Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)
2016-12-10 / 286. szám, szombat
Feminista teológus a boszorkányüldözésről 2016. december 10., szombat, 10. évfolyam, 50. szám Boszorkányüldözés - hadjárat a női tudás és hatalom ellen December 13-a, Luca napja, a népi hiedelemben a boszorkányokhoz kapcsolódik. A seprűnyélen repkedő boszorkány mára kultúrha- gyományunk kedves alakjává idomult, ám hosszú és véres út vezetett idáig. A boszorkányüldözések során nők tízezreit kínozták meg s végezték ki, mindezt az egyház felügyelete mellett. Az ártatlanul meghurcolt asszonyoktól soha senki nem kért bocsánatot, sohasem rehabilitálták őket, így emlékük máig fekete foltként éktelenkedik az emberiség történetén. K omáromban 1674- ben bizonyos Kún Annát gyanúsítottak meg boszorkánysággal. Az asszony férje halála után költözött a városba Perbetérői, s hamarosan kedvelt bábává vált, és híre ment gyógyító képességeinek. A siker azonban ellenségeket szül, így alighanem irigységből azt kezdték el terjeszteni róla, hogy boszorkány. Kún Annát halálra ítélték, ám az ítéletet végül nem hajtották végre, „csak” forró vassal megkínozták az özvegyet. Sok társa azonban nem volt ilyen szerencsés. A történelmi források szerint Magyarország területén bő kétszáz év alatt csaknem 2000 személyt ítéltek el boszorkányságért, közülük több százat kivégeztek (ez a szám azért nem pontos, mert sok esetben nem maradt fenn, milyen ítélet született). S ez csupán az ismert esetek száma, ehhez hozzá kell venni azokat, amelyekről nem tudunk, illetve ahol nem is volt semmilyen bírósági eljárás, hanem a nép a saját kezébe vette a dolgot. Kik lehettek boszorkányok? Lengyel Tünde arra is felhívja a figyelmet, hogy a legvérmesebb időkben rendkívül könnyű volt boszorkánnyá válni. (Folytatás a következő oldalon.) már az ókorban is fellelhetjük. A boszorkányok üldözésére már Mózes könyve is felhív. A közhiedelem ellenére azonban mégsem a „sötét” középkor, hanem a kora újkor volt a legveszettebb boszorkányüldözések ideje. A korai kereszténység idején az egyház nem hitt a boszorkányságban. A „boszorkányos” praktikákat folytató személyeket pogány hitű- eknek tekintette, s elsődleges célja az volt, hogy az igaz hitre térítse őket. Fokozatosan azonban a boszorkányüldözés bekerült a keresztény doktrínába. Szent Ágoston De doctrina christiana (A keresztény tanításról) című művében azt írja, aki mágikus tetteket hajt végre, az ördög segítségével teszi. A legismertebb „boszorkánytani” írás azonban vitathatatlanul az 1487-ben kiadott Boszorkánypöröly (Malleus Maleficarum), amely két Domonkos-rendi szerzetes, az inkvizítorként is tevékenykedő Jakob Sprenger és Heinrich Institoris munkája. Ez egy kézikönyv, amely használati utasításként szolgál a boszorkányok felderítéséhez és megbüntetéséhez. A Boszorkánypöröly és más segédanyagok segítettek abban, hogy Európában (s később a tengerentúlon is) beinduljon a boszorkányperek és kivégzések nagyüzeme. Nyugat-Európában az 1560-1630 közötti időszak volt az üldözések virágkora, míg keletebbre, így a történelmi Magyarországra is akkor gyűrűzött be a divat, amikor Nyugaton már kimúlóban volt, s a 18. század végéig tartott. MALLEV í MALEFICARVM. MALEFICAS ET EARVM fccrc&n frame* tonteeens, flí in quituor Took» tafte diíLibutuí. Magyarország lemaradt Messziről nem Magyarország volt azonban az, amely élen járt volna a boszorkányüldözések számában. Nyugat-Európához képest két módon is „le voltunk maradva”. Egyrészt, a trend sokkal később ért y> A korai kereszténység idején az egyház nem hitta boszorkányságban. hozzánk, mint Nyugat-Európába, s az esetek száma sem éri el a nyugati országok szintjét. A rendelkezésre álló adatok szerint a legtöbb boszorkányper a Német-római Birodalom (a mai Németország, Ausztria, Hollandia, Svájc, valamint Gehország) határain belül zajlott, de Dél-Euró- pa is a ranglista tetején díszeleg. Boszorkányok mindig is voltak Lengyel Tünde történész, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa évekig kutatta a boszorkányüldözések témáját, aminek eredménye egy összefogó kötet volt. A történész szerint a boszorkánykultusz rég a boszorkányperek elterjedése előtt létezett, nyomait „Minden boszorkánysága test vágyaiból ered, amely a nőben határtalan. A nők ingadozóbbak hitükben, mint a férfiak, könnyebben befogadják a külső hatásokat... ...azonkívülfecsegök, és képtelenek eltitkolni egymás elől gonosz fortélyaikat, s minthogy gyengék, titkos eszközökhöz folyamodnak, hogy nyerhessenek. A havi vérzés idején annyira telítve vannak nedvekkel, hogy fortyog a vérük. Lélegzéskor mérgező pára árad ki az orrukból és szájukból és bárkit megbabonázhatnak. Hitük gyenge, és ez vezet a boszorkánysághoz. ” (Részletek a könyvből) » A Boszorkánypöröly Az 1487-ben, Strassbourgban kiadott művet minden idők legelvetemültebb és legveszedelmesebb könyvének is nevezik, amely alighanem tízezrek halálát okozta. A szerzők, Jakob Sprenger és Heinrich Institoris, a teológia doktorai voltak, s VIII. Ince pápa ösztönzésére írták meg művüket. VIII. Ince bullájában kedves fiainak nevezi őket. Szembetűnő az írás szinte megszállott nőellenessége, úgy is mondhatnánk, a szerzők szerint a nők eleve romlott és szánalmas lények, s ezért könnyen válnak a sátán szolgálóivá. Stmipnbuí Ciaypii Bov*ct*r.fub Cg no Mrtcatj GiÜi.
