Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)

2016-12-21 / 295. szám, szerda

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com | 2016. december21. Sokk, mécsesek és vörös rózsák Berlinben Merkel feketében. A német kancellár bejegyzése a részvétnyilvánítási könyvbe az egyik berlini templomban felállított jelképes ravatalnál. (TASR/AP-feivétei) A látvány már-már abszurd: a hatásági kocsik villogó fényei keverednek a tarka-barka karácsonyi díszkivilágítással. Berlinben megtörtént, amitől rég­óta féltek: tömeges halált okozó ter­rortámadás. Az emberek szótlanul si­ettek el tegnap a tetthely mellett - a merénylet elkövetéséhez használt kamion még ott állt az egykori Nyugat-Berlin szívében, a Vilmos császár-emléktemplomnál. A berlini jelképnek számító hatal­mas evangélikus templom közelében vörös rózsacsokor árválkodott, né­hány mécses pislákolt. A helyszínt, a templomhoz kapcsolódó Breit- scheidplatzot, a karácsonyi vásár környékét piros-fehér szalagokkal körbekerítették. ,3orzalmas” - mondta a 31 éves Aileen. „Találkozót beszéltem meg hétfő estére a kará­csonyi vásárba, de végül nem men­tem, nem jól éreztem magam. Én is ott lehetnék az áldozatok között” - só­hajtott fel. A lengyel kamion még a helyszí­nen volt, szélvédője kitört, elülső ré­sze behorpadt. A helyszínt kerítések­re felakasztott molinókkal próbálják elzárni a kíváncsi tekintetek elől. Az emberek megszaporázzák lép­teiket, amikor a Breitscheidplatzhoz érnek, egyesek inkább kerülő úton mentek a munkahelyükre. Aileen egy szállodában dolgozik, nem messze a Breitscheidplatztól. „Remélem, hogy a kollégák közül senkinek sem esett baja”-mondta. A szállodánál is mécsesek, a jár­dára valaki kis német zászlót terített. Egy fekete kabátos idősebb férfi csak némán rázza a fejét. Hétfőn este az emberek vidáman kortyolgatták forralt borukat, amikor rájuk tört a rettenet. A kivilágítatlan kamion nyolc óra tájban hajtott a tö­megbe, nyomában halottak, sebesül­tek, letarolt árusító helyek, szétszag­gatott karácsonyi dekorációk. A vi­deofelvételeken földön fekvő embe­reket lehet látni, mások zavarodottan futkosnak ide-oda, vagy telefonjai­kon keresztül próbálják értesíteni hozzátartozóikat. A tragédia után mentősök szállították infúziós palac­kokkal a súlyos sebesülteket a men­tőkocsikba. Másokat egy fehér sátor­ban ápoltak a templom tövénél. A ka­rácsonyi vásár szélén egy török or­vosnő embereket próbált magukhoz téríteni, egy emberen azonban nem tudott segíteni. Merkel fekete oldala Nem sokkal a 12 halálos áldoza­tot követelő berlini merénylet után feketére változtatta borítóképét Fa- cebookján a német kancellár. An­gela Merkel oldalán sorra jelentek meg a felháborodott hozzászólá­sok, moderálás nélkül hagyták a kommentelést az oldal kezelői. Az egyik legnépszerűbb meg­jegyzés szerzője azt írta: „Egyetér­tek, egész Németországot feketé­nek látom, feketének gyermekeink számára, feketének látom a szabad­ságunkat és a jövőnket is. Ez még csak a kezdet, az iszlamista terror túlerőben lesz velünk szemben. Miközben csak nézzük a vezetés mérhetetlen naivitását.” Egy másik kommentelő szerint vér tapad Merkel kezéhez. A face­bookozók közül sokan értenek egyet ezzel. Sokan kifogásolják, hogy a kancellár nem szólalt meg azonnal a történtek után. Nehezmé­nyezik, hogy miközben az egész vi­lág részvétét fejezi ki, Merkel csak később állt ki a nyilvánosság elé. Úgy tartják, a kancellár nem mert az emberek szemébe nézni, és csak egy fekete borítóképre tellett tőle. Van­nak, akik egyenesen Merkel fele­lősségre vonását követelik. Akadnak védelmezői is a kancel­lárnak, több hozzászólás is szól ar­ról, hogy a kancellár az egyetlen, aki megmentheti Németországot a to­vábbi támadásoktól úgy, hogy köz­ben a menekülteknek is emberi kö­rülményeket biztosít. Újabb támadás lehet Újabb támadás is történhet - fi­gyelmeztettek a nyomozás vezetői tegnap délután. Peter Frank szövet­ségi legfőbb ügyész tegnap délután iszlamista háttérre utaló, a júliusi nizzai kamionos terrortámadásra emlékeztető merényletként jelle­mezte az esetet, és kiemelte: „meg kell barátkozni a gondolattal”, hogy előfordulhat, nem az őrizetbe vett gyanúsított a felelős a támadásért. Előzetes letartóztatásba helyezésé­ért tegnap este 11 tájban kellett dönteni. Holger Münch, a szövetségi bűnügyi hivatal (BKA) elnöke ki­emelte: meglehet, hogy az igazi tet­tes szabadlábon van, fegyverrel rendelkezik és társai is vannak. Hozzátette, a támadásnak nagy visszhangja van az interneten, de a biztonsági szervek elemzőköz­pontjában nem bukkantak olyan bejegyzésre vagy felvételre, amellyel valamilyen szervezet el­követőként jelentkezett volna. Sok a puha célpont Holger Münch aláhúzta, a terror­fenyegetettség továbbra is magas egész Németországban, és az eddigi tapasztalatok szerint ilyen merény­letek után igen jelentős az újabb tá­madás veszélye, nem zárható ki, hogy a városban bujkál a támadó. A rendőrfőnök elutasította azokat a bí­rálatokat, amelyek szerint nem gon­doskodnak megfelelően a karácso­nyi vásárok biztonságáról. Nem le­het betontorlaszokkal, kordonokkal erődítményt építeni valamennyi vá­sár köré, és nem is lenne indokolt csak az ilyen rendezvényeket bizto­sítani, mert a lehetséges „puha cél­pontok” száma igen nagy, például egy sétálóutcába is be lehet hajtani lopott kamionnal. (MTI, vs.hu) Kávéházi bűnbakok MARIÁN JÜ& LEŠKO R obert Fico eljutott abba a stádiumba, amikor aljas politikai táma­dásnak tekinti, ha va­lakinek eltér a véleménye az övétől egy közérdekű, társadalmilag fon­tos ügyben. Függetlenül attól, hogy pár százezer euróról van-e szó, mint a szlovák uniós elnökség ló­gójának elkészítésekor, vagy a pri- vigyei Felső-nyitrai Bányáknak adott milliárdokról. Már a Szlovák Villamos Művek vezetése sem lát semmi okot a nyitranováki hőerőmű fenntartá­sára, hiszen évente 50 millió euró veszteséget termel. A kimondottan gazdasági és környezetvédelmi kérdést Fico egy nyilatkozattal szándékosan a politika harcmeze­jére terelte. A hőerőművet azért kell fenn­tartani, hogy átvegye az egyébként eladhatatlan szenet a privigyei bá­nyától, amelyet évente 95,5 millió euróval támogat az állam (illetve az adófizetők). E termelési „modell” gazdasági fenntarthatóságának megkérdője- lezőit Fico a bányászok ellenségé­nek nevezte. „A pozsonyi irodák­ban és kávéházakban üldögélőknek tökmindegy, hogy ezeknek az em­bereknek lesz-e munkájuk vagy sem” - jelentette ki Fico, Privi- gyén, bányászegyenruhában fe­szítve. Csakhogy a tények attól még té­nyek maradnak, hogy Fico a „po­zsonyi kávéházat” teszi meg köz­ellenségnek, amin az értelmiséget és az ellenzéket érti. 2005 óta az állam körülbelül 750 millió eurót fordított a veszteséges bamaszénbányászat fenntartására. 2015 szeptemberében a második Fico-kormány úgy döntött, hogy a veszteséges kitermelést egészen 2030-ig dotálja. Becslések szerint az adófizetők addig még több mint egymilliárd eurót dobnak össze Privigyének. Viszont a pénzügy­minisztérium mellett működő Pénzpolitikai Intézet már 2011 -ben kiszámolta, hogy „az egy bányász­ra fordított havi támogatás maga­sabb, mint a bányász fizetése”. Mindebből az következik, hogy a bányászok nehéz és veszélyes munkáját egy magáncégnél teljes egészében az adófizetők állják, miközben súlyos környezeti károk keletkeznek a kitermelés során. Azóta csak egy dolog változott - 2011 -ben a havi állami támogatás egy bányászra lebontva 1800 euró volt, ez 700 euróval haladta meg a bérköltségeit. Idén már havonta 2200 eurót küldenek minden egyes bányász után Privigyére, aminek körülbelül a felét kapja meg az al­kalmazott. De a legnagyobb gond, hogy szó sincs itt semmiféle be­fektetésről, csak az elkerülhetetlen vég elodázásáról. „A bányászat agóniájának meghosszabbítása nem megoldás, csak a probléma továbbgörgetése” - írta Martin Vlachynský, az INESS elemzője. 2030-ban az elbocsátások ugyan­akkora problémát jelentenek majd, mint most, a különbség csak az, hogy a gazdaság addigra egy elpo­csékolt egymilliárd euróval lesz szegényebb. Fico harmadszor is azzal a foga­dalommal foglalta el a miniszter- elnöki széket, hogy a polgárok ér­dekei szerint fog tevékenykedni. Nos, az aligha tekinthető a polgá­rok érdekének, hogy havonta egy­millió eurót küldözgessenek egy magáncégnek, amelytől a bányá­szok ennek a felét kapják meg. És az sem érdeke a lakosságnak, hogy a kormány fenntartsa a fenntartha­tatlan szénkitermelést, ahelyett, hogy például átfogó tervet készíte­ne arról, két év alatt hogyan és mennyi bányászt lehetne átképezni a Nyitrán megnyíló Jaguár autó­gyár számára, amely egyébként a szakemberhiány miatt feltehetően külföldről is fog alkalmazottakat toborozni. A „pozsonyi kávéház” azért lett kikiáltva megint bűnbaknak, mert valahogy leplezni kell, hogyan szórja két kézzel Fico az adófizetők pénzét. Ügyeljünk a rojtra VERES ISTVÁN C élegyenesébe fordult az advent, így ezúttal a hagyományos (értsd: helyes) szaloncukor-fogyasztási attitűd kapcsán hív­juk fel a figyelmet néhány fontos apróságra. Az elmúlt évti­zed tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy kezdünk eltá­volodni a hagyományos (helyes) szaloncukor-fogyasztási attitűdtől, ami bizony kár. Nézzük először az ideológiai vetületet: vajon miért is kellene tartanunk magunkat a hagyományos (helyes) szaloncukor-fogyasztási trendhez. Elsősorban azért, mert dacára annak, hogy nincs benne piros- paprika, a szaloncukor (is) hungarikum, így felelősséggel tartozunk a szaloncukor-hagyománynak, meg tulajdon nemzettudatunknak. Lássuk tehát, mi segíthet minket nemzettudatunk helyes megélésében a szaloncukor-fronton? Például a rojtok. A szaloncukor-jelenség egyik lényege, hogy a mindenkori tartalom díszes papírba csomagoltatik. Az egykori szaloncukorgyártó műhelyekben külön gépecske szolgált a szé­lek rojtozására. Egy időben persze kézzel is rojtozták, a végén meg, a 90- es években, amikor még volt rojtja az átlag szaloncukornak, nyilván gyárilag. Mert hát ugye az a finom sustorgás, amit a rojtok hallatnak, az páratlan muzsika, talán csak a kavicsos partot söprögető folyóvíz hang­jához hasonlítható. Ezért írhatta száz éve a költő: Dunának, rojtnak egy a hangja. Mostanra meg, hogy a nagy csokigyártó gigakonszemek ledo­minálták a szaloncukoripart is, már nem szempont a rojt. Megvesszük, mert jé, hát Milka, meg Koko, meg Banány. Mondjuk a joghurtos az fi­nom, nem tudom, ki gyártja, meg a mandulás is jó. Kilenc-tízet is lenyo­munk így advent alkonyán, és élvezzük, ahogy a transzzsírsavak céges bulit csapnak véredényrendszerünkben. További megfigyeléseink alapján kijelenthető, hogy az adventhoz az emberek zöme úgy viszonyul, mint a közlekedési jelzőlámpához, amikor sárgára vált. Fékezni kellene, de nyomják a gázt. Középkorú anyukák tolatnak bőszen a kereszteződésekben, jóakaratú nagymamák hajtanak át terepjáróikkal a zebrán a gyalogosok előtt. Sok az elintéznivaló kará­csonyig, biztos sok. De ne rohangáljunk a világba fel és alá, legalább ilyenkor ne már. Csomagoljunk inkább szaloncukrot, abban senki nem sérülhet meg. És ami a legfontosabb: rojtozzukki a szélét.

Next

/
Thumbnails
Contents