Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-17 / 13. szám, kedd
www.ujszo.com | 2017. január 17. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR Út a kétnyelvűség felé Ha nincs változás, kihalásos alapon tűnik el a hivatali nyelvhasználat TOKÁR GÉZA iO jL f Italában egy-két évente A számokban kifejezve is szembesülünk azzal, hogy visszaszorul a magyar nyelv használata. A figyelmeztető statisztikai adathalmazt tízévente egy nép- számlálás szolgáltatja, legutóbb viszont a kisebbséginyelv-használati jelentés mutatott rá, hogy az önkormányzatok egyre kevésbé kommunikálnak magyarul az állampolgárokkal. Vannak felelősök is. A felmérés az önkormányzatok felelősségét veti fel az elmaradó kétnyelvűséggel kapcsolatban, a politikusok viszont gyakran hivatkoznak az állampolgárok passzivitására - ez különösen kényelmes álláspont, hiszen a szlovákul papírozó Józsi bácsi nem tudja elmondani a sajtónak, miért is teszi ezt. De előszeretettel hibáztatják a pártokat, az államot és néha a civil- szervezeteket is a fennálló állapotokért. Sok szerveződés tett már azért, hogy a magyar nyelvet ne csak a négy fal között használjuk. Van egy öntudatos réteg, amely korábban megszokásból, most pedig identitását vállalva használja vagy próbálja használni a magyar nyelvet a hivatalokban. A tudatosság azonban nem általános, a magyar nyelvet leginkább azokban az önkormányzatokban használják, ahol az alkalmazottaknak vannak nemzetiségi gyökerei, így nem okoz gondot a magyar ügyintézés - még ha a folyamat dokumentálása gyakran szlovákul zajlik is. A kisebbséginyelv-használat igazi próbáját azonban a valóságban az jelentené, ha az aktív magyar nyelv- használatot nemcsak megtartanánk, hanem ki is lehetne teijeszteni abba a közegbe, amelyben egyébként nem jelenik meg. Máskülönben kihalásos alapon fejlődik vissza a hivatali nyelvhasználat. A gyakorlati kibővítéssel az a legnagyobb gond, hogy a magyamyelv- használat még mindig konfliktusokat szül. A hivatalokat különféle szankciókkal ugyan rá lehetne kényszeríteni arra, hogy kommunikáljanak magyarul, de nincs az a kormány, amelyik vállalná a konfliktust az ön- kormányzatokkal. A pártszervezeteken belül eszközölni lehetne egyfajta belső etikai-viselkedési szabály- könyvet, de egy hasonló lépés ismét csak problémák tömkelegét okozná a változtatni nem hajlandó helyi szervezetekkel vagy polgármesterekkel szemben. A civil szerveződéseknek jelenleg kellő emberanyaga és forrása sincs egy átfogó, fenntartható nyelvhasználati kampányhoz, a helyi szintű egyéni vagy csoportos kezdeményezések híre pedig gyakran nem lépi túl a település határát. Az átgondolt és széleskörű programokon túl az javíthatna a helyzeten, ha lennének hangzatos, jó példáink - de ez is hiánycikk. Komoly jelentőségű gesztust kisebbségi alapon egyetlen közszereplő sem tett az utóbbi hónapokban, az érdektelenségből pedig egyenesen következik az aktivitás hiánya. Lehet, hogy a politikaitársadalmi környezet javulásában kellene reménykedni a változáshoz - de ez a várakozás két évtizede tart. A jelen nem túl szívderítő, de ahogy az korábban is megmutatkozott, egy-két látványos akció könnyen a figyelem középpontjába tudja helyezni a nyelvhasználatot. Már ha el nem veszik a téma a sok világszintű esemény között. Andrej Danko (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Az állam eladósítása GÁLZSOLT I 7 adóbevételek rekordmértékben nőnek, az uniós pénzek rekordmértékben ömlenek hozzánk, de a kormánynak nincs elég pénze autópályákra, ezért rekordmértékben megnövelné az államadósságot. Ehhez viszont ki kell iktatni az adósságfékről szóló alkotmánytörvényt. A harmadik Fico-kormány intenzíven dolgozik azon, hogy úgynevezett beruházási kivételt emeljen be a költségvetési felelősségről szóló törvénybe. Ehhez alkotmányos többségre, legalább 90 szavazatra van szüksége a parlamentben, ennek érdekében most Boris Kollár pártját puhítja. A meggyőzés legfontosabb eszköze az a trükk, hogy aki ellenzi a kivételt, az az autópályák építését ellenzi, márpedig ki akarna ilyen színben feltűnni a választók előtt. Két ellenzéki párt, az OEaNO és a SaS nem sétált bele a csapdába, így ha Ficóék nem akarnak Kotlebáékkal egyezkedni (ami azért mégiscsak ciki), akkor Kollárral kell. Ő jó eséllyel meggyőzhető (megvehető?), nyilván se perc alatt levezetné a Faceboo- kon híveinek, hogy miért döntött a kormány támogatása mellett. Alighanem a párt fő ideológusa, Milan Krajniak („az utolsó keresztes lovag”) is meg tudná indokolni, hogyan illik a liberális demokrácia alternatívájaként ajánlott koncepciójába, az úgynevezett keresztény-szociális demokráciába az állam felelőtlen eladósítása. Mondjuk ki nyíltan, erre megy ki a játék. Egy évtizede az uniós stabilitási és növekedési paktumot puhították fel hasonló kivételekkel, a hivatalosan „rugalmasabbá” tett (valójában kiherélt) paktumnak jelentős szerepe volt abban, hogy az EU adósságválságba sodródhatott. Most ugyanez fenyeget nemzeti szinten. A kivétel mellett nem szól semmilyen racionális gazdasági érv, Odor Lajos, a Költségvetési Felelősségi Tanács tagja nyolc érvet sorol fel ellene blogjában. A legfontosabbak talán azok, hogy a jelenlegi kedvező költségvetési helyzetben lehetne több pénzt találni az utakra (is), ráadásul ha a pénz hatékonyabban és a mindenhol jelen lévő hatalmas korrupció nélkül lenne elköltve, akkor olcsóbban és több út épülhetne (és vasúti szakasz újulhatna meg). Ugyanígy érvel az ellenzék józanabb része. Ráadásul, ha egy kivétel bekerülhet (az utak és vasutak költségeire) az adósságfékbe, akkor ki garantálja, hogy nem lesznek más, sürgető kiadási prioritások is - ilyenek mindig vannak, és szintén kivételért kiálthatnak. így szépen eljutunk oda, hogy minek az a fék, ami szinte sosem fékez. Praktikusan nézve az egész csupán önámítás, hiszen a „beruházási kivétel” miatt az infrastruktúra fejlesztésére felvett kölcsönök attól még kölcsönök maradnának, hogy nem aktiválnák az adósságféket, tehát növelnék az államadósságot. Akárcsak a PPP-projektek (még ha könyve- lésileg csak közvetett módon is). Ez utóbbit már Érsek Arpád közlekedési miniszter említette a Trend hetilapnak adott inteijúban, mint alternatívát (a „másféle kölcsönökkel” együtt), ha mégsem jönne össze az alkotmányos többség. Vagyis a kormány elszántnak tűnik, így vagy úgy, de el akar adósodni, hogy épülhessenek az autópályák. Ezzel nyilván jó pontokat szerez az érintett területek lakosainál és főleg a közbeszerzéseket elnyerő építőipari cégek tulajdonosainál. Közben nem tudni, hogy tisztában vannak-e vele, de az ország fizető- képességét teszik kockára, mindent egy lapra téve. A taktika: amíg hatalmon leszünk, nem üt be újabb válság. Valójában, ha megdobjuk az államadósságot pár milliárddal, miközben a magánadósságok is viharosan nőnek, akkor tartalékok nélkül futhatunk bele a válság következő fordu- lójába. A Szlovák Nemzeti Bank tavaly májusban figyelmeztetett arra, hogy a lakossági hitelállomány növekedése öt egymást követő évben Szlovákiában volt messze a legmagasabb az egész Európai Unióban. Térségünkben a lakossági adósságok GDP-hez mért arányát tekintve alighanem Szlovákia vált a legeladósodottabb országgá. Nem kell hozzá észkombájnnak lenni, hogy lássuk: nem lesz ennek jó vége. A nyolc szupergazdag tehetősebb, mint a világ szegényebb fele Óriásira tágult a szakadék a gazdagok ás szegények között, ás az már a demokráciát veszélyezteti. A nyolc leggazdagabb embernek akkora a vagyona, mint a világ szegényebb felének. „Obszcenitás, hogy annyi gazdagság összpontosul ilyen kevés kézben, amikor minden tizedik ember naponta kevesebb mint 2 dollárból él” - jelentette ki Winnie Byanyima, az adatot közlő Oxfam jótékonysági szervezet egyik igazgatója, hangsúlyozva, ez az egyenlőtlenség aláássa a demokráciát. A brit szabadpiaci agytröszt, az Institute of Economic Affairs igazgatója, Mark Littlewood ugyanakkor bírálta az Oxfamot, mert „szegénységellenes szervezet létére túlságosan sokat foglalkozik a gazdagokkal”. Ehelyett a gazdasági növekedésre kellene koncentrálnia, mert csak az segíthet eltörölni a mélyszegénységet - fűzte hozzá. Valójában nem a világ gazdagjainak vagyona számít, hanem a szegények boldogulása, amelyben viszont évről évre javulás tapasztalható. Katy Wright, az Oxfam külső kapcsolatokkal foglalkozó vezetője szerint viszont a jelentés hasznos, mert kihívást jelent a politikai és gazdasági elit számára. „Nincsenek illúzióink afelől, hogy a davosi Világgazdasági Fórumon csupán beszélget a világ elitje, de nem születnek érdemleges döntések. ők nyolcán A leggazdagabb nyolc ember akkora vagyon fölött rendelkezik, mint a Föld szegényebb feléhez tartozó 3,6 milliárd ember. A legnagyobb vagyona nettó 75 milliárd dollárral a Microsoft társalapítójának, Bili Gatesnek van. A spanyol Amancio Ortega, az Inditex divatcég alapítója követi 67 milliárd dollárral, a harmadik Warren Buffett, a Berkshire Hathaway legnagyobb részvényese 60,8 milliárddal, a negyedik a mexikói Carlos Síim Helu, a Grupo Carso tulajdonosa 50 milliárd dollárral, az Amazon alapítója és vezetője, Jeff Bezos 45,2 milliárd dollárral az ötödik, a Facebook társalapítója és vezetője, Mark Zuckerberg 44,6 milliárddal a hatodik, Larry Ellison, az Oracle társalapítója és vezetője 43,6 milliárddal a hetedik és nyolcadikként Michael Bloomberg, a Bloomberg LP tulajdonosa zárja a sort 40 milliárd dolláros vagyonnal. Az Oxfam „humánusabb gazdaság” megvalósítását sürgeti, felszólította a kormányokat, hogy szabjanak határt a vezetői fizetéseknek, gátolják meg az adóelkerülést és jobban adóztassák meg a gazdagokat. A szervezet a gazdasági vezetőket is rászorítaná, hogy vegyék ki arányos részüket az adózásból, a vállalatokat pedig sürgette, hogy adjanak a megélhetésre elegendő fizetést az alkalmazottaiknak. Az Oxfam az elmúlt négy évben hasonló jelentéseket publikált. A 2016-os beszámolója szerint a világ 62 leggazdagabbjának volt akkora vagyona, mint a világ szegényebb felének. Idén azért zsugorodott a szám mindössze nyolcra, mert a jótékony- sági szervezet pontosabb adatok birtokába jutott. Az Oxfam megállapítása szerint a világ leggazdagabb 1 százalékának vagyona összességében nagyobb, mint a világon élő többi ember teljes vagyona. Jótékony milliárdok A BBC News beszámolója emlékeztetett rá, hogy a nyolc leggazdagabb között is van, aki több tízmilli- árd dollárt fordított adományokra személyes vagyonából. Bill Gates 2000-ben állított fel egy magánalapítványt, amelyben több mint 44 milliárd dollárt helyeztek el. 2015-ben Mark Zuckerberg és felesége jelentette be, hogy életük során nettó vagyonuk 99 százalékát fogják eladományozni, azaz mintegy 44 milliárd dollárt. Az Oxfam jelentése a Forbes és a Credit Suisse által évente kiadott globális gazdagságról szóló statisztikán alapszik. A felmérés az egyes személyek tulajdonát, vagyontárgyait, az ingatlanokat, földet veszi figyelembe az adósságok levonásával, és nem számítja bele a jövedelmet. A szervezet módszertanát kritikák is érik, mivel a felállított kritérium- rendszer szerint például azokat a diákokat is a szegényekhez sorolják, akinek egyelőre nagy adósságai vannak, ám a jövőben fényesek a kilátásaik a magas fizetésre. (MTI)
