Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-31 / 302. szám, szombat
m SZALON ■ 2016. DECEMBER 31. www.ujszo.com Angela Merkel ismét nehéz évet zár, amelyet a berlini terrortámadás koronázott meg. Jövőre parlamenti választások lesznek Németországban, nagy kérdés, a menekültválság miként nyomja rá a bélyegét az új szövetségi kormány felállására. (TASR/AP-felvétel) A tét egyébként is túl nagy, úgyhogy én is folytatom, a magam szerény eszközeivel az ÚJ SZÓ oldalain kommentárjaimmal - nem nehéz kitalálni, hogy a liberális demokrácia és a kapitalizmus védelmében. Remélem „védenceim” számára a 2017-es év már csak jobb lehet, mint amit magunk mögött hagytunk. Mert ekkor nekünk is csak jobb lesz, még azoknak is, akik ezt nem tudatosítják, sőt az ellenkezőjét kívánják. Kosa András újságíró, Magyar Nemzet, Hír TV Mit nekünk globális „post-truth jelenség”? 2016-ban a kormány megteremtette nekünk a maga saját kis igazságon túli világát. 2016-ban Magyarország a globálsorosista civilszervezetek és az Európai Unió nihilista brüsszelitáinak első számú célpontjává vált, egy ostromlott sziget, amit mindenki el akar pusztítani, de leginkább a liberálisok természetesen. És a magyar történelemben először a magyar választók egy olyan dologra mondhattak nemet (a kötelező menekültkvóták), amik azóta sem léteznek, és ehhez képest a hálátlan magyar szavazók nem mentek el elegen, hogy egy érvényes népszavazást produkáljanak, de ez mégis érvényessé vált, mert... mert a Fidesz szerint csak. Majd amint ez lecsengett, kiderült, hogy a Jobbik Gyurcsány Ferenccel közösen fe- nekedik a hatalomra, meg természetesen a globálsorosistákkal... Cseh Tamást kedvelő miniszter- elnökünk jogai dúdolhatta egész évben, hogy Valóság Nagybátyánk elutazott otthonról, és ahogy látszik, jövőre sincs kedve visszajönni, a kilátásokról pedig mindent elmond, hogy újra terjed a régi vicc: 2016 rosszabb év volt, mint 2015, de legalább jobb, mint 2017. Jarábik Balázs külpolitikai elemző 2016 a demokrácia deficitjének éve volt. Elsősorban azért, mert a hazai és nemzetközi közvélemény sokkolva érzi magát a demokratikus választások eredményeit látva. Maga az eredmény, ám az erre való reakció is (elutasítás és megvetés) a demokratikus intézmények további erózióját hozhatják magukkal. Itthon a parlamenti választás, illetve az abból született „vegyes” koalíció létrejötte volt a meghatározó. Szlovákiában először született egy politikai ideológiákon áthidaló politikai összefogás, ám ezt a „seftesek” összeborulása okozta. Ez a kommunista rendszer utáni „pártokrácia” (vég)eredménye, amit demokrácia helyett (szépítettünk. A pluralizmus pártérdekek mentén való praktizálása egyre erőteljesebb polarizációt eredményez, ami jelentősen kikezdte a törékeny intézményekbe, illetve a demokráciába vetett hitet. Külföldön sem jobb a helyzet. Donald Trump sikere az amerikai elnökválasztásokon, illetve a brexit győzelme a referendumon hasonló reakciókat szült. A szindrómák kategóriában érdemes megemlíteni az iszlám terrorizmus európai megjelenését, a migráns- krízist, Ukrajna forradalmának belefakulását az orosz agresszióba, illetve saját korrupciójába, és a szír háború véres kifulladását (Aleppó ostroma). Egyik sem jelenti a Nyugat végét, ha az elitek levonják a megfelelő konzekvenciákat, lassítani tudnak a globalizáción, enyhíteni a város és a vidék konfliktusán, illetve csökkentik a globális feszültséget. Vagyis az év embere nem Donald Trump, sőt legkevésbé sem Vladimir Putyin. Öt, sajnos, a nyugati média nagyobbá teszi, mint amennyire valójában veszélyes (azért lebecsülni sem kell!), hogy az egyre akadozó gazdasági- politikai gépezetről inkább egy régi-új hidegháború felé terelje a figyelmet. Az év embere a dühös polgár, aki otthon és külföldön egyaránt keresztülhúzta a számításokat, mivel bizalma megingott a globális rendszerben. Ám míg az elitek a politikai korrekciók s az önös érdekek visszafogása helyett egyre hisztérikusakban hangoztatják megfakult gazdasági és politikai mannáikat, 2017 aligha lesz jobb a mostani esztendőnél. Bolemant Lilla női jogi szakértő A 2016-os év egyik fontos üzenete számomra újra az, hogy az emberek nagyon kis része törekszik arra, hogy meglássa és megélje a valódi értékeket, és ne hagyja magát befolyásolni a mindenkori (politikai és gazdasági) hatalom érdekei által. Vonatkozik ez például a menekültek, a más vallásúak, másneműek, más kisebbségek ellenségként való kezelésére. Az év legnagyobb csalódása számomra, hogy egy gazdag pojáca len az amerikai elnök, egy olyan emberrel szemben, aki évtizedek óta komoly munkát végez, tapasztalt szakember, és nem csak a saját egója érdekli! Nagy hátránya Hillary Clintonnak, hogy nő, hiszen még mindig olyan patriarchális társadalomban élünk, amely ugyan deklarál különféle jogokat a nőknek, a valóságban azonban nem érdeke, hogy betarttassa őket, hiszen akkor a hatalmi viszonyok átrendezésére is sor kerülhetne. Az Európai Nemi Egyenlőségi Hivatal 2015-ben készített felmérése szerint Szlovákia rosszul teljesít ezen a téren, az EU 28 országa közül az utolsó előtti helyen kullog. Nagy a gond a munka, a tudás, a pénz s a hatalom megosztása terén, de a nemi alapú erőszak elleni harc terén is. Idén sem ratifikálta Szlovákia a nők elleni erőszak felszámolására kidolgozott Isztambuli Egyezményt, hiába jelentette ki, hogy EU-elnök- sége lejártáig megteszi. Petőcz Kálmán emberi jogi szakértő Az elmúlt év a liberális demokrácia temetésének az éve volt. Legalábbis ez volt az ember érzése, ha beleolvasott a nyugati világ véleményformáló sajtó- orgánumainak cikkeibe, vagy ha belehallgatott a politikusok egy részének nyilatkozataiba. Az exitust sokan ünneplik és óhajtják, mások aggodalommal és félelemmel tekintenek az új idők felé. A háború után született nemzedékek által ismert világ végét leginkább Donald Trump megválasztásával és a brit EU-s népszavazás eredményével szokás összefüggésbe hozni. Habár a liberális demokrácia kimúlását Orbán Viktor már két éve megjósolta és meg is hirdette. Európában az emberek jelentős részét a liberális demokrácia ügye nem hozza lázba. A jót könnyű megszokni. A több mint hetven éve tartó békét, a stabilitást, a néha megtorpanó, de azért tartós gazdasági növekedést, a szabad mozgást, általában az emberi jogokat természetesnek veszik az emberek, főleg a fiatalok. Ők háborút, kemény diktatúrát, valódi nélkülözést nem éltek meg. így aztán kidomborodnak előttük a liberális demokrácia árnyékos oldalai. Mert vannak. Hiszen a politikát itt sem félistenek vagy robotok művelik, hanem emberek. Azok pedig, mint tudjuk, gyarlók. A népet irritálja a korrupció és a növekvő egyenlődenség a társadalom egyes rétegei és csoportjai között. A nép új vezérek felé néz. Ám a liberális demokráciában mindig megvan az esély a korrekcióra. Egy diktatúrában nemigen. Az államok elhanyagolták az oktatásügyet és a művelődést, ezen belül a demokrácianevelést különösen. Ezért a populista propaganda az új információs eszközöket kihasználva akadály- mentesen hódíthat. Másrészt az úgynevezett standard politikusok felelőtlenül kezdtek viselkedni. Iveta Radičová öt éve önként megadta magát, idén David Cameron brit és Matteo Renzi olasz miniszterelnök dugta a fejét oktalanul a hurokba. Az amerikai liberális demokraták - mindkét pártból - pedig nem voltak képesek komoly elnökjelölteket állítani. Lucia Zitňanská igazságügyminiszter, egyben kormány- alelnök, nemrég egy írásában kifejtette, hogy Szlovákiában nem a Kotleba-jelenség jelenti a fő gondot, hanem az, hogy a liberális demokrácia ellenségei az összes pártban megtalálhatók. Ez új fénybe állítja a márciusi kormányalakítást is, amelynek fő célja ugye az lett volna, hogy megakadályozza az „extrémizmus” megerősödését. Zitňanská húsbavágó kommentárja nem indított el szenvedélyes társadalmi vitát. Ez önmagában is jelzi a szlovákiai liberális demokrácia helyzetét manapság. Én mégis optimista vagyok. Jövőre Francia- országban és Németországban talán megáll a negatív folyamat. Milan Nič külpolitikai elemző Régiónk számára a két legjelentősebb világpolitikai esemény egyértelműen a brexit és Donald Trump megválasztása. Az első az EU dezintegrációjának az előhírnöke lehet, a másik pedig azt jelentheti, hogy az USÄ feladja vezető szerepét a nemzetközi szerződések és szövetségek rendszerében, amelyek a mi biztonságunkat is garantálták. Mindez ballépések sorozatát indíthatja el, ami a régi és új problémák megoldásának képtelenségét jelentheti, amit egyfajta kijózanodás követ. Mindkét esemény közös nevezője az establishment elleni lázadás, a fennálló állapotok elutasítása, s az olyan kampányok és jelöltek támogatása, akik a legjobban fel tudták karolni a brit és az amerikai társadalom jelentős részének mély csalódottságát, haragját, tanácstalanságát és frusztrációját. A 2017-es esztendő tehát arról is szól, mihez kezdenek mandátumukkal az újonnan megválasztott vezetők Londonban és Washingtonban. Az első benyomás az, hogy az új brit vezetés nem igazán tudja, hogyan fogjon hozzá az EU-val való tárgyaláshoz a brexitről, Donald Trump pedig szabad kezet kapott, hogy felállítsa kormányát, amelyet a választói egyetlen kézmozdulattal lesöpörnének az asztalról, mint a gyűlölt újgazdag elit kvintesszenciáját. 2017-ben az is eldől, hogy a meghatározó európai országok és politikusaik mennyire állják ki az említett trendek nyomását a németországi, franciaországi, olaszországi és hollandiai választások során.
