Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-23 / 297. szám, péntek
www.ujszo.com KARÁCSONY ■ 2016. DECEMBER 23. Ill Kiss-Szemán Zsófia: „Karácsonykor a legfontosabbak az emberek és a fa” Kiss-Szemán Zsófia művészettörténészszel, a Pozsonyi Városi Galéria főkurátorával a karácsony nyomába indultunk, hogy felfedezzük, milyen formában jelenik meg a vizuális művészetekben Jézus születése és a karácsony. De kitértünk arra is, hogyan készül a szeretet ünnepére, és miként éli meg a meghittségét. K oncerttermek ünnepi hangversenyekkel szokták várni a látogatókat karácsonykor. A televízió ünnepi műsort sugároz. Művészeti múzeumok, galériák készülnek-e külön programmal karácsonyra? Nem bevett gyakorlat. Ugyanakkor nálunk a Pozsonyi Városi Galériában is előfordult, hogy karácsony előtt az ünnephez valamilyen formában kapcsolódó programot készítettünk, például karácsonyi témát állítottunk ki. A hónap műtárgya sorozatunkban decemberben téli, havas tájat ábrázoló vagy karácsonnyal összefüggő, az ünnephez illeszkedő alkotást szoktunk bemutatni. Biztosan vannak művészeti galériák, amelyek speciális programmal készülnek karácsonyra, de a tervezésnél érdemes figyelembe venni, hogy az adventi időszakban mindenki az ünnepre készül, és hogy a két ünnep között sem igazán nagy az érdeklődés a művészeti múzeumok kínálata iránt. A karácsony mégis inkább családi ünnep maradt, amelyet a szeretteink körében élük meg. Egy esetleges, a témába vágó kiállítás feltétele, hogy legyenek karácsonyi művek. Abrázolják-e a karácsonyt a képzőművészek? Mint az egyházi év egyik nagy ünnepét, vagyis mint Jézus születésének misztériumát igen. A születés története az előzményekkel, a napkeleti bölcsekkel, vagyis a három királyokkal együtt gyakori a klasszikus művészetben, jelen van a falfestészetben, a grafikában és a festészetben, de egyéb műfajokban is. Nem vallási vonatkozásokkal, hanem kimondottan esztétikai jelleggel a mi régiónk képzőművészetében szintén nagyon gyakori téma volt a 19. és a 20. században is. Hangsúlyozom azonban, hogy a művészi ábrázolás tárgya az eredeti, a szent ünnep volt, nem a profán családi ünnep. Tehát nem azt jelenítették meg a művészek, ahogy mi éljük meg manapság is a karácsonyt, a szeretet ünnepeként. A karácsonyfa nem is jelent meg a képzőművészetben? De igen, a 19. századtól kezdve előfordul a karácsonyfa és a családi meghitt ünnepségek ábrázolása. Azért csak akkortól, mert a karácsonyfa 19. századi „találmány”, polgári családokban áhítottak először fit. Ez a hagyomány már a 19. században megjelenik egy-két festményen. Nálunk azonban nem annyira, és ahol igen, ott is inkább a könnyebb műfajokban. A zsá- nerfestészetet említhetném, amely intim családi együttléteket, szalonokat, a polgári életet ábrázolják. Ebben a tematikában előfordul a karácsony is, mindenekelőtt a német művészetben. A mi régiónkban nem találtam erre példát. Ebben a témában ugyanis kimondottam magas művészi értékű alkotásokat nem ismer a művészettörténet. Az egyetlenegy szép kivétel Réti István festménye, a Bohémek karácsonya idegenben, amelyet 1893-ban festett még Münchenben. Három művészt ábrázol, köztük van ő maga is. Szegényes szobában, petróleumlámpa fényénél ketten az asztalnál ülnek, harmadik társuk felettük áh. Nagyon szép, kellemes hangulatú belső teret ábrázoló figurális kompozíció. Telített atmoszféráját az adja, ahogy a petróleumlámpa fénye megbontja a szoba sötétjét. Szinte rembrandti fényben és árnyékban, borongós sötétben jelenik meg az ábrázolt helyzet, ettől nagyon lírai és nagyon szomorú Réti István munkája. Sugárzik róla, hogy a művészek hazakívánkoznak, az otthon melegére, az ünnep átélésének más, bensőségesebb módjára vágynak. Bár a meghittség ott van az alakok együttlétében, a kép egészéből mégis a szomorúság árad, érzékeltetve, hogy az ünnepnek nem ez a szokványos megélési formája Réti festménye nagyon ismert karácsonyábrázolás, de egyéb alkotásokat nem igazán találnánk. Nem annyira kedvelt ez a téma. A kevésbé színvonalas művészetben talán jobban megjelenik, mégpedig a karácsonynak inkább a kicsit giccsesebb oldala, amit egy évben egyszer minden további nélkül megengedhetünk magunknak és élvezhetünk. Viszont a karácsonynak talán éppen ez az „arca” nem kedvez teljesen a művészi ábrázolásoknak, mert komoly, fajsúlyosabb témákhoz vagyunk szokva, illetve ahhoz, hogy a művészek a hagyományos ikonográfia szerint közeledtek a karácsonyhoz. Ahogy kifejtettem, Jézus születése, a bede- hemi fény, a három királyok a mai napig nagyon szépen és többféleképpen megjelennek a művészetben, a kortársban is, természetesen modernebb kifejezési eszközökkel és ábrázolási módszerekkel. Jobban ismén azonban a bedehem, a bet- lehemáhítás szokása. A naiv művészetben, fafaragásokban manapság erősen jelen van, de az élő bedehem is előfordul nagyon széles körben. Akkor sem találkozott fenyővel, karácsonyfával, amikor 2014 nyarán Az élet faja című nagyszabású tematikus kiállítást készítette, mely a közép-európai térség és a keresztény kultúra vonatkozásában mutatta be a fa jelenlétét a képzőművészeti ábrázolásban? Albín Brunovskýtól találtam egyetlen kis illusztrációt, amelyen karácsonyfa volt. Bizonyára valamilyen könyvhöz készült, kimondottan illusztráció jellegű, rajzos, gyerekeknek szóló munka. Gondolom, családi ünnepként ön is szereti a karácsonyt Hogyne, mindig szeretetteljes esemény volt a családunkban, készültem és készülök rá. Gyerekként nagyon szép karácsonyokat éltem meg, az élő fa varázsával. Egy időben édesajpám a kertből kiásta a fenyőt, behozta, aztán visszaültette. A mai napig élő fát állítunk, mert rajtunk embereken kívül, ahogy megéljük, az élő fa jelenti a karácsonyt. A tűlevelű élő fa a színével, a zölddel a reményt szimbolizálja. A díszítés is vidám családi esemény volt gyerekkoromban, mert közösen díszítettünk. Ez aztán a saját családomban is így folytatódott, és így van a mai napig. Bár most már csak én díszítek, mert a gyerekek már nagyok, és fiúk! Okét most már nem vonzza annyira a díszítgetés, de a fát ők állítják fel, az egyik évben az egyik, a másik esztendőben a másik, én pedig felöltöztetem. Műfa szóba se jöhet? Csakis élő! Nem véledenül kutattam a fa jelenlétét a művészetben, és mutattam be ábrázolásának sokféleségét kiállításon. Nagyon fontos szimbóluma az életnek. Ezért ragaszkodom az ünnepen is az élő fához. Amíg a fiúk kicsik voltak, jó hangulatú, igazi örömteli ünnep volt nálunk a karácsony. Azért is, mert az ünnepet, a bensőségességére gondolok és nem a vallási vonatkozásaira, a gyerekek élik meg fokozottan, és mi, felnőttek, szülők általuk éljük át az örömet. Az ünnep megélése attól függ, miként tudunk ünnepi légkört varázsolni a fa köré, és mennyire sikerül megteremteni az ádényegüléshez szükséges bensőségességet. Akkor is, ha esedeg nem követjük a vallási vonatkozásait, ha nem ápolunk bizonyos szokásokat. Nagyszüleimnél, Komlóskán megéltem ilyen nagykarácsonyokat, az egész ünnepet mindenestül, az éjféli misével és az éjféli mise utáni vidámságokkal. Hangulatos havas karácsonyok voltak, lovas szánokkal közlekedtünk, mert Komlóskán, ami zsákfalu a zempléni hegyek közt, nagy hó volt telente. Idén a díszítésben divatos a bronzszín. Ebben a színben fog pompázni a faja? Követi a divatot, az aktuális trendeket? Nem figyelek túlságosan a divatra, hiszen állandóan változik. Tagad- hatadan, manapság nagyon kreatív, alkotói módon közelítenek az ünnephez kapcsolódó divathoz is. De számomra a divat annyira nem fontos, a karácsonyban meg egyáltalán nem. Nem az aktuális trendek szerint díszítem a fát. Az emberek számítanak, hogy kitől kaptam a díszt a fara. Ha valaki, akit szerettem és szeretek, harminc évvel ezelőtt megajándékozott egy karácsonyfadísszel, azt a mai napig őrzöm, és idén is dísze lesz a fenyőnknek Az egyszerű fa híve vagyok, se díszből, se édességből nem aggatok rá túl sokat, hogy megmaradjon a fa jellege. A karácsonyi hangulat megteremtéséhez van-e szüksége valatot. Egész hónapban ontják a rádiók a popzenei karácsonyi szerzeményeket, amitől annyira elveszítik a varázsukat, hogy karácsonyeste már nem ezeket kívánom hallgatni. Komolyabb, tartalmasabb, mélyebb zene szól nálunk Amíg kicsik voltak a gyerekek velük is énekeltünk. Része volt annak, ahogy felfedezték a fát, az ajándékokat. Ki tud kapcsolódni a három nap alatt, el tudja felejteni a világ dolgait, és át tudja adni magát az ünnepnek? Igen. Mindenki lecsendesedik, és az ember figyelme átterelődik az otthonra, a karácsonnyal összefüggő foglalatosságokra, a sütés-főzésre, a készülődésre. Ezzel is áthangolódunk egy kicsit. Áttevődnek a hangsúlyok, mert mással foglalkozunk, mint egész évben. Nagyon jó dolog, hogy ez így van. Azért tettem fel az előző kérdést, mert idén nagyon sok helyen járt, nagyon sok munkája volt. Hogy értékeli, milyen évet zár? Munka szempontjából teljesen sikeresnek mondhatom 2016-ot. Több olyan jó munkát sikerült megvalósítanom és befejeznem, amelyekhez erre az évre jöttek össze a feltételek. A Weisz-Kubinčan-projektet emelném ki, a művész munkáiból rendezett tárlatot és monográfiát. Óriási munka volt, alapkutatással, és azt hiszem, szép lett az eredmény. Ritkán vagyok elégedett a saját munkámmal, ezúttal azonban elmondhatom, ez a kutatás valóban értékes eredménnyel végződött. Arnold Peter Weisz-Kubínčant kiváló művésznek tartom, s bár kiállításai voltak korábban is, monográfiája nem, mindössze két-három kis terjedelmű katalógus jelent meg róla. Sokat kellet hozzá kutatni és sok helyen. Jártam Budapesten, ott tanult, és elutaztam Németországba, mert ott is folytatott tanulmányokat. Berlinben, Frankfurtban keresgéltem adatokat levéltárakban, és természetesen itt, Szlovákiában is. Elmondhatom, hogy mostantól Weisz-Kubínčannak van egy jó monográfiája. Elégedett vagyok. Lehetek azért is, mert ebben az évben megkaptam a kulturális minisztérium által adományozott Andrej Kmet'-díjat. Én vagyok a legfiatalabb díjazott, eddig hatvanéves kor alatt senki nem kapta meg. Ezzel az elismeréssel kívülről is érkezett visz- szajelzés, és ez mindig jólesik. Több kiállítást rendeztem, köztük Krakkóban a Kassai Modernek munkáiból állítottam össze egy nagyon szép tárlatot, katalógust is megjelentettünk hozzá. Elárulja, mire készül jelenleg? JaszuschAntal-monográfiára. Nagy terv, és már biztos, hogy meglesz a monográfia, mert sikerült rá pénz szerezni. 1966-ban jelent meg az egyedenegy. Jaszusch-monográfia Tomáš Strauss tollából, azóta semmilyen komoly munka nem látott napvilágot róla. Lelkesít, hogy ösz- szejön, mert évek óta készülök rá. Karácsony után teljes gőzzel visszatérek a kutatáshoz. milyen művészi alkotásra, mondjuk, zenére? Nem igazán, de néha hallgatunk muzsikát, a hangulattól függően. Nem azzal a szándékkal, hogy megteremtsük vagy fokozzuk általa az ünnepi hangula
