Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-31 / 302. szám, szombat
SZALON ■ 2016. DECEMBER 31 Az év könyvei - ahogyan mi láttuk Az Új Szó munkatársai azon kívül, hogy írnak, lehetőségeikhez mérten olvasnak is. Most összegyűjtöttük, miket tartottunk mi, Új Szó-sok az év könyveinek. Nem feltétlenül idei kiadványokról van szó, sokszor az okozta a legerősebb élményt, ha elővettük diákéveink kedvenceit, amelyek tíz, húsz, harminc év elteltével egészen máshogy hatnak ránk. A válogatás tehát tisztán szubjektív, de azzal a nem titkolt szándékkal készült, hogy talán kedvet csinálunk vele egy-egy mű elolvasásához. Ezúton is kívánunk boldog, olvasmányokkal teli új évet. Szalay Zoltán főszerkesztő Bartók Imre: Láttam a ködnek országát (Jelenkor, 2016) Bartók Imre tavaly fejezte be monumentális trilógiáját, melyben három klasszikus filozófus kalandjait követhettük nyomon a posztapokaliptikus térben, s amely az utóbbi évek egyik legkülönlegesebb magyar irodalmi vállalkozásának számít. Alig szusszanhattak egyet olvasói, a szerző már előállt legújabb, pokolian szórakoztató, egyúttal komor, kifúrkészheteden regényével, amelyben mindjárt kifigurázza saját munkásságát, és görbe tükröt állít az egész „irodalmi iparnak”. Swedenborg is imádná. Győiffy Ákos: A hegyi füzet (Magvető, 2016) Győrfly Ákos munkásságát az Aku- tagava noteszéből című könyve óta követem, s azóta érvényes rá — egyik kötete címével szólva -, hogy „nem mozdul”, ugyanazzal a kompromisszummentes hitelességgel szólal meg. Pilinszky János írta, hogy az igazi irodalom a vallomásos irodalom, és a magyarban ritkaság az ilyen. Győrfly irodalma ilyen - ha ez még irodalom egyáltalán. Amilyen karcsú ez a könyv, olyan súlyos. Knut Hamsun: Éhség (ĽHarmattan, 2015) A világirodalmi választásom kakukktojás, a norvég klasszikus Pap Vera-Ágnestől származó új fordítása 2015-ben jelent meg. Bár a könyv maga százhuszonöt éves, elképesztően friss olvasmány, benne van nagyjából minden, ami az emberi megaláztatásról elmondható, kristálytisztán, megrázóan. Bőd Titanilla a sportrovat vezetője Orhan Pamuk: Furcsaság a fejemben (Helikon, 2016) Pamuk regényének magyar fordítását azóta vártam, hogy tavaly februárban láttam Isztambulban az óriásplakátokat (Kafamda bir tuhaflik). Pamuk most is varázsol, a mű főhőse Mevlut, a bozaárus, de mint Pántliknál mindig, az igazi főszereplő most is Isztambul, ez a csodálatos, idődén város. Asne Seierstad: Jeden z nás. Príbeh o Nórsku (Absynt, 2016) Az év legsokkolóbb olvasmánya. Elképesztő alapossággal megírt riportkönyv a tömeggyilkos Anders Breivikről, aki 2011 nyarán egy bombával nyolc embert ölt meg Oslóban, és 69 fiatalt mészárolt le Utoya szigetén. Leteheteden könyv, de utána nehéz elaludni. Gombaszög előtt olvastam, nem volt éppen kellemes. Jón Kalman Sttfánson: Letné svetlo a potom príde noc (Artforum, 2014) Ez a könyv pontosan olyan, mint a borítója - kemény, gyönyörű, sötét, és itt-ott felragyognak benne a csillagok. Mágikus realizmus izlandi módra egy faluról, ahol nincs temető, és a Szövetkezet igazgatója egyszer csak latinul kezd el álmodni. Raphael Honigstein: Újra a csúcson! (Gabo, 2016) Hogy valami „szakmámba vágót” is említsek, itt egy nagyszerű könyv a német futball felemelkedéséről. A németek 2000-ben és 2004-ben már a csoportkörben búcsúztak az Eb-n, tíz évvel később azonban világbajnokok lettek. Ha valaki nem a meccsleírásokra, hanem a háttérre kíváncsi, annak ideális ez a könyv. Nem csak németdrukkereknek! Mislay Edit az Iskola utca és a Nők melléklet szerkesztője Az idei év egyik nagy öröme volt számomra, hogy tavasszal megjelent Márai Sándor Naplójának újabb kötete (1974-77). Tavaly ősszel ugyanis belevetettem magam a teljes Napló-sorozatba, és az utolsó, addig megjelent kötet befejezése után legszívesebben azonnal a következővel folytattam volna. Emlékezetes olvasmányélmény volt Helen Macdonald H mint héja című regénye is, amely a gyászról, a veszteségről, az újrakezdésről szól. (Folytatás a következő oldalon.) SS NAPLÓ MÁRAI SÁNDOR T974-1977 ESTERHÁZY PEIjítR HASNY&I AJIKIGYNAÍ’!O-ÁM*
