Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-15 / 290. szám, csütörtök
J II I Interjú 2016. december • www.ujszo.com ÚJ SZŐ HOBBI I Egyedi pecsvörk Érsekújvárból SZÍNEK SZÍNEK HÁTÁN, GOMBOK, SZALAGOK ÉS VALAMI SZOKATLAN MELEGSÉG. BAU KO ANDREA ÉRSEKÚJVÁRI PECSVÖRK BOLTJA OLYAN HELY, AHOL AZ EMBER LEGSZÍVESEBBEN KIKAPCSOLNÁ A KÜLVILÁGOT, ÉS EGY BÖGRE TEÁVAL FEDEZNÉ FEL AZ ÜZLET KINCSEIT. EZT A CSODÁT MUTATJUK BE. Mióta foglalkozol varrással? 2008-ban férjem munka- lehetőséget kapott Malajziában, így másfél évre odaköltöztünk. Kisfiam akkor lett iskolás, nekem pedig sok volt a szabadidőm. Kezdetben féldrágakövekből és drótból készítettem ékszereket. Aztán a boltot, amelyet a tanfolyamok és alapanyag beszerzés miatt látogattam, bezárták. Mellette volt egy pecsvörk üzlet. Eleinte nem akartam varrni, de mivel nem volt más, így bejelentkeztem egy tanfolyamra. Az ott élők rendkívül türelmesek, egészen más életvitelt folytatnak, mint errefelé. Szeretnek színes textíliákat viselni, és kedvelik a kézművestechnikákat. Az első, amit a tanfolyamon készítettem, egy kulcstartó volt, amely majdnem teljesen eltaszított a varrástól, mert annyira aprólékos, kézi varrással kellett kidolgozni. Szigorú tanárom volt, többször is felszólított, hogy túl nagy öltéseket csinálok, pedig olyan aprók voltak, hogy már nem is láttam őket. Kitartó voltam, és amikor hazaköltöztünk Érsekújvárba, elindítottam a saját vállalkozásomat. Hogy sikerült itthon felkeltened az érdeklődést ez iránt a rendkívül időigényes foglalkozás iránt? Kezdetben internetes üzletként indult. Ezt követték a különféle alkotóműhelyek, tanfolyamok, amelyek még az otthonunkban valósultak meg, végül pedig megnyitottam a boltomat. Az elején csak két diákom volt, majd fokozatosan csatlakoztak az érdeklődők, és már csoportokban is tudtunk dolgozni. Jelenleg már nem csak tanfolyamokat, hanem közös varrásokat is tartok, ahol a lányok már egymástól tanulnak, ellesnek egy- egy praktikát, itt már nem folyik oktatás. Egyszerűen kiszemelünk magunknak egy üres hétvégét, és elutazunk Ekecsre, ahol egy hangulatos panzióban varrogatunk. Mindenki hozza magával a varrógépét, a kellékeit és a saját projektjén dolgozik. Régen a nők nem igazán engedhették meg maguknak ezt a fajta kikapcsolódást, hiszen nem hagyhatták volna ott az egész háztartást csak úgy. A férfiaknak ezzel talán gyakrabban volt hobbijuk, eljártak focizni, horgászni. Ma már elérkezett az ideje annak, hogy a nők is összejárjanak, és ne csak pusztán azért, hogy lányosán beszélgessenek, hanem hogy osztozzanak valamilyen tevékenységben. Mik készülnek a legy- gyakrabban ezeken az alkotóműhelyeken? Főleg táskák, pénztárcák, neszeszerek. Most, karácsony előtt leginkább abroszok, alátétek, gyertyatartók, dekorációk. Akadnak olyan jelentkezők is, akik itt találkoznak először a varrógéppel? Igen, és nagyszerű, amikor az ember végigkövetheti, ahogy valaki nulláról indul és folyamatosan fejlődik. Nálam ez gyakori, hiszen sokan az én műhelyemben tanulnak megvarrni. Felemelő érzés! Hogy kell elképzelni egy pecsvörk-kurzust? Javarészt az érdeklődők igénye határozza meg, hogy mivel foglalkozunk az órákon. Ki lehet választani, hogy mire összpontosítsunk; vannak például, akik csak párnákat szeretnének varrni és minél több mintát megtanulni, mások takarót. Kik látogatják ezeket a tanfolyamokat? Főként nők, de nem ritkán gyerekek is, ami szinte meg- tiszteltés, hiszen lehetőséget kapok arra, hogy megmutassak egy ösvényt, amely eltérít a kitaposott útról egy más életszemlélet felé. A felnőttek esetében sem különb az az élmény, amelyet a siker hoz magával. Az, hogy valamit saját kezűleg elkészítettem, használható is, ráadásul senki másnak nincs hasonló, ezt mindenki, aki valaha kézművességgel foglalkozott, tapasztalta. Ezt nem tudja felülmúlni semelyik pláza, semelyik bevásárlóközpont. Tehát valahol a nevelés is , benne van ebben, hiszen ma már mindent megvehetünk, de az igazság az, hogy ugyanezeket el is tudnánk készíteni. Nem szabadna annyira a külső forrásokra hagyatkoznunk, mert így teljes mértékben elvesszük önmagunktól az alkotás örömét. Mit kell tudni a pecsvörk textíliákról? Külföldi pamutanyagokról beszélünk, amelyek többnyire Európa-szerte, illetve Amerikából és Japánból érkeznek. Vannak állandóak, ezek főleg az apró mintá- zatúak, amelyek könnyen kombinálhatok, és vannak a dizájner textilek. Ezek attól is egyediek, mert csak egy bizonyos előre rendelt mennyiséget gyártanak az adott kollekcióból. A jövő karácsonyi textileket például már az év első negyedében meg kell rendelni. A tervezéskor különös figyelmet szentelnek annak, hogy a különböző anyagok mintázatban és színvilágban esztétikus kombinációkat képezzenek. Többnyire egy domináns, nagyobb méretű mintázathoz készül több kiegészítő, apró motívumú textil. A klasszikus méterárutól abban is különbözik, hogy az árat nem méterben számoljuk. Itt az alapárat egy 10 cm-es rész határozza meg. Vannak a kínálatban olyan textilek is, amelyek kézi festéssel, illetve nyomdázással készülnek? Szlovákiában, ha nem tévedek két tradicionális kékfestő műhely működik. A külföldi anyagok közül van néhány batikolt kollekció, ami rétegezett kézi színezéssel készül, és a minták is manuálisan kerülnek fel a vászonra. Akadnak olyan kézművesek is, akik csak beszerzik az egyszínű textilt, és házilag saját tervezésű mintákat pecsételnek rá. Különféle módszerek léteznek, amivel ezt meg lehet valósítani, kezdve a klasszikus kru m p I i vésettő I egészen a linómetszetig. Nagyon igényes, de egyedisége miatt mindenképp megéri kipróbálni. Mentálisan sérült tanítványokkal Bauko Andrea: „A másik legkedvesebb csoportomat a mentálisan sérült tanítványok alkotják, akik kéthetente látogatják a műhelyt. Nagy kihívás, de annál több öröm, amikor sikerül valamit elkészítenünk. Több odafigyelést igényelnek, de ezekkel a varrógépekkel nagyon egyszerű dolgozni. Könnyen beigazítható a tempójukhoz. Számukra már az is óriási élmény, hogy varrógé pen dolgozhatnak, nem még az, amikor meglátják a munkájuk gyümölcsét." VIDA NIKOLETTA (A SZERZŐ ÉS BAUKO ANDREA FOTÓI)
