Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-02 / 279. szám, péntek
www.ujszo.com | 2016. december 2. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Például a fák Egy fa sosem fordítja ki saját magát gyökerestől a földből LAMPL ZSUZSANNA eretem a fákat. Két kedvencem is van, az i M egyiket örököltük. Tavasszal fehérbe borul a lombja, többen mondták, hogy ez Csallóköz legszebb bodzafája. A törzse kicsit odvas, borostyán tekereg rajta, állítólag kiszívja az erejét, nem fogja sokáig bírni, meg különben is, öreg már ez a fa, egyszer csak kidől, talán jobb lenne kivágni, de én ezt nem hagyom. Egy fa állva haljon meg. A másiknak, a fiatal diófának, neve is van. O Aranka, mint az a jó lélek, akitől kaptam, s aki már sajnos nem láthatta a fácskát fiatalemberré serdülni (merthogy ő egyszerre fiú is, meg lány is, ilyet hoztam, hogy legyen rajta termés, mondta Aranka). Szeretem a fákat. Ők az állandóság a múlandóságban. Mármint a mienkben. Álldogálnak bölcsen, türelmesen, szétterpesztett ágaikkal a magasba törekedve, a fény felé nyújtózva. A csemeték és a fiatalok gyökereit általában nem látni, mintha nem is lennének, az érett fák gyökerei azonban sokszor láthatók a felszínen. Milyen szívósan kapaszkodnak gö- csörtös, mohás ujjaikkal a talajba! Nem ritka, hogy a fák tömörítik a földet, amely nélkülük kimosódna, belecsurogna egy mindent feloldó tengerbe. Ráadásul divatoznak is a fák, az évszakokkal váltogatják ruhájukat, egyik szebb, mint a másik, és nincs két egyforma. Fa is, ruha is mind egyedi biodizájn. Kosztolányi szavaival: „egyedüli példány, nem élt belőle több, és most sem él”. Igaz, ő az emberre gondolt, de hát nem olyanok a fák is, mint az emberek? És ez nem csupán líra, nem csak egy érzés. A természettudomány mai állása szerint a fa több egy földbe belekö- vült, ágakkal, levelekkel, virágokkal és terméssel rendelkező póznánál. A fa gyökerei, ha komoly akadály kerül az útjukba, akkor szépen kikerülik. Ha a gyökeret elkezdi valami bántani, egy idő után, amikor a fa rájön, hogy a zavaró tényező nem múlik el magától, akkor a gyökér az, aki fogja magát, és arrébb áll. Vagyis a fa mérlegel, lavírozik, mondhatni (bio)politizál, de csak annyit, amennyi okvetlenül szükséges. Azt a lépést azonban megteszi, mert tudja, máskülönben kockán forog az élete. A fa tehát egy tudatos, sőt öntudatos élőlény, persze nem emberi módon, hanem a maga módján. Bizonyos értelemben mégis példát vehetünk róla. Nemrég a nemzeti identitásról készítettem egy előadást, és akkor is a fák jutottak az eszembe. Ők önszántukból sosem adják fel. A fa sosem hoz olyan döntést, melynek következtében saját maga fordítja ki magát a helyéből, gyökereit kitárva a porlasztó napfénynek. Hogy tehet(ne) ilyet az, aki „milliók közt az egyetlenegy”? O/bSLÚtíhE AJ ÍPJNAVÉ PAOTI SLOVENSKÉ * Újságírói kávézó Pozsonyban Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Oligarcházás Petér Morvay szlovák kollégái közül legjobban ismeri a hazai magyar közéletet. Szókimondó kommentárt írt (Prvá liga oligarchov v Dunaj skej Strede - Denník N) a DAC-stadion avatása kapcsán. Nem vagyok a klubtulajdonos fogadatlan prókátora, nem óhajtom bálványozni, csupán méltatlannak tartom leo- ligarcházni, egy zsákba varmi őt Vladimír Poórral, a nagyszombati Spartak tulajdonosával. Világi Oszkár a rendszerváltás után lett tehetős ember, semmilyen panamázásba nem keveredett bele. Sosem tartozott azok közé, akik értelmetlenül szórják megszerzett millióikat. A Csekes Erikával létrehozott Közép-európai Alapítvány évente 200 ezer euróval támogatja a tehetséges fiatalok pályakezdését. Szívügyének tartja a csallóközi őstermelők, a helyi agrárturizmus felkarolását. Részben saját pénzből, némi pozsonyi kormánytámogatással és még jelentősebb magyarországi hozzájárulással vakvágányról sínre tette a patinás dunaszerdahelyi egyesületet. Életképes modellt és távlatot teremtett, melynek köszönhetően a DAC ismét a szlovákiai magyarság ikonikus klubja, mint a bajoroknak a Bayern, a cseheknek a Sparta és a Slavia, vagy sokunknak a Fradi is. Értelmes lokálpatriotizmusa tiszteletet érdemlő. Gondolj majd anyádra Elszabadult hajóágyúként viselkedik Robert Fico. Fidel Castro halálhírére azonnal bejelentette: kész részt venni a temetésén, merthogy a Comandante senkinek sem ártott. Az évtizedeken át meghurcolt kubai ellenzékiek, a meggyilkoltak hozzátartozói erről merőben mást gondolnak, de erre rá se ránt a kormányfő. Amint Brüsszel enyhített Lukasen- kával, a fehérorosz diktátorral szembeni politikáján, Fico rohant Minszkbe parolázni. Idehaza meg leprostizta, lehazaárulózta az újságírókat. Nyugodtabb pillanatában figyelhetne Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter asszony intelmére: a vulgáris megnyilatkozások leginkább a kormánynak ártanak, miként a közbeszéd eldurvulása és a hisztérikus ellenséggyártás is. Tavasszal, Fico súlyos szívműtétje után kérlelte őt özvegy édesanyja: lépjen ki a politikából, mert az apját is viszonylag fiatalon a szíve vitte el. Ha Fico legalább aggódó anyjára hallgatna, segítene magán. Rajtunk is. Életkép Hajnali hat körül érkeztem a pozsonyi kórház várótermébe. Öten már ott gubbasztottak, holott csak másfél óra múlva fogadták a pácienseket. Nyolc után, majd kilenc előtt is megjelent egy-egy férfi. A váróterem ajtaja előtt mobilt húztak elő, valamit pusmogtak, röviddel ezután a nővér cinkos mosollyal, soron kívül betessékelte őket. Másodszorra már szóvá tettem ezt a protekciózást. Azért is, mert éppen én kerültem volna sorra. Rám förmedt: „Maga nyugdíjas, temérdek ideje van, mit türelmetlenkedik?!” Némi akasztófahumorral riposztoztam: „Téved. Nincs sok időm, mert közel a krematórium...” Pillanatok alatt szertefoszlott kioktató harsogása. ,,Na, jöjjön” - suttogta elpirulva. És kitárta előttem is az ajtót. Fülkezavargások kora KOLLAI ISTVÁN I gazság utáni korszak - ezzel a vakmerő jelzővel szeretnék sokan érzékeltetni, hogy új időszámítás kezdődött Trump és a brexit győzelmével. A kifejezés önmagában is olaj a tűzre, mert nem veszi figyelembe: a választók dühét sokszor éppen az vezérelte, hogy átverve érezték magukat. Az elnevezés, amilyen sommás, olyannyira gyenge lábakon áll, ráadásul kontraproduktiv, még jobban eltaszítja az embereket az írott szótól. Hiszen, hajói értjük innen, Közép-Európából a nyugati folyamatokat, éppen azért fordultak el az eddigi pártoktól és elitektől az emberek, mert azok korábbi ígéretei sokszor nem bizonyultak igaznak. Ilyen ígéret volt, nyilván leegyszerűsítve, hogy a globális szabadkereskedelem révén végső soron a jólét mindenütt nő. Vagy hogy a piacgazdaság és a jogállamiság egymással kéz a kézben jár. Végül azonban sokszor ennek az ellenkezője történt: a piaci nyitás valahol valóban iparágakat futtatott fel, másokat viszont kivéreztetett. A lomha jogállamok pedig csak futnak a globális piacon mozgékonnyá vált cégek után, hogy adózásra próbálják kényszeríteni őket. A létbiztonság sokak szemében nem nőtt, viszont a jövedelmi különbségek nem csökkentek, hanem nőttek. Mondhatjuk úgy is: a leszavazott eliteknek nem volt igazuk. Nevezhetnénk ezért az elmúlt évtizedeket az „igazság előtti korszaknak”, esetleg a „hazugság korszakának”? Rendkívül erőltetett lenne, ahogy az „igazság utáni korszak” is erőltetetten hangzik: egyetlen nézőpont alapján nemigen lehet korszakokat így megbélyegezni. A mellébeszélésnek, hír- és adathamisításnak, az igazság takargatásá- nak ráadásul mindig komoly szerepe volt a gazdaság és politika alakulásában. Olyan fajsúlyos mellébeszélésekre érdemes gondolni, mint amikor több mint egy évtizede nyilvánvaló hazugsággal indult harcba London és Washington Irak ellen, azt állítva, hogy Szaddám Husszeinnek atomfegyvere van. Bizonygathatta az ENSZ vagy a pápa, vagy bárki más ennek ellenkezőjét, akár tényekre hivatkozva, ez nem állította meg a háborúpártiakat, akik inkább titkos atomkísérletekről szóló ködös híradásoknak hittek. Ráadásul ehhez a média egy része is asszisztált. Vagy gondoljunk bele, a 2008-ban Európára törő gazdasági krízis nem tipikus túltermelési válsággal kezdődött, mint mondjuk az 1920-as évek végi nagy gazdasági világválság. Kiderült, hogy egy gazdasági monstrum (Lehman Brothers) adatai hamisak, a cég mögött nincs érték. Végső soron adatok kozmetikázása, meghamisítása, és általában az igazsággal való szembenézés halogatása miatt dagadhatott óriásira a hitelpiac, ami végül a válsághoz vezetett. Sok szempontból persze van alapja a borúlátásnak, amit az „igazság utáni korszak” elnevezés próbál érzékeltetni. A politikában az emóció és a düh jó ideje nem tört ilyen erővel a felszínre. A „dühöngő politikus” alakja, ami korábban inkább elriasztotta a választókat, ma vonzza őket; a választásokon pedig a programalkotó erő gyengének bizonyult a tömegek emóciója felett, az emberek bemennek a szavazófülkébe és ikszelnek, ahová csak bírnak. Valahogy küllőt akarnak akasztani egy olyan szekéren, ami szerintük rossz irányba halad. Utcai zavargások helyett mintha a szavazó- fülkében tombolnák ki magukat, s ez még valószínűleg folytatódik. Az optimizmusnak sem jött el tehát az ideje, ha valakit meg is igéz Trump vadnyugati fellépése, abban valójában rengeteg az esetlegesség, kiszámíthatatlanság. Ahogy fogalmunk sincs arról, az angolok mihez kezdenek saját döntésük következményével, és mi lesz Angliával. Ezért nem érdemes túlzott reményekkel várni a fejleményeket, sőt, a rendszerváltás óta sosem volt okunk nagyobb óvatosságra a jövőt illetően, mint most. FIGYELŐ Több tógla is lehet a nómet elhárításnál Társai is lehetnek a német szövetségi alkotmányvédelmi hivatalnál (BfV) leleplezett iszlamistának. A Süddeutsche Zeitung és két regionális köztévé tényfeltáró csoportjának beszámolója szerint az 51 éves német állampolgár a kihallgatásán azt mondta, ő csak egy apró fogaskerék a gépezetben, melyet azzal a céllal építettek fel, hogy Allah nevében iszlamistákat szivárogtassanak be a belső elhárításhoz. „Engem megfogtatok, de a terv halad tovább” - mondta. A férfi iszlamistának vélt emberekkel váltott üzeneteket az interneten, de legalább egy csevegőpartnere a BfV informátora volt, így bukott le. A lap szerint a szolgálatnál egyelőre nem tudják, hogy a gyanúsított igazat mond-e, vagy csak fontoskodik, esetleg megbolondult. Arra viszont büszkék, hogy sikerült leleplezni. Aktáját megvizsgálta a BfV elnöke, Hans-Georg Maassen is, és megállapította, hogy a kollégák nem követtek el hibát a szolgálatnál április óta dolgozó munkatárs felvétele során. A házas, négygyermekes családapa korábban egy bankban dolgozott marketingesként. A BfV-nél éppen a németországi iszlamisták megfigyelésével foglalkozó részlegen dolgozott, átvilágítása során nem derült ki, hogy áttért a kereszténységről a muzulmán vallásra. A lap szerint a gyanúsítottról azt sem lehet még tudni, hogy mennyire vallásos. Nem konzervatív muszlint beállítottság, hogy a csevegőprogramokban használt álneve megegyezik egy melegpomó-oldalakon szereplő névvel. A Bild szerint a lakásában találtak pornográf anyagokat, amelyeken ő is szerepel. A BfV elnöke azt mondta, a gyanúsított radikalizálódása nem tűnt fel közvetlen környezetének sem, leleplezése pedig az alapos felderítőmunkának köszönhető. Felvétele előtt mély biztonsági ellenőrzést végeztek, kikérdezték mind az öt embert, akit referenciaként megjelölt, és átvizsgáltak minden adatbázist, ezért most felülvizsgálják az eddigi élj árasokat. (MTI)
