Új Szó, 2016. december (69. évfolyam, 278-302. szám)

2016-12-10 / 286. szám, szombat

8 I KULTÚRA 2016. december 10.1 www.ujszo.com MOZIJEGY A legrosszabb ajándék A Hivatali karácsony közben folyton arra gondoltam: ha a film készítői egy percig is komolyan gondolták, amit látunk, akkor tényleg baj van. Nem egyszerűen fájóan ötlettelen mozi született, hanem valami olyasmi, ami elő­hívja az elemi életösztönt: hogyan tudna minél hamarabb kiszaba­dulni a teremből. Persze, a Hivatali karácsony nem is nagyon titkolja, hogy a kilóra ké­szült ünnepi sztármozik (Valentin nap, Szilveszter éjjel, Anyák nap­ja) egyike. Nem fontos a történet, nem fontos az értelem, csak az a lényeg, hogy minél több ismert színész megjelenjen a filmben, arra gyűlnek a nézők. Most sem a so­ványka cselekmény a fontos, nem is érdemes semmit várni: arról van szó, hogy a vállalat bajban van, az új főnök, aki a régi, laza vezető nővére, felszámolná a céget, de ha az egyik nagy befektetőt meggyő­zik egy hangulatos karácsonyi bu­lin, akkor talán van remény. Mon­dani sem kell - meglepetésekre nem futotta, de a legnagyobb gond mégis az, hogy poénok sem igazán akadnak ebben a moziban. Mintha egy Másnaposok- parafrázist szeretett volna készí­teni a két rendező, Josh Gordon és Will Speck, de szörnyen elrontot­ták: azon aligha lehet nevetni, hogy a kecske iszik a vécécsészé­ből, vagy hogy a kolléganő har­madszor is elmondja, mekkorát szellentett... Ráadásul hiába indít el több cselekményszálat a film, ha egyikkel sem foglalkozik ér­demben, és csak az értelmetlen, giccses, unalmas happy end el­érése a fontos. Vígjátéknak erős jóindulattal sem lehet nevezni a Hivatali kará­csonyt, amelyet szépen megpa­koltak bújtatott termékelhelyezé­sekkel is. Minden pillanatából süt, hogy a karácsonyról sem akar igazából semmit mondani - ma­ximum annyit, hogy egy céges bulin micsoda fergeteges és „mu­latságos” dolgok történnek. Ez viszont több mint másfél órán ke­resztül édeskevés és fárasztó. Gera Márton Hivatali karácsony (Office Christmas Party). Amerikai vígjáték, 105 perc, 2016. Ren­dezte: Josh Gordon, Will Speck. Szereplők: Jason Bateman, Jennifer Aniston, Olivia Munn, T.J. Miller. A Hivatali karácsony a kilóra készült ünnepi sztármozik sorát gyarapítja (Képarchívum) RÖVIDEN A Pillangókisasszony hatalmas sikere Milánó. Várakozáson felüli né­zettséget hozott a Scala operaház Puccini Pillangókisasszonya ere­deti verziójának szerda esti televí­ziós közvetítése: 2,6 millióan kö­vették figyelemmel az operaház szezonnyitó előadását a RAJ olasz tévécsatornán. Ez a RAI közlése szerint 13,4 százalékos nézettséget jelent. Az opera befejező szaka­szában a nézőszám 3,5 millióra emelkedett. A jegyeladásból 1,95 millió eurós bevételre tett szert a Scala, a kétezer férőhelyes nézőtér teljesen megtelt. „Ez hihetetlen. A nézettségi arány bizonyítja az ola­szok operaszeretetét. Egy másik országban elképzelhetetlenek len­nének ilyen számok” - véli Ale­xander Pereira intendáns, a Scala vezetője. Az európai kulturális élet egyik kiemelkedő társasági ese­ményének számító gálán 112 év után először mutatták a Pillangó- kisasszonyt olyan formában, aho­gyan azt Puccini eredetileg megál­modta. (MTI) Az év legjobb filmjeinek listája Los Angeles. Az Érkezés című sci- fi és a Kaliforniai álom is szerepel az év legjobb filmjeinek tízes listá­jára, melyet az Amerikai Filminté­zet (AFI) állított össze. A legjob­bak közé került a Zootropolis című animációs film, Clint Eastwood kényszerleszállásos drámája, a Sully, Mel Gibson háborús mozija, A fegyvertelen katona, a Man­chester by the Sea című családi dráma és Barry Jenkins Moon- lightja is. Az ősszel bemutatott al­kotások közül Martin Scorsese Csendje és Denzel Washington Fences című drámája is felkerült a listára, amelyet évente kiad az 1967-ben alapított AFI. A leg­jobbnak tartott filmeket kritikusok, filmtörténészek, színészek, vala­mint az intézet vezetői választják ki, az eredmény rendszerint jól jelzi az Oscar-szezon várható díjazott­jait. A televíziós alkotások tízes - listáján ott a Trónok harca, Az al- elnök és az Aznap éjjel is. A díjakat 2017. január 6-án adják át (MTI) Friss retroblues Tizenegy év után új albumot adott ki a Rolling Stones JUHÁSZ KATALIN A Rolling Stones minden idők leghíresebb rockzenekara. Rajongótáboruk az elmúlt évtizedben sem apadt, pedig 2005 óta nem jelentettek meg új albumot. Múlt pénteken aztán végre kijött a Blue & Lonesome. Három nap alatt vették fel, és bluesfeldolgo- zások vannak rajta. Könyvtárnyi cikket összeírtak már a zenekarról, újat mondani nem könnyű, de ritkán emlegetett tények­kel talán szolgálhatok. Méltatlanul kevés szó esik például Jaggerék „edukációs tevékenységéről”, ame­lyet a kezdetektől lelkesen művelnek. Amikor szegényes volt még a re­pertoárjuk, a blues nagyjaihoz for­dultak, öreg fekete zenészek számait dolgozták fel és mutatták meg fiatal fehéreknek. Willie Dixon, Jimmy Reed, Slim Harpo és Muddy Waters voltak a kedvenceik, nevüket is egy Muddy Waters-dal címe ihlette. Az­tán, amikor világhírűek lettek, el­hordták magukkal turnézni B.B. Kinget vagy Howlin’ Wolfot, szin­tén oktató-nevelő célzattal. Sőt elő­fordult, hogy csak akkor voltak haj­landóak szerepelni egy tévéshow- ban, ha a csatorna néhány bluesze- nésszel is szerződést köt aznap es­tére. És persze saját számaikba is be­iktattak tizenkét ütemes bluesak- kordmeneteket. Ennek ellenére mindenkit megle­pett, hogy tavaly decemberben seb­tiben rögzítettek tizenkét blues- feldolgozást. Ez lesz hát a rég-várt új Stones-album? Igen, ez lesz, ha majd kijön - hangzott a válasz. Nem kap­kodták el a megjelenést, és a borítót sem gondolták túl - az ikonikus An­dy Warhol-féle lógó díszeleg rajta. De gyűjtsünk inkább jelzőket a zenére. Mocskos, karcos, nyers, in­tenzív, mély, hetyke, lázadó, füstös, letaglózó. Már a nyitó Buddy Johnson-dal (I’m Just Your Fool) olyan, mintha egy blueskocsmába csöppentünk volna St. Louis-ban vagy Memphisben. A Stones évti­zedek óta nem hatott ilyen frissnek és erőteljesnek. Határozottan jót tett az anyagnak, hogy rövid idő alatt rög­zítették, mert így félúton van a kon­certalbum és a stúdióalbum között. Keith Richards szerint több dalt meg sem ismételtek, az első verzió került lemezre, mert ezzel is a régi szép idők spontaneitását akarták visszahozni, amikor minden lemez pár nap alatt készült, kevés, vagy épp egyetlen hangsávra. Azt már én teszem hoz­zá, hogy a korabeli technikai adott­ságokat is sikerült imitálniuk. A hangzás nemhogy nincs fényesre polírozva, de néhol olyan, mintha egy utcai hangszóróból szólna a ze­ne. Persze lehet, hogy pont ezen a retrohatáson dolgoztak a szakembe­rek hosszú hónapokon át. Emlékeznek a Wag the Dog (Ami­kor a farok csóválja) című Barry Levinson-filmre? Abban veszik le­mezre az öreg bakancsról szóló dalt, és csempészik a nemzeti könyvtár archívumába, hogy könnyfakasztó sztorit kreáljanak egy kitalált hábo­rúból hazaérkező veterán alakja kö­ré. Nos, a Blue & Lonesome majd­nem úgy hangzik, mintha a fél év­századdal ezelőtti szalagok közé akarták volna utólag becsempészni. Azért csak majdnem, mert ezek a hetvenes éveikben járó rockerek má­ra szépen hozzáöregedtek a blues műfajhoz. Biztos nem örülnének an­nak, amit most leírok, de szerintem anno némileg felvizezték, „poposí- tották” a nagy blueselőadók dalait. Ez megbocsátható, hiszen suhancok ze­néltek suhancoknak, és mindenkit elkábított a blues sodrása, fésületlen- sége. Nos, mostanra rájöttek, hogy a blues ennél sokkal több. Ehhez a műfajhoz ugyanis meg kell öregedni. Most mély átéléssel, egy mozgalmas élet minden tapasztalatával felvér­tezve prezentálják nekünk ugyanazt, amit anno általuk szerettünk meg. A szájharmonika nem izgágán és pi­maszul süvít Mick Jagger szájában, hanem sírásra ingerel, mélyről jövő érzelmeket közvetít. Az ének sem rockosan affektáló - ez az, ami so­kakat idegesit Jaggemél - hanem le­tisztult, elgondolkodtató, gyakran mögöttes tartalmakra utaló. A hangszerek élvezetesen kom­munikálnak egymással. A Little Rain-ben például Keith Richards és Ronnie Wood úgy játssza párhuza­mosan ugyanazt a gitártémát, mint­ha nem is minket szórakoztatnának, hanem egymást. Charlie Watts dob­témái minimalisták, ám zúzósak. A Commit a Crime végén pedig azt a bűnt is elkövetik, hogy megnyomják a „fade”-gombot, mint amikor nem sikerül a befejezés, és a hangmérnök úgy menti meg a felvételt, hogy a vé­ge felé lehalkítja. Ilyet csak régi bluesmesterek lemezein hallani. És a mai vásárló már ettől is boldog. Johnny Depp a legtúlfizetettebb sztár New York. Johnny Depp és George Clooney is szere­pel a Hollywood túlfizetett sztárjairól készült Forbes- listán. A gazdasági magazin a szülészek legutóbbi három filmjében, főszerep után felvett gázsit veti össze a filmek költségvetésével és jegyeladásaival a túlfizetett sztárok listájának elkészí­téséhez. A Forbes magazin listáját második éve vezeti Johnny Depp, aki az utbbi években bukást bukásra halmoz. Ali­ce Tükörországban című filmje csak 300 millió dollárt jövedelmezett vi­lágszerte, miközben a produkció 170 millió dollárba került. A számítások alapján például Depp Mortdecai című vígjátéka esetében a sztárnak kifize­Johnny Depp egyre kínosabb filmek­ben szerepel (Képarchívum) tett minden dollárra csak 2,8 dollár bevétel jutott. Will Smith is a túlfizetett sztárok élbolyába került: minden megkere­sett dollárja csak 5 dollár jegybevé­telt hozott. Gyengén teljesített a Sé­rülés című sportdrámája (alig 13 mil­lió dollár pluszt termelt), emellett A Föld után és a Focus - A látszat csal című filmje sem lett kasszasiker. Charming Tatum és Will Ferrell a harmadik-negyedik helyet szerezte meg a Forbes rangsorában. A rajon­gók kedvence, George Clooney sem nagyon dicsekedhet legutóbbi film­jeinek bevételeivel: az Ave, Caesar!, a Pénzes cápa és a Holnapolisz sem vonzott elég nagy közönséget. A túl­fizetettek listáján Clooney az ötödik helyen áll: egy dollárnyi gázsijára 6,7 dollárjegybevétel jut. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents