Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-21 / 295. szám, szerda
6 I KULTÚRA 2016. december 21. lwww.ujszo.com Életműdíjat kap a The Velvet Underground Bartók itt van, csak nem vesszük észre A ttBartók című kiállítás a budapesti Ludwig Múzeumban Pincehelyi Sándor: I like Bartók. 1981. Fotó 20 x 20 cm. (Fotók: Ludwig Múzeum) Los Angeles. Grammy-élet- műdíjat kap 2017-ben a The Velvet Underground amerikai rockzenekar, valamint - posztumusz - Nina Simone soulénekesnő. A Grammykről döntő amerikai Hanglemez Akadémia (Recording Academy) nemcsak a zeneipar kiemelkedő munkáit díjazza évente, hanem életműdíjat is ad a legnagyobb hatású egyéniségeknek és együtteseknek. A John Cale és Lou Reed vezette The Velvet Underground az avantgárd művészet esztétikáját emelte a rockzenébe - indokolta döntését az akadémia. Debütáló albumuk, az 1967-es The Velvet Underground and Nico producere Andy Warhol pop-art művész volt. A zenekar gyakran nyers és kemény hangzása sokakat befolyásolt a későbbi punk-, hardrock- és alternatív előadók közül. Nina Simone (1933-2003) életében nem kapott egyetlen GramKarácsony helyett Ünnep Nem is értem, miért ódzkodtak a zenészek és az énekesek, amikor a Budapest Bárt vezető Farkas Róbert felvetette: készítsenek karácsonyi CD-t. Az együttes profiljába belevág: egy karácsonyi album a múlt század húszas, harmincas éveit idéző kellemes, kávéházi cigányzenével látszólag igazi kihívás. Jobban belegondolva, bizonyára azért nem fogadták kitörő lelkesedéssel az ötletet, mert a karácsonyi zene bizonyos körökben egyet jelent az igénytelenséggel. Boldog-boldogtalannak van már karácsonyi zenéje (kinek dala, kinek teljes lemeze), ezzel könnyen megcélozható a közönség. Ilyenkor mindenevők vagyunk, szívünk, lelkünk a giccset is befogadja. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a Budapest Bár karácsonyi korongja más lesz. Más lett, kuriózum. A karácsony szót akár el is felejthetjük, helyette hatásosabb az ünnep kifejezés, ezt a címet is kapta a hanghordozó, mert nem feltétlenül a karácsonyt, sokkal inkább a decembert körülölelő hangulatot próbálja visszaadni. A kiváló hangszerelés pedig összefogja a tizenhárom különböző hangulatú, régi és új, magyar és angol nyelvű szerzeményt. Az énekesek közé visszatért Sza- lóki Ági (csak erre az albumra), aki a zenekar első nagylemezén a Rózsafa virít és a Munka után című számokat énekli, zseniálisan. Most Nagykovácsi Ilona elfelejtett dalát, myt sem. Zongorista csodagyerekként indult, ám afroamerikaiként a szegregált déli államokban lebeszélték a komolyzenéről. A soul irányzat egyik legünnepeltebb énekesévé vált, emellett elszánt emberjogi aktivista volt. Grammy- életmüdíjjal ismerik el továbbá Sly Stone-t, a Sly and the Family Stone zenekar vezetőjét, mert új, pszichedelikus színt adott a fúnkynak, nagy hatást gyakorolt későbbi sztárokra, köztük Prince-re is; Shirley Caesart, „a gospel füst ladyjét”, valamint Ahmad Jamal dzsessz- zongoristát, aki „a popzene közönsége felé közvetítette a dzsesszt”. A díjátadó gálát 2017. február 12-én tartják Los Angelesben. Az éves teljesítmények alapján a legtöbb jelölést - szám szerint kilencet - Beyoncé kapta, Lemonade című új albumának köszönhetően az összes fontos kategóriában versenyben van. Az amerikai énekesnő már most 20 Grammy tulajdonosa. (MTI, ú) a Jön a fehér karácsonyt adja elő. O a leghitelesebb előadók egyike a CD-n, s ez is bizonyíték arra, hogy meg kellett volna őt tartani. A négy új szerzemény közül kettő, a Gyöngyfüzérek (Kiss Tibor énekli) és a Télapó Rally (Ferenczi György) ízig-vérig mai mondani- valójú, az Angyal táncol a fák tetején (Rutkai Bori) aranyos, fülbemászó, akár sláger is lehet belőle. Mindhárom szövegét az előadója írta. A negyedik újdonság, a Karácsonyi mese instrumentális (a Budapest Bár játssza), ezzel zárul az összeállítás. A három angol nyelvű átdolgozás közül kettő decemberi örökzöld, Brenda Lee Rockin’ Around the Christmas Tree-je (Németh Juci) és Nat King Cole The Christmas Songja (Behumi Dóri), a harmadik Tom Waits Ruby’s Armsa (Frenk). Négy magyar sláger átirata is helyet kapott az albumon. Kettő Bereményi Géza szövege: a Karácsony címűt Cseh Tamás, a Hóesést Udvaros Dorottya vitte sikerre, előbbit Szűcs Krisztián, utóbbit Kollár-Klemencz László énekli a lemezen. Lovasi András - meglepetésre - a Piramis klasszikusát, az Ajándékot adja elő. És itt van még a Legyen ünnep - ez abba a kategóriába tartozik, amihez nem szabad hozzányúlni (pedig milyen sokan megtették), Katona Klári előadását ugyanis megközelíteni is nehéz, nem hogy túlszárnyalni. Ez a változat mégis szerethető, elsősorban a hangszerelésnek köszönhetően, de Mező Misi énekes is sokat hozzátesz. A korongon szerepel még John Lennon és Y oko Ono emblemati- kus dala, a Happy Xmas (War Is Over), Keleti András szép fordításában, a Budapest Bár összes zenészének és énekesének az előadásában. Az Ünnep a magyar karácsonyi zenepiac legfontosabb és legizgalmasabb újdonsága. Akárcsak a Budapest Bár, ez is többgeneráci- ós kedvenc lehet. Puha József Budapest Bár: Ünnep. Bár Produkció Kft., 2016. Értékelés: 9/10 NAGY ZSÓFIA Régóta készülök egy Tíz dolog, amit nem tanultunk meg az iskolában című cikk megírására. Ebben szerepelne, hogy nem tanultuk meg, miért szeressük/tiszteljük azokat, akikre pedig megtanítottak büszkének lenni. Zenei képzettség nélkül Bartók is ebbe a kategóriába esik. Tudunk adatokat az életéről, népzenei gyűjtéseiről, még a fotókon is szimpatikus lehet... ennyi. Ezért érdemes megnézni a zeneszerző születésének 135. évfordulója kapcsán megrendezett, #Bartók című kiállítást a budapesti Ludwig Múzeumban. A 2017. január 29-ig látogatható tárlaton több mint harminc művész munkái szerepelnek, műfajitechnikai hibridek. A legtöbb 2016-os keltezésű, de vannak korábbi művek is. A lényeg, hogy minden Bartókról szól, anélkül, hogy életrajzi adatait szép nagy betűkkel a falra ragasztották volna, vagy hosszasan ecsetelnék munkásságát, elveit. Minden a művekbe van kódolva, hol jobban, hol kevésbé. A kiállítás kifejezetten szórakoztató, ugyanis minden tárgynál, installációnál megpróbálhatjuk kitalálni, miképp igyekszik Bartókra reflektálni. Vannak darabok, amelyeknél ez egyértelmű, szinte szájbarágós, de van, ahol szükség lenne előzetes tudásra, illetve nem kis elvo- natkoztatási képességre. A tárlatot azonban nyilvánvalóan a nagyközönségnek szánták: nincs olyan kiállított tárgy, amely mellett ne lenne magyarázó szöveg. Ezek jó kapaszkodók, pont annyit árulnak el a műről, amennyit tudni érdemes, felesleges adalékok nélkül. Szira Henrietta Bartók minden nap című hanginstallációja egy patyolat tiszta fehér vászon, fehér keretben. A művész kiszámolta, hogy Budapesten naponta 50 ezer ember találkozik Bartók nevével: közterületeken, épületekben, rádióban, tévében. A név hétköznapivá vált, ha ki is mondjuk, ritka, hogy belegondolunk, kiről beszélünk. Szira az 50 ezerből kiválasztott néhány alanyt, majd arról beszéltette őket, mi közük Bartók nevéhez vagy az ő nevét viselő dolgokhoz. A hangfelvételeket a zeneszerző által inspirált szólamokba rendezte, és ez hallatszik ki a fehér vászon mögül. A mű az arcunkba tolja, hogy bár Bartók minden nap jelen van, valójában még sincs jelen. Gosztola Kitti és Pálinkás Bence György közös műve (Emigrált dallamok) Bartók egyik esszéjére utal, amely arról szól, hogy a kivándorlások, betelepítések, megszállások hogyan járultak hozzá Közép-Európa népzenei gazdagságához. Az alkotók azonban arra (is) reflektálnak, hogy a népi hangszerek is változnak azzal, ahogy változik a környezet növényvilága. Ezek az eszközök ugyanis mindig az elérhető fákból készülnek, így ha a környezet átalakul, a hangszerek is módosulnak. Az installáció része egy kisfilm: végignézhetjük, hogyan készítenek a Kelet-Ázsiából származó bálványfából havasi kürtöt. A munka végén a hangszert kiviszik atermészetbe, és ottjátszanak rajta. A helyszín a Városligetnek tűnik. Talán nem véletlenül, hiszen erre a helyre hatalmas változások várnak, ami állandó vita tárgyát képezi. A filmet lejátszó monitor mellett egyébként maga a hangszer is látható. A Profán triptichon című videóinstalláció Ádám Zsófia műve. A földön három monitor fekszik, mindhármon egy patak csobogása látszik- hallatszik. A három kép együtt alkot egy egészet. A két szélsőn nincs más, csak a természet, a középsőn azonban üvegpoharakat rendszabályoz a szüntelenül és erősen folyó patak. Még mielőtt elolvasnánk, mit akar ezzel a művész, bevillan a mondat, amit sikerült megtanulni az iskolában: „csak tiszta forrásból”. Aztán érzések jönnek: jobb érzés az erős vízfolyással azonosulni, mint az ingatag üvegpoharakkal. Ebben talán benne van Bartók gondolata is az emberről, aki áhítozik a természet tisztaságára, ezáltal a tiszta szellemiségre. A kiállítás egyik legtöbbet hivatkozott alkotása Bartók bogárgyűjteménye, Tornyai Péter és Kertész Krisztián alkotása. Egy fedél nélküli fadoboz, amelynek eredeti rendeltetése valóban egy rovatgyűjtemény tárolása volt, most azonban apró fekete hangszórókat tartalmaz. Ezek ugyanolyan szigorúan, egymástól pontos távolságra fekszenek egymás mellett, mint a bogarak hasonló helyzetben. Utalás ez arra, hogy Bartóknak valóban volt bogárgyűjteménye, melyet ugyanolyan szenvedéllyel és rendszeretettel gyarapítóit, mint népdalgyűjteményét. Ä húsz kicsi hangszóró mindegyikéből más népdal hallatszik. Távolról az összes ének egybecseng, azonban ha közel megyünk, bármelyik hangszórót kiemelhetjük és meghallgathatjuk a választott népdalt. A kiállítás megadta a jókedvű tanulás és a sikeres értelmezés okozta örömöt, amiből sajnos maga a múzeum vesz el egy kicsit. Bosszantó, hogy egy zene és képzőművészet viszonyára épülő tárlaton itt-ott nem működtek a hangszórók/fülhallga- tók, így az alkotásokat teljes valójukban csak elképzelni lehet. Különösen sajnálatos ez Piros Boróka és Horváth Balázs Sebes, forgatós című munkájánál, amely kísérlet a zenei és vizuális népművészeti motívumok összejátszására. Gosztola Kitti és Pálinkás Bence György installációjának része egy kisfilm is: végignézhetjük, hogyan készítenek a Kelet-Ázsiából származó bálványfából havasi kürtöt FULVIDEK
