Új Szó, 2017. január (70. évfolyam, 1-25. szám)
2017-01-10 / 7. szám, kedd
www.ujszo.com I 2017. január 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Lehet más az állam? Az igazán kemény dió: megreformálni az államigazgatást A tavalyi év egyik leghangzatosabb botrányát Miroslav Lajčák külügyminisztériuma produkálta az uniós elnökségi programok közbeszerzéseivel. Előbb Zuzana Hlávková, majd Pavol Szalai emelt szót a túlárazott állami megrendelések ellen, és már nem is dolgoznak a külügyben. A belügyminisztériumban dolgozó Filip Mónika köztisztviselői viszonyokról szóló nyílt levele és a sajtóban való megszólalása komolyabb visszhang nélkül maradt, pedig egy szlovákiai magyar állami alkalmazott fogalmazta meg a véleményét az uralkodó állapotokról. Hlávková, Szalai és a Transparen- cy International most új projektbe fog, ami az előzmények ismeretében és az árokásó politikán szocializálódva meglepőnek tűnik, ugyanakkor logikus elgondolás: megpróbálnák a fiatal és ügyes munkavállalókat arra« ösztönözni, hogy dolgozzanak az államnak, tegyék jobbá a közigazgatást ahelyett, hogy minél messzebbre menekülnek még a közigazgatás környékéről is. Jobban belegondolva ez lenne a botrányok lényege - nem „csak” megfogalmazni egy problémát, rámutatni a felelősökre, hanem ténylegesen is változtatni a fennálló gyakorlaton és jobbá tenni egy-egy szervezet, testület működését. A legtöbb botránynak van egy sajnálatos mellékhatása, rossz mértékben adagolva egyenesen reménytelennek festi le a helyzetet. Hasonló helyzetbe kerültek a sztrájkoló tanárok - olyan sokat beszélünk az oktatásügy gondjairól, hogy a külső szemlélők sokszor nem megoldásra váró problémának tekintik, hanem reménytelen romhalmaznak. A jogos tiltakozások következményként a fiatalok körében a tanári szakma presztízse és az arról alkotott kép is sokkal alacsonyabb, mint amilyen a valóságban. Márpedig elsősorban arra van szükség, hogy friss, tettre- kész szereplők lépjenek be a rendszerbe és belülről újítsák meg. Hasonló a helyzet több más területen is, az egészségügyben, a szociális munkával vagy a bürokráciával. Az állami tisztviselőkről nem csak azt kell megállapítanunk, hogy rosszul végzik a munkájukat, kiindulási pontokra is szükség van ahhoz, miként lehetne változtatni a dolgokon, megreformálni a rosszul működő intézményeket. Ahhoz, hogy az állam jól működjön, emberileg és szakmailag is perspektívát és lehetőséget kell nyújtani azoknak, akik az adott területen szeretnének boldogulni. Azaz pont úgy kellene működnie az állami intézmények szerkezetének, mint egy jó munkahelyen - márpedig ilyenből sincs sok. Hasonló kezdeményezések hiányában az államot érintő kritikák nem jutnak túl a céltalan panaszkodás szintjén, nem látszik a kiút a jelenlegi helyzetből. Csoda Fehéroroszországban - megterem a banán és az ananász Banánköztársaság Istt a diktatúra. Kátéve Fehároroszország olyan kertté változott, ahol megterem az ananász és a banán, és bár tengere nincs, virágzik a kagyló- és garnélahalászat. A szomszédos Oroszországban aki teheti, csak olyan sajtot vesz, amelyen a Made in Belarus felirat látható — ez most a minőséget jelenti, a par- mezánt és a többi nyugati sajtkülönlegességet. A Nyugat és Oroszország bő két éve szankciók sorozatával sújtja egymást, a kemény kézzel irányított Fehéroroszország pedig a nevető harmadik. Virágzik a kereskedelem, özönlenek az egzotikus áruk. „Nekünk ez aranybánya” - lelkendezett Leanyid Marinics, a mezőgazdasági tárca miniszterhelyettese. „Pótoljuk az oroszoknak a holland krumplit és a lengyel almát. Nekünk mindenünk van” - mondta. A hús-, a tej- és a gabonából készült termékek kedveltek Oroszországban. Azonban nemcsak fehérorosz áruk kerülnek be Oroszországba, hanem az embargó miatt tulajdonképpen illegális nyugati áruk is. „Fehéroroszország aktívan kihasználja a helyzetet, gyakran gátlástalanul” - véli Szergej Dankvert, az orosz élelmiszer-felügyelet főnöke. A legszórakoztatóbb a fehérorosz tengeri rákok esete, de Moszkva más termékeknél is címkecserét és csempészést vet a szomszéd szemére. Az alma- és gombaszállítmányok a fehérorosz éves termés ötszörösét teszik ki. Egyes vállalatok hasznot húznak a szankciókból, mivel sok orosz nem hajlandó lemondani a betiltott termékekről. „Fehéroroszország ostoba lenne, ha nem használná ki a helyzetet” - mondta Lev Margolin gazdasági szakértő Minszkben. Fehéroroszország autoriter államfője, Aljakszandr Lukasenka viszont azt állítja, hogy országa is megsínyli a szankciós csatát. „Nem nyertünk, hanem egymilliárd dollárt vesztettünk a büntető intézkedések miatt” állítja Uladzimir Makej külügyminiszter. Szerinte az Oroszországgal folytatott kereskedelem egyharma- dával csökkent. A téma kényes, mivel a közel tízmilliós Fehéroroszország számára Oroszország a legfontosabb piac, a külkereskedelem ötven százaléka a hatalmas szomszéddal bonyolódik. Ráadásul a két ország uniót alkot egymással, gazdaságilag és politikailag szorosan egybefonódik. Az orosz recesszió erősen rányomja bélyegét a hangulatra. Az olajárak esése, valamint a strukturális problémák mély válságba sodorták Oroszországot. Ebből Fehéroroszország számára problémák keletkeztek: a tőkekivonás és az orosz beruházások visszaesése. „Még ha az orosz gazdaság magához tér is, nincs garancia, hogy számunkra ennek pozitív hatása lesz. A mi állami vállalataink sem az árat, sem a minőséget tekintve nem versenyképesek, s ameddig nincsenek komoly strukturális reformok, ez így is marad”-véli Margolin. (MTI) Kaliňák - olaj a tűzre GÁLZSOLT A rról volt szó, hogy a harmadik Fico-kormány gátat vet az extrémizmusnak, de sorra szolgáltatja a bizonyítékokat arra, hogy a szélsőségek legnagyobb táplálója. Kezdhetjük a miniszterelnök migránsellenes uszításával. Pártja, a Smer mindig is a marketingbe csomagolt nagy semmi volt. A fő működési elv: csinálunk belső használatra közvélemény-kutatásokat, megnézzük, mi nyugtalanítja az embereket és főleg mit utálnak a legjobban. Aztán azt szajkózzuk, amit gondolnak, azt mondjuk, amit hallani akarnak és keménykedve teszünk pár látszatintézkedést a (többnyire vélt és nem valós) aktuális ellenségek okozta veszélyek elhárítására. Fico a legutóbbi választások előtt is ezt csinálta, kapóra jött neki a migránstéma, hiszen ha van valami, amit az ország lakosainak többsége nem szeret és elutasít, az a bevándorlók befogadása. Csakhogy ezúttal a fagyi visszanyalt, a populizmus nagymestere márkiöregedőben, a kormányzás megviselte őt is, pártját is, a régi módszerek megkoptak. A migránsellenes kampány ugyan sikeresen mobilizálta a választókat, csakhogy Kotlebá- nak, Kollárnak meg Dankónak segített... A Smer saját választóit szállította nekik. A Focus Markíza számára készült választási exit pofija nagyon hamar megmutatta, hogy a parlamentbe bejutó szélsőséges pártok választóinak legnagyobb csoportját - a korábban nem voksolók mellett - épp a volt Smer-szavazók alkották. Danko SNS-énél döbbenetes, 41,5 százalékot mutatott az előző (2012-es) választásokon még a Smerre szavazók aránya, Kollár pártjánál 24,7, Kotlebánál 18,5 százalék volt ez az arány. Az azóta készült közvélemény-kutatások szerint a Smer támogatottsága csökken, az SNS meg Kodéba erősödik, Kollár stagnál. A szélsőségek elleni gát tehát nem működik, de a Smer semmiből sem tanult, Fico a választások után is vissza-visszatér a mig- ránstémához (hogy rúgjon beléjük egyet-egyet), újabban pedig a romákkal akar ismét keményebb lenni. Ez alighanem jó magas labda Kotlebának - jogosan kérdezheti: és az elmúlt tíz évben hol tetszett lenni, miniszterelnök úr? Szóval a stratégia befuccsolt, de továbbra is ezt erőltetik, mivel semmi mást nem tudnak. Mit is? Érdemi politizálást a látszatintézkedések helyett, a közbeszéd lecsillapítását az indulatok felkorbácsolása helyett, a megbékélés pártolását az állandó ellenségkeresés (és találás) helyett stb. Meg a következtetések levonását. Csakhogy azt nem lehet, mert Kaliňáknak meg Ficónak le kellene mondania, az egész jól jövedelmező korrupciós masinéria összeomolhatna, amit a Smer Zrt. meg az oligarchák működtetnek. És ki garantálná tovább a fejesek büntetlenségét? Ezt persze eddig is tudtuk, de Kali ahelyett, hogy inkább hallgatna, ne- kiáll provokálni, letagadva a korrupció puszta létét is. Persze kijelentésekor már tudhatta, hogy a politikailag kézi vezérelt igazságszolgáltatás megint eltussol egy fejeseket érintő ügyet. Konkrétan alárendeltjei a nemzeti nyomozóhatóságnál (rövidítve NAKA, gúnynevén KÁLINAKA) úgy döntöttek, nem nyomoznak Kaliňáknak és volt minisztertársának, Počiateknek Baštemákkal való üzleteléséről. Ez utóbbiról a fél ország tudja, hogy fő jövedelemforrása az áfacsalás volt, de aNAKA nem tud ilyen információkról... Hogy ez hogyan függ össze az extrémizmussal? Úgy, hogy ha van valami, amit az emberek (ideértve a szélsőségesek támogatóit is) a migránsok- nál is jobban utálnak, akkor az a büntetlenül maradó korrupció, illetve az a tudat, hogy vannak „egyenlőbb” emberek ebben az országban, akik bármit megtehetnek, rájuk nem vonatkoznak a törvények, mindent megúsznak. A Kaliňák-Baštemák-duó, illetve maga a Baátemák-ügy ennek az egésznek a szimbólumává vált, és amíg az igazságszolgáltatás nem teszi a dolgát, addig az egyre frusztráltabb és dühösebb emberek még nagyobb arányban fordulhatnak a szélsőséges megoldások felé. FIGYELŐ A kormányfő osztotta a lapokat Benjámin Netanjahu miniszterelnök után nyomoz az izraeli rendőrség, mert megkömyékezett egy napilapot: üzleti előnyöket ígért, ha nem bírálja oly hevesen, illetve kedvező képet fest róla. Hangfelvételek tanúsítják, hogy Netanjahu többször találkozott Arnon Mó- zesszel, a Jediót Ahronót tulajdonosával. Azt kérte, hogy kedvezőbb színben tüntessék fel, viszonzásul pedig megsegíti a lapot, amely gazdasági nehézségekbe került az ingyen osztogatott Jiszrá- él Hajóm újság miatt, amelyet a Netanjahut támogató amerikai milliárdos, Sheldon Adelson finanszíroz. A kormányfő kilátásba helyezte, hogy fizetőssé teszi vagy bezáratja a konkurens lapot. A laptulajdonos viszonzásul megígérte, hogy aNetanjahuval szemben gyakran ellenséges újságja tompít a bírálatain. A 2014 végén zajló tárgyalásokat Netanjahu kérésére rögzítette Ari Harrow akkori irodavezetői e, aki ellen egy másik ügyben nyomoz a rendőrség. A hangfelvétel az irodájában tartott házkutatáskor találták meg. Kihallgatták már Amon Mózeszt is, és a nyomozók csak szigorú feltételek mellett engedték szabadon. A minden kereszteződésben osztogatott ingyenes Jiszráél Hajóm megjelenése után súlyos válságba kerültek Izraelben a napilapok. Ráadásul a Netanjahut feltétlenül támogató újság jelentősen csökkentette a hirdetésekből származó bevételeiket is, mert sokkal olcsóbban lehet benne reklámot megjelentetni. A Jediót Ahronót főszerkesztője azt mondta, nem tudott a tulajdonos és a miniszter- elnök között folyó tárgyalásokról, s a szerkesztőség csakis szakmai alapon írta cikkeit. (MTI)
