Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-23 / 297. szám, péntek
www.ujszo.com i 2016. december 23. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 17 Kabát nélkül Amikor a bajkeverő helyett a jóakaratút kiáltják ki bűnösnek LAMPL ZSUZSANNA M egyek a havas utcán, élvezem a kabát és a csizma melegét, s egyszercsak megjelenik mellettem egy reszkető, nyüszítő eb. Nincsen neki divatos kutyakabátja, sem papucskája, amit egyre több pozsonyi kutyus lábán látok, de még dizájnos nyakörve sem, sőt, semmilyen nyakörve sincs, csak az eb van, meztelenül, pontosabban a saját sovány testébe és bár téli, de akkor is vékony bundájába zárva. Ez bizony egy gazdátlan állat. Egy a sok közül, amelyek Pozsonyban kóborolnak. S erről eszembe jut a néhai ún. evangélikus kórház. A vörös téglás épület gyermekkorom tájaihoz tartozott, sokszor mentünk el mellette, s gyakran hallottam, hogy odabenn kutyák ugatnak. Mit csinálnak a kutyák a kórházban? Aztán egy alkalommal nem egyszerű ugatás, hanem valami borzalmas üvöltés hallatszott ki, olyan vérfagyasztó, emberinél állatibb, az állatinál emberibb, hogy ajárókelők döbbenten forogtak az utcán. És akkor tudtam meg, hogy a kóbor kutyákat össze- fogdossák és beszállítják a laboratóriumba, ahol kísérleteket végeznek rajtuk. De nemcsak Pozsonyban vannak kóbor állatok. Merthogy az állat nem kóbornak születik, hanem azáltal lesz kóborrá, hogy valaki kidobja. Ennek a kidobásos módszernek több fajtája van. Például kiengedik az állatot, aztán nem engedik vissza. Megy szegény, friss levegővel a tüdejében, lohol az ismert ajtóhoz, ami többet nem nyittatik ki neki. El sem tudom képzelni, hogyan lehetséges ez, de így van, egy állatvédő mesélte. A másik módszer, amikor elviszik az állatot autókázni, aztán egy ismeretlen helyen kidobják és otthagyják. Pontosan ilyet látott a szomszédasszonyom. Az előtte haladó autóból így zuttyantottak ki egy kutyát. O meg megállt és felvette, hogy elszállítsa a menhelyre. A menhelyen szinte rendőrségi kihallgatásban volt része, pontosan tudni akarták tőle a kutya kidobásának körülményeit, az autó rendszámát is, amit persze nem tudott, mert az ember nyugodtan halad az úton és nem feltételezi, hogy meg kell jegyeznie az előtte guruló autó rendszámát. Akihallgatásból számára az derült ki, hogy a menhelye- sek nem hisznek neki, azt feltételezik, hogy kitalálta az autót és a kidobást, mert valójában ő az, aki meg akar szabadulni a kutyától. A végén még fizetnie is kellett, de nem vitatkozott, örült, hogy odébbállhat (hát igen, ez is egy példája annak, amikor az igazi bajkeverő helyett a jóakaratát kiáltják ki bűnösnek). Kabátom és csizmám melegéből letekintek a szegény nyomorult állatra, de nem tudok rajta segíteni, mert nincs hova vinnem. A menhe- lyek tele vannak, és sokéves tapasztalatuk alapján arra kérik a vásárlási lázban égőket, ne ajándékozzanak állatot karácsonyra. Mert az ünnep gyorsan elmúlik, és az élő ajándékok egy része az utcán köt ki. Globális karácsony. Betlehemek Betlehemben - palesztin árus várja a keresztény turistákat, de a bazársori „ereklyék" nagy része Kínában készül. (TASR/AP-feivétei) Ami a rostámon fennakadt Szürke karácsony KOLLAI ISTVÁN H a a globális felmelegedés erőteljesen folytatódik, akkor karácsonykor az utcán és a városi fákon fehérlő hó szépen lassan végleg eltűnhet. A havas tájak emlékét megőrző karácsonyi képeslapok pedig lehet, hogy jobban megmozgatják majd az embereket, mint a klímaváltozásról szóló nemzetközi jelentések. A globális felmelegedés -újabb nevén: globális klímaváltozás - fogalma az utóbbi évtizedekben közismert lett. Elfogadottsága viszont nem ilyen egyértelmű: jelentősége és erőssége viták tárgyát képezi a nemzetközi szervezeteken belül, a kutatói világban és az utca emberének szintjén is. A felmelegedés folyamatát egyre többen elfogadják, éppen az olyan kézzelfogható jelek miatt, mint a gleccserek olvadása vagy a sarki jégmező zsugorodása. Többen vitatják viszont, hogy mindez az emberi tevékenység hatására, a szén-dioxid-kibocsátás miatt történne. így végül a globális klímaváltozás nem kerülhette el a sorsát: napi politikai viták, sokszor hitviták áldozatává vált. Ezt a gordiuszi csomót talán úgy lehetne átvágni, hogy a szén-dioxid- kibocsátás csökkentésére tett kísérletek és általában az életminőséget javító környezetvédelmi lépések, mint az erdősítés, a légszennyező gyárak leépítése, vagy a károsanyag-kibocsátás nélküli megújuló energiák használata megvalósulna. A globális klímavédelem tehát lokálisan is hozna pozitív hatásokat. Mindenképpen kár lenne, ha ezek a környezetvédelmi eredmények megbicsaklanának; mert szerencsére vannak halvány eredmények. Például Kína ma már a klímavédelmet komolyan vevő államok sorát gyarapítja: 2016 szeptemberében ugyanúgy ratifikálta a Párizsi Egyezményt, mint az USA. E két állam együtt felelős a szén-dioxid- kibocsátás 40 százalékáért; ez a fajta USA-Kína összefogás rendkívül sokat lendített az egyezmény politikai súlyán. Ratifikálásakor Barack Obama nem is fukarkodott a nagy szavakkal: „Ez nem egy olyan küzdelem, amelyet bármelyik ország - bármilyen hatalmas is - egyedül meg tud vívni. Lehet, hogy majd egy nap úgy gondoljuk: ez volt az a pillanat, amikor végre eldöntöttük, hogy megmentjük a bolygónkat.” Egy másik érdekes adat: az utóbbi időkben már az ózonlyuk csökkenését mérik. A hírek általában kiemelik, hogy ezt nemzetközi összefogással sikerült elérni. Sikertörténet lehetne ez, ami a szén-dioxid-kibocsátás terén is motivációt adhat. Ezzel együtt jó pár politikus nem lát mást a klímavédelemben, mint a mozgásterét csökkentő morális kényszert vagy az iparfejlesztés egyfajta ellenségét, a fejlődést gúzsba kötő értelmiségi kísérletet. Az Egyesült Államokban igen jelentős a különbség a demokrata és republikánus szavazók között abban, hogy mennyire „hisznek” a globális klímaváltozásban. A republikánus szavazók igen nagy aránya utasítja el azt az olvasatot, miszerint a felmelegedés létező folyamat, vagy hogy ennek oka az ember által űzött ipari-mezőgazdasági tevékenység: Köztudott, hogy Donald Trump sem híve a globális felmelegedés körüli „felhajtásnak”. A kutatói szféra számára emiatt rendkívül nagy kihívássá vált, hogy a felmelegedés ügyét kiemelje olyan más globális kérdések közül, mint a szabadkereskedelem vagy a migráció, amelyek valóban hitvitáknak tekinthetőek. Magyarán a globális klímaváltozás a természettudományok, és nem a társadalomtudományok sorát kell, hogy gyarapítsa. A nemzetközi szervezetek is próbálkoznak a „mozgósítással”: látványos videókkal, animációkkal próbálják felhívni a figyelmet a klímaváltozásra, de szuggesztivitásuk ellenére aligha érnek el az ilyen akciók tömeges és komoly hatást. Pedig nyilván az alulról jövő választói nyomás az, ami a politikai erőket végleg elkötelezné a klímavédelem mellett; amíg ilyen tömeges szavazói igény nem jelentkezik, addig inkább csak személyes elkötelezettség, saját politikai misszió, vagy nemzetközi egyezmények ereje hathat a döntéshozókra, ez pedig hosszútávon valószínűleg nem lesz elég. SZILVÁSSY JÓZSEF Újabb képeslap Az a több mint három évtizeddel ezelőtti döbbenetes látvány kitörölhetetlenül égett belém. Fotósunkkal ezúttal is erdész barátunkhoz kopogtattunk be, aki minden évben gyönyörű karácsonyfákat szerzett nekünk. Nyitva volt a ház, a szobában a férfi horkolt, alkoholbűz, mellette falfehéren nyöszörgött tizenéves leánya. Körülötte üres gyógyszeres üvegek. Gyuri ölbe kapta, Skodámmal repesztettünk ajárási kórházba. Böbe élet és halál között lebegett, végül a sokadik telefon után közölték: sikerült megmenteni. „Nem bírtam tovább, apám naponta részegen járt haza, anyám elhagyta őt, engem nem vitt magával. Apának mondtam, ha még egyszer beníg, öngyilkos leszek. Kiröhögött. Én megtettem” olvasom újra megsárgult sorait. Többször tehetséget sejtető verseket is küldött a szerkesztőségbe, karácsony előtt évekig képeslapot: „Második születésnapomon szép ünnepet kívánok”. Telefonálgattunk is olykor, a szüleiről azonban soha nem beszélt. Küldött szalagavatói értesítőt, aztán sokáig semmi. Jó pár éve Ausztriából ismét a szokásos üdvözletjött, tudatta azt is, hogy ott dolgozik. Azóta nem jelentkezett. E héten angyalkákkal és ákombákomokkal teli képeslapot kaptam a Garam mentéről. „Jóska bácsi, köszönjük nektek a nagyit, Erzsiké”. Alatta még egy: „Második születésnapomon talán most először vagyok boldog, Böbe”. Ünnepek előtti dilemma „Papa, melyik volt a legemlékezetesebb karácsonyod?“ - kérdezte minap hatodikos unokám. Elmeséltem neki, hogy a legemlékezetesebb az 1966-os gyertyagyújtás volt. „Tudod, az ötvenes években dohos, sötét bérlakásban laktunk. Ezért a szüleim családi ház építésébe fogtak és tetemes hitelt vettek fel. Beköltözésünk után évekig nehezen teremtették elő a havi törlesztőrészletet. Éppen fél évszázada anyám minden pénzünket bevitte a bankba karácsony előtt. Apám kiment a közeli parkerdőbe, onnan hozott fenyőgallyakat, az egyikre felaggatta azt a bizonylatot, hogy végre letudtuk a kölcsönt. Kamatostól. A megsütött keszeget pedig tyúkjaink tojásaival fizettük ki a csö- lösztői Pongrácz bácsinak.” Laura elgondolkodott: „Miért nem kértetek halasztást a törlesztésre, miért kellett minden pénzeteket ünnepek előtt a bankba vinni? Milyen karácsonyotok lehetett fenyőfa és ajándékok nélkül?” Azon gondolkodom, vajon a szíve szólalt meg, vagy a fogyasztói társadalom munkál benne is? Fények és a csillag „Elviselhetetlen már ez a sok vakító fényreklám, teljesen elhomá- lyositja a betlehemi csillagot” - dohogott egyik vallásos barátom. Csak sóhajtottam: mivé lesz ez a zaklatott világ, ha ez valóban bekövetkezik... FIGYELŐ Miért nem toloncoltók ki Amrit? Az II Sole 24 Ore napilap a hatóságok információi alapján rekonstruálta a feltételezett berlini merénylő, Anis Amri olaszországi időszakát. A lap szerint 21 és 24 év közötti fiatalember - aki más források szerint 1992-ben született Tunéziában - migránsokkal teli hajón érkezett a dél-olaszországi partokra 2011 februárjában. Akkor fiatalkorúnak vallotta magát. Lampedusa szigetének befogadó táborába került, s ott 2011 októberében részt vett a tunéziai migrán- sok egy csoportja által kirobbantott lázadásban, amelynek során felgyújtották a tábort és ellenszegültek a helyszínre érkező olasz rendőröknek. Anis Amrit ezért négy év szabadságvesztésre ítélték, 2015 májusában szabadult a szicíliai Palermo börtönéből. Az olasz hatóságok kiutasították: a szicíliai Caltanisetta táborába (Cie) került, ahol a kiutasított külföldiek várnak kitoloncolásukra. Az II Martino nápolyi napilap azt írta, Tunézia későn reagált az olasz hatóságok kérelmére, így lejárt az Amri feltartóztatására vonatkozó rendelkezés határideje, és az olasz hatóságok a tunéziai állampolgár elengedésére kényszerültek. Ámri elhagyta a szicíliai tábort, és azonnal nyoma veszett. Az IlSole240re szerint a dél-olaszországi dzsihá- dista sejtek juttatták hamis dokumentumokhoz, s talán ahhoz az olasz útlevélhez is, amelyet a berlini merénylethez használt kamionban találtak meg. Amri Németországba ment, ahol menedékkérőként jelentkezett. Az olasz sajtó úgy tudja, az olasz hatóságok Ám- rit a schengeni hatósági nyilvántartásban veszélyes elemként rögzítették, és az olasz titkosszolgálat is figyelte. (MTI)
