Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-12 / 9. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. január 12. KULTÚRA I 9 Az Esterházy-kotta A Mercedes Benz ősbemutatója Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színházban Martin Huba, az Úr és Robert Roth mint Lucifer az előadás nyitó jelenetében (Fotó: SND) LAKATOS KRISZTINA A Mercedes Benz pozsonyi ősbemutatójára akkor is színháztörténeti eseményként tekintenénk, ha marad az eredeti dramaturgiai terv: a(z egyik) legnagyobb kortárs magyar szerző darabot írt a(z egyik) legjelesebb szlovák társulat felkérésére. De ember tervez, az Úr végez: már tudjuk, hogy itt és most egy utolsó mű indult el rendel- tetése/megrendelése szerint a közönsége felé. „Azt szeretnék, ha ilyen lenne az előadás: rémület, vidámság, bizakodás, kilátástalanság. Mosom kezeim, rendezői feladat, Polák úr reszortja... A kacagás a végén... Erős és rémült, és mégis vidám, kicsi nevetés.” Ez Janis Joplin nevetése. Ez Esterházy Péter életművének egyfajta esszenciája. A Mercedes Benz összegyűjti, kivonatolja és színpadra teszi mindazt, ami a szerző utóbbi nagyjából két évtizedes munkássága meghatározó elemeiként azonosítunk. Isten, haza, család. Idő, történelem, tradíció. Fiúk, apák és az ő apjuk. Az alapkeret madáchi (bár EP is hasznosította már): az Úr fogadást köt Luciferrel, rábírhatják-e a megpróbáltatások ezt az igen szerencsés magyar családot, hogy szembeforduljon vele. A figurák a Harmonia caelestisből jöttek: hercegek és grófok, feleségek és szeretők, kurucok és labancok, cselédek, Haydn és forradalmárok... Közben az egész történelmi revü hangsúlyosan exponálja a közép-európai teret: benne vagyunk mindannyian, magyarok, szlovákok, osztrákok (bár ez utóbbiak igazából kit érdekelnek...). Végül is: Pozsonyban vagyunk, a Szlovák Nemzeti Színházban. Vannak közös tapasztalataink, értjük annak a pikantériáját, ha - keret a keretben - egy magyar grófot/írót egy galántai romos kastély restitúciójával kísért meg a sátán. Az Esterházy-szöveg kohéziója evidencia; Roman Polák rendező és Peter Kováč dramaturg (nem mellesleg a darab kitűnő szlovák fordítását is ő jegyzi) pozsonyi munkáját sem engedi a vonzásából. Az Esterházy- mondatok - monológok, dialógusok, kommentárok, lábjegyzetek - pozícióváltásait a Polák-Kováé páros elképesztő pontossággal bontja szólamokra és kottázza le a szereplőkre: ahogy EP szövegeiben, úgy a pozsonyi előadásban is egy laza gesztussal, simán lépjük át tér, idő, történés határait, zökkenők nélkül követjük a figurák folyamatos átváltozásait - nemcsak szerepből szerepbe, hanem (hol reflektáltan, hol reflektálatlanul) egyik lehetséges karakterváltozatból a másikba. Különleges precíziós játék ez, kell hozzá a Szlovák Nemzeti Színház erős, fegyelmezett prózai társulata, melynek meghatározó tagjai sokféle energiát képesek elszabadítani a sötét stúdiótérben. Mutatnak erőt is, esen- dőséget is. Civil attitűdöt és szakmai perfekcionizmust. Lélektani mikro- realizmust és abszurdba hajló stilizációt. Martin Huba, aki önelégült Úrként, egy porondmester jelmezében lép színre, előttünk válik egyre meg- roggyantabb teremtővé, akiből kifogyott a szufla. Robert Roth transzszexuális, pozőr Luciferé egyre magabiztosabb játékmesterként uralja az előadást, hogy aztán forradalmárként, a korábban szinte karikatúra- szérűén elrajzolt Herceg/gróf, Dušan Jamrich oldalán végtelenül egyszerűen végtelenül emberi legyen. Ondrej Kovaľ szólamát - ő az író/gróf - egyfajta gyermeki naivitás határozza meg, a történő dolgoktól való távolságtartás és érzelmi érintettség feszültsége; Ľuboš Kostelný Apaként a megtörtek, a fókuszukat vesztettek utolsó megmaradt hitét mutatja meg, de jut emlékezetes pillanat a többi szereplőnek - Anna Javorkovának, Dominika Kavaschovának, Monika Potokárovának, Vladimír Obšilnak és Ján Gallovičnak is. Persze, ennek a szöveg- és színészközpontú játékmódnak megvan a maga buktatója is. Az előadás viszonylag ritkán nyílik ki erőteljesebben komplexebb színházi formák felé - amikor viszont megteszi, például az első felvonás fináléjában (brexit!), az maradandó élmény . Az erős két és fél órás játékidő alatt óhatatlanul eljön az a pillanat, amikor a nézőt megkísérti az eretnek (és végső soron igazságtalan) gondolat: kicsit arra hajaz az összkép, mint amikor egy félig szcenírozott operát nézünk, ahol minden szólam a helyén van, de tudjuk, hogy ez még nem a teljes változat. Talán éppen ezért, a pozsonyi Nemzeti Mercedes Benze a színházat is reflektáltan bevonja a játékba: előbb a teremtés színpadát idézi meg, aztán Lucifer lép elő rendezőként, majd az író/gróf ad színpadi instrukciókat, akitől a Szolgáló (Anna Ja- vorková) veszi át a szövegkönyvet. Ha úgy tetszik, egy előadás születésének, teremtésének a tanúi vagyunk. Azt pedig tudjuk, hogy a teremtés nem tökéletes. De izgalmas. PENGE A jazz diadala Magyarországon Az utóbbi időkben jócskán megszaporodott, változó színvonalújazz- fesztiválok óhatatlanul megkövetelik, hogy a szimpla rajongás mellett a műfaj iránt komolyabban érdeklődő AYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA közönség szakmailag is tágítsa a horizontját. Ehhez pedig elengedhetetlen az elmúlt években szépen sorban megjelent, jobbnál jobb könyvek ismerete, elég, ha Jávorszky Béla Szilárd A magyar jazz története, Matisz László A hangok vonzása és taszítása vagy Márton Attila Hivatásos jazzrajongó című kötetét említjük. Hallgatni nem csupán pontosan, szépen, hanem hozzáértéssel is kell - kivált jazzt. Tudjuk-e, hogy a Bánffy Miklós gróf főszerkesztésével működő Erdélyi Helikonban jelent meg magyarul az első, Bach és a jazz összehasonlításával foglalkozó írás? Hogy Magyarországon már 1926- ban jazz-zeneiskola indult Szekeres Ferenc értő irányításával? Ha mindez nem hat újdonságként, az talán meglepő lehet, hogy Márai Sándor már a húszas években felfedezte magának a műfajt, és versben számolt be az élményről. Simon Géza Gábor zene- és hanglemeztörténész, nemzetközileg elismert jazzkutató legújabb kötetében egyéb érdekességek mellett ezek is helyet kapnak. A könyv végére érve azt hihetjük, alig van valami, amire nem tette rá a kezét a jazz, legyen az irodalom, film vagy képzőművészet - így vagy úgy, minden művészeti ág .-! zene/ttf/onuínr mostohagyermeke nyomokban jazzt tartalmaz. A nem egy emlékezetes, hiánypótló könyvével ismertté vált Simon Géza Gábor A zenetudomány mostohagyermeke című kötetében több olyan kijelentést tesz, amely, azt hiszem, szakmabeliek és laikusok között is meglepetést kelt. Elsősorban azzal, hogy a jazzről megfogalmazott, sok esetben sztereotip és téves kijelentéseket szép sorban, merő igazságérzetből és a tényékhez való hajthatatlan ragaszkodással megcáfolja. Szerzőnk nem riad vissza a kemény odamondásoktól, és a szarkasztikus megjegyzések sem állnak tőle távol. Ahogy nyilvánvaló a jazz iránt tanúsított, megszállottakat jellemző szeretet is. Alapos utánajárás, forráskutatás sikeres eredménye a könyv, és ha egy- egy részletével valakinek kedve támad vitatkozni, tegye bátran: hosszútávon minden újrafogalmazott állítás a sokáig valóban csak megtűrt műfaj, a jazz érdekeit szolgálja. Simon Géza Gábor: A zenetudomány mostohagyermeke - A jazz és hatása Magyarországon 1920- 1950. Magyar Művészeti Akadémia, 2016.216 oldal. Értékelés: 8/10 RÖVIDEN George Lucasnak múzeuma lesz Los Angeles. Egymilliárd dollárból épül fel, és 2020 májusában nyílik George Lucas múzeuma, amelyben a filmguru Star Wars-relikviái mellett hatalmas művészeti gyűjteménye is helyet kap. Lucas évekig kereste a megfelelő helyet a kiállítótér számára, sokáig Chicago volt a kiszemelt helyszín, ám egy helyi természetvédő csoport megakadályozta az építkezést. Ezt követően San Francisco és Los Angeles versengett a nagyszabású terv megvalósításáért és végül az utóbbi került ki győztesként. A múzeum igazgatói testületé közölte, hogy rendkívül nehéz feladat volt a helyszín kiválasztása, hiszen mindkét város meggyőző érveket sorakoztatott fel. A múzeum futurisztikus tervét a kínai építész, Ma Jan-szung készítette el. A létesítmény támogatói szerint az építkezés 1500 munkahelyet teremt, elkészülte után pedig 350 álláslehetőséget kínál. (MTI) A Coen fivérek első tévésorozata Los Angeles. Joel és Ethan Coen egy western sorozaton dolgoznak. A The Ballad of Buster Scruggsban íróként, rendezőként és forgatókönyvíróként vesznek részt. A világhírű amerikai filmes testvérpárnak ez lesz az első tévés munkája, hiszen a Fargo ugyan az ő filmjük hangulatát viszi tovább, de a sorozat készítésében nem vesznek részt. A gyártó Annapuma Pictures „innovatív és integrált tévés és filmes megközelítésben” gondolkodik, ami azt is jelentheti, hogy mozifilm is készülne az együttműködés keretein belül. (MTI, juk) Új film forgatásába kezd Reisz Gábor Budapest. Január végén kezdik forgatni a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című rendezésével berobbant Reisz Gábor új filmjét. A Magyar Nemzeti Filmalap tájékoztatása szerint a Rossz versek című film forgatásajanuártól augusztusig tart budapesti és párizsi helyszíneken. A történet főszereplője a 30 év körüli Merthner Tamás, aki élete mélypontján úgy dönt, nem a felejtés és a jövőbe nézés biztos továbblépését választja, hanem utazásra indul a gyerekkori és tinédzserkori emlékeibe. A film 2016-ban játszódik, de Tamás utazásai által egy szubjektív képet kapunk az 1990-es, 2000-es évek Magyarországáról. A forgató- könyvet is jegyző Reisz Gábor a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film készítésekor összeszokott fiatal filmes csapattal dolgozik együtt második játékfilmjén is. A vágásért Tálas Zsófia, az operatőri munkáért Becsey Kristóf és Bálint Dániel, a sound designért Lukács Péter Benjámin felel. A Van filmzenekar már teljes erőbedobással dolgozik az új film zenéjén. (MTI)
