Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-21 / 295. szám, szerda
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. december21. Sokk, mécsesek és vörös rózsák Berlinben Merkel feketében. A német kancellár bejegyzése a részvétnyilvánítási könyvbe az egyik berlini templomban felállított jelképes ravatalnál. (TASR/AP-feivétei) A látvány már-már abszurd: a hatásági kocsik villogó fényei keverednek a tarka-barka karácsonyi díszkivilágítással. Berlinben megtörtént, amitől régóta féltek: tömeges halált okozó terrortámadás. Az emberek szótlanul siettek el tegnap a tetthely mellett - a merénylet elkövetéséhez használt kamion még ott állt az egykori Nyugat-Berlin szívében, a Vilmos császár-emléktemplomnál. A berlini jelképnek számító hatalmas evangélikus templom közelében vörös rózsacsokor árválkodott, néhány mécses pislákolt. A helyszínt, a templomhoz kapcsolódó Breit- scheidplatzot, a karácsonyi vásár környékét piros-fehér szalagokkal körbekerítették. ,3orzalmas” - mondta a 31 éves Aileen. „Találkozót beszéltem meg hétfő estére a karácsonyi vásárba, de végül nem mentem, nem jól éreztem magam. Én is ott lehetnék az áldozatok között” - sóhajtott fel. A lengyel kamion még a helyszínen volt, szélvédője kitört, elülső része behorpadt. A helyszínt kerítésekre felakasztott molinókkal próbálják elzárni a kíváncsi tekintetek elől. Az emberek megszaporázzák lépteiket, amikor a Breitscheidplatzhoz érnek, egyesek inkább kerülő úton mentek a munkahelyükre. Aileen egy szállodában dolgozik, nem messze a Breitscheidplatztól. „Remélem, hogy a kollégák közül senkinek sem esett baja”-mondta. A szállodánál is mécsesek, a járdára valaki kis német zászlót terített. Egy fekete kabátos idősebb férfi csak némán rázza a fejét. Hétfőn este az emberek vidáman kortyolgatták forralt borukat, amikor rájuk tört a rettenet. A kivilágítatlan kamion nyolc óra tájban hajtott a tömegbe, nyomában halottak, sebesültek, letarolt árusító helyek, szétszaggatott karácsonyi dekorációk. A videofelvételeken földön fekvő embereket lehet látni, mások zavarodottan futkosnak ide-oda, vagy telefonjaikon keresztül próbálják értesíteni hozzátartozóikat. A tragédia után mentősök szállították infúziós palackokkal a súlyos sebesülteket a mentőkocsikba. Másokat egy fehér sátorban ápoltak a templom tövénél. A karácsonyi vásár szélén egy török orvosnő embereket próbált magukhoz téríteni, egy emberen azonban nem tudott segíteni. Merkel fekete oldala Nem sokkal a 12 halálos áldozatot követelő berlini merénylet után feketére változtatta borítóképét Fa- cebookján a német kancellár. Angela Merkel oldalán sorra jelentek meg a felháborodott hozzászólások, moderálás nélkül hagyták a kommentelést az oldal kezelői. Az egyik legnépszerűbb megjegyzés szerzője azt írta: „Egyetértek, egész Németországot feketének látom, feketének gyermekeink számára, feketének látom a szabadságunkat és a jövőnket is. Ez még csak a kezdet, az iszlamista terror túlerőben lesz velünk szemben. Miközben csak nézzük a vezetés mérhetetlen naivitását.” Egy másik kommentelő szerint vér tapad Merkel kezéhez. A facebookozók közül sokan értenek egyet ezzel. Sokan kifogásolják, hogy a kancellár nem szólalt meg azonnal a történtek után. Nehezményezik, hogy miközben az egész világ részvétét fejezi ki, Merkel csak később állt ki a nyilvánosság elé. Úgy tartják, a kancellár nem mert az emberek szemébe nézni, és csak egy fekete borítóképre tellett tőle. Vannak, akik egyenesen Merkel felelősségre vonását követelik. Akadnak védelmezői is a kancellárnak, több hozzászólás is szól arról, hogy a kancellár az egyetlen, aki megmentheti Németországot a további támadásoktól úgy, hogy közben a menekülteknek is emberi körülményeket biztosít. Újabb támadás lehet Újabb támadás is történhet - figyelmeztettek a nyomozás vezetői tegnap délután. Peter Frank szövetségi legfőbb ügyész tegnap délután iszlamista háttérre utaló, a júliusi nizzai kamionos terrortámadásra emlékeztető merényletként jellemezte az esetet, és kiemelte: „meg kell barátkozni a gondolattal”, hogy előfordulhat, nem az őrizetbe vett gyanúsított a felelős a támadásért. Előzetes letartóztatásba helyezéséért tegnap este 11 tájban kellett dönteni. Holger Münch, a szövetségi bűnügyi hivatal (BKA) elnöke kiemelte: meglehet, hogy az igazi tettes szabadlábon van, fegyverrel rendelkezik és társai is vannak. Hozzátette, a támadásnak nagy visszhangja van az interneten, de a biztonsági szervek elemzőközpontjában nem bukkantak olyan bejegyzésre vagy felvételre, amellyel valamilyen szervezet elkövetőként jelentkezett volna. Sok a puha célpont Holger Münch aláhúzta, a terrorfenyegetettség továbbra is magas egész Németországban, és az eddigi tapasztalatok szerint ilyen merényletek után igen jelentős az újabb támadás veszélye, nem zárható ki, hogy a városban bujkál a támadó. A rendőrfőnök elutasította azokat a bírálatokat, amelyek szerint nem gondoskodnak megfelelően a karácsonyi vásárok biztonságáról. Nem lehet betontorlaszokkal, kordonokkal erődítményt építeni valamennyi vásár köré, és nem is lenne indokolt csak az ilyen rendezvényeket biztosítani, mert a lehetséges „puha célpontok” száma igen nagy, például egy sétálóutcába is be lehet hajtani lopott kamionnal. (MTI, vs.hu) Kávéházi bűnbakok MARIÁN JÜ& LEŠKO R obert Fico eljutott abba a stádiumba, amikor aljas politikai támadásnak tekinti, ha valakinek eltér a véleménye az övétől egy közérdekű, társadalmilag fontos ügyben. Függetlenül attól, hogy pár százezer euróról van-e szó, mint a szlovák uniós elnökség lógójának elkészítésekor, vagy a pri- vigyei Felső-nyitrai Bányáknak adott milliárdokról. Már a Szlovák Villamos Művek vezetése sem lát semmi okot a nyitranováki hőerőmű fenntartására, hiszen évente 50 millió euró veszteséget termel. A kimondottan gazdasági és környezetvédelmi kérdést Fico egy nyilatkozattal szándékosan a politika harcmezejére terelte. A hőerőművet azért kell fenntartani, hogy átvegye az egyébként eladhatatlan szenet a privigyei bányától, amelyet évente 95,5 millió euróval támogat az állam (illetve az adófizetők). E termelési „modell” gazdasági fenntarthatóságának megkérdője- lezőit Fico a bányászok ellenségének nevezte. „A pozsonyi irodákban és kávéházakban üldögélőknek tökmindegy, hogy ezeknek az embereknek lesz-e munkájuk vagy sem” - jelentette ki Fico, Privi- gyén, bányászegyenruhában feszítve. Csakhogy a tények attól még tények maradnak, hogy Fico a „pozsonyi kávéházat” teszi meg közellenségnek, amin az értelmiséget és az ellenzéket érti. 2005 óta az állam körülbelül 750 millió eurót fordított a veszteséges bamaszénbányászat fenntartására. 2015 szeptemberében a második Fico-kormány úgy döntött, hogy a veszteséges kitermelést egészen 2030-ig dotálja. Becslések szerint az adófizetők addig még több mint egymilliárd eurót dobnak össze Privigyének. Viszont a pénzügyminisztérium mellett működő Pénzpolitikai Intézet már 2011 -ben kiszámolta, hogy „az egy bányászra fordított havi támogatás magasabb, mint a bányász fizetése”. Mindebből az következik, hogy a bányászok nehéz és veszélyes munkáját egy magáncégnél teljes egészében az adófizetők állják, miközben súlyos környezeti károk keletkeznek a kitermelés során. Azóta csak egy dolog változott - 2011 -ben a havi állami támogatás egy bányászra lebontva 1800 euró volt, ez 700 euróval haladta meg a bérköltségeit. Idén már havonta 2200 eurót küldenek minden egyes bányász után Privigyére, aminek körülbelül a felét kapja meg az alkalmazott. De a legnagyobb gond, hogy szó sincs itt semmiféle befektetésről, csak az elkerülhetetlen vég elodázásáról. „A bányászat agóniájának meghosszabbítása nem megoldás, csak a probléma továbbgörgetése” - írta Martin Vlachynský, az INESS elemzője. 2030-ban az elbocsátások ugyanakkora problémát jelentenek majd, mint most, a különbség csak az, hogy a gazdaság addigra egy elpocsékolt egymilliárd euróval lesz szegényebb. Fico harmadszor is azzal a fogadalommal foglalta el a miniszter- elnöki széket, hogy a polgárok érdekei szerint fog tevékenykedni. Nos, az aligha tekinthető a polgárok érdekének, hogy havonta egymillió eurót küldözgessenek egy magáncégnek, amelytől a bányászok ennek a felét kapják meg. És az sem érdeke a lakosságnak, hogy a kormány fenntartsa a fenntarthatatlan szénkitermelést, ahelyett, hogy például átfogó tervet készítene arról, két év alatt hogyan és mennyi bányászt lehetne átképezni a Nyitrán megnyíló Jaguár autógyár számára, amely egyébként a szakemberhiány miatt feltehetően külföldről is fog alkalmazottakat toborozni. A „pozsonyi kávéház” azért lett kikiáltva megint bűnbaknak, mert valahogy leplezni kell, hogyan szórja két kézzel Fico az adófizetők pénzét. Ügyeljünk a rojtra VERES ISTVÁN C élegyenesébe fordult az advent, így ezúttal a hagyományos (értsd: helyes) szaloncukor-fogyasztási attitűd kapcsán hívjuk fel a figyelmet néhány fontos apróságra. Az elmúlt évtized tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy kezdünk eltávolodni a hagyományos (helyes) szaloncukor-fogyasztási attitűdtől, ami bizony kár. Nézzük először az ideológiai vetületet: vajon miért is kellene tartanunk magunkat a hagyományos (helyes) szaloncukor-fogyasztási trendhez. Elsősorban azért, mert dacára annak, hogy nincs benne piros- paprika, a szaloncukor (is) hungarikum, így felelősséggel tartozunk a szaloncukor-hagyománynak, meg tulajdon nemzettudatunknak. Lássuk tehát, mi segíthet minket nemzettudatunk helyes megélésében a szaloncukor-fronton? Például a rojtok. A szaloncukor-jelenség egyik lényege, hogy a mindenkori tartalom díszes papírba csomagoltatik. Az egykori szaloncukorgyártó műhelyekben külön gépecske szolgált a szélek rojtozására. Egy időben persze kézzel is rojtozták, a végén meg, a 90- es években, amikor még volt rojtja az átlag szaloncukornak, nyilván gyárilag. Mert hát ugye az a finom sustorgás, amit a rojtok hallatnak, az páratlan muzsika, talán csak a kavicsos partot söprögető folyóvíz hangjához hasonlítható. Ezért írhatta száz éve a költő: Dunának, rojtnak egy a hangja. Mostanra meg, hogy a nagy csokigyártó gigakonszemek ledominálták a szaloncukoripart is, már nem szempont a rojt. Megvesszük, mert jé, hát Milka, meg Koko, meg Banány. Mondjuk a joghurtos az finom, nem tudom, ki gyártja, meg a mandulás is jó. Kilenc-tízet is lenyomunk így advent alkonyán, és élvezzük, ahogy a transzzsírsavak céges bulit csapnak véredényrendszerünkben. További megfigyeléseink alapján kijelenthető, hogy az adventhoz az emberek zöme úgy viszonyul, mint a közlekedési jelzőlámpához, amikor sárgára vált. Fékezni kellene, de nyomják a gázt. Középkorú anyukák tolatnak bőszen a kereszteződésekben, jóakaratú nagymamák hajtanak át terepjáróikkal a zebrán a gyalogosok előtt. Sok az elintéznivaló karácsonyig, biztos sok. De ne rohangáljunk a világba fel és alá, legalább ilyenkor ne már. Csomagoljunk inkább szaloncukrot, abban senki nem sérülhet meg. És ami a legfontosabb: rojtozzukki a szélét.
