Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)

2016-12-23 / 297. szám, péntek

6 I KULTÚRA 2016. december 23.1 www.ujszo.com „Talán most lettem halhatatlan?" Kerekes Vica színésznő szerint a karácsonyban az a szép, hogy felerősíti a melengető érzéseket „Az alkotás pillanatában erősen csapatjátékos vagyok" (Fotó: Kerekes Vica archívuma) TALLÓSIBÉLA A téli filmes szezonban két új cseh-szlovákmozgéképpel is ott van Kerekes Vica a hazai mozikban. Előbb az Akkor a Paradicsomban című második világháborús drámában lát­hattuk, most pedig az ünnepi hangulathoz illeszkedő, Az Úr angyala 2 című családi mesé­ben nézhetjük meg. A nép­szerű színésznőt filmektől, mesékről, az ünnepről kérdeztük. Hol és hogyan tölti a kará­csonyt? Ünnepi rituálékat őrzök a gyerek­koromból, amelyeket a mai napig ápolok. Nem szeretem a bevett szo­kásokat, egyedüli kivétel a kará­csony. Ilyenkor nem akarok és nem is tudok másképpen létezni, csak ahogy odahaza ünnepeltünk éveken át. így lesz ez most is. A párom, Lukáš csa­ládja Csehországban él, az enyém pe­dig Füleken. Imádom a párom, de nem tudnám elképzelni, hogy ülünk ket­ten a budapesti lakásunkban, távol a családtól. Úgy döntöttünk, hogy mindketten családi körben ünnepe­lünk, ő Csehországban, én Füleken. Elszakadtam az otthontól, már rég nem találkozom napi szinten a sze­retteimmel, s még csak azt sem tehe­tem meg, hogy ha hiányoznak, be­ülök a kocsiba és hazamegyek. Leg­alább ilyenkor velük akarok lenni. Megéltem szívbe markoló kará­csonyt is, amikor San Franciscóban voltam. . Szerencsére a testvérem ak­kor is ott volt velem az ünnepen. Apukám szomorúan mondta, hogy kibírták valahogy, de soha többé nem .szeretné a gyermekei nélkül tölteni a karácsonyt. Tehát idén is az otthon ünnepi ri­tuáléit követi? Kezdve azzal, hogy anyával dísze­ket ragasztgatunk az ablakokra. Gye­rekkorom óta őrzünk házilag készí­tett papírholdacskákat, csillagokat. Ilyenkor újra előkerülnek. Én öltöz­tetem a fenyőfát, közben odahajolok anyához, boldog névnapot kívánok neki, mondván, legalább mi köszönt­sünk fel egymást, mert a karácsonyi sürgés-forgásban, mi, Évák nem ju­tunk eszébe senkinek. Amikor min­den teendővel végzünk jönnek a me­sefilmek, egymás után nézem végig a régi kedvenceket. Élvezem most is, mint kislánykoromban. Van kedvenc karácsonyi köny­ve, amely az ünnep tájékán lekerül a polcról? Vannak könyvek, amelyeket időn­ként újraolvasok, de kimondott ka­rácsonyi olvasmányom nincs. Mesé­ből viszont vannak olyanok, amelye­ket ezerötszázszor láttam már. A Holle any ót Jakubiskótól vagy a Há­rom mogyoró Hamupipőkéiket, a legendás Václav Vorlícektől, de ezerötszázegyedszer sem untatnak. Rituálé a fényképalbumok lapozga­tása is, nézegetem a gyerekkori ka­rácsonyok fotóit, anyukám pedig tör­téneteket mesél a felvételek alapján. Gyermekdalokat, főleg Halász Judit- dalokat hallgatok. Előkerülnek a ba­kelitlemezek, elmúlt karácsonyok hangulatát idézik. Velük előjön min­den, ami az évek során belém ivódott a családi fészekből, és amit az elsza­kadással részben elvesztettem. Újra meg tudom élni a gyerek-szülő vi­szonyt, de a szüleim is meg tudják ugyanezt élni. Ez a szép a karácsony­ban, felerősíti a melengető érzéseket. Barátoknak szokott jókívánsá­gokat küldeni? Olyan ragyogás és olyan csoda van a levegőben ilyenkor, hogy érzelme­sebb leszek, mint általában, és foko­zottan keresem a kapcsolatokat. In­tenzíven gondolok mindenkire, aki távol van, mert ilyenkor mindenkire van az embernek elég ereje, van elég szeretete, hogy sugározza. Működik az energiaáramlás és -átvitel. Tele van a szívem szeretettel, ragyogással, és másoktól is ezt érzem. Van a mun­kám, amit imádok, vannak a sikerek, de a legfontosabb mégis az, hogy együtt lehetek azokkal, akiket szere­tek. Erről nagyon sok könyv jelenik meg. Sok ilyet olvasok, hiszek is ben­ne, de más dolog az olvasás, és más az átélés. Amikor valósan átélem, ak­kor tudatosítom, hogy a szeretet az, ami tovább tud vinni. Az Úr angyalával most ön is hoz­zájárul a karácsonyi hangulathoz. Milyen érzés, hogy az ünnepen me­sehősként ott lehet a családokban? Mesefilmben szerepelni mérhetet­len öröm, de nagyon nagy felelősség is. Erős hatással van rám az ilyen le­hetőség, talán az örökzöld csehszlo­vák mesefilmek iránti mélységes tiszteletem miatt, hiszen azokon nőt­tem fel. Meg talán azért is, mert ben­nem is nagyon sok megmaradt a gyermekből, és szeretném megőriz­ni. Nagyobb felelősség mesefilmben szerepelni, mert a gyerekeket nem le­het becsapni, azon nyomban megér­zik a hamisságot. Másképp, teljes alázattal nyúlok a szerephez mese­filmben. Nem akarok brillírozni, nem akarom megmutatni, mekkora szí­nésznő vagyok, hanem azt hozom, amit a szerep nyújt vagy kíván. Én, a színésznő megbúvók a figura mö­gött, nem törekszem erőteljesebb je­lenlétre, csak annyira, ami a mesét szolgálja, alázattal. De ezenkívül is sok mindent mérlegelnem kell a sze­rep megformálásakor. Azt is, hogy az alakításomnak összhangban kell len­nie a partner alakításával. Akkor fo­gunk jól működni a partneremmel, az Ur angyalában a lányommal, az Ak­kor a Paradicsomban című filmben a tragikus sorsú hegymászóval, ha egymást támogatjuk. Nem tartom magam nagy csapatjátékosnak, de az alkotás pillanatában erősen az va­gyok. Nem királykisasszonyos mese, hanem az e világit és a mennyeit ejgybefolyató, jó humorú történet az Ur angyala 2. A felnőttek és a gyerekek is meg­találják benne a számukra élvezhető tartalmat. A gyerek biztosan nem fog fel belőle mindent, mert a gyermeki szemnek tetszetős dolgok mellett vannak benne kicsit erotikusabb töltetű, kicsit csipkelődős részek is. Ezzel a mesével lehetőséget adunk kérdezni. Kicsi és felnőtt néző része­sévé válik a történetnek azzal, hogy a szülő tud a gyerekekkel beszélni, mert biztosan rákérdeznek bizonyos dol­gokra. Egymást formálják ezzel, a gyerek látásmódjából a szülő is át­vesz valamit, a kis emberke pedig pi­cikét közelebb kerül a felnőttek vilá­gához. És mivel még nőni és oko­sodni fog, újra- és újranézve felfe­dezhet benne valami újat. Bizonyos témákhoz felnőttként is fel kell nő­nünk lelkileg, érzelmileg, tudásban, sokféleképpen. Ezért van az, hogy ugyanazt a filmet idővel másképp él­jük át. Nem a film változik, hanem mi, nézők. Ilyen szempontból ez egy jó kis mesefilm. Talán halkan most mondhatom azt, hogy tulajdonkép­pen halhatatlan lettem!? Lehetek ilyen nagyképű? Miért ne, ilyen jó kis mesefilm hőseként! Azért is szeretem ezt a mesét, mert nincs tele trükkökkel. Nagyon jó, hogy van az amerikai forma, van Hollywood a Gyűrűk urával, de még jobb, hogy az Úr angyalával nem akaijuk utánozni. Gyakori a felvetés, hogy a mese az a műfaj, amelyben nehéz új at mutatni. Nem biztos, hogy annyira az újra kell hajtani. Mutas­suk azt, ami hozzánk áll közel, ami a mi hagyományainkból nő ki. Ennek a mesének az a varázsa, hogy mer­tünk olyanok lenni, amilyenek mi vagyunk, azt adni, ami a cseh mesék sajátja, tradicionálisan a miénk. Egy picit elmozdul a filmünk az új felé, gyönyörű és hatásos a mennyország ábrázolása, de annyira újszerű csu­pán, amennyit a mi hagyományos mesélésünk még éppen elbír. Nézőművészettel int búcsút az évnek a Thália Kassa. A Nézőművészeti Kft. vendégjátékával, Tasnádi István Nézőművészeti Főiskola című da­rabjával búcsúztatj a a 2016-os évet a Thália Színház. Árkosi Árpád rendezése december 28-án, 19 órai A színpadon: Mucsl Zoltán, Sche­rer Péter és Katona László (Arch.) kezdettel tekinthető meg Kassán. A darab valamikor a közeli jövő­ben játszódik, amikor már senki nem jár színházba. A kormány ugyanis bezáratta az összes színhá­zat, mert a színészek egyre több­ször keveredtek vitába a nézőkkel, és sokszor leállt vagy félbeszakadt az előadás. Az egyik Cid-előadáson például két felbőszült Kossuth-díj as a nézők közé hajított egy másfél mázsás kandelábert - négy halott, tizenöt sebesült... Ennek már há­rom éve. Itt az ideje az óvatos nyi­tásnak. A kultuszminisztérium pre­venciós alapja létrehoz egy felső- oktatási intézményt, mely diplo­más nézőképzéssel foglalkozik. A diploma igazolja, hogy tulajdonosa alkalmas a színházban rá váró fo­kozott pszichikai és fizikai terhelés elviselésére. (k) Megalakul a Kertész Imre Intézet Budapest. Januártól működteti az idén elhunyt Nobel-díjas író, Kertész Imre hagyatéká­nak gondozására és íréi emlékének ápolására létrejövő Kertész Imre Intézetet a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány. A Kertész Imre özvegyével, az idén szeptemberben elhunyt Kertész Magdával létrejött megállapodás alapján a közalapítvány lett a Nobel- díjas szerző írói hagyatékának gon­dozója. A 2017 januáijától működő Kertész Imre Intézetet feladata lesz az író emlékének és szellemi hagyaté­kának méltó gondozása, kiadatlan művei és a róla szóló irodalmi anya­gok összegyűjtése, feldolgozása, sajtó alá rendezése, valamint a tervek között szerepel a budapesti, Török utcai lakás - ahol az író 1954 és 1995 Emlékmúzeumot is terveznekaz idén elhunyt Nobel-díjas írónak (JASR/ap) között élt és alkotott - emlékmúze­umként való működtetése. Az intézet fogja feldolgozni a berlini Kertész­archívumban őrzött kéziratos anya­gokat, azokat publikálásra készíti elő, valamint gyűjti a hazai és külföldi magántulajdonban, közgyűjtemé­nyekben fellelhető dokumentumo­kat, például leveleket, fényképeket, hang- és filmfelvételeket. Az intézet­ben kaphat helyet az író könyvtára, valamint a személyes relikviáiból létrehozandó kiállítás. A közalapítvány az intézet felada­tául szabta, hogy a legszélesebb ér­deklődői kör számára tegye hozzá­férhetővé Kertész Imre műveit, tá­mogassa - például fordítói, kutatói ösztöndíjakkal - az életmű teljes fel­dolgozását. A Kertész Imre Intézet alapítására és működtetésére a köz- alapítvány fenntartója, a magyar kormány biztosítja a szükséges for­rást. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents