2. Robert Fico friss elszántsága a korrupcióellenes harcban nagyon mutatós (pláne miután nemrég megtudtuk Kaliňáktól, hogy ilyesmi a legmagasabb szinteken nálunk nem létezik), ám a szkepszis mégis helyénvaló. Könnyen megeshet ugyanis, hogy az OECD szakemberei nem találnak semmi alapvető kivetnivalót a korrupcióellenes jogszabályainkban. Szakértők már régen beszélnek arról, hogy az országnak megvan a törvényi kerete ahhoz, hogy harcoljon a közpénzek lenyúlása ellen, akár a legmagasabb szinteken is. Egy dolog azonban a jogszabályok megléte, s megint más az alkalmazásuk. Ez utóbbival pedig komoly gondok vannak táj ain- kon. S itt fiit össze a két szál, Široký és az OECD. Nagy érdeklődéssel várjuk, hogyan alakul a Váhostav sorsa a közbeszerzések univerzumában, Široký coming-outja után. Akit, ugye, a Smer egyik fő mecénásának tartanak, s akinek, ugye, nagyon jól megy a sora a Smer-kormányok idején. A korrupció napjaink egyik legnagyobb problémája, s az embereknek egyre inkább elegük van belőle. Robert Ficónak jó oka van hát arra, hogy a korrupcióellenes harcos szerepében lépjen fel. Még jobb oka van azonban arra, hogy valójában a lehető legjobban bojkottálja ezt a harcot. A pofon ugyanis nagyon hamar az ő arcán csattanhat el. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Kiska sem ad kockacukrot FINTA MÁRK U gye mindenki előtt ott van a kép, ahogy az ország nagyjai leszállnak az egyszerű nép közé, hogy fürödjenek a szere- tetében. Andrej Kiska államfő és Robert Fico kormányfő is gyakran tesz ilyet, ilyenkor mosolygó városvezetők kínálják őket sóval és kenyérrel, bányászok, kisdiákok, szakács nénik és portás bácsik örülnek nekik, az országnagyok pedig pacsiznak velük nagy kegyesen. S ilyenkor sosem mondanak nemet, bölcsen mosolyogva megígérnek mindent, mi szemnek s szájnak ingere, toronyórát lánccal, bécsi szeletet vaníliafagyival. S ha netán valamihez nem fűlik a foguk, még akkor is azt mondják, majd megvizsgálják a lehetőséget. Ez történt Andrej Kiskával is a másfél évvel ezelőtti komáromi látogatásán, mikor az előre leegyezett protokollt felrúgva a város alpolgármestere megkérdezte: ha már a kisebbségek olyan nagy számban szavaztak rá, mi lenne, ha ő is tenne feléjük egy apró gesztust. Tényleg, nem egy nagy dologról van szó, ha létre is jönne, sokan észre sem vennék: egy többnyelvű honlapról a standard, szlovák-angol helyett. Jó, persze, a többi környékbeli államfőnek sincs ilyen, Miloš Zeman cseh elnöknek pedig egyenesen csak egynyelvű. De Magyarországon vagy épp Csehországban nem él egy 8,5 százalékos kisebbség. Finnországban azonban van egy 6 százalékos svéd közösség, és el nem fogják hinni: a finn államfő hivatalos honlapja a finn és az angol nyelv mellett svédül is elérhető. Mikor a lakosok - köztük a kisebbségek - Kiskát választották meg Fico ellenében 2014-ben, egy hasonló iránynak akartak bizalmat szavazni, mint a finn út. Kiska pedig ilyennek is mutatta magát, őszintének tűntek a megnyilvánulásai, az, hogy szétosztja az elnöki fizetését, vagy épp az emberi méltóságot támogató álláspontja a menekültek kapcsán - nem véletlen, hogy Fico vagy épp Kotlebáék főellenségnek tekintik őt. Mindazonáltal úgy tűnik, vannak olyan esetek, amikor még ő sem tudja átlépni a saját árnyékát, és nem tud gesztust gyakorolni. Ennek nem az az oka, hogy az elnöki hivatalnak nem lenne pénze többnyelvű honlapra - hiszen ennél még a szendvicsek meg a sütik is többe kerülnek egy államfői fogadáson. Nem is az a gond, hogy az államfő ne tudna nemzetiségi tanácsadókat is foglalkoztatni, vagy épp - egyébként szűk-jogkörei miatt ne tehetné meg, hogy lefordíttatja a honlapját. Csupán csak annyi, hogy a mai mentalitás Szlovákiában az: a szlovák politikusok többsége számára a nemzetiségek legkisebb kérése is csak nyűg, elhanyagolható, és tulajdonképpen nem is fontos. Erre pedig Roman Krpelan, az államfő kommunikációs tanácsadójának foghegyről küldött, tömör válasza tökéletes példa, s ez még bosszantóbbá teszi az egészet. Ettől a gesztustól senki sem várja, hogy megoldja a kisebbségek összes problémáját, irányt azonban mutathatott volna, akár a hivatali nyelvhasználat vagy a vasúti többnyelvűség kapcsán is. Kiska pedig lehetett volna az az ember, aki nemcsak üres szóvirágokban figyel a kisebbségekre, hanem gyakorlatban is odateszi magát. De nem baj, legalább pacsit kaptunk tőle. FIGYELŐ Trump miatt nem fogy a Tiffany-ékszer Donald Trump novemberi elnökké választása óta csökken a Trump Tower szomszédságában lévő New York-i Tiffany-ékszerüzlet forgalma. A világhírű ékszerháznak a torony mellett működik a leghíresebb üzlete, de novemberben és decemberben 14%-kal csökkent a forgalma az előző év azonos időszakához képest. A visszaesés oka a biztonsági intézkedések, kordonok, a tüntetők és a sajtóhadak állandó jelenléte, s az emiatt kialakult közlekedési nehézségek. Egyébként Trump kisebbik lánya, Tiffany az ékszerházról kapta a nevét. (MTI) Ez volt az aranykor? oodrow Wilson 1918-ban tette közzé híres pontjait, amelyek az első világháborút lezáró békerendszerhez adtak szempontokat. Sok közülük nem valósult meg, sok csak jóval később, de az biztos, hogy hatással volt a nemzetközi kapcsolatokról alkotott képünkre. Ennek nagyjából száz éve. Ehhez képest holnap egy Donald Trump nevű amerikai elnököt kap a világ. Pénteken beiktatják és megkezdődhet a televíziós celeb médiamágnás kormányzása. A történetírás úgy tartja, hogy az első világháború hozta el az európai nagyhatalmak világdominanciájának végét. Egymásnak estek a Föld legerősebb országai, egymást kivé- reztették, fiatal egészséges férfiak millióit küldték a halálba. A hiúság és önteltség, a politikai alvajárás súlyos önsorsrontást eredményezett. Az egész kontinens elveszítette súlyát, az US A és Szovjet-Oroszország felemelkedhetett a füstölgő Európa romjain. Ez a második világháború végével teljesedett ki, majd a gyarmatbirodalmak szétesésével, a vasfüggöny felhúzásával érte el hideg- háborús tetőpontját. Csak magunkat okolhatjuk azért, hogy sok száz év után a kontinens elkezdett veszíteni a súlyából. A „pax britannica”, vagyis a brit béke időszaka ért véget, tehát az az időszak, amikor London a világ közel negyedét uralta, és felügyelte sikerrel azt, hogy a kontinentális európai hatalmak ne essenek egymásnak. Ez 1914-igjött össze. Ekkor kopogtatott be, majd teljesedett ki a következő évtizedekben a „pax americana”, vagyis az amerikai béke, amikor az USA hegemóniája érvényesült, alapvetően a Szovjetunióval versenyezve. 2017. január 20-a lehet az a dátum, amely a történelemkönyvekbe az amerikai aktív külpolitika visszavonulásaként, az izolációs irány megerősödéseként kerülhet be. Nem borúlátás kérdése ez, hanem Donald Trump politikájának kérdése. A NATO-t „elavultnak” nevezni, Németországot sovinizmussal vádolni, és megjegyezni, hogy majd eldől, Merkel és Putyin közül kiben bízik a Fehér Ház - mindez nem sok jót vetít előre Európa számára. Bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot és ezáltal a lokális feszültségek felszínre törését. Ez utóbbi a fő probléma mindenütt: amit az amerikai hegemónia képes volt eddig kordában tartani, az mind kiszabadulhat. Ehhez az USA-nak nem kellett minden sarokra amerikai katonát állítania, elég volt ennek a lehetőségét fenntartani. A probléma, hogy ha Trump komolyan gondolja a befelé forduló, a világ régióit magukra hagyó irányt, akkor ez a fejekben létező korlát hamar ledől. Hogy ez néhányaknak jó lehet, nem kizárt, de hogy sokaknak rosszabb lesz, az sokkal valószínűbb. A szomorú ebben az, hogy Trump most ugyanazt a hibát követi el, amit az európai vezetők 1914-ben. Minket, az euroatlanti térség országait is egymásnak ugrasztja. Nem kezeli egységként az euroatlanti térséget, a briteket, németeket és az oroszokat biztatja, hogy saját utat jáijanak. Ez eddig sosem végződött jól, a prosperitást mindig a békésebb, együttműködő időszakok hozták. És azt is megtanultuk, hogy az aranykorban élők sosem tudják, hogy az az aranykor, és hiú ábrándokért könnyen odadobják azt.
